~ Sárga könyves út ~

2020. május 25., hétfő

Karanténinterjú Pusztai Andreával – Blogturné


Az utóbbi heteket mindenki nehezen éli meg, ezért a Blogturné Klub csapata egy kis meglepetéssel készült nektek: interjút készítettünk a kedvenc szerzőinkkel! Tartsatok velünk, kövessétek az állomásokat a jobbnál jobb beszélgetésekért, és hogy még többet megtudjatok a kedvenc íróitokról. Ha pedig játszatok velünk, megnyerhetitek a Blogturné Klub tagjai által felajánlott könyveket is! 


1. A te életed mennyire tette lehetségessé, hogy betartsd az önkéntes „szobafogságot”?

Két véglet között mozogtam, volt munkahelyem, ami nem tette lehetővé, hogy a teljes kimerültség kockázata nélkül otthon tudjam menedzselni a gyerkőcöm online tanulását. Ráadásul két kockázatos korcsoportba tartozó szülőmmel élek együtt, így elég necces döntés volt, hogy innentől itthon kell maradnom. A járvány kitörése szerintem mindenkit megviselt, és lassú lesz a feloldódás is. Jómagam azok közé tartozom, akinek megsokszorozódott az otthonában az elvégzendő „ingyenmunka”, amit soha senki nem fog megtéríteni, de kellett a mindennapok túléléséhez. Ez nem lepett meg, csak szeretném lezárni ezt az időszakot, és ténylegesen az írós munkáimra koncentrálni, amikből bőségesen akad. A regények mellett ugyanis filmeket is írok újabban, így olyan komplex munkaszervezésre van szükségem, ami rugalmas és teljesítményorientált, ugyanakkor az online suli végéig egy kicsit kevésbé szigorú a határidőkkel. Most így dolgozom, itthon. 


2. Milyen típus vagy, introvertált, aki jól el tudja tölteni az idejét otthon akár hónapokon át, vagy extrovertált, aki majd beleőrül, ha nem teheti ki a lábát otthonról?

Szerintem minden emberben van mindkettő, és ez nálam is így működik, ráadásul az év különböző szakaszaiban máshogyan. Télen szeretek bekuckózni és ki se mozdulni, de tavasszal alig várom, hogy kiszabaduljak a lakásból és friss levegőn tevékenykedjek. Olykor hiányoznak a nagy társaságok, mint amilyen össze szokott jönni a Könyvfesztiválon vagy a Könyvhéten. Ezek most valószínűleg elmaradnak és egyébként is átalakul majd az életem, amint elkezdjük forgatni az első filmeket, mert ott majd menni kell, jó sokat. Egy kicsit hiányzik a munkahelyem, ahol beilleszkedtem és szerettem ott lenni, de időrablásnak éreztem, ha eszembe jutott, mi mindent kell még megírnom. Szóval, ha otthon kell lenni, bírom jó ideig, néha rosszul is esik, ha menni kell valahová, máskor meg az esik jól, ha mehetek, amerre látok. Abban megegyezhetünk, hogy a karantén alatt sem ismertem meg azt a fogalmat és állapotot, hogy „unatkozás”, még az otthoni közegemben is tudatosan figyelnem kell a megfelelő pihenésre, hogy ne pörgessem túl a munka kerekeit. 


3. A vírushelyzet milyen hatással volt rád, mint íróra? Motivált, stresszelt, több időd volt írni, vagy éppen hogy kevesebb?

Az eleje nehéz volt, szembesültem azzal, hogy egy eddigi ismeretlen félelem jött szembe, elmosta a jövő addig körvonalazódó képét. Egy író elég hosszú távban gondolkodik, ami a jövőjét illeti. Ugyanakkor örültem, hogy sokaknak pihenést is jelentett, kiszállást egy mókuskerékből, a sok bizonytalanság mellett, és lehetőséget adott az önmagunkkal való szembenézésre. Bevallom, hogy sírtam is, amikor láttam az olasz helyzetet felvételekről, és őszintén féltettem az idősebbeket és a szüleimet, mindenkit, akit ismerek. Szerencsére nálunk nem lett ilyen nagy baj, és ennek örülök. Volt néhány nehezebb nap, amikor elvesztettem az életkedvemet, a motivációkat és vissza kellett építenem magam. Ezen át kellett lendülni és bízni a legjobbakban. Csendes maradtam, nem ültem ki esténként énekelni a teraszra az egészségügyi dolgozóknak, helyette vittem gumikesztyűt a helyi rendelőbe, és igyekeztem vigyázni másokra és magamra is. 


4. Ha választhatnál egy tetszőleges helyet a földön, hol töltenéd a legszívesebben a karantént, és mit csinálnál az adott helyen?

Jó volt ez így, itthon. Szerintem meg lennék ijedve, ha egy szép szigeten kellene töltenem a karantént és nem jöhetnék haza. Az otthonunk attól az, ami, mert biztonságosnak érezzük. Ha nem, az nagy baj. 


5. Mit volt számodra a legkönnyebb és a legnehezebb megszokni ebben az új élethelyzetben, amit a vírus hozott mindannyiunk számára?

A legkönnyebb az volt, hogy jött a tavasz és szép kertünk van, volt hová kiülni, lehetett napozni és beszélgetni a szűk családdal. A legnehezebben azt szoktam meg, hogy megváltoztak a kötelezettségek, nem dolgozni jártam el, hanem egy egész tanári kar helyettesítésére volt szükség, hogy gatyába rázzam a gyerekemet, aki szeret elkanászodni. No, de már mindjárt vége és örömmel fogok lemondani a motivációs célú hegyi beszédekről, amit hozzá kellett intéznem, hogy elvégezze a feladatait. A gyerekeknek ez az időszak nagyon nehéz volt, de ezt most nem kezdem el részletezni, akinek van otthon most iskoláskorú gyerkőce, az pontosan tudja, miről beszélek. 


6. Volt olyan dolog, amit évek óta halasztgattál, mert nem volt időd, energiád rá, de most sikerült belevágnod, megcsinálnod?

Igen, felfedeztem az igényt magamban, hogy meghatározzak egy új hobbit, ami kikapcsol a munkából. Persze kívülről ez furcsán hathat, mert ugye azt csinálom, amit a legjobban szeretek, írok, olvasok, filmezek, de higgyétek el, ez egy ideje számomra munka. Amikor pedig munkává válik, bár továbbra is élvezettel csinálom, egy ponton kell valami teljesen más, ártatlan, kötelezettségektől tökéletesen mentesített tevékenység. Így ez az akvarellfestés megtanulása lett a számomra, amit az iskolaidőszak lejártával feltett szándékom folytatni. Nincs tervem vele, csak festeni akarok, mert az jó. Ennyi. 


7. Ha magad tervezhetnéd a maszkodat, milyen minta vagy szöveg kerülne rá?

Nem szeretnék semmilyet. A maszk egy szükséges valami, aminek hamarosan lejár az ideje. Nem kezdtem el bohóckodni vele, nekem nem áll jól. Bírom a cuki maszkokat és a kreatív embereket, de én nem érek rá ennyire, persze örülök, ha ők igen. Nekem megteszi a hagyományos maszkocska, és az is lehetőleg a legkevesebb ideig. 


8. Ha csak egyetlen játékot (társas, kártya, táblajáték, videójáték stb.) választhatnál, amivel elszórakoztathatod magad a karantén alatt, mi lenne az?

Valamikor casino dealerként dolgoztam, olyan, mintha akkor örökre kijátszottam volna magam. Persze a gyerkőcömmel szoktunk ezt-azt játszani, sakkozni, társasozni, activityzni, de ha csak egy labdát vihetnénk, viszont ott lenne a nagy társaság, akiket szeretek, azzal is meg lennék elégedve. Mert a játékok lényege a partnerünk és nem maga a játék. Játékszabályokat tudunk kitalálni és építeni, de egy megfelelő játszópajtást nem.


9. Mi lesz az első dolog, amit megteszel, amint a vírus végre veszélytelenné válik ránk egy oltásnak, gyógyszernek, kezelésnek köszönhetően?

Ha ez eljön, sok elmaradt találkozót kell majd bepótolnom, elsősorban munkaügyben. Intézem a gyerekem továbbtanulását is, beiratkozás lesz. Remélem, hogy újra láthatom a barátaimat és hamarosan az olvasókat is, mert mindenki nagyon hiányzik. Addig azonban, míg várakoznunk kell egymásra, kitartok és dolgozom. Minden okunk megvan rá, hogy a legjobbakban bízzunk.
 


Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyit tudtok az interjúalanyainkról, így minden állomáson egy-egy kérdést találtok a meginterjúvolt szerzőkkel kapcsolatosan! A feladatotok az lesz, hogy válasszátok ki a Rafflecopter dobozban azt a könyvet, amelyet meg szeretnétek nyerni, és válaszoljatok a feltett kérdésre egy-egy könyvcímmel!


(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Pusztai Andrea nevéhez fűződik a Bizánc című sorozat, mely három részből áll. Mi a címe a sorozat első kötetének?


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
05. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – Pusztai Andrea
05. 26. Sorok között – Kae Westa
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése