~ Sárga könyves út ~

2021. február 13., szombat

Jenny Han: Örökkön örökké: Lara Jean (A fiúknak, akiket valaha szerettem 3.)



Miért választottam ezt a könyvet?

Az első két részt is nagyon kellemes olvasmánynak találtam. Ez egy igazi romantikus ifjúsági regény, amely visszarepíti egy kicsit az olvasót is az időben, újra átélheti, milyen kamasznak lenni, milyen az első szerelem, az iskola és az ezekkel együtt járó gondok és örömök. Tudni akartam, hogy vajon mi lesz Lara Jean sorsa, együtt marad-e Peterrel, vagy más utat választ.


Véleményem a könyvről

A három rész közül ez az első, amiben valódi, komoly, az egész életére kiható felnőttproblémákkal szembesül Lara Jean és általa mi, olvasók is. Lara Jean épp végzős a gimiben, egyetemet kell választania, eldöntenie, mit is akar kezdeni az életével. Eredetileg ugyanarra az egyetemre akar menni, mint Peter, ám a sors közbeszól, nem veszik fel őt oda. Vagyis mindent újra kell tervezni, és nem biztos, hogy Lara Jean jövőképében ott szerepelhet majd Peter is.

A gimiből kilépni a nagyvilágba és meghozni az első olyan önálló döntéseket, amiknek életre szóló következményei vannak, nem kis teher. Előre senki nem tudhatja, hogy vajon jól dönt-e, vagy elszúr mindent. Nem csoda, hogy Lara Jean és Peter is félnek, igaz különböző dolgokról. Lara Jean attól tart, hogy ha Peterrel marad, nem tudja majd úgy megélni az egyetemet, az álmait, ahogyan azt kéne. Peter pedig attól fél, hogy elveszíti végül Lara Jeant.

Az olvasó mindkettejüket teljesen megérti, mert jogosak a félelmeik, a vágyaik. Olvasás közben épp ezért én magam sem tudtam eldönteni igazán, hogy vajon milyen befejezésre is vágyom.

Egyfelől azt akartam, hogy Lara Jean önmaga maradhasson. Átélhessen mindent az egyetemen, amitől több, jobb lesz. Megvalósíthassa az álmait, és önmagára találhasson. Mert ez fontos ahhoz, hogy az ember a kapcsolatában is boldog lehessen végül. Ha azt érzed, a másik visszahúzott, miatta nem tapasztalhattál meg egy csomó mindent, akkor az belerondít a kötelékbe. Senki nem akarja azzal tölteni az életét, hogy a másik fejéhez vagdossa, miatta maradt le jó dolgokról.

Másfelől azt akartam, hogy Peter boldog legyen. Mert látni, érezni, hogy valóban szerelmes. Lara Jean többször is azzal poénkodik, hogy Peter még csak fiú, nem férfi, ezért annyira magabiztos az érzéseit illetően. De én ezt pont fordítva láttam. Peter szerintem nagyon is felnőtt, nagyon is tudja, mit akar, milyen jövőre vágyik. Ő már döntött, Lara Jeannel akar lenni egy életen át. Lara Jean az, aki egyelőre még bizonytalan, nem tudja, milyen jövőt szeretne magának. Ő az, akinek még fel kell nőnie.

Nagyon tetszett, hogy bár Peter teljesen magabiztos az érzéseit, vágyait illetően, nem akaszkodik rá mégsem Lara Jeanre. Amikor az kell, képes hátralépni. Akkor is, ha közben belehal. Ez a valódi szerelem, és ilyen egy igazi férfi. A korábbi részekben bizonytalan voltam Peterrel kapcsolatban, de erre a könyvre megért annyira, hogy kétségek nélkül szeretni tudjam a karakterét.

Az egyetemi és szívzűrök mellett egy családi ügy is a középpontba kerül. Lara Jeanék édesapjának komolyra fordul a kapcsolata a szomszédnővel, így a lányoknak meg kell szokniuk, hogy kiegészül a családjuk. Ez nem egyszerű helyzet a nagyobbak számára, főképp Margot-nak, aki a legidősebb testvér, és így még igazán emlékszik az édesanyjukra.

Lara Jean családjánál egyébként még mindig olyan kellemes érzés tartózkodni olvasóként is. Bár megvannak a gondjaik, ha családi jelenet van, abból árad a szeretet. Nem mellesleg a humor is áthatja ezeket a részeket, Kitty morbid, kicsit gonoszkodó beszólásait például továbbra is nagyon imádom. Ó, és még mindig nagyon tetszik, ahogyan Peter Kittyvel viselkedik. Szerintem Peter nagyon-nagyon jó apa lesz egyszer. Az is tetszik, hogy meg akarja tanulni Kittytől, hogyan kell befonni Lara Jean haját. Vagyis megtanul egy "lányosnak" mondott dolgot csak azért, hogy örömet okozzon a lánynak, akit szeret. Na, ez olyan ahhhhhh-dolog egy sráctól.

– Ő az álompasim – közli Kitty kisajátító hangon.
– Hát, már elég idős – mondom, de közben nem veszem le a tekintetem a tévéről. – Gyakorlatilag annyi idős, mint apu. – Mégis...
– Várjunk csak! Azt hittem, én vagyok az álompasid – szól közbe Peter. Nem nekem, hanem Kittynek. Tudja, hogy nekem nem ő az álompasi. hanem Gilbert Blythe az Anne otthonra találból. Jóképű, hűséges, jó tanuló.
– Fúj! – feleli Kitty. – Olyan, mintha a bátyám lennél.

A lezárással elégedett vagyok. Nem igazán volt jobb ötletem nekem sem, hogyan másképp lehetne befejezni Lara Jean történetét. Na meg persze Peterét.


Hogy tetszett a könyv?

Ez egy klassz kis trilógia volt. Nem csavaros, izgalmas vagy akciódús. De annál érzelmesebb, kellemes, romantikus, léleksimogató. Jólesett olvasni, jólesett egy kicsit átélni azokat a tinidolgokat, amikből én kimaradtam anno, és nosztalgiázni azokon, amiket én is átéltem. A könyv által az olvasó érzelmileg Lara Jean családjának részévé válhatott.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a kellemes, romantikus regényeket, amelyek nem kalandosak, de annál jobban felmelegítik az ember lelkét.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése