A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Charlotte Bronte Jane Eyre kapott szép, új ruhát. Négy bloggerünk követte végig újra Jane Eyre sorsát és értékeli a könyvet, amiből természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt.
Miért választottam ezt a könyvet?
Olyan 6-7 éves lehettem, amikor édesanyám a kezembe adta a Jane Eyre-t azzal, hogy lánykorában nagyon tetszett neki, olvassam el. 3 éves korom óta tudok olvasni, de addig csak meséket, verseket, képregényeket forgattam, a Jane Eyre volt az első igazi regény, aminek nekiálltam. És odavoltam érte. Azóta sok-sok év telt el, ezért mikor láttam, hogy új kiadásban jelenik meg a könyv, úgy gondoltam, épp ideje, hogy ismét barátságot kössek Jane-nel, és végigkövessem az útját a Reed család otthonától a végső, keserédes boldogságig.
Véleményem a könyvről
A történetet valószínűleg mindenki ismeri, ezért csak röviden foglalom össze. Jane Eyre árvaként nő fel a Reed családnál, akik rosszul bánnak vele, végül egy nevelőotthon és iskola keverékébe küldik, ahol továbbra sem vár rá túl jó sors. Itt nő fel, tanul, és magántanítónőként helyezkedik el Mr. Rochester fogadott lánya mellett. A férfival egymásba szeretnek, ám egy szörnyű titok útját állja az érzéseiknek.
Először is néhány szó az új kiadásról. Már korábban olvastam a sorozatból a Veszedelmes viszonyokat és az Értelem és érzelem című könyvet, és már akkor nagyon megszerettem ezt az új kinézetet. A borító egyszerre régimódi és modern, a kötetek hasonlóak, de színben eltérnek egymástól. És külön öröm, hogy kis bevarrt könyvjelző van a kötetben, vagyis nem kell külön könyvjelzőt használni olvasáskor.
A fordító is más, mint azé a változaté, amit gyerekkoromban olvastam. Ismételten azt tudom mondani, hogy ez az új fordítás jobban csúszik szerintem. Megadja azt a régi, klasszikus érzést, mégis valahogy modernebb, gördülékenyebb a szöveg a 21. századi olvasó számára. Szóval nagyon elégedett vagyok N. Kiss Zsuzsa munkájával.
A történet ugyanúgy képes volt beszippantani az első néhány mondat után, mint gyerekkoromban. Nagyon együttéreztem Jane-nel, és vele együtt utáltam Mrs. Reedet és a fiát, Johnt. John egy kis szadista szemétláda. Mrs. Reed viszont érthetetlen számomra. Képtelen vagyok felfogni, hogy miért nem tudta szeretni Jane-t. Ha a férje megcsalásból származó gyereke lett volna, akkor esetleg megértem az ellenérzéseit (bár arról sem a gyerek tehetne!), de így, hogy a férj a nagybácsi volt, semmi mentsége nincs a szememben. Én képtelen lennék így bánni egy gyerekkel, és egy nem saját kisgyereket is úgy tudnék szeretni, ha én nevelhetném, mintha magam szültem volna. Mert minden gyerek szeretetet érdemelne.
A nevelő otthon/iskolában a haragom és az ellenérzéseim tovább nőttek. Egyetlen gyereknek sem lenne szabad ilyen helyen élni és felnőni. Jane nagyon erős lélek, hogy ilyen körülmények között is képes volt tanulni, fejlődni és a megfelelő irányba terelni az életét, jövőjét.
Mr. Rochestert viszont egy kicsit másképp látom most, hogy felnőtt szemmel nézem. Most is sajnáltam őt a rá nehezedő teher miatt, de nagyon nem volt helyes, hogy elhallgatta az igazságot Jane elől. Nem is értem, mit gondolt... Hogy sosem derül ki? A titkok, főképp az ekkora titkok mindig kiderülnek előbb vagy utóbb. Egy hazugságon alapuló házasság pedig száz százalék, hogy nem lesz működőképes. Ha szerette és tisztelte Jane-t, a lánykérés helyett el kellett volna mondania neki, mi a helyzet, akkor is, ha ezzel elveszíti őt. Hiszen, ha valaki igazán szeret, akkor képes elengedni...
– A bolyongó, bűnös ember, ha végre megállapodna, vezekelne, merhet-e dacolni a világ szájával, hogy örökre magához kösse a szelíd, jóságos, vonzó másikat, aki mellett újjászülethet, lélekben megbékélhet?– Uram – feleltem –, megpihenést a Bolyongó, megjavulást a Bűnös soha ne a másik embertől várjon.
Annak viszont örültem, hogy Jane-t erős nőként ábrázolta Bronte. Jane nem elégszik meg azzal, hogy szerető legyen és bűnben éljen, vagy távolról, plátói módon szeresse Mr. Rochestert. Tudja, hogy ő ennél többet, jobbat érdemel. Egyetlen nőnek sem lenne szabad feláldoznia az önbecsülését egy férfiért, még akkor sem, ha szerelmes. Hiszen az önbecsülés a minden. Ha az nincs, akkor kiszolgáltatottak vagyunk mindennek és mindenkinek.
A romantikus énem persze örült annak, hogy végül a tűz után lehetővé vált a két szerelmes számára a közös boldogság. És bár kicsit szomorúnak tartom, hogy a boldogság mellé Jane újabb terheket kap a nyakába a férfi sérülései miatt, azért valahol szép is, hogy sérülten is ugyanúgy képes őt szeretni. Az ő szerelme Mr. Rochester iránt sokkal inkább igazi szerelem a szememben, mint amit Mr. Rochester érez Jane iránt.
Hogy tetszett a könyv?
Nagyon bejött az új fordítás, beszippantott a történet, és legalább annyira élveztem, mint gyerekkoromban. Felnőtt fejjel sok mindent másképp láttam Mr. Rochesterrel és a szerelmi szállal kapcsolatban, de ez cseppet sem rontotta el az élményt, sőt, csak még inkább elgondolkoztatott a történet.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti az olyan régimódi szerelmes regényeket, amelyeknek erős női karakter a főhőse.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Charlotte a Bronte nővérek egyike. Ezúttal minden állomáson egy-egy könyvcímet találtok elrejtve a bejegyzésben, a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik nővér írta az adott regényt, és beírjátok a nevét a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
10. 10. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 12. Csak olvass!
10. 14. Readinspo
10. 16. Fanni’s Library
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése