A Vámpyr Vilma és az emléktolvaj című könyv jóvoltából újra visszatérhetünk a Laura Ellen Anderson által megálmodott Noktürniába, hogy kedvenc vámpírkislányunkkal, jetinkkel, kaszásunkkal és házitökünkkel kalandozhassunk. A legújabb részben Vilma és barátai szülinapi bulira készülnek, igyekeznek elsajátítani a tökéletes ködkeksz fortélyait, és még egy rejtélyes emléktolvajjal is szembenéznek. Tartsatok öt bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Móra Könyvkiadó által felajánlott példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Odavoltam Vámpyr Vilma előző két kalandjáért is, igazán aranyosnak, humorosnak és tanulságosnak tartom ezt a mesesorozatot, úgyhogy mindenképpen el akartam olvasni a legújabb részét is.
Véleményem a könyvről
Vilma az előző részben összehozta a Sötétség és Napvilág Birodalmának lakóit, rádöbbentette őket, hogy az egymással szembeni félelmeik csak egy gonosz társaság által táplált rémhíreknek köszönhető. Most mindenki békében él egymással, Vilma élete azonban így sem unalmas. Közeledik a születésnapja, összekap az édesanyjával, és egy iskolai sütisütő versenyen meg akarja nyerni a Tréfás Tök Vidámparkba szóló belépőket. Ám egy nap arra ébred, hogy rajta és egy barátján kívül mindenki elfelejtett mindent. A lények nem tudják a saját nevüket, nem ismerik fel a szeretteiket, és a két birodalom lakói ismételten félnek egymástól. De vajon mi történhetett? És miért csak Vilma, valamint kis barátja úszták meg az emléktörlést?
Először is, még mindig odavagyok az illusztrációkért. Aranyosak, humorosak, nagyon feldobják a történetet és a könyvet. Az is tetszik, hogy nemcsak a mesét jelenítik meg, hanem például az első és utolsó oldalon vicces képeket láthatunk Tökkencsről és Tökélyről, a könyv elejében pedig megtalálható a Sötétség és Napvilág Birodalmának térképe, valamint egy kis képtáracska a főbb szereplőkről.
Több fontos téma is előkerül ezúttal a történetben. Először is ott van Vilma és az anyukája kapcsolata. Vilma tipikus gyerek, nem szeret takarítani, rumlis a szobája, és tanulás helyett inkább tökdivatmagazinokat olvasgat, valamint kreatívkodik. Ez persze nem tetszik az anyukájának, és sokat veszekednek egymással. Vagyis a gyerek-szülő konfliktusokat szépen bemutatja a történet, ahogyan azt is, hogy attól még, mert egy anya mérges valamiért, ugyanúgy szereti a gyerekét.
Ám ekkor a szoba ajtaja recsegve-ropogva feltárult, és felbukkant Frivola grófnő méhkaskontya, majd a grófnő maga is. Amikor észrevette a szobában uralkodó rendetlenséget, bosszúsan felsikkantott.– Vilma, borzasztó kis bütyökcsipeszem, hiszen alig látni a szoba padlóját!– Ez kreatív káosz! – vigyorgott Vilma. – Nézd, csináltam Tökkencsnek napszemüveget és egy apró csokornyakkendőt!– Vámpyr Vilma! – csattant fel a grófnő éles hangon. – Mintha csak egy koboldüregben laknál!
Aztán előkerülnek a nevelési elvek is, vagyis azok hiánya. Ha egy gyerekre a szülei mindent ráhagynak, megkap bármit azonnal, amire csak vágyik, vagyis egyáltalán nem nevelik őt, akkor azt hiszi, neki mindent szabad, és mindent megérdemel. Így születnek a kis zsarnokok, akik jobb esetben csak a saját környezetük életét nehezítik meg, rosszabb esetben az egész világra szörnyű veszélyt jelentenek.
A szeretet ereje is fontos szerepet játszik a történetben. Nemcsak a családon belül, hanem barátok között is. Ez a motívum sok könyvben előkerül a Bibliától kezdve a Harry Potter-sorozatig, de sosem lehet megunni. Hiszen amíg a világ világ, aktuális tanulság, hogy a szeretet a legfőbb dolog, és mindent legyőz.
Vilma továbbra is szerethető, belevaló, bátor karakter. De nagyon megkedveltem mostanra Mandaré herceget is, aki bár továbbra sem tökéletes (néha önző és nagyon falánk), mégis igazán szerethető karakter lett. És jó barát.
Talán jobb is, mint Mona és Rémeó, akik őszintén szólva ebben a könyvben felbosszantottak. Az egy dolog, hogy Mona alapvetően hebrencs, de amikor egy barát álmáról van szó, arról, hogy segítsünk neki valamiben, akkor igenis félreteszünk minden mást, nem linkeskedünk, és odatesszük magunkat. Mona meg nemhogy segített volna, direkt és megbánás nélkül még akadályozta is Vilmát. Ebben a részben őszintén szólva én elküldtem volna melegebb éghajlatra Vilma helyében. Rémeó meg ment utána a hülyeségben. Szóval rájuk mérges voltam.
Tökkencs és Tökély viszont nagyon cukik és viccesek voltak. Olyanok tényleg, mint a kis háziállatok, odavagyok értük.
Hogy tetszett a könyv?
Kalandos és humoros volt, több tanulságot is tartalmazott, és Monán meg Rémeón kívül az összes pozitív karaktert nagyon megszerettem.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki kedveli a klassz rémlényfőszereplős, humoros meséket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban igyekeztünk olyan könyveket gyűjteni, melyek a Vámpyr Vilma és az emléktolvajhoz hasonlóan jól passzolnak a halloween-i hangulathoz. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Borítórészlet a játékhoz:
Állomáslista:
10. 30. Könyv és más
11. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 05. Utószó
11. 08. Veronika’s Reader Feeder
11. 11. Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése