Utolsó fejezetéhez érkezett R. F. Kuang monumentális fantasy trilógiája, a Mákháború. A lángoló istenben Zsin újabb kihívásokkal szembesül, új szerepbe kerül, és végre meg kell vívnia a mindent eldöntő nagy háborút. Légy részese a kalandnak te is a Blogturné klub bloggereivel, és játssz velünk, hogy tiéd lehessen az Agave Könyvek által felajánlott könyvpéldány.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, a trilógia első két részét imádtam, igazán igényes, egyedi, érdekes, jól felépített történetnek tartom, és mindenképpen érdekelt, hogy mi lesz Zsin sorsa, hogyan alakul a háború és a jövő. Semmiképpen nem akartam lezáratlanul hagyni ezt a regényt.
Véleményem a könyvről
A történet ott folytatódik, ahol a második rész véget ért. Zsin rájött, hogy Jin Vajszra csak felhasználta őt, megszökött tőle, és átállt a lázadó déliek oldalára, hogy felszabadítsa az otthonát, országát az idegenek (heszperiaiak) és a Sárkány hadúr elnyomásától.
A harmadik regény stílusa is ugyanolyan minőségi, mint az első két részé. Nagyon szeretem, ahogyan R. F. Kuang ír, mert érzékletes, realista. Nem szépít, hanem a nyers valóságot adja át nekünk mind a környezetet, mind az emberek lelkét, gondolatait, tetteit illetően. Bármennyire is megviselte ez időnként a gyomromat és a lelkemet, értékeltem, hogy nem egy tündérmesét kaptam, hanem hús-vér embereket, akik erényekkel és sötét tulajdonságokkal is rendelkeznek, és ezért a világuk is hasonlóan összetett.
Zsin karaktere már az előző részekben is nagyon bonyolult volt. Az ember egyszerre szereti őt, és iszonyodik tőle. Drukkol neki, és elítéli a tetteit. Nem is tudom, találkoztam-e már olyan karakterrel, aki ennyire emberi lett volna, és ennyire nyíltan megmutatta volna nemcsak a pozitív, hanem az ijesztő, sötét, esetenként konkrétan hányingerkeltő oldalát is. Nekem ez nagyon bejött. Mert a világ, a háború ilyen. Sosincs jó és rossz oldal. Csak különböző nézőpontok.
Amikor láttam Zsin népének szenvedését, azt éreztem, hogy gyűlölöm Vajszráékat, és alig vártam, hogy a déliek győzzenek. Amikor pedig láttam, mire képes Zsin, mit tesz a népe az elfogottakkal, amikor épp fölénybe kerülnek, vagy körülnézhettem a heszperiaiak városában, amit modernizáltak és viszonylag békéssé tettek nemcsak a maguk, hanem a déliek számára is, akkor arra gondoltam, mégiscsak ők a jó oldal, nekik kéne győzniük, Zsinéknek meg kéne adniuk magukat, és akkor béke, fejlődés, felvirágzás jönne. Ez a két nézőpont pedig fejezetről fejezetre ingadozott bennem, olvasás közben fogalmam sem volt, melyik oldalnak kéne drukkolnom, így inkább csak azért drukkoltam, hogy valamilyen módon eljöjjön a béke és biztonság az átlagemberek számára.
– (...) Engedélyt adott nekünk.– Engedélyt? Kurvára nincs szükségünk az engedélyére...– Mindig kell engedély. – Szou-csi megállt, és már nem vigyorgott. – Minden egyes alkalommal, amikor egy faluban szállsz csatába, minden egyes ártatlan civil életét kockára teszed. Kötelességed figyelmeztetni őket.– Nézd, ha minden sereg ezt tenné, akkor...– Rám figyelj! Nem a földért indítottál hadjáratot, hanem a rajta élő emberekért. És ha megtanulsz bízni bennük, akkor ők lesznek a legjobb fegyver, amivel harcba szállhatsz. Ők lesznek a szemed és a füled. A sereged természetes meghosszabbításaként tekinthetsz rájuk. De soha, ismétlem, soha nem sodorhatod őket veszélybe a beleegyezésük nélkül. Felfogtad?Szou-csi farkasszemet nézett a lánnyal, aki végül bólintott.
Épp ezért nem tudtam utálni Nö-csát sem az árulása miatt. Nem gonosz, nem bolond, sőt, baromi jó stratéga, mert sok mindent átlát, amit Zsin az erőteljes érzelmei miatt nem. Vagyis Nö-csa egyszerűen csak másképp gondolkodik. Úgy véli, hogy akkor van nagyobb esélyük a túlélésre és boldogulásra, ha együttműködnek a heszperiaiakkal. Tudja, hogy ez miféle veszteségekkel jár, de azt is látja, miféle nyereséggel. Hogy igaza van-e? Igen és nem. Hogy Zsinnek igaza van-e? Igen és nem. A maguk szemszögéből mindkettejüknél ott az igazság és mindketten tévednek.
Érdekes volt, hogy bár Zsin rengeteg borzalmat látott és tapasztalt, sőt, ő maga is sok szörnyűséget követett el, mégis valamilyen szinten naiv maradt. Megbízott olyan emberekben, akiben nem kellett volna. Nem egyszer, hanem többször is. Talán mert annyira hitt a saját igazságában, és úgy vélte, mások is pont annyira hisznek benne. A sok csalódás azonban paranoiássá tette, amihez hozzájárult még az az őrület, amit az istenek okoznak a halandóknak, ha megszállják őket. Szóval a személyisége a vele történtek hatására formálódott, fejlődött (nem mindig a jó irányba), alakult a regény során.
Zsin és Nö-csa mellett Kitaj volt még a kedvenc szereplőm, és őt feltétel nélkül képes voltam szeretni. Okos fiú, jó stratéga, jó barát és jó ember. Ő az, aki viszonylag kordában tudja tartani Zsint, és igyekszik a lehető legjobb tanácsokat adni neki. Sajnáltam, amiért el kellett viselnie Zsin sötét oldalát, nem lehetett könnyű számára mindent átélni, látni, érezni, amit Zsin átélt, látott, tett. Én belezizzentem volna, csodálom, hogy ő nem tette. Bár ez is mutatja, hogy mennyire erős lélek.
Kitaj hirtelen felnevetett.– Mi az? – kérdezte Zsin.Nem értette, mi történt, nem tudta, mi az, amire Kitaj rájött, ő pedig nem. De ez nem számított. Kitaj megoldotta a problémát, és Zsin pont ezt szerette volna.– Nagyon ravasz – mondta a fiú. – El kell ismerni, hogy Nö-csa nem bolond. Addig csökkentette a szerepet játszó tényezők számát, hogy már csak azok maradtak, amik őt juttatják előnyös helyzetbe. Szinte az összes bábut lesöpörte a sakktábláról.– De? – noszogatta Zsin.– De egyvalamiről megfeledkezett. – Kitaj megkopogtatta a homlokát. – Sakkban mindig megvertem.
Amit kicsit bántam, hogy volt egy-két szál, ami nagyon érdekes volt, de R. F. Kuang szerintem idő előtt lezárta. A trifekta szála például ilyen volt számomra. Egyfelől nem értettem, hogy Zsin mi az istent gondol, amikor egy pszichopata segítségében bízik. Féltem tőle, hogy ebből csak még nagyobb baj lesz. Hogy így lett-e, azt persze, nem árulom el. De ezt a szálat szerintem egészen a könyv végéig el lehetett volna vinni úgy, hogy a hadi térkép teljesen átrajzolódjon, és egy egészen új szövetség jöjjön létre. A trifekta három tagja alapból érdekes karakter, mindegyikük egyedi személyiséggel rendelkezik, a közös múltjuk és az egymáshoz való viszonyuk is igazán izgalmas. Kár, hogy R. F. Kuang nem hozta ki belőlük a maximumot.
És hát, ott volt a történet vége. Őszintén, már sok-sok héttel ezelőtt a könyv végére értem, de még mindig fogalmam sincs róla, elégedett vagyok-e a lezárással. Tetszett, hogy a sztori realista módon zárult politikai szemszögből. De Zsin, Kitaj és Nö-csa sorsát egyelőre nem tudtam megemészteni. Velük kapcsolatban más véget reméltem. Nem rózsaszín happy endet, de nem is azt, amit végül kaptam.
Ettől függetlenül Kuang trilógiája az egyik legjobb történet volt, amit valaha olvastam. Ha akadt is benne, amivel nem feltétlenül értek egyet, azt sem bánom, mert olyan élményeket, gondolatokat, érzéseket adott számomra, amikre örökre emlékezni fogok.
Hogy tetszett a könyv?
R. F. Kuang realista stílusa egyszerűen zseniális. Imádom, ahogyan ír. Ahogyan azt is, hogy a karakterei nem hősök és nem gonoszok. Vagy inkább hősök és gonoszok egyszerre. Mindegyikük. És épp emiatt váltanak ki az emberből ezernyi érzést és gondolatot. Szerettem őket, és közben féltem tőlük. Drukkoltam nekik, miközben egyes tetteiket mélységesen elítéltem. Ezernyi izgalmat, kalandot éltem át olvasás közben, de nemcsak szórakoztam, hanem közben tanultam is. Ez a történet igazán megmozgatta az agyamat, mert olyan politikai, társadalmi, erkölcsi témákat vetett fel, amiken egy életen át lehetne elmélkedni.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, akinek van gyomra egy száz százalékig realista történetet olvasni, amely kalandos, izgalmas, de egyben mélyen elgondolkoztató is.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Te olvastad a Mákháború első két részét? A játékunkból most kiderül, ugyanis összekevertük néhány szereplő nevének betűit, és a ti feladatotok, hogy kitaláljátok, kire gondoltunk! Minden állomáson anagrammát találtok, és ahhoz, hogy nyerjetek, írjátok meg a Rafflecopter dobozban, hogy mely szereplő nevét tudjátok összerakni a betűkből!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Anagramma a játékhoz:
a tej kincs
Állomáslista:
Blogturné
11. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 09. Utószó
11. 11. Readinspo
11. 13. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése