A többszörös díjnyertes fantasyszerző, Rebecca F. Kuang ezúttal más témában csillogtatja meg tehetségét. A Sárga című regényében az amerikai könyvkiadás és könyvpiac társadalomkritika-szerű ábrázolását látjuk egy plagizáló szerző közvetítésében. A könyvet a Magnólia Kiadó gondozásában olvashatjuk, méghozzá ugyanabban az évben, melyben a szerző Bábel című regényét is elhozták nekünk. Ne hagyjátok ki sem az olvasását, sem pedig a véleményünket róla!
Miért választottam ezt a könyvet?
Imádom R. F. Kuang könyveit, eddig mindegyiket olvastam, és sosem okozott csalódást. Viszont az eddigi művei fantasyregények voltak, ez viszont nem az. Nagyon érdekelt, hogy miként tud egy, a valódi világban játszódó történetet megírni, ezzel is képes-e hozni azt a szintet, amit elvárok tőle.
Véleményem a könyvről
A történet egy June Hayward nevű íróról szól, akit évek óta nyomaszt, hogy a barátnője, Athena Liu íróként minden sikert elér, amiről ő csak álmodozik, de nem jön össze neki. Egy éjszakai összeröffenésük alatt Athena meghal egy balesetben, June pedig titokban elviszi magával Athena otthonából a nő legújabb, befejezetlen kéziratát. Ahogy beleolvas, teljesen megfogja a történet, és nagy lelkesedéssel elkezdi átírni. Amikor pedig végez, azt állítja a kiadójának, hogy övé a történet. Ám az ilyen hazugságok előbb vagy utóbb visszaütnek.
Amikor belekezdtem a könyvbe, fogalmam sem volt róla, hogy miről fog szólni. Így mikor kiderült, hogy írókról, nagyon megörültem, mert ez az én világom. Vagy legalábbis majdnem, mert azért a magyar írói világ egy kicsikét más, mint a külföldi. Vannak átfedések, de azért nem annyira kemény és vérre menő, mint a könyvbeli világ.
June nagyon érdekes karakter volt, mert bár olvasóként, íróként és emberként száz százalékig elítéltem, amit tett, mégsem tudtam százszázalékosan utálni érte, és őszintén szólva, valamiért azt sem mindig akartam, hogy lebukjon.
Nagyrészt azért, mert E/1-ben, az ő gondolatain és érzésein keresztül ismerhetjük meg az eseményeket, és ezért láthatjuk, hogy nem egy velejéig gonosz ember, csak szimplán esendő.
Talán részben azért is, mert úgy éreztem, súlyos büntetés számára a saját lelkiismerete, és a tudat, hogy amivel sikereket ért el, az valójában nem teljesen az övé. És így a sikereket sem érezheti a sajátjának.
Aztán azért, mert Athena már elvileg halott volt (hogy miért írom, hogy elvileg, arról majd később...), így nem éreztem, hogy June ténylegesen ártott volna valakinek. Ha élsz, és tudod, hogy valaki lopott tőled, akár teljes kéziratot, akár ötletet, az érzelmileg és anyagilag is rossz neked, főképp, ha nem tudod bizonyítani sem, egyszerűen csak tudod. Athena viszont már nem szenvedett ettől az érzéstől és pénzre sem volt szüksége.
Végül pedig azért, mert úgy éreztem, hogy June nagyon sokat hozzátett ahhoz a bizonyos regényhez. Nem egy kész kéziratot lopott el, hanem a félkész változaton még rengeteget dolgozott, és az elmondása, a könyv sikere alapján még jobbá, eladhatóbbá tette, mint amilyen Athena változata volt. Vagyis nem teljesen érdemtelenül nevezték meg a regény írójaként.
Viszont voltak olyan pillanatai, amikor úgy éreztem, hogy totál hülye vagyok, megérdemelné, hogy lebukjon, mert beképzelt, lenéző másokkal szemben, kárörvendő, sőt, a végén még az is eszembe jutott, hogy esetleg gyilkos hajlamai is vannak. Athenáról állította, hogy nem jó barát, de igazából ő sem volt az. Szenvedett attól, amikor az interneten bullyingolták, de amikor mást szekáltak, kárörömet érzett.
De pont ezért zseniális June karaktere. Mert én még ilyen összetett és reálisan megalkotott karakterrel nem találkoztam egyetlen könyvben sem. Mert igen, az emberek többsége nem fehér vagy fekete, hanem vannak rossz és jó tulajdonságai is, csak mások az arányok.
June-t egyszerűen megőrjítette a vágy, hogy sikeres író legyen. És hát, ha nem is ilyen szinten, de tudom, milyen ez. Keményen dolgozni, és mégis azt látni, hogy más sikeresebb, magabiztosabb. Szar érzés. Csak van, aki ezen túl tud lépni, és az „irigységét” arra használja, hogy fejlődjön (vagy épp feladja, és azzal lép tovább), és van, aki belezakkan és hülyeségeket csinál, ne adj isten, árt másoknak.
De nem tudom csak úgy elengedni az egyetlenegy dolgot, ami értelmet ad az életemnek.Az írás áll a legközelebb az igazi varázslathoz. Az írás a semmiből teremt valamit, más világokra nyit ajtót. Az írás hatalmat kínál, hogy alakíthasd a saját világodat, ha a való világ túl sokszor rúg beléd. Az írás abbahagyásába belehalnék.
De nem csak a sikeres íróvá válási vágy őrjítette meg June-t. A regény tökéletes kritikája a netes világ működésének. Annak a netes világénak, ahol a közösségi oldalakon egymást szidják, bántalmazzák az emberek olyan szinten, hogy az már életeket tehet teljesen tönkre. Annak a világénak, ahol bár időnként igazat írnak, van, hogy hazugságokkal törnek derékba emberi karriereket, életeket.
Ha leír valaki rólad valamit, akár igaz, akár nem, megragadhat az emberek fejében, és hiába próbálod megmagyarázni, hogy csak hazudtak rólad, az csak még gyanúsabbá tesz. De persze, ha hallgatsz, az is gyanús. Ilyen helyzetekből ártatlanul sem lehet jól kijönni. Persze June nem ártatlan, de ettől függetlenül a könyvben található kritika teljesen igaz.
A másik, ami a könyvben előkerül, a fordított rasszizmus és diszkrimináció, vagyis mikor a fehérek úgy érzi, hogy már ők vannak hátrányban a nem fehérekkel szemben, csak mert a nem fehérek is elkezdtek több esélyt kapni minden téren több száz évnyi elnyomás után. De ezt a fordított rasszizmust és diszkriminációt szerintem ironikusan kell értelmezni a regényben.
Kb. olyan, mint mikor a férfiak állítják, hogy már ők vannak elnyomva a nők által. Vagy mikor az állítólag heteró homofóbok kiborulnak azon, hogy már minden filmbe, sorozatba, könyvbe kell egy LMBTQ+ karakter, és jaj, mi lesz így. Miközben évszázadokig alig voltak ilyen karakterek a történetekben, és még most is összességében több az olyan film, sorozat, könyv, amiben nincsenek egyáltalán.
Vagyis, ha egy nem fehér, hetero férfi (vagy a könyv esetében éppen nő) nem uralhatja teljesen a világot, és más is kap némi esélyt és láthatóságot, akkor az már fordított rasszizmusnak és diszkriminációnak van kikiáltva. Persze, megesik, hogy valóban rasszista valaki egy fehér emberrel, valóban diszkriminálja őt, de ez nem rendszerszintű.
Szóval June is azon dühöng a regényben, hogy ő mint fehér női író diszkriminálva van a nem fehér női írókkal szemben. Vagyis kívül keresi az okokat, amiért nem lett sikeres, csak azért, hogy ne önmagában kelljen keresnie. Átírja Athena regényét a kínai munkásokról fehérként úgy, hogy a fehérek számára fogyasztható legyen a történet, és aztán megkérdőjelezi a kínai emberek, közösségek ellenérzéseit, amikor felhívják a figyelmet arra, hogy ez meg az a részlet rasszista lett. Nem mondja azt, hogy bocsánat, nem akartam rasszista lenni, csak egyszerűen nem gondoltam át, nem értettem az egészet, hanem szegény áldozatnak állítja be magát, és dühös lesz azokra, akik felhozták a hibáit.
Fehér nőként nagyon érdekes volt ilyen szempontból olvasni ezt a regényt, mert bár June szemén keresztül az egész valóban diszkriminációként és rasszizmusként volt előadva, én úgy éreztem, hogy valójában pont az ellentétét mutatta be nekünk a történet.
Ahogy fentebb ígértem, megmagyarázom azt is, miért írtam, hogy Athena elvileg halott. Nos, June látja őt a könyvbemutatóján és egyéb helyeken, aztán Athena más módon is felveszi a kapcsolatot June-nal. Legalábbis elvileg. Mert olvasóként nem igazán tudni, hogy valóban valamilyen módon Athena áll a dolgok mögött, June csak képzelődik a lelkiismeret-furdalás miatt, vagy valaki más próbálja megőrjíteni June-t. Voltak tippjeim, de nagyon tetszett, ahogyan a könyv végén alakultak a dolgok. Már csak azért is, mert a könyv vége ismét tökéletesen bemutatta, hogy a hírességek világa milyen talmi, csalásokkal teli és igen, sokszor undorító és életveszélyes.
Nagyon érdekes volt ez a történet, de kicsit örülök neki, hogy Magyarországon azért nem ennyire durva írónak lenni semmilyen szempontból.
Hogy tetszett ez a könyv?
Tökéletes volt. Tényleg. Mély, elgondolkoztató, szórakoztató, titokzatos. Minden volt benne, amitől egy regény jó. Bár a szerelmi szál kimaradt, de őszintén szólva, nekem nem is hiányzott, anélkül is tökéletes volt.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik le tudják venni a fehérszemüveget, hogy meglássák a történet valódi mondanivalóját. És azoknak, akik szeretik az összetett lélektani regényeket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Játékukban olyan regényekből hoztunk idézeteket, melyekben szintén hangsúlyos a könyvkiadás, könyvírás. A Rafflecopter dobozban ezeknek a könyveknek a címét és esetleg a szerzőjét várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„Az az érzés támadt, hogy valami véget ért az életemben, talán az, hogy egész vagy normális embernek láttam magamat. Felfogtam, hogy az életem tele lesz hétköznapi szenvedéssel, amiben nincs semmi különleges. A szenvedés nem tesz különlegessé, és az sem tesz különlegessé, ha úgy teszek, mintha szenvednék. Ha beszélek vagy akár írok róla, attól a szenvedés nem válik hasznossá. Az sehogy sem érhető el.”
Állomáslista:
12. 27. Readinspo
12. 29. Olvasónapló
12. 31. Könyv és más
01. 02. Csak olvass!
01. 04. Fanni's Library
01. 08. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 10. Sorok Között
01. 12. Utószó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése