~ Sárga könyves út ~

2024. január 11., csütörtök

Adam Silvera–Becky Albertalli: Mi van, ha pont nekünk sikerül? – Blogturné



A Menő Könyveknek köszönhetően ezúttal egy olyan könyvet olvashatunk Adam Silverától, amit nem egyedül írt, hanem Becky Albertallival közösen. Négy bloggerünk követte végig a történetet, hogy megtudja, az univerzum milyen sorsot szán Arthurnak és Bennek. Ha ti is velünk tartotok, egyikőtök a turné végén nyerhet egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Ha jól emlékszem, szintén Rácz Tibi bloggertársam ajánlotta, és hát, nem nagyon kell rábeszélni soha egy jó kis LMBTQ+ regényre, főképp, hogy Silverától már több könyvet is olvastam, és tetszettek.


Véleményem a könyvről

A történet két srácról, Arthurról és Benről szól, akik egy véletlennek köszönhetően összefutnak egymással a postán, és azonnal kialakul közöttük a szikra. Arthur hisz az univerzumban, ám Ben éppen most szakított valakivel, így azt gondolja, az univerzum tehet neki egy szívességet... Mégis mikor elkeverednek egymástól, mindketten arra gondolnak, hogy talán meg kéne keresniük a másikat. Mert mi van, ha pont nekik sikerül...

A történet elején, mivel Arthur gyakornok egy ügyvédi irodában, azt hittem, hogy a két srác már legalább huszonéves, ám később kiderült, hogy még tizennyolcak sincsenek, mivel Arthur csak az anyja munkahelyén, a gimi nyári szünetében gyakornokoskodik New Yorkban. Kicsit sajnáltam, hogy megint gimis szerelmi sztorit kapok, mert elég sokat olvastam már, és vágynék valami másra is idősebb karakterekkel. De úgy voltam vele, hogy ha maga a történet jó, akkor végül is, ez nem akkora baj.

A regény első fele nagyon lekötött. A két srác első találkozása vicces, romantikus, tényleg sorsszerű volt, és amikor megpróbálták lényegében nulla információ alapján megtalálni egymást New Yorkban, nagyon kíváncsi voltam, mikkel fognak próbálkozni, és végül hogyan sikerül egymás nyomára bukkanniuk. A nyomozásaik, próbálkozásaik izgalmasak és leleményesek voltak.

Aztán amikor egymásra találtak, és elkezdtek randizni, azt gondoltam, végre! Esküszöm, nem vagyok antiromantikus, de viccesnek találom, hogy a legtöbb történetben, ha valakik tetszenek egymásnak, akkor csak tökéletes randijaik vannak és minden rózsaszín felhőkben úszik az első pillanattól. Nos itt elbénázott első randikról olvashattam (igen, nem véletlen a többes szám), ami igazán realista. A valóságban a randik akkor sem mindig sikerülnek tökéletesen, amikor két ember tetszik egymásnak. Mert hát, még nem ismerik egymást, nem tudják, mit szeret a másik és mit nem, és így óhatatlanul is hibáznak. Ami még szintén tetszett, hogy az elcseszett randik ellenére nem adták fel. Sokan, ha egy randi nem jön össze, akkor lezárják annyival, hogy hát, megpróbálták, de ez nem fog működni. Pedig ha van szikra, csak a randi volt béna, lehet, hogy idővel minden klappolna, ha a két fél esélyt adna egymásnak és önmaguknak. Szóval tetszett az itteni tanulság, hogy ne add fel elsőre, sem másodikra, talán még harmadikra sem, mert lehet, hogy negyedikre már tökéletes lesz.

A szüleimnek fontos a hit, és szeretjük azt mondani, hogy egészséges kapcsolatunk van a vallással. Nem vagyunk régimódi katolikusok, akik a Biblia szerint élnek, miközben kényelmesen figyelmen kívül hagyják azokat a részeket, amelyek ellentmondanak a szájukból áradó gyűlöletnek. Mi olyan katolikusok vagyunk, akik szerint az emberek nem kerülhetnek a pokolra azért, amiért nem heterók, és ez már azelőtt is így volt, hogy elmondtam volna nekik.

Nagyon tetszettek a baráti mellékszálak. Mind Arthur, mind Ben barátai viccesek, aranyosak és valamilyen szempontból érdekesek voltak. Arthur esetében szinte azonnal tudtam, hogy az egyik barátja miért nem beszél vele soha négyszemközt, csak a másik barátjuk társaságában. Nekem ez a titok nagyon nyilvánvaló volt.

Dylan, Ben legjobb barátja volt a kedvencem. Egyfelől tetszett, hogy heteró létére simán mert olyan dolgokat tenni Bennel és olyasmiket mondani neki, amik miatt mások melegnek nézhetnék. Bírom, amikor egy férfi annyira magabiztos a férfiasságában és a szexualitásában, hogy ki meri mutatni a gyengédebb, törődőbb, lágyabb oldalát is. Másfelől imádtam a Samanthával való kapcsolatának az alakulását. Azt, hogy ezen a téren is jobban kimutatta az érzéseit, mint más férfiak szokták. Igaz, hogy ebben az esetben mindig parázott, hogy épp most szúrta el az egészet a lánnyal, de attól még lényegében önmagát adta.

A könyv vége... Nos, Silverától nem nagyon számítottam másra... Ennél többet nem tudok mondani, aki ismeri Silvera korábbi írásait, tudja, mire gondolok, és alapból úgy áll neki a regénynek, hogy tudja, mire számíthat. Aki pedig még nem olvasott tőle, nos, ez a regény jó első próbálkozásnak.


Hogy tetszett ez a könyv?

Igazán szórakoztató volt, romantikus, de realista. Megkedveltem Arthurt és Bent, és a mellékszereplők között is találtam olyanokat, akiket nagyon bírtam.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Silvera-rajongóknak mindenképpen, de bárkinek, aki szereti a jól megírt LMBTQ+ történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

LMBTQ+ történetekből keresünk ezúttal olyan párokat, akiket végül a viszontagságok ellenére összehozott az univerzum. A ti dolgotok annyi, hogy beírjátok a pár nevét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Leírás a játékhoz:

Egy rögbis és egy kocka srác ugyanabba a tanulócsoportba kerül, és szinte azonnal egymásba szeretnek.


Állomáslista:

01. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 12. Csak olvass!
01. 14. Sorok között
01. 16. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése