A Libri Könyvkiadónak hála a magyar olvasók is kezükben tarthatják Laurie Lico Albanese könyvét, mely az 1800-as évekbe kalauzolja az olvasóját. A regény arra keresi a választ, vajon létezhet-e valódi szabadság a nők számára egy férfiak által uralt világban. A kiadónak köszönhetően pedig csodás, élfestett kiadásban szerezhetik be a történetet az olvasók.
Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a történetben, és ha nektek kedvez a szerencse, akkor nyerhettek is egy példányt a kötetből.
Miért választottam ezt a könyvet?
A fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy egyfelől érdekes romantikus történet lesz, másfelől tele lesz művészettel kapcsolatos dolgokkal, amik közel állnak hozzám.
Véleményem a könyvről
A történet főszereplője Isobel, aki miután a férje a drogfüggősége miatt elvesztette mindenüket, egy Amerikába tartó hajón találja magát, hogy új életet kezdjenek. Az Új Világba, konkrétan Salembe érkezve a férje ismét hajóra száll, hogy pénzt keressen, Isobelt pedig magára hagyja teljesen pénztelenül, egyedül, úgy, hogy senkit nem ismer az új „otthonában”. Isobelnek különleges tehetsége van, gyönyörűen hímez, így a tűivel próbálja fenntartani magát, míg a férje vissza nem tér. Közben azonban találkozik egy másik férfival, Nattel, akibe azonnal beleszeret. Ám ez a szerelem és a házasságtörés az 1800-as évek elején még szó szerint halálos bűnnek számított.
Miért van az, hogy a férfiak egy zászló, egy nemzet mellett kötelezik el magukat, míg a nők a szenvedély és a szerelem mellett? Miért ragaszkodnak a férfiak annyira a múlthoz, amikor az általam ismert nők mind azon vannak, hogy rendbe tegyék a jelent, miközben a jövőről szóló reményeiket építgetik?
Bár a regény elsőre szerelmi történetnek tűnik, nagyon nem az. Ahogy nem is fantasy. Bár megjelennek benne boszorkányok, mesélnek különböző mitológiai lényekről, és a szinesztézia is előkerül, aminek köszönhetően Isobel színesnek látja a betűket és az emberek hangját, de Isobel képessége, a hímzéseinek „mágiája” valójában nem igazi mágia, egyszerűen csak egy nő tehetsége, belső, lelki ereje, intelligenciája.
Szóval ez valójában egy igazi feminista regény, aminek nagyon örültem. A gazdag, fehér férfiak által elnyomottak története. A tulajdonként kezelt nőké, a rabszolgává tett fekete embereké, akik rájönnek, hogy csak egymásra számíthatnak, ha túl akarnak éni ebben a világban.
Szó sincs róla, hogy boszorkányok lennénk vagy tündérek, vagy hogy tagadnánk Istent. Arról van szó, hogy együtt szebbek és erősebbek vagyunk, mint külön-külön.
A cím és a történet alapján valószínűleg nyilvánvaló, hogy a regény A skarlát betű című regényt dolgozza fel. De nemcsak a sztorit magát, hanem Albanese konkrétan az eredeti regény íróját is beleszőtte ebben a történetbe. A skarlát betűt Nathaniel Hawthorne írta, ennek a könyvnek pedig az egyik nagyon fontos karaktere az író maga. Az ő fiktív szerelmi sztoriját, életét vetette papírra Albanese ebben a regényben. Ami szerintem igazán eredeti ötlet volt, és amikor a végére összeállt a kirakós, igazán élveztem az összképet.
Először azt gondoltam a könyvről, egy átlagos romantikus sztorit kapok majd. A szomorú múltú, művészlelkű Nat beleszeret a boldogtalan, rosszul házasodott, gyönyörű és tehetséges Isobelbe, de a drogfüggő, tolvaj, csaló, semmire nem jó és talán veszélyes férj akadályként áll a szerelmük előtt. Ám nagyon nem azt kaptam, amit vártam. Valami sokkal-sokkal jobbat kaptam ennél. A valóságot. Azt a valóságot, ami bemutatja, milyen naivak is tudnak lenni a nők, amikor szerelmesek lesznek. Amikor egy férfi kedvesnek tűnik. Egyszerűen nem veszik észre időben az apró jeleket.
Isobel pedig alapvetően valahogy nagyon rossz emberismerő. Akiről én az első pillanattól tudtam, hogy megbízható és csak jót akar neki, attól ő félt és távolságot tartott tőle. Akivel kapcsolatban pedig éreztem, hogy valami nem stimmel vele, azt azonnal megkedvelte. Talán a fiatalsága miatt volt ez így, vagy csak én vagyok már elég tapasztalt ahhoz, hogy észrevegyem a vörös zászlókat, nem tudom... De olvasás közben néha rákiáltottam volna, hogy nyissa már ki rendesen a szemét.
A naivsága ellenére igazán megkedveltem Isobelt. Aggódtam érte, nem akartam, hogy baja essen. De nem csak őt kedveltem meg. Ez a történet tele volt nagyon szerethető karakterekkel. Isobel két olyan barátnőt is talált Salemben, aki akkor is mellette állt, amikor a legnagyobb bajban volt. És a szomszédban lakó fekete család összes tagját is a szívembe zártam. Bár Isobel ezzel kapcsolatban is elég vak volt, én végig tudtam, hogy milyen titkaik is vannak, és reméltem, hogy nem esik majd semmi bajuk.
Ó, és Darling kapitány, a férfi, akinek a hajóján Isobel és a férje Amerikába utazott... Nos, ő volt az a férfi, akibe az első pillanattól beleszerettem. Abban a pillanatban, amikor elmondta Isobelnek, hogy ő is szokott hímezni (ami ugye, akkoriban kifejezetten női munka volt, ő férfiként mégis bevallotta ezt). Aztán amikor kiderült, hogy mennyire dühös a rabszolgaság létezése miatt, csak még szimpatikusabbá vált. És amikor anyagokkal, fonalakkal és szavakkal is önbizalmat öntött Isobelbe, hogy valósítsa meg a hímzéssel kapcsolatos álmait, akkor végleg elnyerte a szívemet. Darling kapitány egy igazi feminista férfi, egy jó és bátor ember. Számomra ő volt ennek a történetnek a valódi férfi főhőse, hiába nem szerepelt túl sokat a regényben.
Isobel története mellett egyébként megismerhetjük kicsit a múltat is a fejezetek végén lévő kis visszapillantásokból. Egyfelől végigkövethetjük Isobel ősének szenvedéseit, akit boszorkánysággal vádoltak, és el kellett menekülnie terhesen a vádlói elől. Valamint a salemi boszorkányperek is megelevenednek előttünk. Ez utóbbiak azért is érdekesek, mert Nat őse volt az egyik férfi, aki elítélte a teljesen ártatlan nőket, köztük egy kislányt is, vagyis ártatlanok vére tapadt a kezéhez.
Azt is érdekes volt látni, hogy Salemben hogyan élnek egymás mellett azoknak a leszármazottai, akiket anno boszorkánysággal vádoltak meg (és többeket közülük ki is végeztek), valamint azoké, akik megvádolták vagy elítélték őket. Salem története borzalmasnak, de nagyon érdekesnek tűnik, szívesen olvasnék az ott történetekről majd a későbbiekben regényt.
A könyv vége nagyon izgalmas volt, és teljesen elégedett voltam a történet lezárásával.
Hogy tetszett ez a könyv?
Először azt hittem, csak egy átlagos romantikus sztori, de tévedtem. Ez egy nagyon jól felépített feminista regényt. Tökéletesen bemutatta, hogy anno milyen volt nőként vagy feketeként a fehér férfiak irányította világban élni. Ahogyan azt is, hogy az elnyomottak csak akkor élhetik túl, csak akkor győzhetnek az elnyomóik felett, ha összefognak. Mert egyenként gyengék, de együtt bármire képesek.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a regényt.
Kiknek ajánlom a regényt?
Az összes nőtársamnak és minden feminista férfinak.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A kötet a Libri Kiadó gondozásában jelent meg, így mostani játékunkban az általuk megjelentetett kötetekre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetek, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„Az életben néha a legrosszabb dolgokból keletkeznek a legjobbak.”
Állomáslista:
04. 30. Csak olvass!
05. 02. Kitablar
05. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 07. Könyv és más
05. 08. Szembetűnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése