Amber Smith nagy sikerű regénye hazánkban a Magnólia kiadó gondozásában jelent meg Amilyen akkor voltam címmel. Edennel megtörténik a legrosszabb dolog, ami egy nővel történhet, majd végigkövethetjük, hogy a gimnáziumi évek során hogyan próbálja feldolgozni egymaga ennek a tragikus éjszakának az eseményeit. A kiadó jóvoltából nektek is lehetőségetek van egy példányt nyerni a könyvből, ehhez nem kell mást tennetek, mint bloggereinkkel tartani és helyesen megoldani a feladványokat.
Miért választottam ezt a könyvet?
Feministaként érdekelnek a nőkről szóló könyvek, bár őszintén bevallom, kicsit tartottam ettől a könyvtől, mert a témája alapján tudtam, hogy megrázó lesz számomra. A nemi erőszak szerintem az egyik leggonoszabb, legszörnyűbb tett, amit ember ember ellen elkövethet, a szememben ugyanakkora bűn, mint a gyilkosság, és mindig is nagyon megterhelő volt számomra ilyesmiről még olvasni is.
Véleményem a könyvről
Eden egy tizennégy éves kislány, akit egy éjszaka a saját otthonában, a saját szobájában, a saját ágyában erőszakol meg a bátyja legjobb barátja, Kevin. Az a fiú, akit Eden szülei évek óta a családjuk tagjának tekintenek, akibe Eden a maga gyermekien ártatlan módján még kicsit szerelmes is volt addig az éjszakáig. Kevin megfenyegeti őt, hogy megöli, ha beszélni mer, és elhiteti vele, hogy a családja, a rendőrség és a többi ember úgysem hinne neki. Ezért Eden hallgat, és ez a hallgatás szép lassan felemészti.
Nos, igen, ahogy előre számítottam is rá, eléggé megrázó volt ez a könyv. Az elején láthatjuk a sokkos Edent, aki többé már sehol, senki mellett nem érzi biztonságban magát, mert néhány perc alatt egyszerűen meggyilkolták benne azt a naiv, ártatlan gyereket, aki volt. Ahogy a múltbeli énjéről mesél, visszaemlékszik bizonyos múltbeli eseményekre, a régi, erőszak előtti Edent is megismerhetjük, ami azért jó, mert így még sokkolóbb az a változás, amin a nemi erőszak miatt 14 és 17 éves kora között keresztülmegy.
Smith valószínűleg nagyon otthon van a pszichológiában, mert mind a karaktereket, mind a tetteiket, mind az eseményeket pontosan kidolgozta, felépítette. Bár azok, akik nem ismerik pszichológiai szemszögből a nemi erőszakot, azt, hogy milyen hatást gyakorolhat az áldozatokra, milyen reakciókat válthat ki belőlük rövid és hosszú távon, lehet, hogy furcsának fogják találni Eden tetteit, azt, amilyen módon megváltozik, de minden, amit a könyvben olvastam reális azok alapján, amiket korábban nőjogi csoportokból, pszichológiai szakkönyvekből, szakcikkekből megtudtam.
Edenben egyszerűen bekapcsolnak az önvédelmi funkciók. Ezért hallgat ilyen sokáig, ezért változik meg a fiúkhoz és szexhez való hozzáállása (ha ő megy bele a szexbe, akkor nem fogják megerőszakolni, és többé nem lesz belőle áldozat), és ezért próbálja alkohollal, fűvel kábítani magát. És azért taszítja el magától az embereket, mert azok után, hogy olyasvalaki bántotta, akiben családtagként bízott, nem akar újra csalódni másokban. Szóval bár rossz volt látni, ahogyan árt magának, és időnként árt másoknak is, olyanoknak, akik pedig szeretik, tökéletesen megértettem az ösztönös reakcióit.
– Soha nem mondtam volna a szüleimnek, hogy gyűlölöm őket – érvel anya.– Dehogynem mondtad volna. És biztos vagyok benne, hogy meg is tetted. És én is, Caelin is, ha még emlékszel. Persze nem gondoltuk komolyan.Azért én talán mégis komolyan gondoltam. Legalábbis egy kicsit. Mert hagytam, hogy olyan embert csináljanak belőlem, aki nem tudja, mikor kell kiállnia magáért, aki feladja az irányítást az élete, a teste, mindene felett. Azt teszem, amit mondanak, és mindenki megmondja, mit kell tennem. Miért nem tanítottak meg arra, hogy a magam ura legyek?Még ha nem is tudják, mi történt, mit tett velem, ők segítettek megteremteni a helyzetet. Bizony értelemben engedték. Hagyták, hogy megtörténjen, azzal, hogy hagyták, hogy itt legyen, és elhitették velem, hogy az egész világon mindenki más jobban tudja nálam, mi a jó nekem. Ha gyűlölöm őket, hát ezért.
Érdekes volt, hogy bár a családja, a legjobb barátnője, a barátja (mármint fiúja), Josh, néhány körülötte lévő más fiatal mind látja, hogy valami nem stimmel Edennel, mégsem próbálnak rájönni, mi is a baj, mi az oka Eden változásának, tetteinek. A szülei egyszerűen azt hiszik, hogy csak tinédzserkorára problémás lett, a többiek meg érzéketlennek és/vagy ribancnak gondolják végül. Pedig amikor valaki ennyire kifordul önmagából, mindenképpen el kéne gondolkozni azon, hogy ennek nagyon komoly oka is lehet. De lényegében senki még csak rá sem kérdez nála, senkit nem érdekel.
És ez valószínűleg azért van, mert egyikük sem tud semmit a bántalmazásról, nemi erőszakról, depresszióról és egyéb felmerülő és lehetséges, súlyos okokról. Ez pedig azért lehetséges, mert az emberek nem kapnak megfelelő oktatást és információkat ezekről a témákról. Mivel én benne vagyok nőjogi csoportokban, és hallottam például a nemi erőszak pszichológiájáról, ezért ha a gyerekem ilyen szinten megváltozna, az lenne az első gondolataim egyike, hogy úristen, mi történt vele, és biztos, hogy megpróbálnék rájönni az igazságra, és segíteni neki. És ezért lenne jó, ha rendes felvilágosítást kapnának a fiatalok, mert akkor felnőttként olyan tudással rendelkezhetnének, ami megvédhetné például a gyerekeiket.
Kevin karaktere csak ritkán bukkant fel a történetben ténylegesen, de emlékekből, a róla elmondottakból megismerhettük őt is rendesen, és az ő karaktere is szépen fel volt építve pszichológiai szempontból. A bántalmazottakból simán bántalmazók válhatnak, ha nem kapnak időben megfelelő segítséget. És ha egy bántalmazott bántalmazó lesz, az nem mentség a tetteire. Szomorú dolog, de sosem mentség.
Josh és Steve az a két srác a történetben, akit megkedveltem. Mindketten rendes fiúk, mindketten szeretik Edent, de egyikük sem érti őt sajnos. Eden pedig inkább eltaszít magától mindenkit, teljesen érthető módon. Úgy gondolja, inkább ő bántson másokat, inkább benne csalódjanak, mint hogy ő csalódjon és őt bántsák. Pedig ezek a fiúk nem bántanák őt. A nemi erőszakoló férfiak borzalmas bűnt követnek el, és nemcsak az áldozattal szemben, hanem a saját nemükkel szemben is. Ugyanis a tetteik miatt a nők a rendes fiúktól, férfiaktól is tartani fognak. Mert hát, sosem tudhatjuk, ki rendes valójában, és ki játssza csak meg...
Az egész könyv alatt alig vártam, hogy Eden végre kimondja valakinek, mi történt vele. Kíváncsi voltam, ki lesz az első, aki megtudja, és milyen körülmények között. És arra is, mi lesz a családja és a többi ember reakciója. Nagyon reméltem, hogy hinni fognak neki, hogy megértik, támogatják. És azt is reméltem, hogy Kevin elnyeri végül a méltó büntetését. Nem mondom el, mi történt végül, de alapvetően elégedett voltam a befejezéssel, bár én magam másképp tippeltem volna néhány dolgot.
Hogy tetszett ez a könyv?
Szerintem pszichológiailag jól felépítettek a karakterek, a reakcióik, én teljesen reálisnak láttam mindent azok alapján, amiket a nemi erőszak pszichológiájáról tudok. Eden tettei néha megviseltek, aggódtam érte, de értettem, miért teszi, amit tesz, és nagyon együttéreztem vele. Alig vártam, hogy végre kiderüljön az igazság, és megpróbálhasson ténylegesen felépülni lelkileg is abból, amit vele tettek. Lelkileg eléggé megviselt a könyv, de nagyon örülök, hogy olvashattam, és kíváncsi vagyok a folytatásra is.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Minden szülőnek, tanárnak és gyerekek közelében dolgozó, lévő felnőttnek, hogy felismerjék a jeleket. Minden fiatalnak, hogy ha ilyesmi történik velük, lássák, nem ők tehetnek róla, és merjenek segítséget kérni. És úgy alapvetően minden embernek, hogy megértsék a nemi erőszak pszichológiáját, és azonnali ítélkezés helyett inkább elkezdje őket érdekelni az igazság keresése és a segítségnyújtás.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A nyereményjátékban olyan könyvek után nyomozunk, amelyekben szintén valamilyen trauma jelenik meg. A ti feladatotok, hogy az idézet alapján kitaláljátok melyik könyvről van szó és a címét beírjátok a Rafflecopter-dobozba.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„Mert titok nélkül nem lehet élni.”
Állomáslista:
04. 29. This is my (book) universe
05. 01. Könyv és más
05. 03. Utószó
05. 05. Kitablar
05. 07. Milyen könyvet olvassak?
05. 09. Pandalány olvas
05. 11. Zakkant olvas
05. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 15. Sorok között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése