A Kossuth Kiadó jóvoltából egy igazán érdekes japán regénnyel ismerkedhetünk meg. A házvezetőnő és a professzor az emlékezés fontosságával foglalkozik egy olyan helyzetben, amikor valaki képtelen emlékezni. Ezúttal három bloggerünk írja meg a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.
Miért választottam ezt a könyvet?
Érdekesnek találom a keleti kultúrát, ezért mindig szívesen olvasok japán, kínai, koreai vagy egyéb keleti regényeket. Teljesen mások, mint a nyugati írók regényei, mégis általában sikerül megfogniuk, bevonzaniuk, mert izgalmas bepillantani egy másféle gondolkodásmódba.
Véleményem a könyvről
A történet főszereplője egy egyedülálló édesanya, akit egy cég házvezetőnőként közvetít ki egy idős matematikaprofesszorhoz. A férfinek 17 évvel ezelőtt autóbalesete volt, aminek következtében bár a régi emlékei megmaradtak, a baleset utániak 80 percenként teljesen kitörlődnek. Bár a professzor újra és újra elfelejti a házvezetőnőjét és annak kisfiát, mégis valahogy ösztönösen ragaszkodik hozzájuk és szereti őket. Ahogyan ők is a professzort.
Nagyon érdekes az alapsztori. Bár azt szokták mondani, hogy az emlékeinket soha nem veheti el tőlünk senki és semmi, ez nem igaz. Elég egy betegség vagy egy ütés, és máris odavannak. Kíváncsi voltam, hogyan kezeli és éli meg ezt az egész helyzetet a professzor, és hogyan azok, akik körülveszik őt nap mint nap.
Bár azt gondolnánk, hogy a professzort, mivel nem emlékszik, nem viseli meg a betegsége, ez nagyon nem igaz. A ruhájára aggatott kis cetlikkel próbálja újra és újra emlékeztetni magát arra, hogy mi is történt vele, kikkel van körülvéve, és egyéb fontos információkra. Vagyis minden 80. perc elmúltával egyfajta sokk éri, hiszen az utolsó emléke 17 évvel ezelőtti, és amikor elolvassa, mi a helyzet vele, nagyon rövid időn belül fel kell ezt dolgoznia lelkileg és pszichésen, mert 80 percig pontosan tudni fogja, mit is veszít.
A házvezetőnő karaktere tipikusan japánnő-mentalitású azok alapján, amiket a keleti emberekről tudok. Nagyon türelmes, önfeláldozó, odaadó, szorgos, és nagyon magára veszi lelkileg, ha valamit nem úgy sikerül csinálnia, ahogyan azt szerinte kéne és elvárják tőle. Fiatalon lett terhes, ami miatt az anyja elzavarta otthonról, imádja a fiát, de le kellett mondania miatta a tanulásról és egyéb álmairól, és rengeteget dolgozik.
A professzor a betegsége ellenére még mindig foglalkozik a matematikával, különböző matematikai rejtvényeket old meg pénzes versenyekre. Így kezd el beszélgetni a házvezetőnőjével a számok világáról. A nőt pedig teljesen elbűvöli ez a világ, ahogyan később a fiát, Rootot is. A professzor annyira szerelmes a számokba, és annyira szenvedélyesen magyaráz róluk, hogy teljesen megértem a nőt és a fiát. Olyannyira, hogy még engem is magával ragadott a professzor szenvedélye, és olvasás közben nekiálltam néhány a könyvben található feladatot magamtól megoldani.
Bár nem igazán kapunk visszatekintést a múltjába, az biztos, hogy a professzor régen nagyon jó tanár lehetett, mert pontosan tudja, hogyan keltse fel mások figyelmét, hogyan magyarázzon, hogyan vegye rá az embereket, hogy önszorgalomból és örömmel álljanak neki egy-egy matematikai kérdésre megoldást találni. Ezt tudva pedig még szomorúbb, hogy lényegében 17 évvel ezelőtt elvesztette önmagát és az életét.
A professzor egyébként nagyon szimpatikus figura. Nagyon szereti a gyerekeket, szó szerint akár a saját testével is védelmezi őket, ha szükséges, mindig a gyerekek érdekeit nézi, és képtelen elviselni, ha egy gyerek szenved. Emiatt nagyon kíváncsi voltam arra, előkerül-e valami a múltjából, ami gyerekekkel kapcsolatos, mert nagyon úgy tűnt, hogy oka van annak, miért félti őket ennyire. Az autóbaleset, amiben megsérült, egyébként is elég homályosan lett elmesélve a sztori elején, szóval úgy gondoltam, van esély rá, hogy a végén kiderül majd valami ezzel kapcsolatban.
Root karaktere imádnivaló volt. Igazán szeretni való kissrác, aki egyfajta apapótlékként kezd tekinteni a professzorra. Érdekes volt látni, milyen szépen feldolgozza magában, hogy a professzor 80 percenként elfelejti őt és minden mást is. Valahogy olyan rutint sikerült kialakítaniuk az anyával, ami mindhármuknak segített nemcsak elfogadni a helyzetet, hanem igazán megélni is azokat a pillanatokat, amikre hármuk közül csak ketten fognak örökre emlékezni.
A könyv vége egyszerre szomorkás és mégis szép, úgyhogy teljesen elégedett voltam vele.
Kedvenc idézeteim:
– Szóval, mit látsz? – kérdezte, ahogy szokta. Általában mindig hasonló, felszínes kérdéssel indított.– Szét vannak szórva mindenfelé. – Root általában elsőként válaszolt. – És a 2-es az egyetlen, amelyik páros.Rootnak valamiért jó érzéke volt ahhoz, hogy a különállókat észrevegye.– Igazad van. A kettő az egyetlen páros prímszám. Ez az első ütőjátékosa a prímszámok végtelen csapatának. Ő cipeli a hátán az egész bagázst.– Nem érzi magát magányosnak? – kérdezte Root aggódva.– Nem, dehogy. Ne aggódj! – felelte a Professzor. – Ha szomorkodik, akkor bármikor látogatást tehet a páros számok világába, ott akad bőven neki való társaság.
*
A Professzort többek között azt tette kiváló tanárrá, hogy nem félt kimondani, hogy nem tudjuk. Számára nem volt szégyen beismerni az ismeretlent, hiszen ez egy szükséges lépés volt az igazság felé. Ugyanolyan fontos volt, hogy megtanítson minket az ismeretlenre vagy a megismerhetetlenre, mint az, hogy megmutassa nekünk a már biztonsággal bebizonyítottakat.
*
– Ennek semmi értelme! Persze, hogy nem lesz értelme, ha az ember visszafelé olvassa! Ki mondana olyat, hogy „tököt kötök”? A tököt nem is lehet megkötni! Ugye?– Intökgem tehel si men tököt a – dünnyögte vissza a Professzor.– Miket hadoválsz? – kérdezte Root.– Szlávodah tekim?– Hé, hé! Mi ütött beléd?– Déleb ttötüim éhéh?– Anya, szerintem megőrült – sopánkodott Root.
Hogy tetszett ez a könyv?
Bár nem számítottam erre egy regény esetében, de nagyon megmozgatta az agyamat a matematikai feladatokkal, gondolatokkal. Emellett érdekes volt és megható. Igazán megkedveltem mind a professzort, mind a házvezetőnőt, mind Rootot.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik szeretik vagy kíváncsiak a keleti emberek gondolkodásmódjára, egymáshoz, önmagukhoz való hozzáállására, és kedvelik a matematikát, vagy szeretnék megkedvelni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Ezúttal olyan könyvek magyar címét kell kitalálnotok, amelyben szerepel az emlékezéssel kapcsolatos szó. Mindegyik állomáson összekevert betűket találhattok, amelyek kiadják az adott könyv írójának a nevét, a ti feladatotok, hogy beírjátok az adott könyv magyar címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Betűk a játékhoz:
SOLI WORLY
Állomáslista:
07. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 29. Milyen könyvet olvassak?
07. 30. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése