A General Press kiadó egy izgalmas, skandináv mitológiával átitatott romantasy történettel kápráztat el most bennünket: megérkezett A csontok útja, amelyben egy fiatal lány történetét követhetjük végig, aki vállalkozik a lehetetlenre. Tartsatok ti is velünk, és ismerjétek meg Silla útját a végzete felé! És ne feledjétek, hogy a turné végén kisorsolunk egy példányt a kötetből!
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, a General Press kiadó felajánlott egy ajándékdobozt a könyv mellé, és annyira kíváncsi voltam, mi lehet benne, hogy elolvastam a könyv fülszövegét, és mivel érdekesnek tűnt, jelentkeztem a turnéra. A csomagbontást itt nézhetitek meg, ha ti is kíváncsiak vagytok az ajándékokra: KATT.
Véleményem a könyvről
Először is, nagyon szép a könyv borítója és élfestése, élvezet kézbe venni a kötetet, és csak úgy nézegetni.
A regény főszereplője Silla, aki az apjával városról városra menekül, mindenhol csak kevés időt töltenek, de a lány nem igazán érti, hogy miért. Mígnem egy nap harcosok bukkannak fel, meggyilkolják az apját, őt pedig a királyné elé akarják hurcolni. Sillának sikerül megszöknie, és az apja tanácsát követve elindul Kopa városába, ahol elvileg biztonságra lelhet. Ám ahhoz, hogy odajusson, végig kell mennie a Csontok útján. Silla elrejtőzik néhány idegen szekerén, de rátalálnak, és mikor kiderül, hogy a királynak dolgozó Véresbárdú Bandához sikerült hozzácsapódnia, hazugságokkal ráveszi őket, hogy vigyék el Kopába.
A történet igencsak ígéretesen kezdődött, rögtön izgalmas és rejtélyes dolgok történtek, amik felkeltették a kíváncsiságomat. Érdekelt, hogy ki lehet Silla valójában, miért üldözik őt a királyné emberei, ki az a szellemkislány, akit Silla lát, és mi vár majd rá Kopában pontosan.
Aztán Silla elrejtőzött azon a bizonyos szekéren, és az út egyre hosszabbá vált. Persze időnként történtek izgalmas dolgok, felbukkant egy-egy veszélyes lény, vagy az ellenség közül valaki, és a Banda számára is meg kellett szereznie egy könyvet Sillának, de nagyon sok fejezet pusztán arról szólt, hogy Silla főzött, harcolni tanult, beszélgetett hol ezzel a bandataggal, hol azzal. És persze kerülgették egymást Jonasszal, a Banda egyik tagjával, valamint volt valami kis szikra Reyjel is, a Banda vezetőjével. Ahogy Silla is gondolta az egyik fejezet elején: „A következő nap olyan izgalmas volt, mint azt nézni, hogyan nő a fű.” És ennek ellenére mégis benne volt részletesen, mi történt épp aznap. Szóval volt a könyv elején egy kb. 150 oldal, aminek az olvasása lassabban ment, mert szerintem akadtak benne dolgok, amikről teljesen felesleges volt írni, és simán ki lehetett volna húzni.
Aztán amikor már megijedtem, hogy végig ilyen lesz a történet, akkor beindultak a dolgok, nagyon is. Nemcsak cselekmény szintjén, hanem a karakterek bemutatása szintjén is. Kifejezetten érdekes volt a két fő férfikarakter. Jonas volt az, aki Sillának jobban tetszett, akihez szexuálisan nagyon vonzódott, és akivel történtek is dolgok, én mégis végig azt éreztem, hogy Jonas rossz választás. Hiába volt meg a szomorú háttértörténete a bántalmazó apjával kapcsolatban, volt egy olyan rossz megérzésem, hogy ő nem tanult a gyerekkorából, hanem ott lappang a lelke mélyén egy pont olyan személyiség, mint az apjáé volt. Egy olyan férfi személyisége, aki a nőt a tulajdonának tekinti, aki ok nélkül féltékenykedik, aki ha valami nem úgy történik, ahogyan azt ő elképzelte, akkor agresszív lesz tőle. Kicsit féltem, hogy a regény romantizálni fog egy ilyen kapcsolatot, de közben reménykedtem is, hogy vagy én érzem rosszul, és Jonas nem is ilyen, vagy bejön az, ami a valóságban nem nagyon szokott: a szerelem majd megváltoztatja.
Felpillantott. Hekla és Silla feléjük tartott, az arcukon széles mosoly ült. Miközben Silla bedugta a füle mögé az egyik kiszabadult hajfürtjét, megbotlott egy kőben. Nevetve hátrafordult a kő felé.Jonas majdnem megfulladt, amikor meghallotta, hogy a bocsánat szó elhagyja a nő ajkát.– Malla cickójára! – mormolta Rey, és végigsimította az arcát. – Mondd, hogy nem kért bocsánatot egy kőtől!
Rey viszont a kezdetektől sokkal szimpatikusabb volt számomra annak ellenére, hogy veszélyes harcos, képes gyilkolni és a morgásával igyekezett távol tartani magától Sillát. Mégis... valahogy sokkal inkább úgy tűnt, hogy nem elnyomja, birtokolni akarja Sillát, hanem inkább védeni és kibontakoztatni a benne rejlő lehetőségeket. Rey valahogy feminista szemmel sokkal vonzóbb férfi volt számomra. És olvasás közben végig azt éreztem, hogy nem Jonas, hanem Rey a főbb férfi szereplő, még ha az író az ellenkezőjét is szeretné elhitetni velünk.
Általában a romantika része szokott a legkevésbé érdekelni a könyveknek, de be kell valljam, most az is nagyon megfogott, és kifejezetten vártam, hogy mi sül majd ki ebből az egészből. A megérzéseim bejönnek-e, vagy sem.
Rey egyébként egy nagyon titokzatos karakter, a regény vége felé kiderül róla egy hatalmas titok, amivel kapcsolatban még nem tudom, mit gondoljak. De kíváncsian várom a folytatást, hogy mi is lesz belőle.
Miközben a férfi hahotázott, Silla próbált értelmes gondolatokat a fejébe csalni. Hogyan értelmezze ezt a nevetést? Rey vajon mennyire ütötte be a fejét? Lehet, hogy elment tőle az esze?Silla meglengette három ujját a levegőben.– Rey, hány ujjat tartok fel? Mi Íseldur fővárosa? Mi Hekla második neve? Hamvak, azt én sem tudom...
Sillát is körüllengik a titkok, bár az ő esetében nemcsak azok, amiket ő titkol el, hanem azok is, amiket mások titkolnak el vele kapcsolatban úgy, hogy még ő sem tud ezekről. Az ő titkait nagyjából sejtettem végig, bár a fényes dolog még mindig nem igazán értem, mire jó (hogy milyen fényes dologról van szó, azt nem spoilerezem el).
A kicsit monoton 150 oldal után a cselekmény is beindult, jöttek a veszélyes helyzetek, a nagy fordulatok. Olyasmi is történt, amire egyáltalán nem számítottam, pozitív értelemben is, és megrázó értelemben is. Onnantól kezdve faltam az oldalakat, és kb. 1-1,5 nap alatt jutottam el a regény végére, és az volt az első gondolatom, hogy remélem, hamarosan megjelenik majd a folytatás is.
Hogy tetszett ez a könyv?
A több mint 600-ból volt olyan 150 oldal, amit szerintem ki lehetett volna húzni, de a többi kb. 450 oldal érdekes és izgalmas volt, vagyis tökéletesen kárpótolt engem. Tele volt fordulatokkal, titkokkal és akciójelenetekkel. És bár általában nem a szerelmi szál az, ami megfog egy fantasyregényben, ezúttal imádtam. Jonas és Rey karaktere is kifejezetten érdekes volt, csak mindegyikük más miatt, és nagyon kíváncsi voltam, hogyan alakulnak a dolgok köztük és Silla között. A történet végén pedig azt éreztem, hogy nagyon szeretném minél előbb olvasni a következő részt.
Vagyis összességében (a 150 oldaltól eltekintve, ami csak szimplán tetszett), IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik szeretik az utazós fantasyket. Amikben a karaktereknek el kell jutniuk valamiért A-ból a B pontba úgy, hogy közben kalandok, veszélyek várnak rájuk.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Ezúttal azt teszteljük, milyen jól ismeritek a skandináv mitológiát! Nincs más dolgotok, mint helyesen megválaszolni az állomásokon feltett kérdéseket, és a megfejtést beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Milyen fa a mitológia szerint a világfa?
Állomáslista:
07. 11. Kitablar – extra
07. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 15. Angelika blogja
07. 17. Readinspo
07. 18. Kitablar
07. 19. Könyv és más
07. 21. Kelly és Lupi olvas
07. 24. Dreamworld
07. 25. Csak olvass!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése