A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően most már nemcsak képregény, hanem regény fomájában is végigkövethetjük R. J. Palacio megrázó és izgalmas történetét, a Fehér madárt. Tartsatok két bloggerünkkel, és a turné végén nyerhettek egy példányt a képregényből vagy a regényből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nemrég volt a Könyvmolyképző Kiadónál egy online raktárvásár, ahol potom pénzért lehetett hozzájutni a történet képregényváltozatához, szóval gyorsan megvettem magamnak, mert érdekelt a történet, és szeretem a képregényeket is.
Véleményem a könyvről
A történetről már írtam a regényváltozatról szóló bejegyzésemben, úgyhogy itt nem ismételném magam. A képregény pontosan ugyanarról szól, mint a regény, nincs a történetben semmiféle eltérés a kettő között.
Míg a regényváltozatban található pár oldalnyi képregényes illusztráció fekete-fehér színű, addig maga a képregény viszont színes. Ennek igazán örültem, mert bár van pár fekete-fehér képregény, ami nagyon tetszik, de valahogy jobban szeretem a színes képkockákat. A színekkel is nagyon sok mindent át lehet adni a rajzokon. Itt például tetszett, ahogy a világos és sötétebb színárnyalatokkal jelezték az éppen aktuális jelenet hangulatát is.
Ahogy az előző bejegyzésemben már említettem, kicsit szomorú vagyok, amiért a történet filmváltozata nem elérhető sehol, de a képregény egy kicsit kárpótolt emiatt. Ha nem is mozgóképen, de legalább a rajzokon végigkövethettem az eseményeket, és ha csak rajzolt formában is, de jó volt arcokat társítani a karakterekhez, jó volt bizonyos jeleneteket nem csak a lelki szemeimmel látni, hanem az oldalakon lerajzolva is.
Egyébként nekem bejön a képregény stílusa. Elég részletes, realista, klasszul átjönnek az érzések a karakterek arcmimikájának köszönhetően. Szóval egyszerűen tetszik az egész, és jó érzés volt lapozgatni, olvasni. Ennek köszönhető, hogy bár a regényt előbb olvastam, vagyis pontosan ismertem a történetet, mégsem untam a képregényt. Mindig találtam egy-egy apró részletet a rajzokon, ami adott valami pluszt, felkeltette a figyelmemet. Például a regény végén nem derül ki, hogy grandmère milyen újságcikken szomorodik el pontosan, ami a második világháborúra emlékezteti. A képregény végén viszont konkrétan láthatjuk a kezében az újságot, és elolvashatjuk a cikkek címeit. Így bár mind a regény, mind a képregény ugyanarra tanítja az olvasóit, a képregény mégis bátrabb, mivel konkrétan fel akarja hívni bizonyos aktuálpolitikai témákra a figyelmet.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nekem nagyon bejön a képregény stílusa, és bár a regényt korábban olvastam, így ismertem már a történetet, a képregény mégis tudott adni valami pluszt. Érzelmileg is, és a történet szempontjából is.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akiket érdekel a holokauszt témája. És azok is nyugodtan vegyék kézbe, akik már olvasták a regényváltozatot, mert így sem fogják unni a képregényt.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Ezúttal az a feladatotok, hogy a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére beírjátok a helyes választ az állomásokon feltett kérdésekre a Könyvmolyképző honlapján található beleolvasó alapján.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Mi volt a foglalkozása Sara édesapjának és édesanyjának?
Állomáslista:
07. 07. Hagyjatok! Olvasok! – képregény
07. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út – képregény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése