Egy megrázó és felemelő történet a bátorságról, barátságról és a szabadság iránti vágyról. Sue Monk Kidd nagy sikerű regénye új borítóval, a XXI. Század Kiadó gondozásában jelent meg idén nyáron. A történet Sarah és Hetty/Handful sorsán keresztül mutatja meg, hogy a legnagyobb változások is egyetlen nemet mondással kezdődnek. Ez a könyv nemcsak elgondolkodtat, meg is érint. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a Szárnyak nélkül, szabadon című regényről!
Miért választottam ezt a könyvet?
Nagyon szeretem Sue Monk Kidd regényeit, stílusát, úgyhogy ami csak megjelenik tőle, az felkerül a várólistámra, mert mindenképpen el akarom olvasni.
Véleményem a könyvről
A regény két karakter szemszögéből meséli el a történéseket. Sarah Grimke fehér, jómódú, rabszolgatartó családból származik. Tizenegy éves, amikor a születésnapjára megkapja ajándékba a fekete rabszolgát, Handfullt. Az első pillanattól érzi ennek a helytelenségét és felelősségét, de gyerek lévén nem tud mást tenni, csak együttérezni Handfull-lal és a többi rabszolgával. A két lány összebarátkozik, és szép lassan felnő. Handfull egyre inkább vágyik a szabadságra, és a láncaitól egyre dühösebb és elkeseredettebb. Sarah bár fizikailag szabad, nőként mégis meg van kötve a keze a saját jövőjét illetően is. A szülei nem akarják, hogy vénlány maradjon, ahogyan azt sem, hogy ügyvéd legyen belőle, ami gyerekkora óta a szíve vágya. Ám Sarah érzi, hogy többre hivatott annál, semmint hogy egy férfinak engedelmeskedjen és gyerekeket neveljen. Tenni akar azért, hogy megszűnjön a rabszolgaság intézménye, ahogyan azért is, hogy a nők egyelők lehessenek végre a férfiakkal.
A történet már csak azért is nagyon érdekes, mert a valóságon alapul. Sarah Grimke, a húga, Angelina és a családjuk létező emberek voltak. Sarah és Angelina valóban abolicionistaként harcolt a rabszolgák felszabadításáért, és az első feministák egyikeként a női egyenjogúságért. Bár Sue Monk Kid nagy vonalakban megmaradt életük eredeti történéseinél, Handfull csak a képzelete szüleménye. Egy elképzelt ok, ami Sarah-t motiválttá tette a küzdelemben. Valóság vegyül fantáziával, és tökéletes elegyet alkot, egy olyan történetet, amit alig bírtam letenni.
A nagysága aszonta nekünk, hogy az Isten mindenkit meghallgat, még a rabszolgát is. Elképzeltem magamba az Istent, egy fehér embert, aki bottal jár-kel, mint a nagysága, úgy kerülgeti a rabszolgákat, ahogy a Grimké uraság, s közbe úgy tesz, mintha a világban, amit teremtett, a rabszolgák nem is léteznének. Nem bírtam elképzelni, hogy akár csak a kisujját is megmozdítja, hogy segítsen.De a mama többet már nem esett el, gondoltam, az Isten mégiscsak odafordította felém a fél fülit, és az a fül tán mégsem volt fehér, talán volt a világnak egy színes bőrű Istene is, de az is lehet, hogy a mama magától maradt állva, hogy ő felelt az imádságomra a tagjai erejével, a szíve szorításával.
Amikor váltott szemszögből íródik egy sztori, általában az egyik szemszöget jobban szeretem valamennyire, mint a másikat, és olvasás közben mindig várom, hogy az általam jobban szeretett szemszögű fejezetekhez érjek. Ez esetben azonban mind Sarah, mind Handfull fejezetei ugyanannyira lekötöttek, csak más-más okból.
Bár csak Handfull rabszolga jogilag, a történet tökéletesen bemutatja azt, hogy abban a korban a nők épp csak néhány hajszállal maradtak le attól, hogy rabszolgának lehessen nevezni őket. Vagy azt tették, amit elvárt tőlük az apjuk, férjük, a társadalom, és feladták önmagukat, a saját álmaikat, vágyaikat, vagy cselekedhettek másképp, de azért drága árat kellett fizetniük.
Épp ezért mindkét főszereplővel nagyon együtt tudtam érezni. Számomra egyszerűen elképzelhetetlen, hogy volt olyan időszak, amikor emberek azt gondolták más emberekről, hogy tulajdontárgyak. Ahogyan Handfull, az anyja és a többi rabszolga életéről olvastam, színtiszta dühöt éreztem. És tehetetlenséget. Azt a tehetetlenséget, amit Handfullék is érezhettek. A fehérek bármikor bármiért bántalmazhattak, megcsonkíthattak, elszakíthattak a családodtól, és egyszerűen nem tehettél semmit. Mert hiába lázadtál volna fel, hiába mentél volna neki a ház urának vagy asszonyának, a végső győzelem nem a tiéd lett volna, és mindent ezerszeresen toroltak volna meg. Egyszerűen borzalmas lehet így élni. És a röhej az volt, hogy Sarah anyja és legidősebb nővére szentül hitte, hogy ők aztán jól bánnak a rabszolgáikkal, az ő rabszolgáik boldogok. Fú, még most is dühös vagyok, hogy írok erről. Undorító álszent emberek voltak. És Sarah apja is, aki pontosan tudta, hogy a rabszolgatartás undorító, igazságtalan dolog, mégis fontosabb volt számára a vagyon és a rang, mint ártatlan emberek élete.
Sarah és a kishúga, Nina volt a családból az egyetlen (pedig egy rakás testvérük volt), aki nemcsak látta, tudta, hogy a rabszolgatartás bűn, hanem a lelkiismeretük cselekvésre is ösztönözte őket. Nemcsak látszólag voltak jótét lelkek, mint sok gazdag, aki a biztonságos és kényelmes kis életéből odavet valami alamizsnát a szenvedőnek, csak hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, hanem valódi lemondásokkal járó, akár az épségüket, életüket is kockáztató döntéseket hoztak, csak hogy segítsenek.
Amikor Sarah megismerkedett Israellel és neki köszönhetően a kvéker vallással, kicsit megijedtem, hogy majd jön egy szerelmi szál, ő behódol a nőkkel szembeni elvárásoknak, és mégis a feleség- és anyaszerepet választja majd. Persze, hogy így történt-e, azt szokásomhoz híven nem árulom el nektek, majd kiderül, ha elolvastátok a könyvet.
Szóval Sarah élettörténete és szála nagyon izgalmas. Teljesen együtt tudtam érezni vele, és reméltem, hogy sosem hagyja el a bátorsága, nem adja meg magát, hanem élete végéig küzdeni fog azért, amiben hisz.
Míg Sarah szála inkább a lelki fejlődésről szól, és nincsenek benne nagy drámák és fordulatok, addig Handfull szála sokkal mozgalmasabb és titokzatosabb. Egy rabszolgalázadás előkészítésében is részt vesz, de az anyával kapcsolatban is van egy rejtélyes momentum, ami sokáig kíváncsivá tett, míg ki nem derült, mi is történt valójában. Persze azért Handfull is fejlődik lelkileg. Tanulatlan kislányból olvasni és írni tudó és logikusan gondolkodó felnőtt nő lesz. Aki már nemcsak csendben tűri, hogy elvegyék a szabadságát és bántalmazzák, hanem cselekvően tenni akar önmagáért és azokért, akiket szeret.
Sajnáltam apámat. Valami módon ártottak neki, és a fivéreim készen álltak arra, hogy bármi módon elégtételt vegyenek, de közben a feleségüknek, az anyjuknak, a nővérüknek nem volt semmiféle joguk, még a saját gyermekeinkhez sem. Nem szavazhattunk, nem tanúskodhattunk a bíróság előtt, nem írhattunk végrendeletet – nyilván, hiszen nem volt semmiféle tulajdonunk, amit örökül hagyhattunk volna. A mi védelmünkre miért nem sorakoztak fel a Grimké család férfijai?
A férfi karakterek eléggé elkeserítőek a könyvben. Még aki viszonylag normálisan gondolkozik, az is vagy eladja a lelkét a pénzért, vagy kiderül róla, hogy bár elítéli a rabszolgaságot, de azért annyira tenni nem akar ellene, vagy épp elítéli a rabszolgaságot, tesz is ellene, de a nőknek azért jobb lenne hallgatniuk és meghúzniuk magukat. Szóval igen, amilyen klassz és bátor női főszereplőket kaptunk, annyira kiábrándító férfi karakterekkel volt tele a történet.
A regény vége nagyon izgalmasra sikeredett. Iszonyúan aggódtam, hogy vajon mi fog történni, és tartottam tőle, hogy negatív lezárást kapok majd, lévén részben valós történetről volt szó. Hogy így volt-e, szintén nem árulom el, viszont azt igen, hogy ez egy csodás könyv volt, az elejétől a végéig.
Hogy tetszett ez a könyv?
Mindkét főszereplő fejezeteit imádtam, Sarah és Handfull szála is teljes mértékben lekötött. Tiszta szívemből együttéreztem velük, és a rabszolgaság, valamin a nőkkel szembeni elnyomás miatt iszonyatos dühöt és tehetetlenséget éreztem olvasás közben. Az ilyen történetek után mondok hálát azért, hogy a 21. századba és egy viszonylag fejlett országba születtem. Nem is tudom, hogyan lehetett épeszű és -lelkű emberként kibírni egy olyan világban, ahol normális volt a rabszolgaság és a nők ilyen szintű elnyomása. Volt olyan jelenet, amin mosolyogtam, olyan is, amit megkönnyeztem, és akadtak olyan fejezetek is, amiken izgultam.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, akit érdekelnek az emberi jogok, és szeretne egy, a rabszolgaságról szóló, igaz történeten alapuló regényt olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Az állomásokon olyan regényekből láthattok idézeteket, melyekben – a Szárnyak nélkül, szabadonhoz hasonlóan – ugyancsak megjelenik a rabszolgaság. A feladatotok, hogy derítsétek ki, mely könyvekből származnak az idézetek. A Rafflecopter megfelelő sorába az adott könyv címét kérjük.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„[…] ezt jelenti a rabszolga lét. A múltad nem számít, a jelenben láthatatlan vagy, a jövőddel pedig nem te rendelkezel.”
Állomáslista:
07. 06. Readinspo
07. 08. Könyv és más
07. 10. Szembetűnő
07. 12. Pandalány olvas
07. 14. Csak olvass!
07. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése