~ Sárga könyves út ~

2026. november 16., hétfő

Amikor valaki nem fordítja el a fejét (Karen McQuestion: A holdfény gyermeke – Blogturné)



A Kossuth kiadónak köszönhetően elmerülhetünk A holdfény gyermeke című könyv rejtélyes és borzongató világában. Tarts velünk, és tudd meg, vajon ki lehet az a kislány, akit Flemingék házában meglát a szomszéd egy éjszaka úgy, hogy Flemingéknek nincs is gyereke. Egy elrabolt gyerek, egy kísértet, vagy valami más áll a háttérben?


Szereted azokat a történeteket, amik hatnak a lelkedre? Amiket olvasva egyszerre vigyorogsz és könnyezel? A holdfény gyermeke ilyen könyv, igazi érzelmeket vált ki belőled, akár egymással teljesen ellentéteseket is.


Nem azt kaptam, amit vártam...

Mielőtt kiválasztottam ezt a könyvet, elolvastam Molyon a fülszövegét, amiben misztikus thrillerként emlegették. Ezért mikor belekezdtem a történetbe, azt hittem, hogy lesz benne tényleg valami misztikus és hátborzongató. Nos, egy kicsit át lettem verve, mert ez a történet cseppet sem misztikus, és nehezen nevezhető thrillernek is, hiszen semmiféle rettegést nem keltett bennem.

Ennek ellenére cseppet sem vagyok csalódott, mert nagyon magával ragadó és érdekes volt a történet, és örülök, hogy elolvashattam. Lényegében alig egy nap alatt olvastam el, tegnap délután kezdtem, és ma kora délelőtt értem a végére, és nemcsak azért voltam ilyen gyors, hogy ma el tudjam készíteni nektek ezt a blogos ajánlót, hanem mert egyszerűen bevonzott a történet. Tegnap este negyed 12-kor alig bírtam félbehagyni, és reggel, ahogy felkeltem, első dolgom volt folytatni az olvasást.

Szóval igen, aki misztikumra és borzongásra vágyik, az ne ezt a könyvet olvassa. Aki viszont egy megrázó, mégis szívmelengető történetre, az vegye bátran a kezébe, mert ugyanúgy imádni fogja, mint én.


A nemtudás rosszabb, mint a biztos rossz

A történet lényegében három különböző család életét mutatja be. Wendy és Edwin egy középkorú házaspár, akinek a 18 éves lánya, Morgan rossz társaságba keveredett, drogozni kezdett, és végül eltűnt. Wendyék és a rendőrség hiába kutatnak utána évek óta, fogalmuk sincs róla, mi történhetett vele. Magától ment el, vagy elrabolták? Jól van, vagy rossz körülmények között él? Bajba keveredett? Egyáltalán él még, vagy már meghalt?

A történetük két dolgot mesélt el számomra. Az egyik, hogy a jó szülők gyerekei is bajba keveredhetnek. Nem feltétlenül az otthoni neveléstől függ, mi lesz a tinédzserkora után a gyerekkel. Megesik, hogy a szülők mindent megtesznek a gyerekükért, mindennél jobban szeretik, ő mégis rossz társaságba keveredik, ami felülír mindent benne, amit addig tanult. Szomorú, de tényleg bármelyik családdal megeshet.

A másik, hogy milyen borzalmas érzés a tehetetlenség és a bizonytalanság. Éveken át azon elmélkedni, mi történhetett, reménykedni, hogy a gyerekünk még életben van valahol, hogy nem szenved, nem bántják, és egyszer még viszontláthatjuk, gyötörni magunkat, mit kellett volna másképp csinálnunk, mit rontottunk el. Ez sokkal rosszabb, mint esetleg tudni a biztos rosszat.

Nagyon sajnáltam Wendyt és Edwint, és reménykedtem benne, hogy bármi is lett Morgannel, a végén megnyugvásra lelnek.


Nem a vér számít

A másik család egy idős nő, Sharon, a felnőtt, ügyvéd lánya, Amy, valamint Niki, aki vér szerint egyáltalán nem kapcsolódik hozzájuk, mégis a családjuk részévé válik. Niki édesanyja meghalt drogtúladagolásban, a lány a gyermekvédelmi rendszerben kötött ki, nevelőszülőtől nevelőszülőig vándorolt, sosem törődtek vele, egészen addig, míg a munkájából kifolyólag Amy az élete részévé nem vált. Niki végül elmúlt 18 éves, dolgozik, de sürgősen el kell jönnie onnan, ahol eddig lakott, ezért Amy megkéri az anyját, hogy fogadja be a lányt az otthonába. Sharon először tart a helyzettől, de aztán olyanná válik Niki számára, mint egy igazi nagymama.

Ők ketten jönnek rá, hogy valami nagyon nem stimmel a szomszédban. Sharon este 11 órakor egy kislányt lát a szomszéd konyhájában mosogatni, aztán látja, hogy a szomszédnő kiabál vele, és elrángatja az ablaktól. Mindezt úgy, hogy a szomszédban nem lakik más, csak a nő, a férje és a 17 éves kamaszfiuk.

Nagyon tetszett, hogy Niki azonnal hitt Sharonnak, nem próbálta megmagyarázni neki, hogy félreérti a helyzetet, hogy biztosan nincs semmi gond a szomszédban. Sok mindent átélt és látott korábban a drogos anyja mellett, a nevelőotthonokban és nevelőszülőknél, ezért míg mások megmagyaráznák maguknak a dolgokat, csak hogy félrefordulhassanak, és ne legyen gondjuk az üggyel, addig ő felismeri a jeleket, nem fordítja el a fejét, hanem hisz Sharon és a saját megérzésének, és aktívan ki akarja deríteni, mi történik a szomszédban.

Ez a szál a szerető és jól működő családok dinamikáját mutatta meg nekünk. Sharon ugyanis nagyon jó anya (és nagymama). Nem mondja meg Nikinek, hogy mit csináljon, viszont mindig mellette áll, támogatja, kiáll mellette és érte. Ahhoz képest, hogy Niki érthető módon mennyire bizalmatlan, mikor hozzá kerül, a nőnek nagyon gyorsan sikerül elnyernie a bizalmát. Őszintén szólva a fél karomat adnám egy ilyen nagyiért, jó érzés lehet, amikor tudod, hogy valaki támogat, megért, mindig melletted áll.

Niki a nevelőszülőknél élő gyerekekre gondolt, akikkel találkozott. Még ők is hiányolták a szüleiket, pedig szörnyű bántalmazásokat szenvedtek el tőlük – mintha a szülő iránti szeretet valamiféle magától értetődő, feltétlen érzés volna még akkor is, ha nem viszonozzák.

Ahhoz képest, hogy a történet eleje és vége között csak rövid idő telt el, Niki szép karakterfejlődésen ment át. Nemcsak megtanult újra bízni másokban, hanem azt is megtanulta, hogyan álljon ki saját magáért, akkor is, ha esetleg fél vagy kellemetlen számára egy szituáció.

Olvasás közben aggódtam kicsit Sharonért és Nikiért, mert rendesen belebonyolódtak abba, hogy rájöjjenek, ki a titokzatos kislány, és megmentsék. Féltem tőle, nehogy bajuk essen, vagy épp a hivatalos szervekkel kerüljenek összeütközésbe. Mert hát bizonyítékuk nincsen, szóval simán rájuk kenhetnék, hogy zaklatják a szomszédokat.

Érdekes volt belelátni kicsit abba, hogyan működik a gyermekvédelmi rendszer. Bár abban nem vagyok biztos, hogy jól, mert hát lassúak, mint a csiga, de a történetben legalább azt láttam, hogy érdekli őket a dolog, próbálkoznak, amennyire jogi keretek közé szorítva tehetik. Abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy ha Sharon és Niki nem kezdenek privát akcióba, akkor végül nagy eséllyel elsikkadt volna az ügy.


Egy narcisztikus őrült hálójában

Flemingék családja elvileg az anyából, az apából és a fiukból áll, ám már a történet elején kiderül, hogy egy 6-7 éves kislányt rejtegetnek az otthonukban. Először úgy éreztem, kár volt elárulni, hogy tényleg ez a helyzet, mert titokzatosabb maradt volna a történet, ha fogalmunk sincs, mi folyik Flemingék házában, míg a könyv végén fény nem derül rá.

De ahogy haladtam a történettel, rájöttem, hogy ennek a sztorinak nem a titokzatosság adja az erejét, hanem az érzések és a pszichológiai háttér. McQuestion jó okkal leplezte le már a legelején a dolgokat. Ha nem teszi, egyszerűen nem értettük volna meg, mi történt. Nem láthattuk volna, hogy milyen is Mrs. Fleming pontosan, és így azt sem érthettük volna, mit élt át ott Mia, a kislány, és hogy Mr. Fleming és Jacob miért nem tett semmit, hogy segítsenek neki. Szóval nagyon gyorsan megértettem, hogy a gyors leleplezés egy tökéletes írói döntés volt, nem hiba.

Ennek a családnak a története azt mutatja meg nekünk, hogy egy narcisztikus, őrült manipulátor miként vesz rá egyébként mondhatni jó embereket arra, hogy elhallgassák és elnézzék a rosszat. Először azt hittem, hogy a család összes tagja rosszul bánik Miával, aztán rá kellett jönnöm, hogy csak a nő használja házi rabszolgának az apró kislányt, ő bántalmazza verbálisan és fizikailag is, ő zárja be, és tartja fogolyként. A férje és a fia „csak” hagyják neki, de alapvetően kedvesek a kislánnyal, és bizonyos módokon próbálják megvédeni is, sőt, szeretetet adni neki. Épp ezért elképzelni sem tudtam, hogy vajon miért hagyják ezt az egészet, miért nem értesítették már évekkel ezelőtt, a legelső napon a rendőrséget.

(...) A falhoz lökte, valamilyen reakciót remélve, de Mia csak remegett, és a fejét rázta. – Azt akarod, hogy kijöjjön a rendőrség, és bezárjon?! Ezt akarod?!
– Nem, asszonyom – suttogta a kislány.
– Mert ez fog történni, ugye tisztában vagy vele?! Bedobnak egy hideg, sötét cellába, nem kapsz se enni, se inni, és patkányok meg bogarak fognak mászkálni rajtad! Ezt szeretnéd?!
– Nem, asszonyom...
– Szép otthonod van, biztonságban vagy nálunk, jó melegben élhetsz! És én csak annyit kérek, hogy tartsd be a szabályokat! Nem olyan nehéz. Mia, egyáltalán nem olyan nehéz!

Aztán szép lassan összeállt a kirakós, az író tökéletesen bemutatta, hogyan is működik ez az egész. Zsarolás, fenyegetés, félelemkeltés és még egy csomó aljas módszer létezik arra, hogy valakit hallgatásra bírjon egy Mrs. Feminghez hasonló, erkölcsi határokkal nem rendelkező ember. Mr. Fleming nemcsak magát félti, hanem a fiát is. Jacob szintén nemcsak magát félti, hanem az apját, sőt, Miát is, akit kishúgaként megszeretett. Szóval Mrs. Felming kihasználja az egymás iránti szeretetüket és féltésüket, átmossa az agyukat, elhiteti velük, hogy csak akkor lehetnek biztonságban mind, ha hallgatnak.

Mivel Mr. Fleming már felnőtt férfi, ezért ha értem is a félelmét és a tetteit, nem tudom elnézni neki azokat. De Jacob határozottan csak egy áldozat volt a történetben. Amikor Mia hozzájuk került, Jacob még gyerek volt, az anyja összezavarta a fejét, és ahogy idősebb lett, úgy állt össze benne a valóság. És úgy vált egyre cselekvőbbé. Nagyon aranyosak voltak a Jacob-Mia jelenetek, és nagyon reméltem, hogy bárhogyan is alakul a sztori, nem szakadnak el végleg egymástól, és Jacob nem kerül sem jogi, sem egyéb bajba.


Érzések és gondolatok tömkelege

Bár nem úgy rettegtem olvasás közben, mintha a sztori thriller lett volna, de az aggodalom végig bennem volt. Reméltem, hogy a történetnek jó vége lesz, ennek ellenére féltettem Sharont és Nikit, valamint Miát is. Bár tény, hogy Mrs. Fleming gonosz nő, de szinte végig nem tudtam felmérni, mennyire az. Hajlamos az erőszakra, de vajon gyilkolni is képes lenne? Meg tudna ölni egy gyereket, csak hogy magát mentse? Esetleg egy idős nőnek tudna ténylegesen ártani? Természetesen nem árulom el, mi történt, de izgalmas volt, és azért összeszorult a gyomrom.

Mia viszont maga a napfény volt a történetben. Az a kislány a vele történtek ellenére egy kis pozitív tündérke. Az, hogy Mrs. és Mr. Feminget Asszonyomnak és Uramnak szólította csak, az első pillanattól megmutatta, hogy milyen helyzetben is van. És mégis... annyira meg akart felelni nekik, olyan lelkesen dolgozott, örült, amikor megdicsérték, hihetetlen módon vágyott a szeretetre, és mikor kapott egy kis morzsát, a világ legboldogabb kislányának tűnt. Olvasás közben majd megszakadt a szívem miatta, legszívesebben a karomba kaptam volna, kirohantam volna vele a házból, és odaadtam volna neki minden bennem lévő szeretetet, mert nem morzsákat érdemelt, hanem egy egész tengernyit. Nagyon-nagyon a szívembe zártam, és alig vártam, hogy végre valaki kiszabadítsa, és jobb élete lehessen.

Annak ellenére, hogy a Miával kapcsolatos titkot már a könyv elején elmondta az író, kicsit azért a krimiszerető énemet is kielégítette. Sokáig ugyanis nem lehetett tudni, hogy vajon Wendyék szála hogyan kapcsolódik a másik kettőhöz. Mi történt a lányukkal? Az ő eltűnése vajon kapcsolatban állhat Mia elrablásával? Ha igen, akkor hogyan? Ki volt Morgan titokzatos pasija, akivel állítólag lelépett, és később is együtt láthatták őket? Mit csináltak egy romos házban évekkel később?

És persze pszichológiai szempontból is nagyon izgalmas volt szételemezni a regényt. Niki helyzetét és karakterfejlődését, a családok különböző dinamikáját, Mrs. Fleming személyiségét, azt, hogyan képes irányítani másokat, milyen hatással van a férjére, a fiára, Miára, a barátnőire és egyéb karakterekre. Azt, hogy micsoda különbség van munkahely és munkahely között attól függően, hogy milyen a főnökök személyisége, hogyan állnak az alkalmazottaikhoz és a vevőikhez. Annyi apró érdekesség volt a sztoriban, hogy biztosan kihagyok jó párat, de olvasás közben rengeteg mindenen járt az agyam.


Egy regény, ami magába szippantott

Teljesen mást adott ez a történet, mint amire a fülszöveg alapján számítottam, de ezt kivételesen egyáltalán nem bánom. Tetszett, hogy inkább az emberi kapcsolatokon, a pszichológiai szálon, a karaktereken volt a hangsúly, nem az ijesztgetésen. És azt sem bánom, hogy nem volt a sztoriban semmiféle misztikus dolog. Mia imádnivaló volt, nagyon a szívembe zártam, Nikit és Sharont is megkedveltem, aggódtam azért, hogy egyiküknek se essen semmi baja. Mrs. Fleming karaktere, a karakterének a hatása másokra nagyon szépen ki volt dolgozva, és klasszul bemutatta a regény, hogyan működik egy narcisztikus manipulátor. Szerettem utálni őt, alig vártam, hogy végre valaki leleplezze, szembeszálljon vele (reméltem, hogy az a valaki végül Jacob lesz), és megmentse a pici Miát. Nagyon rövid idő alatt befaltam ezt a könyvet, mert egyszerűen képtelen voltam letenni.


🤯🤯🤯🤯🤯 5/5 – Elsősorban a történetben lévő pszichológiai szálak voltak azok, amik igazán lekötöttek, és megmozgatták az agyamat. Megvetem Mrs. Fleminget, de ettől még nagyon érdekesnek találtam, ahogyan gondolkozik, viselkedik, ahogyan azt is, hogy másokra milyen hatással volt. Mia helyzetén és személyiségén is sokat töprengtem, azon, ahogyan ezeket az éveket töltötte, és azon, hogy vajon egy ilyen helyzetben mennyi esélye lehet egy gyereknek később a normális, egészséges életre.

🔥 5/1 – Egyáltalán nem volt romantikus szál. Niki megpróbált ugyan közel kerülni Jacobhoz, hogy kiderítse, mi folyik náluk, de megtartotta a határokat.

🤧🤧🤧 5/3 – Igen, voltak jelenetek, amiknél picit pityeregtem, mert Mia annyira aranyos, ártatlan és szerethető volt.

💔💔💔 5/3 – A szívem is fájt miatta, legszívesebben beugrottam volna a könyvbe, hogy megmentsem.

🍵 5/1 – Olvasás után léleknyugtatónak a Moonlight fehér teát ajánlom, hogy passzoljon a könyv címéhez.

💕💕💕💕💕 5/5 – Nekem ez a történet nagyon-nagyon tetszett. Érzelmeket és gondolatokat váltott ki belőlem, és alig bírtam letenni a könyvet.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Állomáslista:

11. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 17. Könyv és más

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése