A. A. Milne: Micimackó

Akárcsak az Alice Csodaországban esetében, a Micimackóval is úgy voltam, hogy ismertem a történetét, láttam a Disney sorozat változatát, de sosem olvastam a könyvváltozatot. Nos, most ilyen hiánypótlós időszakomat élem, úgyhogy tegnap kiolvastam a Micimackót is a MEK-nek köszönhetően. :)

Egy nagyon édes, nagyon szerethető mese, legalább is, én szívből élveztem az olvasását. Végigmosolyogtam szinte az egészet. Olvasás közben láttam magam előtt Róbert Gidát, ahogyan ül a kandalló előtt, kezében Micimackót szorongatja, és hallgatják, ahogy Milne mesél nekik saját magukról. :)

Az egyetlen, aki csalódást okozott, az Malacka volt. Lehet, hogy az emlékeim megcsalnak a Disney változatot illetően, hiszen kicsiként láttam, vagy Disney-ék átírták kicsit a történetet, de úgy emlékeztem, hogy Malacka és Micimackó a tökéletes barátok, akik jóban, rosszban, kalandban kiállnak egymás mellett. Micimackó részéről ez így is van, viszont Malacka már más kérdés. A sorozatban is mindig félt, de úgy emlékszem, hogy ennek ellenére mindig ott állt Micimackó mellett, a könyvben viszont simán elmenekül, Micimackóval pedig lesz, ami lesz.

De nem csak ez okozott csalódást vele kapcsolatban. Van az a rész, amikor Micimackó rájön, hogy Fülesnek születésnapja van, és elmegy az összes állathoz, hogy szóljon nekik, vigyenek ajándékot Fülesnek. Nos, Malacka haza is rohan egy léggömbért, aztán amikor Füleshez igyekszik, arra gondol, hogy ha elsőként ér Füleshez, akkor megjátszhatja azt, hogy teljesen magától jutott eszébe a szülinapja, és az ő ötlete volt, hogy ajándékot vigyen. Vagyis el akarta lopni a barátjától az ötletet, hogy önmagát fényezze.

Hasonlóan ahhoz, amikor Nyuszi kitalálja, hogy rabolják el Zsebibabát. Azt mondja, hogy Micimackónak kulcsszerepe lesz a tervben, mire Malacka kedve teljesen elmegy, ugyanis féltékeny Micimackóra, és szintén magának akarja a dicsőséget.

Úgyhogy én csalódtam Malackában, legalább is a könyvbeliben. XD

Viszont Micimackó és Róbert Gida barátsága tényleg igazi. Ők nagyon édesek együtt. Imádom, amikor Micimackó valami butaságot mond vagy csinál, Róbert Gida pedig csak mosolyog rajta, és annyit mond: „Csacsi, öreg medvém!”. És mindezt olyan szeretetteljesen teszi. :) Micimackó kalandjait mindenkinek ajánlom, aki még gyerek, vagy aki felnőve sem felejtette el, milyen gyereknek lenni. Igazán élvezetes olvasmány. :)

Értékelés: NAGYON TETSZETT!

Alice Csodaországban

Spoileres vélemény!

Vasárnap este megnéztem a tévében az Alice Csodaországban című filmet. Korábban is láttam már a moziban, de 3D előadásban, amit nagyon nem szeretek. Csak az ismerősöm miatt vállaltam be, akivel mozizni mentem. A moziban egyáltalán nem tudtam élvezni a filmet, mert zavart a szemüveg és semmi pluszt nem adott a 3D, úgyhogy kíváncsian vártam, zavaró körülmények nélkül, a tévében nézve mennyire tetszik majd a film.

Most másodszori nézésre, valamivel jobban megfogott, de még mindig nem igazán szeretem a történetet. Viszont arra mindenképpen jó volt, hogy felmerüljön bennem, ismerem Alice történetét gyerekkorom óta, mégsem olvastam még soha az eredeti könyvet.

Úgyhogy fogtam magam, megnéztem MEK-en, hogy fent van-e legálisan, és szerencsém volt. :) Szóval tegnap kiolvastam a könyvváltozatot is.

Két fontos különbség volt számomra a film és a könyv között. Az egyik Alice személyisége. A könyvben egy nem túl okos kislány, akinek semmi célja, csak sodródik az árral, veszekszik Csodaország lakóival, hol megnő, hol összemegy, mindezt folyamatosan, és azon kívül, hogy butuska, konkrétan nincsen semmi személyisége.

Ezzel szemben a filmbeli Alice az erős, okos, céltudatos, önálló nők mintapéldánya, a régi idők egyik feministája. Olyan korban él, ahol még általában a család mondja meg, kihez kell feleségül menned, ő mégis nemet mond a kijelölt ficsúrnak, helyette mer nagyokat álmodni, és nekiáll karriert építeni. Mert végre ő akarja irányítani az élete történetét, mind Csodaországban, mind a valóságában. És meg is teszi, kezébe veszi a gyeplőt, elintézi a sárkányt, és uralja a valódi világbeli életét is. Vagyis van személyisége, vannak céljai, nemcsak sodródik az árral, hanem irányítja az eseményeket.

A másik fontos különbség az, hogy míg a könyvnek nincs igazi sztorija, csak különös események történnek egymás után, mintha az író beszívva leírta volna a képzelgéseit (talán így is volt…), addig a film halad valamerre. Van egy cél, a vörös királynő és sárkánya legyőzése, és ezáltal a Csodaországban lakó lények életének jobbá tétele.

Bár vannak a könyvben olyan mondatok, párbeszédek, amiket lehet akár társadalmi fricskaként, tanulságként is értelmezni, a felépítése és túlzottan groteszk véletlenszerűsége miatt szerintem, csak akkor lehet élvezni, ha meseként fogjuk fel, és nem akarunk mélyebb értelmet keresni benne. A filmet viszont lehet értelmezni a csodás elemek ellenére úgy, hogy a történet egy fiatal lány útkeresése, önmagára találása és önállósodása.

A könyvet azoknak ajánlom, akik egy bizarr mesére vágynak, a filmet viszont azoknak, akik a bizarr mesében valami mélyebb értelmet is keresnek. Mindkettő élvezhető, csak mindkettő a maga módján. :)

Mivel legális, ezért megosztom a könyv linkjét veletek, hátha valaki el szeretné olvasni: http://mek.oszk.hu/00300/00348/html/

Film értékelés: 10/7
Könyv értékelés: UNALOMŰZÉSNEK JÓ VOLT.

Csillagainkban a hiba

SPOLERES filmkritika!!!

Már régóta kíváncsi vagyok a Csillagainkban a hiba című könyvre, de sajnos egyelőre nem tudtam beszerezni és elolvasni. Tegnap viszont a tévé adta a filmváltozatát, úgyhogy pihenésképpen megnéztem.

Bár hullajtottam néhány könnycseppet, engem nem hatott meg úgy, mint ahogyan másokat, talán, mert korábban belefutottam a spoilerbe, hogy mi is lesz a történet vége, vagy mert régebben láttam más filmeket is a témában, amik nagyon ütősek voltak, pl. az Édes novembert. De összességében egy nagyon keserédes, néhol vicces, néhol aranyos, néhol pityergős film volt.

Ami tetszett benne:

1. A két főszereplő tényleg édes volt együtt. Ahogy Hazel anyukája is megjegyzi a repülőn:
- Olyan édesek vagytok együtt.
- Csak barátok vagyunk.
- Az ő részéről, részemről nem.

2. Bár ez egy romantikus, ifjúsági dráma volt, mégis realisztikusra sikeredett. Nem szépítették a dolgokat, nem finomítottak a betegség hatásain. Gus például alapjában véve egy vidám, kedves srác, de ahogy Hazel is említi a filmben, nem mindig vidám és nem mindig erős. Van, hogy ő is elesett, elkeseredett, kétségbeesett. Vagyis nem egy tökéletes szépfiút tettek az orrunk elé, hanem egy valódi, esendő srácot. És a végén sem kíméltek minket egy rózsaszín happy endes, csodaszerű megoldással, hanem a képünkbe nyomták a valódi életet, ami veszteségekkel és fájdalommal is jár.

3. Az írós vonal is jó volt. Adott valami pluszt a történethez, és bár az író tényleg tapló volt, mégis tetszett a karaktere, mert különleges, összetett személyiséget adtak neki.

4. Bírtam Hazel szüleit és a hozzáállásukat is az egész helyzethez.

Ami nem tetszett:

1. Voltak benne kidolgozatlan, logikátlan részek. Pl. Gus egy csomó ideig titkolja Hazel előtt, hogy neki is kiújult a betegsége, aztán elmondja az utazás utolsó napján, majd közli, hogy felejtsék el, és élvezzék az utat tovább. Ha korábban nem mondta el, miért pont akkor tette? Miért tette tönkre vele az utazás végét? Élvezhették volna az utazást, aztán otthon is beavathatta volna Hazelt.
Vagy hogy az orvos határozottan azt mondja, nem utazhat Hazel, aztán egyszer csak mégis utazhat, de magyarázat nincsen rá, hogy mi változott, hogyan oldották meg, hogy utazhasson.

2. Ez a végtelen és végtelen között különbség van dolog nekem egy kicsit homályos maradt a film alapján. Mármint értem a különbséget, csak hogy mi köze ennek a betegségükhöz, és mi köze ennek a szerelmükhöz, halálukhoz, az nem teljesen világos. Persze, lehet, hogy csak nekem nem állt össze...

3. Ez nem tudom, hiba-e vagy sem, de elgondolkoztam azon, hogy két ember, aki gyógyszereket szed, ihat-e alkoholt...

Szóval a kisebb logikátlanságok, kidolgozatlanságok ellenére nekem tetszett a film, elsősorban azt hiszem, a színészeknek köszönhetően, mert jól működött közöttük a kémia, és aranyosak voltak együtt. :) Egyszer majd talán a könyvet is sikerül megszereznem és elolvasnom, kíváncsi vagyok, az milyen a filmhez képest. :)

Nektek hogy tetszett a film?

10/8 pont

Dan Brown: A megtévesztés foka

Dan Browntól A megtévesztés foka című könyvet mindenkinek ajánlom, aki szereti a titkokat és izgalmakat. Évekkel ezelőtt A Da Vinci-kódot is olvastam tőle, az is nagyon tetszett, ám ez a könyv néhány hajszálnyi előnnyel ugyan, de mégis vitte nálam a pálmát.

Az alapsztorija röviden annyi, hogy az USA épp elnökválasztás előtt áll. A jelenlegi elnök, Zach Herney és Sedgevick Sexton szenátor áll szemben egymással. Sexton elsődleges ütőkártyája Herney ellen, hogy azt állítja, az elnök túl sok adóforintot szór el a NASA támogatására, miközben a NASA semmiféle eredményt nem tud felmutatni, vagyis a jelenlegi elnök felelőtlenül szórja a pénzt, így le kell váltani.

A csavar a dologban, hogy Sexton lánya, Rachel a kormánynak, vagyis a jelenlegi elnöknek dolgozik. Mégis meglepődik, mikor az elnök személyesen felkeresi őt, és közli vele, a NASA olyan felfedezést tett, ami nemcsak abban segíthet, hogy őt újraválasszák, hanem az egész emberiségre hatással lehet. Az elnök arra kéri Rachelt, hogy segítsen alátámasztani, a felfedezés valós, mert az ellenfele lányaként az ő szavára mindenki adni fog.

Rachel pedig útnak indul az ismeretlenbe, hogy megtudja, mi is a NASA nagy felfedezése.

Az első kb. 100 oldalon kifúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon milyen hatalmas titokra bukkant a NASA. Amikor kiderült, azt hittem, vége az izgalmaknak, de rá kellett jönnöm, hogy az igazi kaland még csak most kezdődik. A könyv végig fenntartotta a figyelmemet, végig érezni lehetett a feszültséget.

A kalandszál mellett ott egy zseniális politikai szál is, ami tökéletesen megmutatja, hogyan is működik a politikusok világa. Az egész összeesküvés nagyon jól kidolgozott volt, csak a vége felé kezdtem el sejteni, hogy ki is irányítja a háttérből a szálakat. Vagyis nem lehetett könnyen rájönni a titokra, de volt annyira logikus a történet, hogy végül ki lehetett következtetni, és azt hiszem, ilyen egy igazán jó regény. :)

A két főszereplő, Rachel Sexton és Michael Tolland nagyon szimpatikus volt számomra, igazán megkedveltem őket. És a mellékszereplők is izgalmasra sikeredtek, főleg az elnök és Gabrielle Ashe (Sexton szenátor személyi asszisztense) karaktere.

Ha jól tudom, ebből a könyvből nem készítettek még filmet, amit nagyon sajnálok, mert baromi jó film lehetne belőle. :) Szóval, aki valami tényleg izgalmasat és érdekeset akar olvasni, mert szeretne lyukat növeszteni az oldalába a kíváncsiságtól, és a körmei is már túl hosszúak, ezért ideje lerágni őket, az szerezze be A megtévesztés fokát, garantált a siker.

Értékelés: NAGYON TETSZETT!