Ecsédi Orsolya: Nyanyacraft – Blogturné

Karácsonyra jelent meg Ecsédi Orsolya új mesekönyve, a Nyanyacraft. A humorral teli történet főhősei ezúttal egy számítógépes játék világában találják magukat. Tarts velünk a blogturnén és az extrák mellett nyereményjátékok is várnak rád. 

Miért választottam ezt a könyvet?

A Kell egy csapat-sorozat első része is jó szórakozást nyújtott, a három barát kalandjai és a versrészletes játék nagyon bejött, ezért úgy gondoltam, a második résszel sem lőhetek mellé. Szerencsére nem tévedtem, sőt! Ez a második rész még jobban tetszett, mint az első.


Első gondolatok

Az első gondolatom az volt, hogy egy igencsak aktuális témát választott az írónő a második rész alapsztorijaként. Méghozzá a játékfüggőséget. Sok olyan fiatal (és sok olyan felnőtt is) van, aki annyira belemerül egy-egy számítógépes játékba, hogy végül elfelejt a való világban élni. Szó szerint, mintha elnyelné, beszippantaná a játék. Szóval megörültem az aktuális témának, és reméltem, hogy jó kis kalandok várnak rám Zizuval, Ankával és Bátival karöltve.


Történet

Zizu és Anka aggódnak Báti miatt, mert mostanság semmi mást nem csinál, csak a számítógépén játszik. Amikor már iskolába sem megy be egyik nap, elmennek hozzá, de hiába kopogtatnak nála, senki nem nyit ajtót. Így nyomozásba kezdenek, hová tűnhetett Báti. Az eredmény meglepő, barátjukat elnyelte a játék, szó szerint. A legrosszabb az, hogy Báti nem is bánja, eszében sincs hazamenni.

Nagyon klassznak találtam, hogy most a főszerepet a két lány, Zizu és Anka kapta. Ők ketten azok, akik nyomoznak, kalandokba keverednek, csak hogy rátaláljanak Bátira, és megmentsék őt.

Az is izgalmas ötlet volt, hogy a megmentés érdekében nem egy gonosz lénnyel kell szembeszállniuk, hanem a saját barátjukkal. Hogy is mondta anno Dumbledore? "Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben."

Szóval az alapsztori nemcsak aktuális, hanem ötletes, izgalmas is szerintem.

Az írónő nagyon jól visszaadta ezeknek a számítógépes játékoknak a lényegét, működését. Én anno travianoztam, bár nem fanatikus szinten, úgyhogy sok kifejezés, a játékban végrehajtandó feladat és egyebek ismerősek voltak.

Ó, és örültem, hogy bár most Adél néni háttérbe szorult, ebből a kötetből sem maradtak el az idézetek. Szerintem ezek nagyon feldobják a mesét, és érdekes játék kitalálni azt, hogy vajon melyik versből valók.


Karakterek

Zizu és Anka igazán belevaló lányok. Nem ijednek meg az ismeretlentől, a veszélytől. Ha a barátjuk bajba kerül, akkor addig mennek, míg meg nem mentik. De a két lány nemcsak bátor, hanem okos is, hiszen az eszüket használva jutnak el Bátiig, majd egy okos csellel próbálják kijuttatni őt a játékból.

Báti... Nos, ő egy sebzett tinédzser, aki önbizalomhiánnyal küszködik. Emiatt is menekül a játékba, és ez az oka annak, hogy nem akar kijönni onnét. A játékban zseniális, bátor, okos varázsló, aki győzelembe vezeti a népét, emiatt pedig tisztelik és szeretik, a való világban, jobban mondva az iskolában viszont lúzernek érzi magát.

„– Nem vagyok Báti. Báti valami nyomorult kis szerencsétlenség volt, már alig emlékszem rá. Én Bátor Kovács vagyok. A legbátrabb és a legkovácsabb. A bátorságommal védelmezem a lidérceket. A mágikus fegyvereimmel pedig győzelemre vezetem őket.

Zizu azonnal tiltakozott.

– Ez nem igaz. Báti egyáltalán nem volt nyomorult vagy szerencsétlen. Pont ma emlegettük. És ha valaki, akkor mi tudjuk, milyen ő. Azaz milyen vagy te. Elszánt. Éles szemű. És kreatív. Pont ezt mondtuk, igen.”

 

Egyébként nagyon bejött ez a való világ nem egyenlő az iskolával gondolat, ami teljesen igaz. Az iskola az életünk néhány évét és csak egy részét jelenti, és nem feltétlenül azok az emberek vagyunk a privát életünkben, akinek a suliban látnak minket.

Örültem, hogy az előző részekből megismert mellékszereplők is feltűntek a mesében. Volt, aki többször, volt, aki csak néhány mondat erejéig. De jó volt "viszontlátni" őket.


Hogy tetszett a könyv?

Az első részt is szerettem, de ez a második még annál is jobban tetszett. Bejött az alapsztorija, izgalmas volt a cselekménye, bírtam Zizut és Ankát, és valahol mélyen Bátit is megértettem.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Nos, mindenkinek, aki szereti a kalandos, aktuális témával foglalkozó, mégis humoros meséket, amelyeknek belevaló lányok a főszereplői.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

Nyereményjáték:

A Nyanyacraft főhősei egy számítógépes játékban találják magukat. Azoknak, akik szeretik ezeket a játékokat, most fellélegezhetnek :)

Minden állomáson egy népszerű játékból találtok képet, nektek pedig a rafflecopter doboz megfelelő sorába kell beírni, hogy mely játékról van szó.

Kép a játékhoz: 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

04. 08. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 10. Csak olvass!

04. 12. Könyv és más

04. 14. Sorok között

04. 16. Hagyjatok! Olvasok!

04. 18. Hagyjatok! Olvasok! extra állomás

04. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út extra állomás

 

Alex Sultz: Lány a koporsóban

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, a fülszöveg alapján érdekes kriminek vagy pszichológiai thrillernek tűnt ez könyv, ami egy valós bűntetten alapszik. Mivel pszichológiai szempontból érdekesnek találom az ilyen történeteket, ezért kezdtem el olvasni a történetet.

Első gondolatok

Amikor az első néhány oldal után összeállt bennem, miről fog szólni a sztori, rájöttem, hogy ez inkább pszichológiai thriller, semmint krimi. Ezt egyáltalán nem bántam, mert mindig is érdekelt a pszichológia, főképp a kriminálpszichológia. 

Nagyon szokatlan és érdekes volt a könyv stílusa, de tökéletesen illet a főszereplő karakteréhez és magához a sztorihoz. A szövegen keresztül jól átjött a főszereplő, Colly lelki és pszichikai törése. Én arra tippelnék, amit Colly is említ a könyvben, hogy a Stockholm-szindróma és a trauma okozta egyéb pszichikai betegségek mellett bipoláris is. A hadarása, az, ahogyan csapong nemcsak a témák, hanem az érzelmek között is, erre utal számomra. Ösztönösen hadarva, gyorsan olvastam a sorokat, és néha szó szerint beleszédültem az olvasásba, annyira elsodort magával Colly gondolatmenete. Nekem nagyon bejött, hogy a szöveg stílusa ennyire passzolt a karakterhez.

Történet

Colly, a tinédzserlány összeveszik a szüleivel, ezért megszökik otthonról. A legtöbb kölyök ilyenkor néhány óra után hazasomfordál, és Colly is ezt tette volna, ha útközben egy szadista, elmebeteg házaspár nem rabolja el őt. Éveken át egy koporsóban tartották fogva, kínozták, megerőszakolták, átmosták teljesen az agyát, mígnem Colly Stockholm-szindrómás lett.

Végül kiszabadult, a férfi elrablója, Cameron börtönbe került élete végéig, a felesége, Janice viszont, mivel vallomást tett a férje ellen, és azt állította, hogy a férfi őt is kényszerítette a szörnyűségekre, szabad maradt.

Colly képtelen volt visszailleszkedni a korábbi életébe, ezért elköltözött egy kisvárosba, ahol senki nem tudja, kicsoda ő, mit kellett átélnie, és közben elkezdi tervezgetni azt, hogyan áll majd bosszút a szabadon maradt kínzóján.

A könyv úgy kezdődik, hogy Colly egy őt kihallgató rendőrrel beszélget, és elmeséli neki egyfelől azt, mit tettek vele az elrablói, másfelől azt, hogy ő hogyan tervelte ki Janice meggyilkolását. Közben ezernyi más téma is szóba kerül. Többek között Colly odavan a nyomozóért, egyfajta megmentő lovagként tekint rá, túlidealizálja, és próbál flörtölni vele nagyon esetlen, néha egyenesen vulgáris módon. Ezen kívül furcsa képzelgései vannak a molyemberekről, medveállatkákról és hasonló bizarr, elvont dolgokról.

Bár a nyelvezet hadaró, a cselekmény nem rohan annyira. Szép lassan nézhetjük végig Colly elrablását, a korábbi szenvedéseit, azt, hogyan mosták át az agyát, a jelenlegi életét, Janice meggyilkolásának tervezgetését, a találkozást vele, és így tovább... Hol a múltban járunk, hol a jelenben, hol teljesen elvont dolgokról olvashatunk. Az ember végiggondolkozza, elmélkedi az olvasást arról, vajon Colly tényleg végrehajtotta-e a gyilkosságot, vagy csak a tervezgetésig jutott el.

A történet és a nyelvezet mind erőszak szempontjából, mind szexuálisan, mind lelkileg nagyon durva esetenként, úgyhogy túlzottan széplelkű olvasóknak nem feltétlenül ajánlanám. De azoknak, akik Gyilkos elméken és hasonló sorozatokon nőttek fel, igazi csemegét nyújt majd ez a könyv.

Karakterek

Colly áldozat. De közben valami nagyon nem stimmel vele. Olyan gondolatai, ötletei vannak, amelyek esetében, ha nem tudnám, mi történt vele korábban, pszichopatának tartanám őt. Talán az is... Végül is ki mondta, hogy egy pszichopata nem lehet egyben áldozat is, ha a körülmények (néhány másik pszichopata) úgy akarják.

Tanulatlan is. A beszédmódján, a stílusán, azon, amiket mond, látszik, hogy évekig el volt zárva a világtól, nem fejezte be a tanulmányait, nem képezte magát, nem fejlődött. Viszont ettől függetlenül, valami kifacsart módon megvan a magához való esze, hiszen képes egy összetett terv kieszelésére.

Az ember együttérez vele, közben viszont nem teljesen érti a benne lévő sötétséget. Egy átlagos, normális ember, aki sosem élt át akkora traumát, mint Colly, nem is érthet meg úgy igazán egy csomó mindent. Például, hogy hogyan tudja két pszichopata elhitetni egy egyébként értelmes lánnyal, hogy Azok (valamiféle gonosz, elvont, emberek testét megszálló lények, akiket ki kell űzni az ártatlanokból) léteznek? Hogyan érhetik el, hogy a megkínzott lány megértse, megkedvelje a kínzóit, sőt, hálás legyen nekik? Hogyan érezhet valamiféle vonzódást az egyik kínzójához? A szabadulása után miért akar újra találkozni vele? Még ha bosszút is akar, hogyan tudja olyan szinten megjátszani magát, ahogyan teszi?

„A boszorkányokkal is így történhetett, nem? Képzelje bele magát! Mit lehet lépni, ha ezzel vádolják meg? Normálisan a másik képébe röhögsz. Vagy meghagyod ebbéli balsejtelmében, gebedjen meg a félelemtől, hogy szemmel vertem, máris kétöklömnyi daganata nőtt tőle a vastagbelében, vagy bármelyik pillanatban varangyos békává változik. A rosszabbik eset, ha olyan vádol meg, akinek a hatalmában vagy. Például egy inkvizítor papnak. Tudja, aki hivatástudatból, egyházi és állami felhatalmazással lehet perverz és szadista.”

 

Annak ellenére, hogy normális emberként nem értjük teljesen Collyt, mégis érdekes bepillantani a fejébe. És annak ellenére, hogy vannak sötét gondolatai, tettei, mégis kivált az emberből valamiféle együttérzést, sajnálatot. Én azon töprengtem, hogy ha nem történik meg az emberrablás, vajon ez a sötétség akkor is előjött volna Collyból, vagy akkor normális emberként normális élete lett volna?

Cameron és Janice is hasonlóan bizarr módon izgalmas karakterek. Olvasás közben azon elmélkedtem, vajon melyikük a gonoszabb, ki irányít kit, esetleg ugyanúgy pszichopata áldozatnak tekinthető-e egyikük, ahogyan Colly, vagy mindketten teljes mértékben önként és szabad akaratukból követtek el mindent. Elsőre azt mondtam volna, Cameron a rosszabb, és Janice csak azt tette, amit a férje parancsolt, mert félt tőle. Aztán később elbizonytalanodtam, lehet, hogy pont fordítva volt? 

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon sötét és durva volt, viszont pszichológiai szempontból nagyon érdekes és összetett. Rengeteg dologról elgondolkoztatott, és a végén is hagyott olyan kérdéseket bennem, amelyekről még fogok elmélkedni pár napot.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Csak és kizárólag erős lelkületű embereknek, akiket érdekel a kriminálpszichológia, horrorfilmeken, pszichológiai thrillereken nevelkedtek, és nem rázza meg őket a durvaság, kegyetlenség. Számukra viszont nagyon érdekes lesz, az biztos.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Mo O'Hara: Öbölből vödörbe (Az én uszonyatos zombihalam 2.) – Blogturné

Folytatódik a kedvenc zombihalunk, Frankie története! A sorozat első kötetéből megtudhattuk, milyen körülmények között változott át Tom kiskedvence, és milyen titkos képességei vannak, a második részben pedig további izgalmas kalandokra kísérhetjük el hőseinket.Tartsatok ismét négy bloggerünkkel, csobbanjatok velünk együtt az uszonyatos kalamajkákba, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt! 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, Mo O'Hara sorozatának első része is nagyon szórakoztató volt számomra, ezért úgy gondoltam, a második résszel sem sülhetek fel. Jó kis esti mesének, tökéletes kikapcsolódásnak ígérkezett ez a könyv is, és mostanság az embernek nagy szüksége van arra, hogy elfelejthesse a valóságot.


Első gondolatok

Amikor kinyitottam a könyvet, rögtön tudtam, hogy megint klassz kalandban lesz részem. Sőt, már elsőre látszott, hogy ez különlegesebb kaland lesz, mint az első könyv két meséje. Ugyanis kilépünk a főszereplő, Tom megszokott családi és iskolai környezetéből, és elkísérjük őt egy családi kirándulásra.

Azonnal megnéztem, most is vajon két mesét rejt-e a kötet, és igen, szóval dupla kalandot ígért a kötet. 


Történet

Ahogy már fentebb is utaltam rá, az első mesében Tom családi kirándulásra megy a Gonosz Zseni bátyjával, az édesapjával, a legjobb barátjával, annak apjával és húgával, valamint persze a zombihallal, Frankie-vel. A cél Angolnásfok, ahol egy világítótorony, egy ijesztő toronyőr és egy gonosz angolna vár a srácokra.

Azt hiszem, senki nem fog meglepődni, ha elárulom, hogy a Gonosz Zseni, Mark azonnal meg akarja szerezni magának a gonosz angolnát, hogy valami sötét tervet hajtson végre vele. Tom pedig a barátaival megpróbálja ezt megakadályozni.

Ez a mese amellett, hogy humoros, elég kalandos is. Nemcsak Mark tervét kell megállítani, hanem van egy kis csónakos kaland is a sztoriban, valamint a felnőttek is bajba kerülnek a végén. Szóval sokkal összetettebb volt ez a történet, mint az első könyvben találhatók. Sami is több szerepet kapott, ami jó, mert az a kislány tündéri, vicces és zabálnivaló.

A könyv második meséje ugyanúgy az iskolában játszódik, mint az első könyv második meséje, ám különlegessé teszi az, hogy nem átlagos iskolai napokon látogatunk vissza a helyszínre, hanem egy nagy színházi előadás előkészületeinek köszönhetően. Tom és a legjobb barátja, Pradeep elmegy a Robin Hood válogatójára, Pradeep el is nyeri a főszerepet, Tom azonban csak egy egyetlen mondattal rendelkező századrangú szereplő lesz.

Ez a mese teljesen más, mint a sorozat előző három meséje. Mert ebben nemcsak humor és kaland van, hanem egyfajta mélyebb, elgondolkoztatóbb tanulság is. Mégpedig a barátságról, és arról, hogy a siker, hírnév milyen szinten meg tudja változtatni az embert, és mennyire eltávolít még attól is, akit a barátodnak hittél. Pradeepnek is a fejébe száll az, hogy megkapta a főszerepet, és csúnyán viselkedik Tommal. Szóval ez esetben nemcsak azért izgulhatunk, hogy Tomnak sikerüljön megállítani a Gonosz Zseni bátyját, hanem azért is, hogy vajon a Pradeeppel való barátsága túléli-e a konfliktusokat.

Olvasás közben nagyon jól szórakoztam, néha még izgultam is, a második mesében egy kis haragot is éreztem Pradeep viselkedése miatt, és együttéreztem Tommal, szóval ez a második rész sokkal több érzést, gondolatot váltott ki belőlem, mint az első anno.


Karakterek

Tom továbbra is nagyon bátor, szembeszáll a bátyjával, megmenti a barátait, a felnőtteket, és óvja Frankie-t, a zombihalát. Nagyon kedvelem a karakterét, és a második mesében szörnyen sajnáltam őt, amiért Pradeep olyan csúnyán viselkedett vele.

Pradeep esetében most először éreztem azt, hogy a barátsága Tommal csak gyerekkori kötelék, nem örökké tart majd. Tom jobban kötődik hozzá, mint Pradeep Tomhoz. Persze élvezi a közös kalandokat, de amint kikerül a lúzerek közül, és menővé válik, azonnal megfeledkezik az állítólagos legjobb barátjáról.

Sami továbbra is a kedvenc karakterem. Valahányszor felbukkan egy jelenetben és megszólal, azonnal elolvadok, és vigyorognom kell. Szinte látom magam előtt őt, miközben olvasok, és annyira cuki. De a cukisága mellett most egyéb tulajdonságokkal is kibővült a személyisége. Okos ötletei vannak, és legalább olyan bátor, mint Tom.

Mark pedig... nos, a gonoszságon kívül benne is most először láttam valami mást, valami jót. Mégpedig az első mesében, a csónakos jelenetben, ahol úgy tűnt, félti az öccse és a többi gyerek életét. Aztán persze hamar visszaváltott gonoszba, de akkor is volt egy gyenge pillanata...


Hogy tetszett a könyv?

Az első részt is szerettem, de ez a második sokkal izgalmasabbra, összetettebbre sikeredett. Jól szórakoztam, jókat kuncogtam, kicsit néha még izgultam is.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden gyereknek és lélekben még gyerek felnőttnek. Tökéletes kikapcsolódás mindenki számára.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT 

Nyereményjáték:

Frankie-ről már jól tudjuk, hogy egy különleges aranyhal, de vajon még milyen pikkelyes jószágok úszkálnak szerte a világon? Mostani játékunkban halfajtákat rejtettünk el a bejegyzésekbe: a ti feladatotok, hogy megtaláljátok a kiemelt betűket, és a helyes sorrendbe téve beírjátok a megoldást a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

04. 03. Könyv és más

04. 05. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 07. Utószó

04. 09. Hagyjatok! Olvasok! 

03. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út (EXTRA)

Roxane Gay: A rossz feminista – Blogturné

Roxane Gay humoros, éleslátó írásai végigkísérik a színes bőrű nő útját, az utóbbi évek kulturális mérföldkövei mentén kalauzolva az olvasót, és kommentálják a feminizmus mai állását. Kövesd végig a Blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát. 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, a cím miatt. Mert feminista vagyok, de mint sok más feminista, nem tökéletes. Vannak helyzetek, amikor képtelen vagyok kiállni magamért és a nőkért, van, amikor önkéntelenül is felnevetek egy poénon, aztán csak mélyebben belegondolva jövök rá, hogy ez gáz, és van, hogy tetszenek olyan könyvek vagy filmek is, amelyek nagyon nem feminista értékrendet közvetítenek. Szóval feminista vagyok, de rossz feminista, aki néha gyenge, néha hibázik, néha utólag gondol bele mélyebben és hasonlók. És jó volt arról olvasni, hogy nem csak én vagyok ilyen esendő, vagyis nem vagyok egyedül, és arról, hogy attól még, hogy rossz feminista vagyok, lehetek jó feminista is.


Első gondolatok

Nos, elsőként az tűnt fel, hogy ez a könyv igazából nemcsak a feminizmusról szól, hanem elsősorban az írónő gondolatairól, érzéseiről, arról, hogyan viszonyul önmagához, másokhoz, a világhoz nőként, fekete bőrű nőként, nemi erőszak túlélőjeként, bevándorló család gyerekeként, túlsúlyos emberként, tanárként. Vagyis nem nagy általános feminista igazságokról olvashatunk, hanem arról, hogy egyetlen ember számára mit jelent feministának lenni különböző szerepkörökben.

Nekem ez azért jött be, mert nem éreztem úgy, hogy mindenben egyet kéne értenem az írónővel, hiszen ő csak egy ember a sok közül, a véleménye pedig egy a sok közül. Ami érdekes, sokszor tanulságos, még többször teljesen új nézőpontokat mutat be, mint ahogyan én eddig láttam sok mindent (főképp, mert nekem nincs tapasztalatom abban, milyen egyszerre nőnek és fekete bőrűnek is lenni). Szóval új nézőpontokat kaptam, új kérdések merültek fel bennem, de mégsem éreztem azt, hogy erőszakosan rám akarnának kényszeríteni olyan gondolatok, amelyekkel mondjuk éppen nem értek egyet, vagy nem vagyok biztos bennük.


Rossz feminista

Roxane Gay elég sok témát végigvesz a könyvében, van, ami ezek közül nagyon személyes, és olyan is, ami annyira nem. Mesél arról, hogy milyen volt fekete, kezdő tanárnak lenni egy egyetemen fekete diákokat tanítva, mesél a Scrabble-mániájáról és a versenyekről, amiken részt vett, mesél a családjáról. Arról, hogy melyik sorozat volt gyerekkorában a kedvence, és hogy milyen hatások érték az iskolában. Mesél a megerőszakolásáról, és arról, hogy a média és az átlagemberek hogyan viszonyulnak még mindig ehhez a bűncselekményhez (áldozatot hibáztatva). Végigelemez olyan filmeket, amelyek a feketékről szólnak, és még rengeteg fontos témát érint.
 
Többször éreztem azt a könyv elején, hogy eltértünk a feminizmus témájától, vagy csak hajszálnyit érintjük azt, és inkább Gay életének nehézségeit, örömeit, bánatait vesszük számon. A tanítással kapcsolatos, a Scrabble-s részek és hasonlók érdekesek voltak, de áttevődtek bennük a hangsúlyok a könyv eredeti témájáról a szerzőre.

Kicsit meg is ijedtem, hogy rendben, rendben, Gay egyáltalán nem unalmas, de én most valami feminista témára vágytam, de aztán szerencsére megérkezett a lényeg is néhány fejezet után.

„Még mindig azt hangoztatják, hogy ha a nők szerencsecsillaga felemelkedik, a férfiaké leszálló ágba kerül, mintha véges mennyiségben lenne jelen a jó szerencse az univerzumban, amelyet nem lehet egyenlően szétosztani a nemek között.”

Mielőtt ezt a könyvet olvastam volna, sokszor éreztem szégyent, mert nem jó feministaként gondolkoztam, viselkedtem, reagáltam egy szituációban. Most viszont már tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Egyfelől bizonyos helyzetekben, helyeken, emberek között nem ugrálhatunk, hacsak nem akarunk nagy gondokat magunknak. Például, ha a néhány évvel ezelőtti exmunkahelyemen beszóltam volna azoknak az ügyfeleknek, akik gusztustalanul perverz megjegyzéseket tettek, akkor kirúgtak volna, és nemcsak én halok éhen egy híd alatt, hanem a családom is. Szóval nem tehettem. Belül persze rágott a dolog, mert olyan szívesen elküldtem volna az ilyeneket egy bizonyos helyre. Gay is volt már olyan szituációban, amikor lefagyott, nem tudta, hogyan reagáljon, és miután ezt elolvastam, rájöttem, hogy valószínűleg a nők többsége érzett már ilyet.

Másfelől igen, volt, amikor olyasmi tetszett, sőt, egyenesen imádtam, ami nagyon nem passzol a feminista elveimhez. Olyan filmek, könyvek, zenék, sőt, olyan hús-vér férfi is elnyerte esetenként a figyelmemet, érdeklődésemet, ami/aki nagyon nem érdemelte meg. De úgy tűnik, ezzel is sokan vannak még így, Gay is.

És a legjobb nem az, hogy ő is esendő, hanem az, hogy mer erről beszélni. Le merte írni az esendőségeit egy könyvbe, tömegek olvassák, és ő nem bánja. Biztosan vannak olyanok, akik ítélkeznek felette, talán egyesek az elkövetett hibák miatt még a feminista címtől is megfosztanák. De vajon ők tökéletesek? Vagy csak annak akarnak látszani?


Filmek, könyvek

A legjobban azok a részek tetszettek, amelyekben Gay a könyv- és filmélményeiről beszél. Egyfelől feminista nézőpontból elemzi ezeket, másfelől a feketék, azon belül is a fekete nők szempontjából.

Volt pár olyan könyv és film, amelyet én is olvastam, láttam, érdekes volt ezeket az írónő szemén keresztül szemlélni. Akadt, amiben egyetértettem vele (lásd a Szürke-trilógia esetében), és volt, amikor próbáltam meggyőzni magam, hogy nincs igaza. Ez utóbbit például az Alkonyat-trilógia esetében tettem. Valahol igaza van abban, hogy Edward túlságosan védeni akarja Bellát, de úgy vélem, esetükben nem elhanyagolható az a tény, hogy Bella valóban életveszélyben van ez esetekben. A Szürke-sorozatnál Christian pl. olyan esetekben is meg akarja mondani Anának, mit tehet és mit nem, amikor szó sincsen életveszélyről, csak a mindennapi, nyugodt kis életéről. És míg Edward direkt sosem bántaná Bellát sem fizikailag, sem lelkileg, addig Christian ezt simán megteszi, és még élvezi is. Szóval én látok a két férfi között különbséget, nem is kicsit...

A Sweet Valley című sorozatról is jó volt újra hallani. Gyerekkoromban én is a nézője voltam, bár a könyveket nem olvastam. Nem is sokra emlékszem már belőle, csak arra, hogy szerettem az ikreket benne. És izgalmas volt Gay szemén látni őket. Én gyerekként nem figyeltem meg a testvéreket feminista szemmel, de lehet, hogy most újra belenézek majd a sorozatba, mert érdekel, hogy egyetértek-e majd Gay-jel, én is úgy látom-e a dolgokat, ahogyan ő.

Több nőkről és feketékről szóló sorozat és mozifilm is előkerült a könyvben, de ezek többségéről csak hallottam, nem láttam őket. Érdekesek voltak ezekhez is az elemzések, olyannyira, hogy arra motiválnak, nézzem meg, ami eddig kimaradt az életemből. Egyszerűen ezekkel kapcsolatban is tudni akarom, hogy szerintem Gaynek igaza van-e, azonosan gondolkozunk-e vagy sem.


Az erőszak nyelve
 
A legjobban azok a fejezetek ráztak meg, amelyekben Gay a nemi erőszakról ír, és arról, hogyan jelenik meg ez a téma a sajtóban, hogyan beszélnek róla az országa vezető személyiségei, zenészek, egyéb művészek és a hétköznapi emberek. Azt is leírja itt, hogy vele mi történt tinédzserlányként. Emiatt szintén nagyon bátor nőnek tartom. Borzalmasan nehéz lehet ilyesmit leírni. Velem ennél sokkal könnyebben feldolgozható zaklatások történtek csak, de majd tíz évembe telt, mire egyszer elmondtam őket a saját anyámnak és húgomnak. Aztán még két évbe, hogy a munkatársaimnak (és egyben barátaimnak) is említés szintjén beszéljek róla. Szóval, ha nem is teljesen (hála az égnek, hogy nem kell teljesen átéreznem, és megúsztam mindig szerencsésen!), de átérzem Gay érzéseit.

„Abszolút nem érdekeltek a szüleim és az aggódásuk. Mást sem akartam csinálni, csak enni. A testem növekedett, sokkal jelentőségteljesebb lett, sokkal feltűnőbb, mégis sokkal láthatatlanabb, észrevehetetlenebb. De minél nagyobbra duzzadtam, annál nagyobb biztonságban éreztem magam. Akkor már évek óta azt képzeltem, hogy a nagy testekkel nem történhetnek rossz dolgok. Végül is nem tévedtem túl sokat: az evés részben túlélési ösztön.”

Íróként, korrektorként és egyszerű olvasó emberként pedig nagyon érdekes (és egyben elborzasztó) a nemi erőszakkal kapcsolatos nyelvhasználat. Elég egyetlen szó, egy "jól" megfogalmazott mondat, és máris felébred egy csomó emberben a gondolat, hogy biztosan az áldozat hibázott valamiben, vagy hogy szegény, szegény férfiak talán ártatlanok (még akkor is, ha nyilvánvaló bizonyítékok vannak ellenük). A legszomorúbb az, amikor bizonyos nők tudják, hogy egy férfi elkövette, amit elkövetett, de hát híres, gazdag, szexi, tehetséges, ezért nézzük el neki a dolgot. Sőt, ha akarja, velünk is megteheti, mert hát, ahhhh... Csak abba nem gondolnak bele, hogy a bántalmazás a valóságban egyáltalán nem szexi. A verés, erőszak fáj, megalázó, darabokra töri a lelket. Sokan nem tudnak különbséget tenni képzelet és valóság között, és ez veszélyes.

Szóval foglalkoznunk kell az erőszak nyelvével, ismernünk kell azt, hogy változtatni tudjunk azon, hogyan írnak, beszélnek mások az erőszakról, nemi erőszakról.

Sok-sok érdekesség

Még sok egyéb témáról is írhatnék, ami felmerül a könyvben, de akkor ez nem blogbejegyzés, hanem kisregény lenne végül. Gay annyi új gondolatot keltett bennem, és annyi új nézőpontot mutatott, hogy még jó pár hétig, ha nem hónapokig, évekig lesz mit emésztenem.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nekem nagyon bejött. Nem mindenben értek egyet Gayjel, de rendesen megmozgatta az agyamat, bátor nőnek tartom, és élveztem minden sorát.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, akit érdekel a feminizmus, a rossz feministák gondolatai, érzései, és Gay gondolatai és érzései ezzel kapcsolatban.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT 

Nyereményjáték:

Roxane Gay A rossz feminista című könyvében kommentálja a feminizmus mai állását.
A játék során lenyűgöző teljesítményű magyar nők életrajzából olvashattok részleteket. Nincs más dolgotok, mint a Rafflocopter megfelelő sorába beírni annak a nőnek a nevét, akiről szól a rövid leírás.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Részlet a játékhoz:

Az első magyar mérnöknő.
1915 és 1919 között a Technische Hochschule hallgatója volt Berlin-Charlottenburgban. Amikor 1919-ben a budapesti Műegyetem megnyílt a nők előtt, hazatért és itthon fejezte be tanulmányait.
1920 és 1930 között a budapesti Guth és Gergely mérnökirodában dolgozott, ahol rövidesen vezető tervező lett. Részt vett a Congres Internationaux d'Architecture Moderne magyar csoportjának munkájában, és statikusként a korszak számos kitűnő építészével működött együtt. 1930 és 1948 között saját irodát tartott fenn.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

03. 24. Never Let Me Go

03. 26. Csak olvass!

03. 28. A Szofisztikált Macska

03. 30. Hagyjatok! Olvasok!

04. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 04. Sorok között