Alex Sultz: Lány a koporsóban

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, a fülszöveg alapján érdekes kriminek vagy pszichológiai thrillernek tűnt ez könyv, ami egy valós bűntetten alapszik. Mivel pszichológiai szempontból érdekesnek találom az ilyen történeteket, ezért kezdtem el olvasni a történetet.

Első gondolatok

Amikor az első néhány oldal után összeállt bennem, miről fog szólni a sztori, rájöttem, hogy ez inkább pszichológiai thriller, semmint krimi. Ezt egyáltalán nem bántam, mert mindig is érdekelt a pszichológia, főképp a kriminálpszichológia. 

Nagyon szokatlan és érdekes volt a könyv stílusa, de tökéletesen illet a főszereplő karakteréhez és magához a sztorihoz. A szövegen keresztül jól átjött a főszereplő, Colly lelki és pszichikai törése. Én arra tippelnék, amit Colly is említ a könyvben, hogy a Stockholm-szindróma és a trauma okozta egyéb pszichikai betegségek mellett bipoláris is. A hadarása, az, ahogyan csapong nemcsak a témák, hanem az érzelmek között is, erre utal számomra. Ösztönösen hadarva, gyorsan olvastam a sorokat, és néha szó szerint beleszédültem az olvasásba, annyira elsodort magával Colly gondolatmenete. Nekem nagyon bejött, hogy a szöveg stílusa ennyire passzolt a karakterhez.

Történet

Colly, a tinédzserlány összeveszik a szüleivel, ezért megszökik otthonról. A legtöbb kölyök ilyenkor néhány óra után hazasomfordál, és Colly is ezt tette volna, ha útközben egy szadista, elmebeteg házaspár nem rabolja el őt. Éveken át egy koporsóban tartották fogva, kínozták, megerőszakolták, átmosták teljesen az agyát, mígnem Colly Stockholm-szindrómás lett.

Végül kiszabadult, a férfi elrablója, Cameron börtönbe került élete végéig, a felesége, Janice viszont, mivel vallomást tett a férje ellen, és azt állította, hogy a férfi őt is kényszerítette a szörnyűségekre, szabad maradt.

Colly képtelen volt visszailleszkedni a korábbi életébe, ezért elköltözött egy kisvárosba, ahol senki nem tudja, kicsoda ő, mit kellett átélnie, és közben elkezdi tervezgetni azt, hogyan áll majd bosszút a szabadon maradt kínzóján.

A könyv úgy kezdődik, hogy Colly egy őt kihallgató rendőrrel beszélget, és elmeséli neki egyfelől azt, mit tettek vele az elrablói, másfelől azt, hogy ő hogyan tervelte ki Janice meggyilkolását. Közben ezernyi más téma is szóba kerül. Többek között Colly odavan a nyomozóért, egyfajta megmentő lovagként tekint rá, túlidealizálja, és próbál flörtölni vele nagyon esetlen, néha egyenesen vulgáris módon. Ezen kívül furcsa képzelgései vannak a molyemberekről, medveállatkákról és hasonló bizarr, elvont dolgokról.

Bár a nyelvezet hadaró, a cselekmény nem rohan annyira. Szép lassan nézhetjük végig Colly elrablását, a korábbi szenvedéseit, azt, hogyan mosták át az agyát, a jelenlegi életét, Janice meggyilkolásának tervezgetését, a találkozást vele, és így tovább... Hol a múltban járunk, hol a jelenben, hol teljesen elvont dolgokról olvashatunk. Az ember végiggondolkozza, elmélkedi az olvasást arról, vajon Colly tényleg végrehajtotta-e a gyilkosságot, vagy csak a tervezgetésig jutott el.

A történet és a nyelvezet mind erőszak szempontjából, mind szexuálisan, mind lelkileg nagyon durva esetenként, úgyhogy túlzottan széplelkű olvasóknak nem feltétlenül ajánlanám. De azoknak, akik Gyilkos elméken és hasonló sorozatokon nőttek fel, igazi csemegét nyújt majd ez a könyv.

Karakterek

Colly áldozat. De közben valami nagyon nem stimmel vele. Olyan gondolatai, ötletei vannak, amelyek esetében, ha nem tudnám, mi történt vele korábban, pszichopatának tartanám őt. Talán az is... Végül is ki mondta, hogy egy pszichopata nem lehet egyben áldozat is, ha a körülmények (néhány másik pszichopata) úgy akarják.

Tanulatlan is. A beszédmódján, a stílusán, azon, amiket mond, látszik, hogy évekig el volt zárva a világtól, nem fejezte be a tanulmányait, nem képezte magát, nem fejlődött. Viszont ettől függetlenül, valami kifacsart módon megvan a magához való esze, hiszen képes egy összetett terv kieszelésére.

Az ember együttérez vele, közben viszont nem teljesen érti a benne lévő sötétséget. Egy átlagos, normális ember, aki sosem élt át akkora traumát, mint Colly, nem is érthet meg úgy igazán egy csomó mindent. Például, hogy hogyan tudja két pszichopata elhitetni egy egyébként értelmes lánnyal, hogy Azok (valamiféle gonosz, elvont, emberek testét megszálló lények, akiket ki kell űzni az ártatlanokból) léteznek? Hogyan érhetik el, hogy a megkínzott lány megértse, megkedvelje a kínzóit, sőt, hálás legyen nekik? Hogyan érezhet valamiféle vonzódást az egyik kínzójához? A szabadulása után miért akar újra találkozni vele? Még ha bosszút is akar, hogyan tudja olyan szinten megjátszani magát, ahogyan teszi?

„A boszorkányokkal is így történhetett, nem? Képzelje bele magát! Mit lehet lépni, ha ezzel vádolják meg? Normálisan a másik képébe röhögsz. Vagy meghagyod ebbéli balsejtelmében, gebedjen meg a félelemtől, hogy szemmel vertem, máris kétöklömnyi daganata nőtt tőle a vastagbelében, vagy bármelyik pillanatban varangyos békává változik. A rosszabbik eset, ha olyan vádol meg, akinek a hatalmában vagy. Például egy inkvizítor papnak. Tudja, aki hivatástudatból, egyházi és állami felhatalmazással lehet perverz és szadista.”

 

Annak ellenére, hogy normális emberként nem értjük teljesen Collyt, mégis érdekes bepillantani a fejébe. És annak ellenére, hogy vannak sötét gondolatai, tettei, mégis kivált az emberből valamiféle együttérzést, sajnálatot. Én azon töprengtem, hogy ha nem történik meg az emberrablás, vajon ez a sötétség akkor is előjött volna Collyból, vagy akkor normális emberként normális élete lett volna?

Cameron és Janice is hasonlóan bizarr módon izgalmas karakterek. Olvasás közben azon elmélkedtem, vajon melyikük a gonoszabb, ki irányít kit, esetleg ugyanúgy pszichopata áldozatnak tekinthető-e egyikük, ahogyan Colly, vagy mindketten teljes mértékben önként és szabad akaratukból követtek el mindent. Elsőre azt mondtam volna, Cameron a rosszabb, és Janice csak azt tette, amit a férje parancsolt, mert félt tőle. Aztán később elbizonytalanodtam, lehet, hogy pont fordítva volt? 

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon sötét és durva volt, viszont pszichológiai szempontból nagyon érdekes és összetett. Rengeteg dologról elgondolkoztatott, és a végén is hagyott olyan kérdéseket bennem, amelyekről még fogok elmélkedni pár napot.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Csak és kizárólag erős lelkületű embereknek, akiket érdekel a kriminálpszichológia, horrorfilmeken, pszichológiai thrillereken nevelkedtek, és nem rázza meg őket a durvaság, kegyetlenség. Számukra viszont nagyon érdekes lesz, az biztos.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT