Roxane Gay humoros, éleslátó írásai végigkísérik a színes bőrű nő útját, az utóbbi évek kulturális mérföldkövei mentén kalauzolva az olvasót, és kommentálják a feminizmus mai állását. Kövesd végig a Blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, a cím miatt. Mert feminista vagyok, de mint sok más feminista, nem tökéletes. Vannak helyzetek, amikor képtelen vagyok kiállni magamért és a nőkért, van, amikor önkéntelenül is felnevetek egy poénon, aztán csak mélyebben belegondolva jövök rá, hogy ez gáz, és van, hogy tetszenek olyan könyvek vagy filmek is, amelyek nagyon nem feminista értékrendet közvetítenek. Szóval feminista vagyok, de rossz feminista, aki néha gyenge, néha hibázik, néha utólag gondol bele mélyebben és hasonlók. És jó volt arról olvasni, hogy nem csak én vagyok ilyen esendő, vagyis nem vagyok egyedül, és arról, hogy attól még, hogy rossz feminista vagyok, lehetek jó feminista is.
Első gondolatok
Nos, elsőként az tűnt fel, hogy ez a könyv igazából nemcsak a feminizmusról szól, hanem elsősorban az írónő gondolatairól, érzéseiről, arról, hogyan viszonyul önmagához, másokhoz, a világhoz nőként, fekete bőrű nőként, nemi erőszak túlélőjeként, bevándorló család gyerekeként, túlsúlyos emberként, tanárként. Vagyis nem nagy általános feminista igazságokról olvashatunk, hanem arról, hogy egyetlen ember számára mit jelent feministának lenni különböző szerepkörökben.
Nekem ez azért jött be, mert nem éreztem úgy, hogy mindenben egyet kéne értenem az írónővel, hiszen ő csak egy ember a sok közül, a véleménye pedig egy a sok közül. Ami érdekes, sokszor tanulságos, még többször teljesen új nézőpontokat mutat be, mint ahogyan én eddig láttam sok mindent (főképp, mert nekem nincs tapasztalatom abban, milyen egyszerre nőnek és fekete bőrűnek is lenni). Szóval új nézőpontokat kaptam, új kérdések merültek fel bennem, de mégsem éreztem azt, hogy erőszakosan rám akarnának kényszeríteni olyan gondolatok, amelyekkel mondjuk éppen nem értek egyet, vagy nem vagyok biztos bennük.
Rossz feminista
Roxane Gay elég sok témát végigvesz a könyvében, van, ami ezek közül nagyon személyes, és olyan is, ami annyira nem. Mesél arról, hogy milyen volt fekete, kezdő tanárnak lenni egy egyetemen fekete diákokat tanítva, mesél a Scrabble-mániájáról és a versenyekről, amiken részt vett, mesél a családjáról. Arról, hogy melyik sorozat volt gyerekkorában a kedvence, és hogy milyen hatások érték az iskolában. Mesél a megerőszakolásáról, és arról, hogy a média és az átlagemberek hogyan viszonyulnak még mindig ehhez a bűncselekményhez (áldozatot hibáztatva). Végigelemez olyan filmeket, amelyek a feketékről szólnak, és még rengeteg fontos témát érint.
Többször éreztem azt a könyv elején, hogy eltértünk a feminizmus témájától, vagy csak hajszálnyit érintjük azt, és inkább Gay életének nehézségeit, örömeit, bánatait vesszük számon. A tanítással kapcsolatos, a Scrabble-s részek és hasonlók érdekesek voltak, de áttevődtek bennük a hangsúlyok a könyv eredeti témájáról a szerzőre.
Kicsit meg is ijedtem, hogy rendben, rendben, Gay egyáltalán nem unalmas, de én most valami feminista témára vágytam, de aztán szerencsére megérkezett a lényeg is néhány fejezet után.
Nos, a cím miatt. Mert feminista vagyok, de mint sok más feminista, nem tökéletes. Vannak helyzetek, amikor képtelen vagyok kiállni magamért és a nőkért, van, amikor önkéntelenül is felnevetek egy poénon, aztán csak mélyebben belegondolva jövök rá, hogy ez gáz, és van, hogy tetszenek olyan könyvek vagy filmek is, amelyek nagyon nem feminista értékrendet közvetítenek. Szóval feminista vagyok, de rossz feminista, aki néha gyenge, néha hibázik, néha utólag gondol bele mélyebben és hasonlók. És jó volt arról olvasni, hogy nem csak én vagyok ilyen esendő, vagyis nem vagyok egyedül, és arról, hogy attól még, hogy rossz feminista vagyok, lehetek jó feminista is.
Első gondolatok
Nos, elsőként az tűnt fel, hogy ez a könyv igazából nemcsak a feminizmusról szól, hanem elsősorban az írónő gondolatairól, érzéseiről, arról, hogyan viszonyul önmagához, másokhoz, a világhoz nőként, fekete bőrű nőként, nemi erőszak túlélőjeként, bevándorló család gyerekeként, túlsúlyos emberként, tanárként. Vagyis nem nagy általános feminista igazságokról olvashatunk, hanem arról, hogy egyetlen ember számára mit jelent feministának lenni különböző szerepkörökben.
Nekem ez azért jött be, mert nem éreztem úgy, hogy mindenben egyet kéne értenem az írónővel, hiszen ő csak egy ember a sok közül, a véleménye pedig egy a sok közül. Ami érdekes, sokszor tanulságos, még többször teljesen új nézőpontokat mutat be, mint ahogyan én eddig láttam sok mindent (főképp, mert nekem nincs tapasztalatom abban, milyen egyszerre nőnek és fekete bőrűnek is lenni). Szóval új nézőpontokat kaptam, új kérdések merültek fel bennem, de mégsem éreztem azt, hogy erőszakosan rám akarnának kényszeríteni olyan gondolatok, amelyekkel mondjuk éppen nem értek egyet, vagy nem vagyok biztos bennük.
Rossz feminista
Roxane Gay elég sok témát végigvesz a könyvében, van, ami ezek közül nagyon személyes, és olyan is, ami annyira nem. Mesél arról, hogy milyen volt fekete, kezdő tanárnak lenni egy egyetemen fekete diákokat tanítva, mesél a Scrabble-mániájáról és a versenyekről, amiken részt vett, mesél a családjáról. Arról, hogy melyik sorozat volt gyerekkorában a kedvence, és hogy milyen hatások érték az iskolában. Mesél a megerőszakolásáról, és arról, hogy a média és az átlagemberek hogyan viszonyulnak még mindig ehhez a bűncselekményhez (áldozatot hibáztatva). Végigelemez olyan filmeket, amelyek a feketékről szólnak, és még rengeteg fontos témát érint.
Többször éreztem azt a könyv elején, hogy eltértünk a feminizmus témájától, vagy csak hajszálnyit érintjük azt, és inkább Gay életének nehézségeit, örömeit, bánatait vesszük számon. A tanítással kapcsolatos, a Scrabble-s részek és hasonlók érdekesek voltak, de áttevődtek bennük a hangsúlyok a könyv eredeti témájáról a szerzőre.
Kicsit meg is ijedtem, hogy rendben, rendben, Gay egyáltalán nem unalmas, de én most valami feminista témára vágytam, de aztán szerencsére megérkezett a lényeg is néhány fejezet után.
„Még
mindig azt hangoztatják, hogy ha a nők szerencsecsillaga felemelkedik, a
férfiaké leszálló ágba kerül, mintha véges mennyiségben lenne jelen a jó
szerencse az univerzumban, amelyet nem lehet egyenlően szétosztani a nemek
között.”
Mielőtt ezt a könyvet olvastam volna, sokszor éreztem szégyent, mert nem jó feministaként gondolkoztam, viselkedtem, reagáltam egy szituációban. Most viszont már tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Egyfelől bizonyos helyzetekben, helyeken, emberek között nem ugrálhatunk, hacsak nem akarunk nagy gondokat magunknak. Például, ha a néhány évvel ezelőtti exmunkahelyemen beszóltam volna azoknak az ügyfeleknek, akik gusztustalanul perverz megjegyzéseket tettek, akkor kirúgtak volna, és nemcsak én halok éhen egy híd alatt, hanem a családom is. Szóval nem tehettem. Belül persze rágott a dolog, mert olyan szívesen elküldtem volna az ilyeneket egy bizonyos helyre. Gay is volt már olyan szituációban, amikor lefagyott, nem tudta, hogyan reagáljon, és miután ezt elolvastam, rájöttem, hogy valószínűleg a nők többsége érzett már ilyet.
Másfelől igen, volt, amikor olyasmi tetszett, sőt, egyenesen imádtam, ami nagyon nem passzol a feminista elveimhez. Olyan filmek, könyvek, zenék, sőt, olyan hús-vér férfi is elnyerte esetenként a figyelmemet, érdeklődésemet, ami/aki nagyon nem érdemelte meg. De úgy tűnik, ezzel is sokan vannak még így, Gay is.
És a legjobb nem az, hogy ő is esendő, hanem az, hogy mer erről beszélni. Le merte írni az esendőségeit egy könyvbe, tömegek olvassák, és ő nem bánja. Biztosan vannak olyanok, akik ítélkeznek felette, talán egyesek az elkövetett hibák miatt még a feminista címtől is megfosztanák. De vajon ők tökéletesek? Vagy csak annak akarnak látszani?
Filmek, könyvek
A legjobban azok a részek tetszettek, amelyekben Gay a könyv- és filmélményeiről beszél. Egyfelől feminista nézőpontból elemzi ezeket, másfelől a feketék, azon belül is a fekete nők szempontjából.
Volt pár olyan könyv és film, amelyet én is olvastam, láttam, érdekes volt ezeket az írónő szemén keresztül szemlélni. Akadt, amiben egyetértettem vele (lásd a Szürke-trilógia esetében), és volt, amikor próbáltam meggyőzni magam, hogy nincs igaza. Ez utóbbit például az Alkonyat-trilógia esetében tettem. Valahol igaza van abban, hogy Edward túlságosan védeni akarja Bellát, de úgy vélem, esetükben nem elhanyagolható az a tény, hogy Bella valóban életveszélyben van ez esetekben. A Szürke-sorozatnál Christian pl. olyan esetekben is meg akarja mondani Anának, mit tehet és mit nem, amikor szó sincsen életveszélyről, csak a mindennapi, nyugodt kis életéről. És míg Edward direkt sosem bántaná Bellát sem fizikailag, sem lelkileg, addig Christian ezt simán megteszi, és még élvezi is. Szóval én látok a két férfi között különbséget, nem is kicsit...
A Sweet Valley című sorozatról is jó volt újra hallani. Gyerekkoromban én is a nézője voltam, bár a könyveket nem olvastam. Nem is sokra emlékszem már belőle, csak arra, hogy szerettem az ikreket benne. És izgalmas volt Gay szemén látni őket. Én gyerekként nem figyeltem meg a testvéreket feminista szemmel, de lehet, hogy most újra belenézek majd a sorozatba, mert érdekel, hogy egyetértek-e majd Gay-jel, én is úgy látom-e a dolgokat, ahogyan ő.
Több nőkről és feketékről szóló sorozat és mozifilm is előkerült a könyvben, de ezek többségéről csak hallottam, nem láttam őket. Érdekesek voltak ezekhez is az elemzések, olyannyira, hogy arra motiválnak, nézzem meg, ami eddig kimaradt az életemből. Egyszerűen ezekkel kapcsolatban is tudni akarom, hogy szerintem Gaynek igaza van-e, azonosan gondolkozunk-e vagy sem.
Az erőszak nyelve
A legjobban azok a fejezetek ráztak meg, amelyekben Gay a nemi erőszakról ír, és arról, hogyan jelenik meg ez a téma a sajtóban, hogyan beszélnek róla az országa vezető személyiségei, zenészek, egyéb művészek és a hétköznapi emberek. Azt is leírja itt, hogy vele mi történt tinédzserlányként. Emiatt szintén nagyon bátor nőnek tartom. Borzalmasan nehéz lehet ilyesmit leírni. Velem ennél sokkal könnyebben feldolgozható zaklatások történtek csak, de majd tíz évembe telt, mire egyszer elmondtam őket a saját anyámnak és húgomnak. Aztán még két évbe, hogy a munkatársaimnak (és egyben barátaimnak) is említés szintjén beszéljek róla. Szóval, ha nem is teljesen (hála az égnek, hogy nem kell teljesen átéreznem, és megúsztam mindig szerencsésen!), de átérzem Gay érzéseit.
Másfelől igen, volt, amikor olyasmi tetszett, sőt, egyenesen imádtam, ami nagyon nem passzol a feminista elveimhez. Olyan filmek, könyvek, zenék, sőt, olyan hús-vér férfi is elnyerte esetenként a figyelmemet, érdeklődésemet, ami/aki nagyon nem érdemelte meg. De úgy tűnik, ezzel is sokan vannak még így, Gay is.
És a legjobb nem az, hogy ő is esendő, hanem az, hogy mer erről beszélni. Le merte írni az esendőségeit egy könyvbe, tömegek olvassák, és ő nem bánja. Biztosan vannak olyanok, akik ítélkeznek felette, talán egyesek az elkövetett hibák miatt még a feminista címtől is megfosztanák. De vajon ők tökéletesek? Vagy csak annak akarnak látszani?
Filmek, könyvek
A legjobban azok a részek tetszettek, amelyekben Gay a könyv- és filmélményeiről beszél. Egyfelől feminista nézőpontból elemzi ezeket, másfelől a feketék, azon belül is a fekete nők szempontjából.
Volt pár olyan könyv és film, amelyet én is olvastam, láttam, érdekes volt ezeket az írónő szemén keresztül szemlélni. Akadt, amiben egyetértettem vele (lásd a Szürke-trilógia esetében), és volt, amikor próbáltam meggyőzni magam, hogy nincs igaza. Ez utóbbit például az Alkonyat-trilógia esetében tettem. Valahol igaza van abban, hogy Edward túlságosan védeni akarja Bellát, de úgy vélem, esetükben nem elhanyagolható az a tény, hogy Bella valóban életveszélyben van ez esetekben. A Szürke-sorozatnál Christian pl. olyan esetekben is meg akarja mondani Anának, mit tehet és mit nem, amikor szó sincsen életveszélyről, csak a mindennapi, nyugodt kis életéről. És míg Edward direkt sosem bántaná Bellát sem fizikailag, sem lelkileg, addig Christian ezt simán megteszi, és még élvezi is. Szóval én látok a két férfi között különbséget, nem is kicsit...
A Sweet Valley című sorozatról is jó volt újra hallani. Gyerekkoromban én is a nézője voltam, bár a könyveket nem olvastam. Nem is sokra emlékszem már belőle, csak arra, hogy szerettem az ikreket benne. És izgalmas volt Gay szemén látni őket. Én gyerekként nem figyeltem meg a testvéreket feminista szemmel, de lehet, hogy most újra belenézek majd a sorozatba, mert érdekel, hogy egyetértek-e majd Gay-jel, én is úgy látom-e a dolgokat, ahogyan ő.
Több nőkről és feketékről szóló sorozat és mozifilm is előkerült a könyvben, de ezek többségéről csak hallottam, nem láttam őket. Érdekesek voltak ezekhez is az elemzések, olyannyira, hogy arra motiválnak, nézzem meg, ami eddig kimaradt az életemből. Egyszerűen ezekkel kapcsolatban is tudni akarom, hogy szerintem Gaynek igaza van-e, azonosan gondolkozunk-e vagy sem.
Az erőszak nyelve
A legjobban azok a fejezetek ráztak meg, amelyekben Gay a nemi erőszakról ír, és arról, hogyan jelenik meg ez a téma a sajtóban, hogyan beszélnek róla az országa vezető személyiségei, zenészek, egyéb művészek és a hétköznapi emberek. Azt is leírja itt, hogy vele mi történt tinédzserlányként. Emiatt szintén nagyon bátor nőnek tartom. Borzalmasan nehéz lehet ilyesmit leírni. Velem ennél sokkal könnyebben feldolgozható zaklatások történtek csak, de majd tíz évembe telt, mire egyszer elmondtam őket a saját anyámnak és húgomnak. Aztán még két évbe, hogy a munkatársaimnak (és egyben barátaimnak) is említés szintjén beszéljek róla. Szóval, ha nem is teljesen (hála az égnek, hogy nem kell teljesen átéreznem, és megúsztam mindig szerencsésen!), de átérzem Gay érzéseit.
„Abszolút
nem érdekeltek a szüleim és az aggódásuk. Mást sem akartam csinálni, csak enni.
A testem növekedett, sokkal jelentőségteljesebb lett, sokkal feltűnőbb, mégis
sokkal láthatatlanabb, észrevehetetlenebb. De minél nagyobbra duzzadtam, annál
nagyobb biztonságban éreztem magam. Akkor már évek óta azt képzeltem, hogy a
nagy testekkel nem történhetnek rossz dolgok. Végül is nem tévedtem túl sokat:
az evés részben túlélési ösztön.”
Íróként, korrektorként és egyszerű olvasó emberként pedig nagyon érdekes (és egyben elborzasztó) a nemi erőszakkal kapcsolatos nyelvhasználat. Elég egyetlen szó, egy "jól" megfogalmazott mondat, és máris felébred egy csomó emberben a gondolat, hogy biztosan az áldozat hibázott valamiben, vagy hogy szegény, szegény férfiak talán ártatlanok (még akkor is, ha nyilvánvaló bizonyítékok vannak ellenük). A legszomorúbb az, amikor bizonyos nők tudják, hogy egy férfi elkövette, amit elkövetett, de hát híres, gazdag, szexi, tehetséges, ezért nézzük el neki a dolgot. Sőt, ha akarja, velünk is megteheti, mert hát, ahhhh... Csak abba nem gondolnak bele, hogy a bántalmazás a valóságban egyáltalán nem szexi. A verés, erőszak fáj, megalázó, darabokra töri a lelket. Sokan nem tudnak különbséget tenni képzelet és valóság között, és ez veszélyes.
Szóval foglalkoznunk kell az erőszak nyelvével, ismernünk kell azt, hogy változtatni tudjunk azon, hogyan írnak, beszélnek mások az erőszakról, nemi erőszakról.
Sok-sok érdekesség
Még sok egyéb témáról is írhatnék, ami felmerül a könyvben, de akkor ez nem blogbejegyzés, hanem kisregény lenne végül. Gay annyi új gondolatot keltett bennem, és annyi új nézőpontot mutatott, hogy még jó pár hétig, ha nem hónapokig, évekig lesz mit emésztenem.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nekem nagyon bejött. Nem mindenben értek egyet Gayjel, de rendesen megmozgatta az agyamat, bátor nőnek tartom, és élveztem minden sorát.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, akit érdekel a feminizmus, a rossz feministák gondolatai, érzései, és Gay gondolatai és érzései ezzel kapcsolatban.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Roxane Gay A rossz feminista című könyvében kommentálja a feminizmus mai állását.
A játék során lenyűgöző teljesítményű magyar nők életrajzából olvashattok részleteket. Nincs más dolgotok, mint a Rafflocopter megfelelő sorába beírni annak a nőnek a nevét, akiről szól a rövid leírás.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Részlet a játékhoz:
Az első magyar mérnöknő.
1915 és 1919 között a Technische Hochschule hallgatója volt Berlin-Charlottenburgban. Amikor 1919-ben a budapesti Műegyetem megnyílt a nők előtt, hazatért és itthon fejezte be tanulmányait.
1920 és 1930 között a budapesti Guth és Gergely mérnökirodában dolgozott, ahol rövidesen vezető tervező lett. Részt vett a Congres Internationaux d'Architecture Moderne magyar csoportjának munkájában, és statikusként a korszak számos kitűnő építészével működött együtt. 1930 és 1948 között saját irodát tartott fenn.
a Rafflecopter giveawayRoxane Gay A rossz feminista című könyvében kommentálja a feminizmus mai állását.
A játék során lenyűgöző teljesítményű magyar nők életrajzából olvashattok részleteket. Nincs más dolgotok, mint a Rafflocopter megfelelő sorába beírni annak a nőnek a nevét, akiről szól a rövid leírás.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Részlet a játékhoz:
Az első magyar mérnöknő.
1915 és 1919 között a Technische Hochschule hallgatója volt Berlin-Charlottenburgban. Amikor 1919-ben a budapesti Műegyetem megnyílt a nők előtt, hazatért és itthon fejezte be tanulmányait.
1920 és 1930 között a budapesti Guth és Gergely mérnökirodában dolgozott, ahol rövidesen vezető tervező lett. Részt vett a Congres Internationaux d'Architecture Moderne magyar csoportjának munkájában, és statikusként a korszak számos kitűnő építészével működött együtt. 1930 és 1948 között saját irodát tartott fenn.
Állomáslista:
03. 24. Never Let Me Go
03. 26. Csak olvass!
03. 28. A Szofisztikált Macska
03. 30. Hagyjatok! Olvasok!
04. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 04. Sorok között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése