Bella Swift: A kiskutya, aki méhecske akart lenni – Blogturné

Talán már senkinek sem kell bemutatni Millit, a kis mopszot. Ebben a bájos sorozatban a kiskutya mindig újabb és újabb kalandokba keveredik, ez pedig ebben a részben sincs másként. A kiskutya nagyon izgatottá válik, mikor először találkozik a méhekkel, és el is határozza, hogy méhecskévé akar válni. Tartsatok velünk, kísérjük el a kis mopszot ezen az úton, tanuljunk együtt a méhekről, és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

Miért választottam ezt a könyvet?

A sorozatból eddig csak az első részt sikerült elolvasnom, és az nagyon cuki volt, úgyhogy mikor lehetőség lett ezzel a könyvvel turnézni, nem is gondolkoztam rajta.

Véleményem a könyvről

Milli családja egy méhcsaládot költöztet a kertbe. A kiskutya megtudja, hogy a méhek nagyon hasznos állatok, és arra is rájön, hogy sok más állat is az. Ő maga viszont haszontalannak érzi magát, és ettől elszomorodik. Úgyhogy elhatározza, hogy méh lesz belőle, hogy hasznossá váljon. Az átváltozás azonban nem megy könnyen, Milli újra és újra bajba keveredik.

Először is a történet különálló, kerek egész kis mese, szóval aki úgy van a sorozattal, mint én, hogy nem olvasta az összes megjelent részt, az is nyugodtan kézbe veheti a könyvet. Teljesen érthető így is a sztori, egyszer sem éreztem azt, hogy a kimaradt korábbi részek miatt valamit nem értenék.

– Gondoltál valaha arra, hogy csinálnunk kéne valami fontosat? – kérdezte a barátjától.

– Ezt meg hogy érted? – nézett rá értetlenül Hercegnő.

– A méheknek fontos feladatuk van: mézet készítenek, és beporozzák a virágokat – magyarázta Milli. – A kutyák semmi fontosat nem csinálnak.

– Csak a magad nevében beszélj – szólt Hercegnő. – Nekem van fontos feladatom. Én vagyok Hanna múzsája.

– Az meg mit jelent? – kérdezte Milli.

– Én adok neki ihletet – válaszolta a kis terrier. – Hanna divattervező szeretne leni, és én adok neki ötleteket a ruhákhoz.

Hercegnő kinyújtózott a füvön, és lehunyta a szemét.

– Most pedig, kérlek, maradj csendben. A múzsáknak szükségük van a pihentető alvásra.

Milli ugyanolyan cukorfalat, ahogyan emlékeztem rá az első részből. Egy bolondos kiskutya, aki jót akar tenni, de közben mindig valami zűrt kever. Nagyon édes volt, ahogy a méhvé válással próbálkozott, jókat mosolyogtam rajta, és sajnáltam, amikor a terve újra és újra romba dőlt.

Milli gazdái közül az egyik kislány, Anna is fontos szerepet kapott ebben a részben. Annának ugyanis tudományos projektet kell készítenie az iskolába a barátnőivel. Ám a lányok nem tudnak megegyezni a témában, mindenki azt akarja csinálni, ami őt érdekli, és így az a veszély fenyegeti őket, hogy nem készülnek el időben a projekttel. Jó ötlet volt, hogy a regényben több különböző projektet is megismerhettünk, Annáét, a barátnőjéét, Anna bátyjáét, és a tudományos kiállításon részt vevő más diákokét. Ennek köszönhetően többféle érdekes tudásanyagot is átad a könyv a fiatal olvasóknak a növényekről, állatokról és egyéb érdekes tudományos témákról.

Sok információt rejt a történet a méhekről is, akik nagyon fontos szerepet játszanak a bolygónk életében. A gyerekek megtudhatják, hogy mennyire fontos kis lények, akiket nem szabad bántani, hanem inkább védelmezni kell őket. És persze azt is, hogy nem szabad megijeszteni őket, mert akkor csípnek, és az jobb esetben csak fáj, ha pedig allergiás valaki, annak súlyosabb következményei is lehetnek.

Hogy tetszett ez a könyv?

Ez a rész is nagyon aranyos volt, sokat mosolyogtam rajta, az illusztrációk is igazán tetszenek, hozzáadnak valami pluszt a történethez. A méhekkel kapcsolatos mondanivaló nagyon fontos, és ezen kívül is találhatók olyan tudományos érdekességek a mesében, amikből a gyerekek szórakozva tanulhatnak.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ezt a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden kisgyereknek és a gyereklelkű, kedves mesére vágyó felnőtteknek is.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mivel a könyvben fontos szerepet játszanak a méhek, így a mostani játékunkban is rájuk koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

A tudomány jelenlegi állása szerint mikor jelentek meg az első méhfélék?

Állomáslista:

Blogturné

03. 07. Csak olvass!

03. 09. Könyv és más

03. 11. Szembetűnő

03. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Szabó Magda: Születésnap – Blogturné

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretnék megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű az olvasók széles körében. A Születésnap-blogturné három állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

Miért választottam ezt a könyvet?

Azt hiszem, mostanra elmondhatjuk, hogy szeretem Szabó Magda könyveit, szóval úgy gondoltam, nem kockáztatok nagyot, ha ennek is adok egy esélyt. Szeretném majd szép lassan az összes könyvét beszerezni és elolvasni, mert érdekesnek és értékesnek találom mindegyiket a maga módján.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője Illés Bori, aki nem érti, hogy a szülei miért kezelik kislányként, amikor ő már felnőttnek érzi magát. A legjobb barátnője, Szilvia is már nőies ruhákban jár, festi magát, kiengedi a haját, fiúzik, de ő még azt a ruhát és cipőt sem kapja meg a születésnapjára, amire vágyott. Amikor a házban felbukkan Bori álmai hercege, a lány meg akarja mutatni neki, hogy ő már igazi nő. Ám végül rá kell jönnie, hogy mekkorát tévedett önmagával, Szilviával és álmai hercegével kapcsolatban is.

Tetszik, hogy Szabó Magda mer olyan főszereplő karaktereket alkotni, akik egyáltalán nem tökéletesek. Sőt, időnként bosszantóak, beképzeltek és irritálóak. Vagyis tipikus tinédzserek. Bori is eleinte ilyen karakter, ám a regény során gyönyörű karakterfejlődést mutat be. Zseniális, ahogy az őt ért tragédia és csalódások kinyitják a szemét, és rájön, hogy valójában tényleg gyerek még (és emiatt a beismerés miatt válik végül érett felnőtté).

Imádtam, ahogyan Bori és a szülei kapcsolatát bemutatta a regény. Pszichológiai szempontból igazán mély, összetett és jól kidolgozott volt ez a szál. Az anyának borzalmas gyerekkora volt, ezért elkényeztette Borit. A kislánynak sosem kellett házi munkát végeznie, mindig kiszolgálták, a széltől is óvták, ezért önző, lusta és tehetetlen tinédzser vált belőle. Az apja látja, hogy hibásan nevelték, és fél tőle, hogy felnőttként sem lesz jobb ember a lányából, ha továbbra is így folytatódnak a dolgok, ezért megpróbál szigorúbb lenni vele, de ez Borit csak még inkább lázadásra készteti. Valahogy nem találják meg a hangot egymással annak ellenére, hogy szeretik egymást. Bár semmiféle akciószál nem volt a sztoriban, mégis feszülten olvastam végig, és izgultam, hogy vajon a családtagok végül egymásra találnak-e úgy igazán.

Nagyon tetszett egyébként Bori szüleinek a kapcsolata, valamint a nővére, Cila házassága is. Mindkettő annyira szeretetteljes, támogató, és nemcsak a nő támogatja benne a férfit, hanem a férfi is a nőt. Csak és kizárólag ilyen házasságba érdemes belemenni. Örülök, hogy a 20. század közepén is voltak olyan feminista írók, akik megmutatták ezt a fajta egyenlőséget a kapcsolatokban. Amiben például kérni sem kell a férjedtől, hogy segítsen, magától is kiveszi a munkát a kezedből, hogy pihenhess vagy a saját fontos dolgaidat intézhesd.

Misi odament a konyhaszekrényhez, melynek oldalára apa kampókat vert, ott lógtak a piaci szatyrok. Karjára fűzött kettőt, és átvette Pelikán céduláját.

– Menj, nézd meg anyát – mondta Misi –, nézd meg, hogy megnyugodj. Én addig bevásárolok, hozom Tibai néninek a nyersanyagot.

Egymásra néztek, aztán mindjárt másfelé is, a pillanat túl személyes volt, túlságosan árulkodó. „Szeretlek – mondta Cila szeme –, szeretlek, és nem tudok olyan egyszerűen napirendre térni afelett, milyen kivételes boldogság, hogy éppen te vagy a férjem. Hogy most a két karodra fűzöd a szatyrokat, és indulsz, pedig abban a fülkében, amelyben mi szorongtunk, valami baj volt a fűtéssel, majd megfagytunk Miskolctól idáig; te éppolyan dermedt vagy, mint én. Ám azért elmégy, sorba állsz a halért, káposztáért, pedig utálsz húst meg eleven jószágot vásárolni, de tudod, hogy nekem anya most mindennél fontosabb, és először ránk gondolsz, csak aztán önmagadra.”

Misi szeme azt mondta: „Fele mindennek. A jónak, ami jön, a rossznak, ami jön. A fele. Azért vagy a feleségem.”

A történet nemcsak Boriék családját mutatja be, hanem lényegében az Eperjes Benjámin utcában lakókat vagy az utcához valamilyen módon kötődő embereket is.

Auer Szilvia Boriék házában lakik. Az apja lelépett, az anyja csak éli a saját életét, és alig várja, hogy végre férjhez adja a lányát, és megszabaduljon tőle. Szilviának sincs más vágya, csak végre férjhez menni, abbahagyni az iskolát, és élvezni az életet. Pocsék barát, tolvaj, csaló, hazug, kihasználja Borit és a férfiakat is. Vagyis alapvetően negatív karakter, akit egyáltalán nem kedveltem, mégsem tudtam utálni. Inkább csak sajnáltam. Mert érthető volt számomra, hogy miért is lett olyan, amilyen.

Aztán ott van Pelikán néni, aki azokat az idős embereket testesíti meg, akik értéktelennek, mihasznának érzik magukat, mert nincs már kiről gondoskodniuk, és semmi dolguk. Emiatt szomorúak, depressziósak, magányosak. Pedig elég lenne annyi, ha kapnának valami apró, nem túl megterhelő, mégis fontos feladatot, és máris visszatérne a vidámságuk, életkedvük. Nagyon megkedveltem Pelikán nénit.

Jutka is az utcában lakik, és pontosan Bori ellentéte. Az idős, beteg nagymamájával él, és szó szerint mindent megtesz azért, hogy gondoskodjon róla. Fiatal kora ellenére dolgozik pénzért, dolgozik otthon, serény, önfeláldozó, kedves, tisztelettudó lány. Mindenkinek csak segíteni akar, és van egyfajta megmentőkomplexusa, ugyanis a reménytelennek tűnő eseteket sem képes feladni. Ő volt a kedvenc karakterem a történetből, egyszerűen azért, mert jóságos volt.

Varjas Miklós az egyik reménytelennek tűnő eset, akit Jutka meg akar menteni. A fiú az alkoholista, kerekesszékes apjával lakik együtt, és bár igazán intelligens, szorgos fiú, nem akar tanulni, továbbtanulni, mert egyszerűen értelmetlennek látja az egész életét. Jutka fél tőle, hogy előbb vagy utóbb Miklós is alkoholhoz fog nyúlni, és ugyanarra az útra lép, mint az apja. Miklós elég érdes személyiség, hogy úgy mondjam. Az a típus, akinek ha segíteni akarsz, morogni kezd rád, pedig közben ő maga is vágyik a szeretetre, kedvességre, elfogadásra, és igen, a segítségre is. Végig kíváncsi voltam, vajon Jutkának sikerül-e megszelídítenie, bár közben féltem attól is, nehogy Jutkát magával rántsa a mélybe magával. Mert sok olyan balul elsült párkapcsolat van a valóságban is, ahol az önfeláldozó, megmentőkomplexusos nő egy nem gonosz, de mégis rosszfiúval kezd, azt hiszi, hogy ő majd képes lesz megváltoztatni, de aztán csak az a vége, hogy a rosszfiú még rosszabbá válik idővel, a nő csapdába kerül, és az ő életének is annyi. Reméltem, hogy itt nem ez fog történni, de féltettem is Jutkát. Túl okos és kedves lány volt ahhoz, hogy egy férfi miatt elvesszen.

Voltak még egyéb szereplők is, akik kisebb-nagyobb szerepet kaptak a történetben. Az biztos, hogy mindenki fog találni legalább egy olyan karaktert (de valószínűleg többet is) ebben a könyvben, akinek valamiért érdekelni fogja az élete, a sztorija, a sorsa.

Talán... talán az is boldogság, hogy annak a népnek a gyereke, amelynek Eperjes Benjámin volt a fia? Talán... talán most nem voltának üvegfrontú új házak, törpe felhőkarcolók ebben az országban, ha nem élt és köhécselt volna valaha Eperjes Benjámin e régimódi, keskeny épületben, a boltívek homályán, s ha nem születtek volna utána mások, egyre mások, akik szintén tudták, hogy vállalni kell a börtönt meg a halált is annak érdekében, hogy egyszer mindenki tudjon írni-olvasni, nemcsak ők?

A regény szépen bemutatja az adott kort is, aminek bizonyos részeivel nem értek egyet, de az, hogy az emberek akkoriban összetartottak, segítették egymást, nem pedig csak vadidegenként élték egymás mellett az életüket, egész szimpatikus gondolat. Valahogy sokkal jobbnak, önzetlenebbnek, összetartóbbnak tűnnek Szabó Magda könyveiben az emberek, fiatalok és felnőttek egyaránt, mint manapság.

A regény végén volt egy kis csavar vagy meglepetés Bori szerelmi szála tekintetében, ami sorsszerű volt, vicces és romantikus is. 

Hogy tetszett ez a könyv?

Bár még mindig az Abigél a kedvencem, ez a regény is belopta magát a szívembe. Olyan tinédzserproblémákkal foglalkozott, amiket meg tudtam érteni, át tudtam érezni, mert én is voltam tinédzser. Jutkát nagyon megszerettem, és Bori jellemfejlődése is nagyon tetszett, a történet végére ő is belopta magát a szívembe.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki bepillantást szeretne egy régi, összetartóbb világba, amiben azért a tinédzserek mégiscsak tinédzserek voltak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A játék nagyon egyszerű, kis utánajárással illetve a fülszöveg ismeretében könnyen megválaszolható. A válaszokat szokás szerint írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kérdés a játékhoz:

Milyen hónapban született Bori?

Állomáslista:

Blogturné

03. 05 Kelly és Lupi olvas

03. 07 Spirit Bliss - Sárga könyves út

03. 09 Szembetűnő

a Rafflecopter giveaway

   

Szabó Magda: Abigél – Blogturné

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretnék megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű regények az olvasók széles körében. Az Abigél blogturné négy állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

Miért választottam ezt a könyvet?

Anya egyik kedvenc fiatalkori olvasmánya volt, úgyhogy én is olvastam már kislánykoromban. Arra emlékeztem, hogy kicsoda Abigél, és nagy vonalakban a sztorira is, de a részletek már kiestek a fejemből. Ahogyan az is, hogy mennyire zseniális ez a regény! Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban is ennyire imádtam-e, de most nagyon. Valószínűleg azért, mert számomra nagyon aktuális volt néhány része, és így sokkal jobban megérintette a lelkemet.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője Vitay Georgina, akit az édesapja váratlanul beírat a nagyon vallásos, nagyon szigorú szabályokkal rendelkező, szinte börtönként működő árkodi intézetbe, a Matulába. Gina nem érti, miért kellett ilyen messzire és ilyen körülmények közé száműzni őt az otthonából, ezért szörnyen érzi magát az új helyen, szökni próbál, és állandóan bajba keveredik. Végül megtudja, hogy élet-halál okok miatt küldte el maga mellől az apja, és ha továbbra is butaságokat csinál, az végzetes lehet rájuk és sok ártatlan emberre nézve is. Csak két emberben bízhat, az apjában és a titokzatos Abigélben. Aki bár ott él valahol Gina közelében, a lánynak fogalma sincs róla, kicsoda. Annyi biztos, hogy valahányszor a matulás lányok vagy Gina bajba kerül, a titokzatos Abigél ott terem, és megóvja őket. Legyen szó valami apróságról, vagy éppen a nácik okozta halálos veszélyről.

Emlékszem, hogy már gyerekként szerelmes voltam Abigélbe, és ez az érzés most visszatért. Intelligens, bátor, jószívű, önfeláldozó ember, akik szembeszáll az elnyomókkal, és megvédi az ártatlan embereket. Abigél példakép lehet mindenki számára. És persze a társai is, akik segítik őt.

Nekem ez az szál, Abigél szála tetszett a leginkább a sztoriban, mert titokzatos, izgalmas és tanulságos volt. Bár a mostani olvasáskor már tudtam előre, ki lesz Abigél, így sem untam a történetet egyetlen percig sem. Egyfelől érdekes volt látni a nyomokat, a jelzéseket, és rájönni, hogy mennyire zseniálisan felépített a regény cselekménye, és mennyire zseniálisan felépítettek a karakterek, főképp Abigélé. Másfelől érdekes volt végigkövetni, Gina mit gondol Abigélről, és mit gondol arról a személyről, akiről nem tudja, hogy ő Abigél.

A váróteremben az egyik fal egészét beborították a háborús plakátok, a fal legközepén ott látszott Csonka-Magyarország képe is, körötte az elszakított országrészek, és alatta vastag, fekete felirat:

NEM, NEM, SOHA!

Ám ezt a három szót kiegészítette valaki fekete betűkkel, amelyek olyanok voltak, mintha ecsettel mázolták volna oda, hogy jobban el lehessen olvasni őket, és a szöveg az első három szóval együtt így vette körül Magyarország képét:

NEM, NEM, SOHA! 

NE ADJÁTOK ODA A FIAITOKAT

HITLER MÉSZÁRSZÉKÉBE!

Gina karaktere, nos, azoknak, akiket bosszantanak a tipikus tinédzserlányok, valószínűleg nem lesz túl szimpatikus. Őszintén bevallom, nekem is ő a legkevésbé szerethető karakter a sztoriban. Bár együttéreztem vele, amiért kiszakították az otthonából, bekerült egy elsőre borzalmasnak tűnő helyre, aztán aggódhatott az apja miatt, majd ő maga is veszélybe került, de olyan sok önző, beképzelt, gonoszkodó gondolata volt, hogy ez megakadályozta, hogy őszintén megszeressem. Viszont úgy gondolom, hogy ez egyáltalán nem baj. Mert bár Gina nem volt mindig túl szimpatikus, időnként bosszantó dolgokat gondolt, mondott vagy tett, mégis reálisan felépített volt a karaktere. A tinédzserkor nehéz, főképp abban a helyzetben, amibe Gina került, és a tinédzserek tudnak önzőek, gonoszak lenni, még akkor is, ha alapvetően nem rosszak. Valószínűleg, ha az én tinédzserkoromról írna valaki történetet, saját magamat sem szeretném benne...

Az biztos, hogy a Matulában eleinte én is szörnyen éreztem volna magam. Egyfelől vallásos iskola, és ettől a hajamat téptem volna. Másfelől olyan szigorú, észszerűtlen, feleslegesen aszketikus szabályai vannak, amiket képtelen lettem volna betartani. De ahogy az ember haladt előre a történetben, rá kellett jönnie, hogy ez a szigorúság sokszor csak a felszín, és néha még jól is jön, mert védelmet nyújt. Ahogy az is kiderült, hogy a szigorú tanárok is csak emberek, van lelkük, szeretik a diákjaikat, és még a legmogorvább, legsötétebb személy is az állását és az életét kockáztatná, hogy megvédje azokat, akiket rá bíztak. (A tanárok között csak egy kivétel van, akit az elejétől kezdve utáltam, mert tudtam, hogy olyan, akár az adott rendszer.)

Az osztálytársak közössége pedig... Nos, a kezdeti összezördülés ellenére (ami amúgy Gina hibája és bűne volt), bár mindenkinek ilyen összetartó, családias közösséget alkotó, egymást segítő és védelmező, testvéries osztálya lenne. Nekem ebben sosem volt részem, úgyhogy talán ez volt az egyetlen dolog a Matulában, amiről irigykedve olvastam.

Amiért kifejezetten érdekes volt felnőtt fejjel újraolvasni a történetet, hogy most, felnőttként már sokkal jobban megértettem a felnőtt karakterek érzéseit, viselkedését is. Amikor Gina csak azt látta, hogy szigorúak vele, én láttam a felnőtt karakter cselekedeteiben az együttérzést, a fájdalmat. Amikor Gina szánalmasnak látott valakit, én láttam, hogy csak segíteni próbált, ha esetlenül is. Még az igazgatóban is felfedeztem azokat a pozitív személyiségjegyeket, amiket gyerekként nem vettem észre anno.

– Az országban van ellenállás, van katonai és van civil is. A katonai ellenállás egyik előkészítője én vagyok. Ha belebukunk, vagy én személy szerint belebukom, és téged elérnek, ember vagyok én is, aki félti az ivadékát. Ha azzal zsarolnak, hogy téged elvittek, kínoznak, talán nem lesz erőm a hallgatáshoz, csak te megszabadulj. Nem kockáztathatom, hogy esetleg eszköz légy a vállalkozásunk ellenségei kezében. Nem szabad abba a helyzetbe kerülnünk, hogy veled próbáljanak becstelenségre kényszeríteni, vagy hogy ha hallgatok, és téged megölnek, te légy az áldozata annak, hogy megálltam az eskümet.

Lányregénynek szokták nevezni ezt a könyvet, és persze, lényegében az is, de annál sokkal-sokkal több. Egy olyan regény, ami egy borzalmas, veszélyes korszakot mutat be, egy olyan regény, ami megmutatja, hogy léteznek cselekvő jó emberek, egy olyan regény, ami a bátorságról, összetartásról szól.

Hogy tetszett ez a könyv?

Szerelmes vagyok Abigél karakterébe, ő egy igazi példakép, egy hős a szememben. És nem csak azért, mert szembeszállt a rendszerrel és megvédte az ártatlanokat, hanem azért is, mert ezért nem várt el cserébe semmit. Még csak tiszteletet sem. Mert képes volt olyan önfeláldozó dolgokat tenni, döntéseket hozni, amiket kevés ember lenne képes. Istenem, bár több Abigél létezne, sokkal szebb és jobb lenne a világ!

Érdekes volt felnőtt fejjel is látni ezt a történetet, teljesen más volt, mint gyerekként. Másképp éreztem a felnőtt karakterek, a Matula iránt, sok mindent észrevettem és átéreztem, amit korábban nem.

Szóval összességében IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM ezt a könyvet!

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, szó szerint. Hátha jobb emberek és bátrabbak leszünk tőle egy kicsit...

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunk során a regényből válogattunk idézeteket, ismerd fel, melyik karakter mondta, és a nevét írd be a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába. (Segítség: Moly.hu-n mind szerepel.)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítőlevélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Idézet a játékhoz:

„Gina, a háborút elvesztettük. A háborút voltaképpen akkor elvesztettük, amikor megkezdődött: rossz célért indult rossz eszközökkel. Annyit vesztettünk már, hogy Isten tudja, mikor heveri ki a nemzet, pedig még nem is vagyunk a végén.”

Állomáslista:

Blogturné

02. 29. Kelly és Lupi olvas

03. 02. Könyv és más

03. 04. Szembetűnő

03. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Szabó Magda: Álarcosbál – Blogturné

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretnék megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű regények az olvasók széles körében. Az Álarcosbál-blogturné öt állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

Miért választottam ezt a könyvet?

Anyukám egyik kedvenc gyerekkori regénye az Abigél volt, de a Születésnapot és az Álarcosbált is olvasta. Én gyerekként az Abigélt, felnőttként pedig csak a Für Elise-t olvastam Szabó Magdától, de mindkettő nagyon tetszett. Szóval úgy gondoltam, a többi regényének is adok egy esélyt.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője egy Krisztina nevű lány, aki éppen iskolai jelmezbálra készül. Cigánylánynak öltözik, és eltakarja az arcát, hogy senki ne ismerje fel, mert végre akar hajtani valami titkos tervet. A regény lényegében az álarcosbál eseményeit meséli el, valamint tele van visszaemlékezéssel, így megismerhetjük belőle Krisztina szüleinek, nagymamájának a múltját, Krisztina korábbi életét, a jelmezbálon részt vevő titokzatos Álarcos múltját, és az egyik idős, mogorva tanárnő múltját is.

Nagyon érdekesnek találtam, hogy a regény lényegében néhány órát ölel fel, konkrétan az álarcosbál előtti készülődés és az álarcosbál időtartama alatt játszódik, és mégis annyira tartalmas. Nemcsak egy, hanem több ember életét is megismerhetjük ez alatt az idő alatt, és nem felszínes módon, hanem igazán mélyen.

Krisztina édesanyja meghalt a második világháborús bombázások alatt, miután megszülte őt. Az apja és a nagyanyja azóta csendes, sötét gyászba burkolózva élnek, ami Krisztina életére és személyiségére is rányomja a bélyegét. Akkor kezd kibújni a kis gubójából, amikor a nagyanyja kezét megkéri az egyik szomszéd, és Megyeri tanárnő lesz az osztályfőnöke.

Már a regény elején kíváncsi lettem, hogy vajon milyen titkos terv megvalósítására készül Krisztina a jelmezbálon, valamint arra is, hogy vajon mit követett el korábban az iskolában, ami miatt botrány tört ki. Érthető volt számomra a viselkedése akkor is, amikor még önző dolgokat tett és érzett, és akkor is, amikor levetkőzte ezt az önzést. Kedvelhető karakter volt, de valamiért mégsem éreztem, hogy számomra túlzottan izgalmas lenne. Nem úgy Megyeri tanárnő és Krisztina apja, akiknek a háttérsztorija sokkal érdekesebb volt számomra. Mindkettejük gyásszal teli múltja, ahogy találkoztak, ahogy szép lassan közel kerültek egymáshoz... Igazi kellemes romantikus történet volt.

Leszámítva Megyeri tanárnő „önfeláldozását”, amit értek, de közben mégsem értem. Túl jó, túl becsületes lépés volt, amit valószínűleg azért nem tudok megérteni, mert a mi világunkban már nem gondolkoznak így az emberek. Viszont mégis valószerűnek éreztem, mert ha megnézem anyukám személyiségét, aki kb. abban az időben volt fiatal, amikor a regény játszódik, és arra gondolok, miket mesélt arról a világról, akkor elhiszem, hogy voltak akkoriban ilyen tényleg tökéletesen jó emberek, akik elvek miatt képesek voltak lemondani a boldogságukról.

Egyébként a történet által átadott elvekből és tanulságokból nagyon látszik, hogy mikor íródott a regény. A gyerekeket úgy nevelték, hogy a hazájukért éljenek, elhitették velük, hogy az ország, amibe véletlenül beleszülettek, sokkal fontosabb, mint ők maguk, a saját boldogságuk, az országot alkotó emberek boldogsága. És persze, ha az egyén helytelenül dönt valamiben, akkor azzal nemcsak önmagára hoz szégyent, hanem az iskolára, a családjára és az egész hazájára. Az egyéni érdekeket és boldogságot félre kell tenni, ha a haza érdekei és az elvek úgy kívánják. Vagyis tele van a könyv olyan gondolatokkal, amikkel én már nem feltétlenül és nem feltétel nélkül tudok azonosulni. Megyeri tanárnő döntése is ezekből az elvekből ered.

Ettől függetlenül Megyeri tanárnőt jó tanárnak tartom. Szereti a rá bízott gyerekeket, mindig próbál segíteni nekik, akár munkaidőn és a tanári kötelességein túl is.

Megtanulták, hogy érti a tréfát – de azt is, hogy nála tanulni kell.

„Én nem szeretek – mondta Vida Erzsi, forgatta az ellenőrző könyvét, és pityergett és mosolygott egyszerre –, én annyira nem szeretek tanulni!” „Nem is jó az – mondta Éva néni azonnal, és úgy nézett Vida Erzsire, mintha ő is gyerek volna még –, csak nem mondta neked valaki azt, hogy tanulni kellemes? Tudni jó, gyerekem, tanulni egyáltalán nem az, szaladgálni jó, moziba menni, énekelni, sétálni, olvasni... Tanulni nem. Dehogy! Csak éppen nem éri meg, ha az ember nem tanul. Nem érted? Nem éri meg, amibe kerül. Nincs arányban, mennyivel rosszabb nem tudni valamit, mint nem tanulni s kitenni magunkat annak, hogy nem értjük ezt a gyönyörű világot.”

Ami kicsit furcsa volt számomra, hogy bár a történet egyfajta anya-lánya kapcsolatot mutat be Megyeri és Krisztina között, a szöveg, a gondolataik és érzéseik néha annyira szenvedélyesek voltak, hogy kicsit már zavarba is jöttem. Na nem azért, mintha két nő szerelmével bármi bajom lenne, sőt, imádom az LMBTQ+ regényeket, hanem azért, mert ebben a sztoriban nyilvánvalóan nem erről volt szó, hanem egy mostohaanya-lánya kapcsolatról. Mégis mintha két szerelmes vágyódna egymás után az oldalakon, nem pedig egy anya vágyódna egy lány, és egy lány vágyódna egy anya után. Nem tudom... Lehet, hogy csak azért érzem így, mert nem vagyok egy túl érzelmes ember, de néha akkor is furcsa volt.

Valószínűleg vicces, de számomra a legérdekesebb karakter Lujza néni volt, a szigorú, magának való, idős tanárnő, aki semmit nem tud élvezni, semminek nem tud örülni. Belőle csak keveset kaptunk a regény során, de amit megtudhattam róla, az pszichológiai szemszögből kifejezetten érdekfeszítő volt. Kiderült, miért is lett Lujza néni olyan, amilyen. Érezni lehetett, mennyire magányos, mennyire vágyna a társaságra, kedvességre, de mégsem tudja kimutatni. Az pedig, ahogy a végén a helyére pattant az utolsó kirakós darab is a végén azzal kapcsolatban, ki is ő, igazán megható volt.

Ez a regény lényegében egy család (ide értve a család tagjait, és a hozzájuk valahogyan kapcsolódó fontos embereket) gyógyulástörténete volt. Az összes karakter lelke valamilyen módon sérült volt, kinek ettől, kinek attól, és Megyeri, valamint a szomszéd idős úr felbukkanása elkezdte begyógyítani ezeket a sebeket. A regény végére pedig reményt kaptunk arra nézve, hogy bár a hegek örökre megmaradnak, ennek ellenére mindenki megtalálhatja a maga kis boldogságát.

Hogy tetszett ez a könyv?

Bár furcsa volt számomra Krisztina és Megyeri tanárnő szenvedélyes megnyilvánulása, és őszintén szólva a könyvbeli régimódi elvekkel sem tudtam teljesen azonosulni, mégis élveztem a történetet. A múlt megismerése kíváncsivá tett, a karakterek személyisége és személyiségfejlődése érdekes volt.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ezt a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Szabó Magda-rajongóknak kötelező. De mindenki másnak is, aki szereti a régi lányregényeket, családregényeket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunk során a regényből válogatunk idézeteket, ismerd fel, melyik karakter mondta, kiről beszélnek vagy kit jellemeznek az idézett résszel, és írd be a nevét/titulusát a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Idézet a játékhoz:

„– (...................) a legnagyobb bombázás közben is álomba mesélt, s hangja és személye erősebb volt annál, mint ami odakinn történt.”

Állomáslista:

Blogturné

02. 25. Hagyjatok! Olvasok! extra

02. 27. Kelly és Lupi olvas

03. 02. Fanni’s Library

03. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 04. Hagyjatok! Olvasok!

03. 05. Szembetűnő

a Rafflecopter giveaway