A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretnék megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű az olvasók széles körében. A Születésnap-blogturné három állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
Miért választottam ezt a könyvet?
Azt hiszem, mostanra elmondhatjuk, hogy szeretem Szabó Magda könyveit, szóval úgy gondoltam, nem kockáztatok nagyot, ha ennek is adok egy esélyt. Szeretném majd szép lassan az összes könyvét beszerezni és elolvasni, mert érdekesnek és értékesnek találom mindegyiket a maga módján.
Véleményem a könyvről
A történet főszereplője Illés Bori, aki nem érti, hogy a szülei miért kezelik kislányként, amikor ő már felnőttnek érzi magát. A legjobb barátnője, Szilvia is már nőies ruhákban jár, festi magát, kiengedi a haját, fiúzik, de ő még azt a ruhát és cipőt sem kapja meg a születésnapjára, amire vágyott. Amikor a házban felbukkan Bori álmai hercege, a lány meg akarja mutatni neki, hogy ő már igazi nő. Ám végül rá kell jönnie, hogy mekkorát tévedett önmagával, Szilviával és álmai hercegével kapcsolatban is.
Tetszik, hogy Szabó Magda mer olyan főszereplő karaktereket alkotni, akik egyáltalán nem tökéletesek. Sőt, időnként bosszantóak, beképzeltek és irritálóak. Vagyis tipikus tinédzserek. Bori is eleinte ilyen karakter, ám a regény során gyönyörű karakterfejlődést mutat be. Zseniális, ahogy az őt ért tragédia és csalódások kinyitják a szemét, és rájön, hogy valójában tényleg gyerek még (és emiatt a beismerés miatt válik végül érett felnőtté).
Imádtam, ahogyan Bori és a szülei kapcsolatát bemutatta a regény. Pszichológiai szempontból igazán mély, összetett és jól kidolgozott volt ez a szál. Az anyának borzalmas gyerekkora volt, ezért elkényeztette Borit. A kislánynak sosem kellett házi munkát végeznie, mindig kiszolgálták, a széltől is óvták, ezért önző, lusta és tehetetlen tinédzser vált belőle. Az apja látja, hogy hibásan nevelték, és fél tőle, hogy felnőttként sem lesz jobb ember a lányából, ha továbbra is így folytatódnak a dolgok, ezért megpróbál szigorúbb lenni vele, de ez Borit csak még inkább lázadásra készteti. Valahogy nem találják meg a hangot egymással annak ellenére, hogy szeretik egymást. Bár semmiféle akciószál nem volt a sztoriban, mégis feszülten olvastam végig, és izgultam, hogy vajon a családtagok végül egymásra találnak-e úgy igazán.
Nagyon tetszett egyébként Bori szüleinek a kapcsolata, valamint a nővére, Cila házassága is. Mindkettő annyira szeretetteljes, támogató, és nemcsak a nő támogatja benne a férfit, hanem a férfi is a nőt. Csak és kizárólag ilyen házasságba érdemes belemenni. Örülök, hogy a 20. század közepén is voltak olyan feminista írók, akik megmutatták ezt a fajta egyenlőséget a kapcsolatokban. Amiben például kérni sem kell a férjedtől, hogy segítsen, magától is kiveszi a munkát a kezedből, hogy pihenhess vagy a saját fontos dolgaidat intézhesd.
Misi odament a konyhaszekrényhez, melynek oldalára apa kampókat vert, ott lógtak a piaci szatyrok. Karjára fűzött kettőt, és átvette Pelikán céduláját.– Menj, nézd meg anyát – mondta Misi –, nézd meg, hogy megnyugodj. Én addig bevásárolok, hozom Tibai néninek a nyersanyagot.Egymásra néztek, aztán mindjárt másfelé is, a pillanat túl személyes volt, túlságosan árulkodó. „Szeretlek – mondta Cila szeme –, szeretlek, és nem tudok olyan egyszerűen napirendre térni afelett, milyen kivételes boldogság, hogy éppen te vagy a férjem. Hogy most a két karodra fűzöd a szatyrokat, és indulsz, pedig abban a fülkében, amelyben mi szorongtunk, valami baj volt a fűtéssel, majd megfagytunk Miskolctól idáig; te éppolyan dermedt vagy, mint én. Ám azért elmégy, sorba állsz a halért, káposztáért, pedig utálsz húst meg eleven jószágot vásárolni, de tudod, hogy nekem anya most mindennél fontosabb, és először ránk gondolsz, csak aztán önmagadra.”Misi szeme azt mondta: „Fele mindennek. A jónak, ami jön, a rossznak, ami jön. A fele. Azért vagy a feleségem.”
A történet nemcsak Boriék családját mutatja be, hanem lényegében az Eperjes Benjámin utcában lakókat vagy az utcához valamilyen módon kötődő embereket is.
Auer Szilvia Boriék házában lakik. Az apja lelépett, az anyja csak éli a saját életét, és alig várja, hogy végre férjhez adja a lányát, és megszabaduljon tőle. Szilviának sincs más vágya, csak végre férjhez menni, abbahagyni az iskolát, és élvezni az életet. Pocsék barát, tolvaj, csaló, hazug, kihasználja Borit és a férfiakat is. Vagyis alapvetően negatív karakter, akit egyáltalán nem kedveltem, mégsem tudtam utálni. Inkább csak sajnáltam. Mert érthető volt számomra, hogy miért is lett olyan, amilyen.
Aztán ott van Pelikán néni, aki azokat az idős embereket testesíti meg, akik értéktelennek, mihasznának érzik magukat, mert nincs már kiről gondoskodniuk, és semmi dolguk. Emiatt szomorúak, depressziósak, magányosak. Pedig elég lenne annyi, ha kapnának valami apró, nem túl megterhelő, mégis fontos feladatot, és máris visszatérne a vidámságuk, életkedvük. Nagyon megkedveltem Pelikán nénit.
Jutka is az utcában lakik, és pontosan Bori ellentéte. Az idős, beteg nagymamájával él, és szó szerint mindent megtesz azért, hogy gondoskodjon róla. Fiatal kora ellenére dolgozik pénzért, dolgozik otthon, serény, önfeláldozó, kedves, tisztelettudó lány. Mindenkinek csak segíteni akar, és van egyfajta megmentőkomplexusa, ugyanis a reménytelennek tűnő eseteket sem képes feladni. Ő volt a kedvenc karakterem a történetből, egyszerűen azért, mert jóságos volt.
Varjas Miklós az egyik reménytelennek tűnő eset, akit Jutka meg akar menteni. A fiú az alkoholista, kerekesszékes apjával lakik együtt, és bár igazán intelligens, szorgos fiú, nem akar tanulni, továbbtanulni, mert egyszerűen értelmetlennek látja az egész életét. Jutka fél tőle, hogy előbb vagy utóbb Miklós is alkoholhoz fog nyúlni, és ugyanarra az útra lép, mint az apja. Miklós elég érdes személyiség, hogy úgy mondjam. Az a típus, akinek ha segíteni akarsz, morogni kezd rád, pedig közben ő maga is vágyik a szeretetre, kedvességre, elfogadásra, és igen, a segítségre is. Végig kíváncsi voltam, vajon Jutkának sikerül-e megszelídítenie, bár közben féltem attól is, nehogy Jutkát magával rántsa a mélybe magával. Mert sok olyan balul elsült párkapcsolat van a valóságban is, ahol az önfeláldozó, megmentőkomplexusos nő egy nem gonosz, de mégis rosszfiúval kezd, azt hiszi, hogy ő majd képes lesz megváltoztatni, de aztán csak az a vége, hogy a rosszfiú még rosszabbá válik idővel, a nő csapdába kerül, és az ő életének is annyi. Reméltem, hogy itt nem ez fog történni, de féltettem is Jutkát. Túl okos és kedves lány volt ahhoz, hogy egy férfi miatt elvesszen.
Voltak még egyéb szereplők is, akik kisebb-nagyobb szerepet kaptak a történetben. Az biztos, hogy mindenki fog találni legalább egy olyan karaktert (de valószínűleg többet is) ebben a könyvben, akinek valamiért érdekelni fogja az élete, a sztorija, a sorsa.
Talán... talán az is boldogság, hogy annak a népnek a gyereke, amelynek Eperjes Benjámin volt a fia? Talán... talán most nem voltának üvegfrontú új házak, törpe felhőkarcolók ebben az országban, ha nem élt és köhécselt volna valaha Eperjes Benjámin e régimódi, keskeny épületben, a boltívek homályán, s ha nem születtek volna utána mások, egyre mások, akik szintén tudták, hogy vállalni kell a börtönt meg a halált is annak érdekében, hogy egyszer mindenki tudjon írni-olvasni, nemcsak ők?
A regény szépen bemutatja az adott kort is, aminek bizonyos részeivel nem értek egyet, de az, hogy az emberek akkoriban összetartottak, segítették egymást, nem pedig csak vadidegenként élték egymás mellett az életüket, egész szimpatikus gondolat. Valahogy sokkal jobbnak, önzetlenebbnek, összetartóbbnak tűnnek Szabó Magda könyveiben az emberek, fiatalok és felnőttek egyaránt, mint manapság.
A regény végén volt egy kis csavar vagy meglepetés Bori szerelmi szála tekintetében, ami sorsszerű volt, vicces és romantikus is.
Hogy tetszett ez a könyv?
Bár még mindig az Abigél a kedvencem, ez a regény is belopta magát a szívembe. Olyan tinédzserproblémákkal foglalkozott, amiket meg tudtam érteni, át tudtam érezni, mert én is voltam tinédzser. Jutkát nagyon megszerettem, és Bori jellemfejlődése is nagyon tetszett, a történet végére ő is belopta magát a szívembe.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki bepillantást szeretne egy régi, összetartóbb világba, amiben azért a tinédzserek mégiscsak tinédzserek voltak.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A játék nagyon egyszerű, kis utánajárással illetve a fülszöveg ismeretében könnyen megválaszolható. A válaszokat szokás szerint írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Kérdés a játékhoz:
Milyen hónapban született Bori?
Állomáslista:
03. 05 Kelly és Lupi olvas
03. 07 Spirit Bliss - Sárga könyves út
03. 09 Szembetűnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése