A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretnék megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű regények az olvasók széles körében. Az Abigél blogturné négy állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
Miért választottam ezt a könyvet?
Anya egyik kedvenc fiatalkori olvasmánya volt, úgyhogy én is olvastam már kislánykoromban. Arra emlékeztem, hogy kicsoda Abigél, és nagy vonalakban a sztorira is, de a részletek már kiestek a fejemből. Ahogyan az is, hogy mennyire zseniális ez a regény! Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban is ennyire imádtam-e, de most nagyon. Valószínűleg azért, mert számomra nagyon aktuális volt néhány része, és így sokkal jobban megérintette a lelkemet.
Véleményem a könyvről
A történet főszereplője Vitay Georgina, akit az édesapja váratlanul beírat a nagyon vallásos, nagyon szigorú szabályokkal rendelkező, szinte börtönként működő árkodi intézetbe, a Matulába. Gina nem érti, miért kellett ilyen messzire és ilyen körülmények közé száműzni őt az otthonából, ezért szörnyen érzi magát az új helyen, szökni próbál, és állandóan bajba keveredik. Végül megtudja, hogy élet-halál okok miatt küldte el maga mellől az apja, és ha továbbra is butaságokat csinál, az végzetes lehet rájuk és sok ártatlan emberre nézve is. Csak két emberben bízhat, az apjában és a titokzatos Abigélben. Aki bár ott él valahol Gina közelében, a lánynak fogalma sincs róla, kicsoda. Annyi biztos, hogy valahányszor a matulás lányok vagy Gina bajba kerül, a titokzatos Abigél ott terem, és megóvja őket. Legyen szó valami apróságról, vagy éppen a nácik okozta halálos veszélyről.
Emlékszem, hogy már gyerekként szerelmes voltam Abigélbe, és ez az érzés most visszatért. Intelligens, bátor, jószívű, önfeláldozó ember, akik szembeszáll az elnyomókkal, és megvédi az ártatlan embereket. Abigél példakép lehet mindenki számára. És persze a társai is, akik segítik őt.
Nekem ez az szál, Abigél szála tetszett a leginkább a sztoriban, mert titokzatos, izgalmas és tanulságos volt. Bár a mostani olvasáskor már tudtam előre, ki lesz Abigél, így sem untam a történetet egyetlen percig sem. Egyfelől érdekes volt látni a nyomokat, a jelzéseket, és rájönni, hogy mennyire zseniálisan felépített a regény cselekménye, és mennyire zseniálisan felépítettek a karakterek, főképp Abigélé. Másfelől érdekes volt végigkövetni, Gina mit gondol Abigélről, és mit gondol arról a személyről, akiről nem tudja, hogy ő Abigél.
A váróteremben az egyik fal egészét beborították a háborús plakátok, a fal legközepén ott látszott Csonka-Magyarország képe is, körötte az elszakított országrészek, és alatta vastag, fekete felirat:NEM, NEM, SOHA!Ám ezt a három szót kiegészítette valaki fekete betűkkel, amelyek olyanok voltak, mintha ecsettel mázolták volna oda, hogy jobban el lehessen olvasni őket, és a szöveg az első három szóval együtt így vette körül Magyarország képét:NEM, NEM, SOHA!NE ADJÁTOK ODA A FIAITOKATHITLER MÉSZÁRSZÉKÉBE!
Gina karaktere, nos, azoknak, akiket bosszantanak a tipikus tinédzserlányok, valószínűleg nem lesz túl szimpatikus. Őszintén bevallom, nekem is ő a legkevésbé szerethető karakter a sztoriban. Bár együttéreztem vele, amiért kiszakították az otthonából, bekerült egy elsőre borzalmasnak tűnő helyre, aztán aggódhatott az apja miatt, majd ő maga is veszélybe került, de olyan sok önző, beképzelt, gonoszkodó gondolata volt, hogy ez megakadályozta, hogy őszintén megszeressem. Viszont úgy gondolom, hogy ez egyáltalán nem baj. Mert bár Gina nem volt mindig túl szimpatikus, időnként bosszantó dolgokat gondolt, mondott vagy tett, mégis reálisan felépített volt a karaktere. A tinédzserkor nehéz, főképp abban a helyzetben, amibe Gina került, és a tinédzserek tudnak önzőek, gonoszak lenni, még akkor is, ha alapvetően nem rosszak. Valószínűleg, ha az én tinédzserkoromról írna valaki történetet, saját magamat sem szeretném benne...
Az biztos, hogy a Matulában eleinte én is szörnyen éreztem volna magam. Egyfelől vallásos iskola, és ettől a hajamat téptem volna. Másfelől olyan szigorú, észszerűtlen, feleslegesen aszketikus szabályai vannak, amiket képtelen lettem volna betartani. De ahogy az ember haladt előre a történetben, rá kellett jönnie, hogy ez a szigorúság sokszor csak a felszín, és néha még jól is jön, mert védelmet nyújt. Ahogy az is kiderült, hogy a szigorú tanárok is csak emberek, van lelkük, szeretik a diákjaikat, és még a legmogorvább, legsötétebb személy is az állását és az életét kockáztatná, hogy megvédje azokat, akiket rá bíztak. (A tanárok között csak egy kivétel van, akit az elejétől kezdve utáltam, mert tudtam, hogy olyan, akár az adott rendszer.)
Az osztálytársak közössége pedig... Nos, a kezdeti összezördülés ellenére (ami amúgy Gina hibája és bűne volt), bár mindenkinek ilyen összetartó, családias közösséget alkotó, egymást segítő és védelmező, testvéries osztálya lenne. Nekem ebben sosem volt részem, úgyhogy talán ez volt az egyetlen dolog a Matulában, amiről irigykedve olvastam.
Amiért kifejezetten érdekes volt felnőtt fejjel újraolvasni a történetet, hogy most, felnőttként már sokkal jobban megértettem a felnőtt karakterek érzéseit, viselkedését is. Amikor Gina csak azt látta, hogy szigorúak vele, én láttam a felnőtt karakter cselekedeteiben az együttérzést, a fájdalmat. Amikor Gina szánalmasnak látott valakit, én láttam, hogy csak segíteni próbált, ha esetlenül is. Még az igazgatóban is felfedeztem azokat a pozitív személyiségjegyeket, amiket gyerekként nem vettem észre anno.
– Az országban van ellenállás, van katonai és van civil is. A katonai ellenállás egyik előkészítője én vagyok. Ha belebukunk, vagy én személy szerint belebukom, és téged elérnek, ember vagyok én is, aki félti az ivadékát. Ha azzal zsarolnak, hogy téged elvittek, kínoznak, talán nem lesz erőm a hallgatáshoz, csak te megszabadulj. Nem kockáztathatom, hogy esetleg eszköz légy a vállalkozásunk ellenségei kezében. Nem szabad abba a helyzetbe kerülnünk, hogy veled próbáljanak becstelenségre kényszeríteni, vagy hogy ha hallgatok, és téged megölnek, te légy az áldozata annak, hogy megálltam az eskümet.
Lányregénynek szokták nevezni ezt a könyvet, és persze, lényegében az is, de annál sokkal-sokkal több. Egy olyan regény, ami egy borzalmas, veszélyes korszakot mutat be, egy olyan regény, ami megmutatja, hogy léteznek cselekvő jó emberek, egy olyan regény, ami a bátorságról, összetartásról szól.
Hogy tetszett ez a könyv?
Szerelmes vagyok Abigél karakterébe, ő egy igazi példakép, egy hős a szememben. És nem csak azért, mert szembeszállt a rendszerrel és megvédte az ártatlanokat, hanem azért is, mert ezért nem várt el cserébe semmit. Még csak tiszteletet sem. Mert képes volt olyan önfeláldozó dolgokat tenni, döntéseket hozni, amiket kevés ember lenne képes. Istenem, bár több Abigél létezne, sokkal szebb és jobb lenne a világ!
Érdekes volt felnőtt fejjel is látni ezt a történetet, teljesen más volt, mint gyerekként. Másképp éreztem a felnőtt karakterek, a Matula iránt, sok mindent észrevettem és átéreztem, amit korábban nem.
Szóval összességében IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM ezt a könyvet!
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, szó szerint. Hátha jobb emberek és bátrabbak leszünk tőle egy kicsit...
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Játékunk során a regényből válogattunk idézeteket, ismerd fel, melyik karakter mondta, és a nevét írd be a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába. (Segítség: Moly.hu-n mind szerepel.)
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítőlevélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Idézet a játékhoz:
„Gina, a háborút elvesztettük. A háborút voltaképpen akkor elvesztettük, amikor megkezdődött: rossz célért indult rossz eszközökkel. Annyit vesztettünk már, hogy Isten tudja, mikor heveri ki a nemzet, pedig még nem is vagyunk a végén.”
Állomáslista:
02. 29. Kelly és Lupi olvas
03. 02. Könyv és más
03. 04. Szembetűnő
03. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése