Szabó Magda: Születésnap – Blogturné

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretnék megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű az olvasók széles körében. A Születésnap-blogturné három állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

Miért választottam ezt a könyvet?

Azt hiszem, mostanra elmondhatjuk, hogy szeretem Szabó Magda könyveit, szóval úgy gondoltam, nem kockáztatok nagyot, ha ennek is adok egy esélyt. Szeretném majd szép lassan az összes könyvét beszerezni és elolvasni, mert érdekesnek és értékesnek találom mindegyiket a maga módján.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője Illés Bori, aki nem érti, hogy a szülei miért kezelik kislányként, amikor ő már felnőttnek érzi magát. A legjobb barátnője, Szilvia is már nőies ruhákban jár, festi magát, kiengedi a haját, fiúzik, de ő még azt a ruhát és cipőt sem kapja meg a születésnapjára, amire vágyott. Amikor a házban felbukkan Bori álmai hercege, a lány meg akarja mutatni neki, hogy ő már igazi nő. Ám végül rá kell jönnie, hogy mekkorát tévedett önmagával, Szilviával és álmai hercegével kapcsolatban is.

Tetszik, hogy Szabó Magda mer olyan főszereplő karaktereket alkotni, akik egyáltalán nem tökéletesek. Sőt, időnként bosszantóak, beképzeltek és irritálóak. Vagyis tipikus tinédzserek. Bori is eleinte ilyen karakter, ám a regény során gyönyörű karakterfejlődést mutat be. Zseniális, ahogy az őt ért tragédia és csalódások kinyitják a szemét, és rájön, hogy valójában tényleg gyerek még (és emiatt a beismerés miatt válik végül érett felnőtté).

Imádtam, ahogyan Bori és a szülei kapcsolatát bemutatta a regény. Pszichológiai szempontból igazán mély, összetett és jól kidolgozott volt ez a szál. Az anyának borzalmas gyerekkora volt, ezért elkényeztette Borit. A kislánynak sosem kellett házi munkát végeznie, mindig kiszolgálták, a széltől is óvták, ezért önző, lusta és tehetetlen tinédzser vált belőle. Az apja látja, hogy hibásan nevelték, és fél tőle, hogy felnőttként sem lesz jobb ember a lányából, ha továbbra is így folytatódnak a dolgok, ezért megpróbál szigorúbb lenni vele, de ez Borit csak még inkább lázadásra készteti. Valahogy nem találják meg a hangot egymással annak ellenére, hogy szeretik egymást. Bár semmiféle akciószál nem volt a sztoriban, mégis feszülten olvastam végig, és izgultam, hogy vajon a családtagok végül egymásra találnak-e úgy igazán.

Nagyon tetszett egyébként Bori szüleinek a kapcsolata, valamint a nővére, Cila házassága is. Mindkettő annyira szeretetteljes, támogató, és nemcsak a nő támogatja benne a férfit, hanem a férfi is a nőt. Csak és kizárólag ilyen házasságba érdemes belemenni. Örülök, hogy a 20. század közepén is voltak olyan feminista írók, akik megmutatták ezt a fajta egyenlőséget a kapcsolatokban. Amiben például kérni sem kell a férjedtől, hogy segítsen, magától is kiveszi a munkát a kezedből, hogy pihenhess vagy a saját fontos dolgaidat intézhesd.

Misi odament a konyhaszekrényhez, melynek oldalára apa kampókat vert, ott lógtak a piaci szatyrok. Karjára fűzött kettőt, és átvette Pelikán céduláját.

– Menj, nézd meg anyát – mondta Misi –, nézd meg, hogy megnyugodj. Én addig bevásárolok, hozom Tibai néninek a nyersanyagot.

Egymásra néztek, aztán mindjárt másfelé is, a pillanat túl személyes volt, túlságosan árulkodó. „Szeretlek – mondta Cila szeme –, szeretlek, és nem tudok olyan egyszerűen napirendre térni afelett, milyen kivételes boldogság, hogy éppen te vagy a férjem. Hogy most a két karodra fűzöd a szatyrokat, és indulsz, pedig abban a fülkében, amelyben mi szorongtunk, valami baj volt a fűtéssel, majd megfagytunk Miskolctól idáig; te éppolyan dermedt vagy, mint én. Ám azért elmégy, sorba állsz a halért, káposztáért, pedig utálsz húst meg eleven jószágot vásárolni, de tudod, hogy nekem anya most mindennél fontosabb, és először ránk gondolsz, csak aztán önmagadra.”

Misi szeme azt mondta: „Fele mindennek. A jónak, ami jön, a rossznak, ami jön. A fele. Azért vagy a feleségem.”

A történet nemcsak Boriék családját mutatja be, hanem lényegében az Eperjes Benjámin utcában lakókat vagy az utcához valamilyen módon kötődő embereket is.

Auer Szilvia Boriék házában lakik. Az apja lelépett, az anyja csak éli a saját életét, és alig várja, hogy végre férjhez adja a lányát, és megszabaduljon tőle. Szilviának sincs más vágya, csak végre férjhez menni, abbahagyni az iskolát, és élvezni az életet. Pocsék barát, tolvaj, csaló, hazug, kihasználja Borit és a férfiakat is. Vagyis alapvetően negatív karakter, akit egyáltalán nem kedveltem, mégsem tudtam utálni. Inkább csak sajnáltam. Mert érthető volt számomra, hogy miért is lett olyan, amilyen.

Aztán ott van Pelikán néni, aki azokat az idős embereket testesíti meg, akik értéktelennek, mihasznának érzik magukat, mert nincs már kiről gondoskodniuk, és semmi dolguk. Emiatt szomorúak, depressziósak, magányosak. Pedig elég lenne annyi, ha kapnának valami apró, nem túl megterhelő, mégis fontos feladatot, és máris visszatérne a vidámságuk, életkedvük. Nagyon megkedveltem Pelikán nénit.

Jutka is az utcában lakik, és pontosan Bori ellentéte. Az idős, beteg nagymamájával él, és szó szerint mindent megtesz azért, hogy gondoskodjon róla. Fiatal kora ellenére dolgozik pénzért, dolgozik otthon, serény, önfeláldozó, kedves, tisztelettudó lány. Mindenkinek csak segíteni akar, és van egyfajta megmentőkomplexusa, ugyanis a reménytelennek tűnő eseteket sem képes feladni. Ő volt a kedvenc karakterem a történetből, egyszerűen azért, mert jóságos volt.

Varjas Miklós az egyik reménytelennek tűnő eset, akit Jutka meg akar menteni. A fiú az alkoholista, kerekesszékes apjával lakik együtt, és bár igazán intelligens, szorgos fiú, nem akar tanulni, továbbtanulni, mert egyszerűen értelmetlennek látja az egész életét. Jutka fél tőle, hogy előbb vagy utóbb Miklós is alkoholhoz fog nyúlni, és ugyanarra az útra lép, mint az apja. Miklós elég érdes személyiség, hogy úgy mondjam. Az a típus, akinek ha segíteni akarsz, morogni kezd rád, pedig közben ő maga is vágyik a szeretetre, kedvességre, elfogadásra, és igen, a segítségre is. Végig kíváncsi voltam, vajon Jutkának sikerül-e megszelídítenie, bár közben féltem attól is, nehogy Jutkát magával rántsa a mélybe magával. Mert sok olyan balul elsült párkapcsolat van a valóságban is, ahol az önfeláldozó, megmentőkomplexusos nő egy nem gonosz, de mégis rosszfiúval kezd, azt hiszi, hogy ő majd képes lesz megváltoztatni, de aztán csak az a vége, hogy a rosszfiú még rosszabbá válik idővel, a nő csapdába kerül, és az ő életének is annyi. Reméltem, hogy itt nem ez fog történni, de féltettem is Jutkát. Túl okos és kedves lány volt ahhoz, hogy egy férfi miatt elvesszen.

Voltak még egyéb szereplők is, akik kisebb-nagyobb szerepet kaptak a történetben. Az biztos, hogy mindenki fog találni legalább egy olyan karaktert (de valószínűleg többet is) ebben a könyvben, akinek valamiért érdekelni fogja az élete, a sztorija, a sorsa.

Talán... talán az is boldogság, hogy annak a népnek a gyereke, amelynek Eperjes Benjámin volt a fia? Talán... talán most nem voltának üvegfrontú új házak, törpe felhőkarcolók ebben az országban, ha nem élt és köhécselt volna valaha Eperjes Benjámin e régimódi, keskeny épületben, a boltívek homályán, s ha nem születtek volna utána mások, egyre mások, akik szintén tudták, hogy vállalni kell a börtönt meg a halált is annak érdekében, hogy egyszer mindenki tudjon írni-olvasni, nemcsak ők?

A regény szépen bemutatja az adott kort is, aminek bizonyos részeivel nem értek egyet, de az, hogy az emberek akkoriban összetartottak, segítették egymást, nem pedig csak vadidegenként élték egymás mellett az életüket, egész szimpatikus gondolat. Valahogy sokkal jobbnak, önzetlenebbnek, összetartóbbnak tűnnek Szabó Magda könyveiben az emberek, fiatalok és felnőttek egyaránt, mint manapság.

A regény végén volt egy kis csavar vagy meglepetés Bori szerelmi szála tekintetében, ami sorsszerű volt, vicces és romantikus is. 

Hogy tetszett ez a könyv?

Bár még mindig az Abigél a kedvencem, ez a regény is belopta magát a szívembe. Olyan tinédzserproblémákkal foglalkozott, amiket meg tudtam érteni, át tudtam érezni, mert én is voltam tinédzser. Jutkát nagyon megszerettem, és Bori jellemfejlődése is nagyon tetszett, a történet végére ő is belopta magát a szívembe.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki bepillantást szeretne egy régi, összetartóbb világba, amiben azért a tinédzserek mégiscsak tinédzserek voltak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A játék nagyon egyszerű, kis utánajárással illetve a fülszöveg ismeretében könnyen megválaszolható. A válaszokat szokás szerint írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kérdés a játékhoz:

Milyen hónapban született Bori?

Állomáslista:

Blogturné

03. 05 Kelly és Lupi olvas

03. 07 Spirit Bliss - Sárga könyves út

03. 09 Szembetűnő

a Rafflecopter giveaway

   

Szabó Magda: Abigél – Blogturné

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretnék megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű regények az olvasók széles körében. Az Abigél blogturné négy állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

Miért választottam ezt a könyvet?

Anya egyik kedvenc fiatalkori olvasmánya volt, úgyhogy én is olvastam már kislánykoromban. Arra emlékeztem, hogy kicsoda Abigél, és nagy vonalakban a sztorira is, de a részletek már kiestek a fejemből. Ahogyan az is, hogy mennyire zseniális ez a regény! Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban is ennyire imádtam-e, de most nagyon. Valószínűleg azért, mert számomra nagyon aktuális volt néhány része, és így sokkal jobban megérintette a lelkemet.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője Vitay Georgina, akit az édesapja váratlanul beírat a nagyon vallásos, nagyon szigorú szabályokkal rendelkező, szinte börtönként működő árkodi intézetbe, a Matulába. Gina nem érti, miért kellett ilyen messzire és ilyen körülmények közé száműzni őt az otthonából, ezért szörnyen érzi magát az új helyen, szökni próbál, és állandóan bajba keveredik. Végül megtudja, hogy élet-halál okok miatt küldte el maga mellől az apja, és ha továbbra is butaságokat csinál, az végzetes lehet rájuk és sok ártatlan emberre nézve is. Csak két emberben bízhat, az apjában és a titokzatos Abigélben. Aki bár ott él valahol Gina közelében, a lánynak fogalma sincs róla, kicsoda. Annyi biztos, hogy valahányszor a matulás lányok vagy Gina bajba kerül, a titokzatos Abigél ott terem, és megóvja őket. Legyen szó valami apróságról, vagy éppen a nácik okozta halálos veszélyről.

Emlékszem, hogy már gyerekként szerelmes voltam Abigélbe, és ez az érzés most visszatért. Intelligens, bátor, jószívű, önfeláldozó ember, akik szembeszáll az elnyomókkal, és megvédi az ártatlan embereket. Abigél példakép lehet mindenki számára. És persze a társai is, akik segítik őt.

Nekem ez az szál, Abigél szála tetszett a leginkább a sztoriban, mert titokzatos, izgalmas és tanulságos volt. Bár a mostani olvasáskor már tudtam előre, ki lesz Abigél, így sem untam a történetet egyetlen percig sem. Egyfelől érdekes volt látni a nyomokat, a jelzéseket, és rájönni, hogy mennyire zseniálisan felépített a regény cselekménye, és mennyire zseniálisan felépítettek a karakterek, főképp Abigélé. Másfelől érdekes volt végigkövetni, Gina mit gondol Abigélről, és mit gondol arról a személyről, akiről nem tudja, hogy ő Abigél.

A váróteremben az egyik fal egészét beborították a háborús plakátok, a fal legközepén ott látszott Csonka-Magyarország képe is, körötte az elszakított országrészek, és alatta vastag, fekete felirat:

NEM, NEM, SOHA!

Ám ezt a három szót kiegészítette valaki fekete betűkkel, amelyek olyanok voltak, mintha ecsettel mázolták volna oda, hogy jobban el lehessen olvasni őket, és a szöveg az első három szóval együtt így vette körül Magyarország képét:

NEM, NEM, SOHA! 

NE ADJÁTOK ODA A FIAITOKAT

HITLER MÉSZÁRSZÉKÉBE!

Gina karaktere, nos, azoknak, akiket bosszantanak a tipikus tinédzserlányok, valószínűleg nem lesz túl szimpatikus. Őszintén bevallom, nekem is ő a legkevésbé szerethető karakter a sztoriban. Bár együttéreztem vele, amiért kiszakították az otthonából, bekerült egy elsőre borzalmasnak tűnő helyre, aztán aggódhatott az apja miatt, majd ő maga is veszélybe került, de olyan sok önző, beképzelt, gonoszkodó gondolata volt, hogy ez megakadályozta, hogy őszintén megszeressem. Viszont úgy gondolom, hogy ez egyáltalán nem baj. Mert bár Gina nem volt mindig túl szimpatikus, időnként bosszantó dolgokat gondolt, mondott vagy tett, mégis reálisan felépített volt a karaktere. A tinédzserkor nehéz, főképp abban a helyzetben, amibe Gina került, és a tinédzserek tudnak önzőek, gonoszak lenni, még akkor is, ha alapvetően nem rosszak. Valószínűleg, ha az én tinédzserkoromról írna valaki történetet, saját magamat sem szeretném benne...

Az biztos, hogy a Matulában eleinte én is szörnyen éreztem volna magam. Egyfelől vallásos iskola, és ettől a hajamat téptem volna. Másfelől olyan szigorú, észszerűtlen, feleslegesen aszketikus szabályai vannak, amiket képtelen lettem volna betartani. De ahogy az ember haladt előre a történetben, rá kellett jönnie, hogy ez a szigorúság sokszor csak a felszín, és néha még jól is jön, mert védelmet nyújt. Ahogy az is kiderült, hogy a szigorú tanárok is csak emberek, van lelkük, szeretik a diákjaikat, és még a legmogorvább, legsötétebb személy is az állását és az életét kockáztatná, hogy megvédje azokat, akiket rá bíztak. (A tanárok között csak egy kivétel van, akit az elejétől kezdve utáltam, mert tudtam, hogy olyan, akár az adott rendszer.)

Az osztálytársak közössége pedig... Nos, a kezdeti összezördülés ellenére (ami amúgy Gina hibája és bűne volt), bár mindenkinek ilyen összetartó, családias közösséget alkotó, egymást segítő és védelmező, testvéries osztálya lenne. Nekem ebben sosem volt részem, úgyhogy talán ez volt az egyetlen dolog a Matulában, amiről irigykedve olvastam.

Amiért kifejezetten érdekes volt felnőtt fejjel újraolvasni a történetet, hogy most, felnőttként már sokkal jobban megértettem a felnőtt karakterek érzéseit, viselkedését is. Amikor Gina csak azt látta, hogy szigorúak vele, én láttam a felnőtt karakter cselekedeteiben az együttérzést, a fájdalmat. Amikor Gina szánalmasnak látott valakit, én láttam, hogy csak segíteni próbált, ha esetlenül is. Még az igazgatóban is felfedeztem azokat a pozitív személyiségjegyeket, amiket gyerekként nem vettem észre anno.

– Az országban van ellenállás, van katonai és van civil is. A katonai ellenállás egyik előkészítője én vagyok. Ha belebukunk, vagy én személy szerint belebukom, és téged elérnek, ember vagyok én is, aki félti az ivadékát. Ha azzal zsarolnak, hogy téged elvittek, kínoznak, talán nem lesz erőm a hallgatáshoz, csak te megszabadulj. Nem kockáztathatom, hogy esetleg eszköz légy a vállalkozásunk ellenségei kezében. Nem szabad abba a helyzetbe kerülnünk, hogy veled próbáljanak becstelenségre kényszeríteni, vagy hogy ha hallgatok, és téged megölnek, te légy az áldozata annak, hogy megálltam az eskümet.

Lányregénynek szokták nevezni ezt a könyvet, és persze, lényegében az is, de annál sokkal-sokkal több. Egy olyan regény, ami egy borzalmas, veszélyes korszakot mutat be, egy olyan regény, ami megmutatja, hogy léteznek cselekvő jó emberek, egy olyan regény, ami a bátorságról, összetartásról szól.

Hogy tetszett ez a könyv?

Szerelmes vagyok Abigél karakterébe, ő egy igazi példakép, egy hős a szememben. És nem csak azért, mert szembeszállt a rendszerrel és megvédte az ártatlanokat, hanem azért is, mert ezért nem várt el cserébe semmit. Még csak tiszteletet sem. Mert képes volt olyan önfeláldozó dolgokat tenni, döntéseket hozni, amiket kevés ember lenne képes. Istenem, bár több Abigél létezne, sokkal szebb és jobb lenne a világ!

Érdekes volt felnőtt fejjel is látni ezt a történetet, teljesen más volt, mint gyerekként. Másképp éreztem a felnőtt karakterek, a Matula iránt, sok mindent észrevettem és átéreztem, amit korábban nem.

Szóval összességében IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM ezt a könyvet!

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, szó szerint. Hátha jobb emberek és bátrabbak leszünk tőle egy kicsit...

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunk során a regényből válogattunk idézeteket, ismerd fel, melyik karakter mondta, és a nevét írd be a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába. (Segítség: Moly.hu-n mind szerepel.)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítőlevélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Idézet a játékhoz:

„Gina, a háborút elvesztettük. A háborút voltaképpen akkor elvesztettük, amikor megkezdődött: rossz célért indult rossz eszközökkel. Annyit vesztettünk már, hogy Isten tudja, mikor heveri ki a nemzet, pedig még nem is vagyunk a végén.”

Állomáslista:

Blogturné

02. 29. Kelly és Lupi olvas

03. 02. Könyv és más

03. 04. Szembetűnő

03. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Szabó Magda: Álarcosbál – Blogturné

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretnék megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű regények az olvasók széles körében. Az Álarcosbál-blogturné öt állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

Miért választottam ezt a könyvet?

Anyukám egyik kedvenc gyerekkori regénye az Abigél volt, de a Születésnapot és az Álarcosbált is olvasta. Én gyerekként az Abigélt, felnőttként pedig csak a Für Elise-t olvastam Szabó Magdától, de mindkettő nagyon tetszett. Szóval úgy gondoltam, a többi regényének is adok egy esélyt.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője egy Krisztina nevű lány, aki éppen iskolai jelmezbálra készül. Cigánylánynak öltözik, és eltakarja az arcát, hogy senki ne ismerje fel, mert végre akar hajtani valami titkos tervet. A regény lényegében az álarcosbál eseményeit meséli el, valamint tele van visszaemlékezéssel, így megismerhetjük belőle Krisztina szüleinek, nagymamájának a múltját, Krisztina korábbi életét, a jelmezbálon részt vevő titokzatos Álarcos múltját, és az egyik idős, mogorva tanárnő múltját is.

Nagyon érdekesnek találtam, hogy a regény lényegében néhány órát ölel fel, konkrétan az álarcosbál előtti készülődés és az álarcosbál időtartama alatt játszódik, és mégis annyira tartalmas. Nemcsak egy, hanem több ember életét is megismerhetjük ez alatt az idő alatt, és nem felszínes módon, hanem igazán mélyen.

Krisztina édesanyja meghalt a második világháborús bombázások alatt, miután megszülte őt. Az apja és a nagyanyja azóta csendes, sötét gyászba burkolózva élnek, ami Krisztina életére és személyiségére is rányomja a bélyegét. Akkor kezd kibújni a kis gubójából, amikor a nagyanyja kezét megkéri az egyik szomszéd, és Megyeri tanárnő lesz az osztályfőnöke.

Már a regény elején kíváncsi lettem, hogy vajon milyen titkos terv megvalósítására készül Krisztina a jelmezbálon, valamint arra is, hogy vajon mit követett el korábban az iskolában, ami miatt botrány tört ki. Érthető volt számomra a viselkedése akkor is, amikor még önző dolgokat tett és érzett, és akkor is, amikor levetkőzte ezt az önzést. Kedvelhető karakter volt, de valamiért mégsem éreztem, hogy számomra túlzottan izgalmas lenne. Nem úgy Megyeri tanárnő és Krisztina apja, akiknek a háttérsztorija sokkal érdekesebb volt számomra. Mindkettejük gyásszal teli múltja, ahogy találkoztak, ahogy szép lassan közel kerültek egymáshoz... Igazi kellemes romantikus történet volt.

Leszámítva Megyeri tanárnő „önfeláldozását”, amit értek, de közben mégsem értem. Túl jó, túl becsületes lépés volt, amit valószínűleg azért nem tudok megérteni, mert a mi világunkban már nem gondolkoznak így az emberek. Viszont mégis valószerűnek éreztem, mert ha megnézem anyukám személyiségét, aki kb. abban az időben volt fiatal, amikor a regény játszódik, és arra gondolok, miket mesélt arról a világról, akkor elhiszem, hogy voltak akkoriban ilyen tényleg tökéletesen jó emberek, akik elvek miatt képesek voltak lemondani a boldogságukról.

Egyébként a történet által átadott elvekből és tanulságokból nagyon látszik, hogy mikor íródott a regény. A gyerekeket úgy nevelték, hogy a hazájukért éljenek, elhitették velük, hogy az ország, amibe véletlenül beleszülettek, sokkal fontosabb, mint ők maguk, a saját boldogságuk, az országot alkotó emberek boldogsága. És persze, ha az egyén helytelenül dönt valamiben, akkor azzal nemcsak önmagára hoz szégyent, hanem az iskolára, a családjára és az egész hazájára. Az egyéni érdekeket és boldogságot félre kell tenni, ha a haza érdekei és az elvek úgy kívánják. Vagyis tele van a könyv olyan gondolatokkal, amikkel én már nem feltétlenül és nem feltétel nélkül tudok azonosulni. Megyeri tanárnő döntése is ezekből az elvekből ered.

Ettől függetlenül Megyeri tanárnőt jó tanárnak tartom. Szereti a rá bízott gyerekeket, mindig próbál segíteni nekik, akár munkaidőn és a tanári kötelességein túl is.

Megtanulták, hogy érti a tréfát – de azt is, hogy nála tanulni kell.

„Én nem szeretek – mondta Vida Erzsi, forgatta az ellenőrző könyvét, és pityergett és mosolygott egyszerre –, én annyira nem szeretek tanulni!” „Nem is jó az – mondta Éva néni azonnal, és úgy nézett Vida Erzsire, mintha ő is gyerek volna még –, csak nem mondta neked valaki azt, hogy tanulni kellemes? Tudni jó, gyerekem, tanulni egyáltalán nem az, szaladgálni jó, moziba menni, énekelni, sétálni, olvasni... Tanulni nem. Dehogy! Csak éppen nem éri meg, ha az ember nem tanul. Nem érted? Nem éri meg, amibe kerül. Nincs arányban, mennyivel rosszabb nem tudni valamit, mint nem tanulni s kitenni magunkat annak, hogy nem értjük ezt a gyönyörű világot.”

Ami kicsit furcsa volt számomra, hogy bár a történet egyfajta anya-lánya kapcsolatot mutat be Megyeri és Krisztina között, a szöveg, a gondolataik és érzéseik néha annyira szenvedélyesek voltak, hogy kicsit már zavarba is jöttem. Na nem azért, mintha két nő szerelmével bármi bajom lenne, sőt, imádom az LMBTQ+ regényeket, hanem azért, mert ebben a sztoriban nyilvánvalóan nem erről volt szó, hanem egy mostohaanya-lánya kapcsolatról. Mégis mintha két szerelmes vágyódna egymás után az oldalakon, nem pedig egy anya vágyódna egy lány, és egy lány vágyódna egy anya után. Nem tudom... Lehet, hogy csak azért érzem így, mert nem vagyok egy túl érzelmes ember, de néha akkor is furcsa volt.

Valószínűleg vicces, de számomra a legérdekesebb karakter Lujza néni volt, a szigorú, magának való, idős tanárnő, aki semmit nem tud élvezni, semminek nem tud örülni. Belőle csak keveset kaptunk a regény során, de amit megtudhattam róla, az pszichológiai szemszögből kifejezetten érdekfeszítő volt. Kiderült, miért is lett Lujza néni olyan, amilyen. Érezni lehetett, mennyire magányos, mennyire vágyna a társaságra, kedvességre, de mégsem tudja kimutatni. Az pedig, ahogy a végén a helyére pattant az utolsó kirakós darab is a végén azzal kapcsolatban, ki is ő, igazán megható volt.

Ez a regény lényegében egy család (ide értve a család tagjait, és a hozzájuk valahogyan kapcsolódó fontos embereket) gyógyulástörténete volt. Az összes karakter lelke valamilyen módon sérült volt, kinek ettől, kinek attól, és Megyeri, valamint a szomszéd idős úr felbukkanása elkezdte begyógyítani ezeket a sebeket. A regény végére pedig reményt kaptunk arra nézve, hogy bár a hegek örökre megmaradnak, ennek ellenére mindenki megtalálhatja a maga kis boldogságát.

Hogy tetszett ez a könyv?

Bár furcsa volt számomra Krisztina és Megyeri tanárnő szenvedélyes megnyilvánulása, és őszintén szólva a könyvbeli régimódi elvekkel sem tudtam teljesen azonosulni, mégis élveztem a történetet. A múlt megismerése kíváncsivá tett, a karakterek személyisége és személyiségfejlődése érdekes volt.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ezt a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Szabó Magda-rajongóknak kötelező. De mindenki másnak is, aki szereti a régi lányregényeket, családregényeket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunk során a regényből válogatunk idézeteket, ismerd fel, melyik karakter mondta, kiről beszélnek vagy kit jellemeznek az idézett résszel, és írd be a nevét/titulusát a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Idézet a játékhoz:

„– (...................) a legnagyobb bombázás közben is álomba mesélt, s hangja és személye erősebb volt annál, mint ami odakinn történt.”

Állomáslista:

Blogturné

02. 25. Hagyjatok! Olvasok! extra

02. 27. Kelly és Lupi olvas

03. 02. Fanni’s Library

03. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 04. Hagyjatok! Olvasok!

03. 05. Szembetűnő

a Rafflecopter giveaway

   

Bauer Barbara: Vörös posztó – Blogturné

A Jaffa Kiadó jóvoltából múlt év végén megjelent Bauer Barbara legújabb regénye, a Vörös posztó. Ezúttal három bloggerünk követi végig négy generáció titkokkal teli életét. Ha velünk tartotok, a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Több könyvet is olvastam már Bauer Barbarától, és mindegyik igazán tetszett, úgyhogy gondoltam, ennek a regénynek is adok egy esélyt. És nagyon jól tettem! Ez volt eddig a kedvenc könyvem az írótól, olyannyira tetszett, hogy még festésre is ihletett a történet. A képet megmutatom majd nektek lejjebb. 😊

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője, Laura egy középkorú nő, akinek van egy férje és három fia. Látszólag az élete tökéletes, ő maga is mindig azt hangoztatja, hogy boldog, és nincs semmi baja. Aztán egy nap bemegy a dédnagymamája kiállításának ügyét intézni egy galériába, ahol elájul. A galéria tulajdonosa, Ádám karjaiban tér magához, aki megmutatja neki a kiállítással kapcsolatos terveit. Miközben együtt végignézik a dédnagymama festményeit, és meghallgatják a képekhez írt történeteit, Laura rájön, hogy az élete mégsem annyira tökéletes, mint azt el akarta hitetni magával is és mindenki mással is. A generációkon átívelő traumák mellett a családja működési mechanizmusa is megbetegíti a lelkét és a testét is.

Őszintén bevallom, nem tudom, mivel kezdjem, mert a könyvnek szinte minden egyes mondata olyan gondolatokkal van tele, amik azonnal beindítják az ember agyát. Ez egy tökéletes összerakott regény. Minden egyes szó, amit az oldalakra leírtak, nagyon fontos. Miközben az ember olvassa Laura történetét, egyfolytában a saját életén gondolkozik, és vagy ezerszer világosodik meg, míg a könyv utolsó mondatához nem ér.

Laura generációs utazása alatt olyan témák kerülnek elő, amiket bármelyikünk át tud érezni, mert a legtöbb családban történnek/történtek hasonlók. A legnagyobb álmunkról és így a valódi énünkről való kényszerű lemondás; nemi erőszak; a naivság és jó lélek kihasználása; elhanyagoló, szeretni nem tudó szülők; férj, aki szeret, de fogalma sincs róla, hogyan tegyen boldoggá; gyerekek, akik 24 órás szolgának nézik az anyjukat; gyerekek, akik nem lehettek sosem gyerekek, mert kénytelenek voltak a szüleik szüleivé válni, és még sorolhatnám...

Laura lényegében bármelyikünk lehetne, mert mindannyiunknak vannak generációs és saját traumáink is, amiket képtelenek vagyunk feldolgozni, még magunk előtt is eltitkoljuk őket, egyszerűen azért, hogy túléljünk. Mindennek ellenére irigyeltem kicsit Laurát, méghozzá azért, mert találkozott Ádámmal. Ádám a saját traumája és a dédnagymama történetének köszönhetően látja meg azt, mi van igazából Laurában. És ahelyett, hogy legyintene, ez nem az ő baja, szívügyének érzi, hogy segítsen Laurának rádöbbenni a múlt titkaira és a múlt jelenbeli hatásaira.

– Ezt nem ígérhetem meg.

– Mit is?

– Ha meg kell mentenem, nem hagyom magára. Mi lesz, ha váratlanul betör egy szökőár?

– Itt, a belvárosban?

– Bármi megtörténhet – tárja szét a karját, és tudom, hogy megint viccel.

Nagyon tetszett, hogy bár az első pillanattól az utolsóig ott volt a kémia Laura és Ádám között, nem lépték át azt a határt, amivel Laura már végzetes hibát követett volna el a házassága szempontjából. Érezni lehetett, hogy a gondok ellenére szereti a férjét, és a férje is szereti őt, úgyhogy ennek örültem. Persze kicsit sajnáltam is, mert Ádám a kora ellenére nagyon vonzó férfinak tűnt, főképp személyiség tekintetében. És jó embernek, aki megérdemelné a boldogságot.

A regény felváltva meséli el Laura galériabeli önismereti és megvilágosodási útját, valamint a dédnagymama által a festményekhez megírt családtörténetet. A visszaemlékezések teljesen más stílusban íródtak, mint a Laura jelenében játszódó fejezetek, ami nagyon tetszett. Így teljesen elkülönült egymástól múlt és jelen. Érdekes volt végigkövetni a dédnagymama, a nagymama és az anya életét, látni, hogy melyikük mitől szenvedett, melyikük milyen hatással volt a következő generációkra. A nagymamával történtek borzalmasak, mellette talán még az anya élete volt a legrosszabb. Amikor nem szeret az anyád, sőt, semmibe vesz, annál szörnyűbb dolog nem is történhet egy kisgyerekkel. Teljesen megérettem, a nagymama miért viselkedik így, de őszintén sajnáltam azt a kicsi lányt, akinek anyai szeretet nélkül kellett felnőnie.

Leginkább mégis a dédnagymamával és Laurával tudtam azonosulni, mert az ő traumáikat, ha nem is ugyanilyen módon, de én is megtapasztaltam. Tudom, milyen az, amikor valamit szívből szeretsz csinálni, amikor ki tudsz teljesedni valamiben, aztán az élet megfoszt ettől. És tudom, milyen az, amikor valaki lelki manipulációval próbál elérni valamit nálad (esetemben több ilyen rokon is volt már).

– De mi lenne, ha egyszer azt mondaná, eleget néztem, hogy búvárkodtok, most nézzük meg Párizst. Mindig csend van, de most hadd szóljon a zene, most nem akarok főzni, hanem menjünk el oda, ahol a legjobb croissant-t sütik. És ma kikapcsolom a mobilomat, és mezítláb mászkálok egy parkban, és nem tudom, mikor jövök, és ne kérdezzétek, hogy miért. Csak. Mert ezt szeretném. Mert erre vágyom, mert ez tesz boldoggá. És ha benneteket nem tesz boldoggá, hogy jól érzem magam, akkor basszátok meg!

Már zokogok.

– Gondolom, most az jár a fejében, hogy ezt nem teheti meg. Mert a férje nem árult zsákbamacskát, mert a gyerekekkel úgy alakította ki, ahogy, és ha most hirtelen előállna mindezzel, nem értenék, azt hinnék, lázad, vagy az egésznek a klimax az oka, és talán komolyan sem vennék. Vagy ami még rosszabb, bár gyanítom, nincs alapja, csak a maga fejében, azt gondolja, hogy akkor nem lesz szerethető. Hisz magának az a dolga, hogy boldoggá tegye őket.

Egyetlen dolog volt, amit furcsálltam kicsit a történetben. Mikor én már rég tudtam, hogy mi történt a nagymamával a múltban, Laura még mindig azon tűnődött, hogy vajon mi lehet a nagy titok. Bár magamnak próbáltam azzal magyarázni, hogy tudta ő, csak önmagának is hazudva elfojtotta ezt a tudást...

Nagyon ötletes volt, hogy sms-ek, telefonok és egy véletlen találkozás által nyerhettünk bepillantást Laura családi életébe. Érdekes volt, hogy mennyi mindent meglehet tudni az emberről és a családjáról ilyen rövid üzenetváltásokból, beszélgetésekből. Minden probléma ott volt ezekben teljesen nyilvánvalóan.

A történet végével is teljesen elégedett voltam, szerintem pont úgy zárult, ahogyan kellett. A karakterek számára is, és számomra, az olvasó számára is.

A festményem a négy generációról, dédnagymamáról, nagymamáról, anyáról és lányáról

Hogy tetszett ez a könyv?

Engem minden szava megfogott, rengeteget gondolatot váltott ki belőlem, és még meg is ihletett.

Szóval összességében IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM ezt a könyvet!

Kiknek ajánlom a könyvet?

Lényegében mindenkinek. Mert szerintem mindenkinek vannak olyan családi vagy egyéni traumái, aminek az feldolgozásában kicsit segíthet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A játék során az lesz a feladatotok, hogy a blogjainkra kitett idézetek alapján kitaláljátok, Bauer Barbara mely korábbi könyvéből valók. Írjátok be a könyv címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Idézet a játékhoz:

„– Nyomtatott betűvel szárnyra kel a gondolat, a gondolat, ami összefűzi azokat, akik összetartoznak, akiket a múltja összeköt.”

Állomáslista:

Blogturné

01. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út

02. 02. Szembetűnő

02. 04. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway