Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2018. június 4., hétfő

Finy Petra: Akkor is


Finy Petra Akkor is című regényét az alaptémája miatt szerettem volna elolvasni elsősorban. Engem minden érdekel, ami nőkről, a nők problémáiról, mindennapjairól, érzéseiről, gondolatairól szól, úgyhogy kérdés sem volt, kell-e nekem ez a könyv.

A történet egy Sára nevű negyvenéves, kétgyerekes nőről szól, aki viszonylag elégedett az életével. Szereti a tanári munkáját, imádja a gyerekeit, szerelmes a férjébe, Andrásba. Aztán egy teljesen átlagosan induló nap a férje elé áll, és tényként közli vele, hogy elhagyja őt egy másik nőért, aki terhes tőle.

 
Komoly, de egyszerű alap, humoros stílus

Mindig példaképeim voltak azok az írók, akik teljesen átlagos emberek, teljesen átlagos életéről és problémáiról úgy tudnak írni, hogy az izgalmas legyen. Nos, Finy Petra is nagyon jó ebben. Sára egy hétköznapi nő, lehetnék akár én is, te is, a szomszédban lakó nő vagy bármelyikünk. Ugyanígy a problémái is hétköznapiak: egy férj, aki megcsalja egy fiatalabb nővel, és lelép, neki pedig a nyakába szakad a magány, két gyerek és egy csomó más probléma.

Egy ilyen egyszerű alapból két dolog sülhet ki, egy szörnyen unalmas sztori, vagy egy baromi jó stílusban megírt, mély mondanivalójú regény. Hála az égnek ez a könyv a második kategóriába sorolható. Bár a témája komoly, a stílusa humoros, egyedi és szórakoztató. Az ember olvasás közben hol nevet, hol könnyezik, hol könnyezve nevet.

A humor forrásai

Sára kislánya, Miri és a fia, Samu, valamint a szomszédban lakó mogorva, ám nagyszívű Őze bácsi adják a könyvbeli humor nagy részét. Miri egy igazi cukorfalat kislány, akiből néha olyan horrorfilmbe is beillő mondatok törnek elő, hogy az emberből önkéntelenül kitör a röhögés. Samu pedig a korához képest nagyon sok mindent meglát, olyasmiket is, amikről a felnőttek nem is gondolnák, hogy észreveheti. A szituációk, amelyekben szerepelnek, és a beszólásaik egyszerre gondolkoztatják el az embert, és oldják fel a komoly pillanatokat.

Őze bácsi elsőre tipikus mogorva szomszédnak tűnik, de amint az ember jobban megismeri, rájön, hogy még a kissé otromba és bántó mondataival is csak segíteni akar Sárán. Amikor András lelép, a bácsi az egyetlen, aki foglalkozik Sárával és a gyerekekkel, és bár Sára és ő folyton marakodnak, mégis egymás támaszaivá válnak. Aztán Sárával együtt mi, olvasók is megismerhetjük Őze bácsi múltját, hogy mi történt a családjával, hogy miért vált morcossá, és onnantól kezdve egyszerűen nem lehet nem imádni őt.

Vakon élni

Sára sokkolódik attól, ahogyan a férje váratlanul lelép, és nem is érti, mi történt hirtelen, hiszen ő úgy élte meg a házasságukat, mint ami boldog és biztos lábakon áll. Ám szerintem ez csak egy fajta önálltatás volt részéről, mint sok más nő esetében is. Úgy vélem, ő is pontosan érezte szinte végig, hogy gond van, nem a megfelelő férfit választotta, csak igyekezett nem foglalkozni vele. Az ember agya sokszor átírja a valódi történéseket, hogy megvédje önmagát a csalódástól, és igazolja a saját rossz döntéseit, gyengeségeit.

Erre szolgálnak bizonyítékul a visszaemlékezős részek, amelyekből megismerhetjük Sára és András kapcsolatát az elejétől kezdve. Ebből kiderül, hogy András egyfajta általa formált babaként gondolt Sárára, aki nélküle semmit sem érne. Ahogyan az is, hogy voltak jelei a megcsalásainak, mert nem egyszer történt meg, és nem is egyetlen nővel.

Régi és új férfi a láthatáron

Miután András lelép, Sára életében két különleges férfi is felbukkan. Az egyik Bárdosi, Sára tanárkollégája, akivel már az egyetem alatt is ismerték egymást. A férfi mindig is odavolt Sáráért, és érzéseim szerint Sára sem volt teljesen közömbös iránta, csak ő hűséges maradt a férjéhez. Bárdosi karaktere igazán szimpatikus már csak azért is, mert kevés férfi tart ki ennyi időn át egyetlen szerelem mellett, amiről nem mellesleg úgy gondolja, hogy soha nem is teljesedhet be. Az is nagyon szimpatikus, ahogyan Mirivel és Samuval viselkedik. Szóval én nagyon drukkoltam neki végig olvasás közben.

A másik férfi Pici, Őze bácsi fia. Ez a szál azért érdekes, mert a férfi egy baleset miatt kómában fekszik. Őze bácsi az, aki beviszi hozzá Sárát, és mivel Sárának szüksége van valakire, aki meghallgatja, de nem ítélkezik fölötte, és nem is él vissza azzal, amit hall, ezért „összebarátkozik” Picivel. Ez a kissé egyoldalú kapcsolat is segít Sárának feldolgozni a vele történteket és a saját érzéseit.

Körömrágva

András tipikusan az a férfi, akitől égnek áll a hajam. Úgy gondolja, ajándék a nők számára, így Sára számára is, ám valójában csak egy önző, gerinctelen, a felelősség elől menekülő, manipulatív rohadék. És nem is amiatt, mert rájött, hogy nem szereti Sárát, és ki akar lépni a kapcsolatból. Bárkivel előfordulhat, hogy elmúlik a szerelme, és hiszem, hogy olyankor kényszerből nem szabad együtt maradni a másikkal.

Azért tartom rohadéknak, mert ahelyett, hogy tisztességesen kilépett volna a házasságból úgy, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozza Sárának és a gyerekeinek, inkább folyamatosan félrelépett, és amikor az egyik szeretője terhes lett, mocsokmód közölte a döntését Sárával, és végig úgy bánt vele, mint a szeméttel.

Sára viszont nagyon bizarr módon szereti őt még ezek után is. Én pedig olvasás közben legszívesebben megráztam volna néha, hogy: „Ébredj már fel, te ennél milliószor jobbat érdemelsz!” De éppen Sára hozzáállása volt az, ami nagyon izgalmassá tette a történetet.

Rengeteg könyvet olvastam már életem során, de kevésen izgultam úgy, mint ennek a könyvnek a végén. Pedig nem egy kalandregény, horror vagy krimi, és mégis gyomorgörccsel vártam, mi történik majd. Ugyanis majdnem a regény legvégéig nem lehet tudni, hogy Sára visszafogadja-e Andrást vagy sem. Szóval, ahogy fogytak az oldalak, én csak rágtam a körmömet, és közben magamban imádkoztam, nehogy megbocsásson annak a rohadéknak. Persze, hogy megtette-e vagy sem, nem árulom el, mindenki izgulja végig úgy a regényt, ahogyan én tettem.

Ezt a könyvet annak ajánlom, aki kedveli a hétköznapi emberekről szóló történeteket egyedi, humoros, szórakoztató, és mégis nagyon mély formába öntve.

Kedvenc karakterek: Miri, Samu, Őze bácsi

Kedvenc jelenet: a Csirkaleves fejezet vége (a csirka nem elírás).

Kedvenc idézetek:

„– Miatta nem akartam oviba járni. Azt mondta, hogy kopott és kopasz az egyszarvúm – nehezményezte Miri.
– Kicsim, tényleg eléggé kopott, és helyenként kibukkan a bőre.
– Akkor sem mondhat ilyet – hőbörgött Miri.
– Inkább hazudjon? – csodálkozott Sára.
– Nem, de akkor is mondja máshogyan – toppantott a kislány.
– Ott a pont! – kacagott Sára.”

„– Minek fárasszam a saját bajommal?
– Fárassza csak nyugodtan, nagy lelke van, kényelmesen elférnek benne a maga gondjai is. Művész, muszáj volt neki nagy lelket meg nagy szívet növesztenie, tudja.”

„– Harmadik gyereket akart tőlem. És csinált is, csak hát én elvetélem. A rüfke pedig ezek szerint nem.
– A rüfke talán túl enyhe kifejezés az olyan típusú nőszemélyre, amelyik házas emberrel hentereg, majd felcsináltatja magát vele. Javaslom rá a bárcás ribancot.”

„– Már mivel égetném magamat, kedves Rezső? Úgy gondolom, az ön fosbarna mellényét nehezen tudnám felülmúlni – vágott vissza Sára elégedetten.
– Sajnos ez a rúzs simán kenterbe ver minden fosbarna mellényt – biggyesztette le a száját Őze bácsi.
Samu megrázta az anyja pulcsiját:
– Szerintem igaza van, anya.
Miri is csatlakozott:
– Az egyszarvúm is azt mondja, pedig ő szereti a dilis dolgokat.”

„András végig a darab alatt szorosan a vállához simult, és szorította a kezét.
Aztán egyszer csak átszellemülten ezt súgta:
– Életre keltette a babát, ahogy én téged! Te kis babalány! Emlékszel, milyen kis félénk voltál?
Sára ült a sötét nézőtéren, és már nem tudott az előadásra koncentrálni.
Hogy ő babalány lenne? Hogy őt András keltette életre?
Akkoriban ez nem ütötte meg annyira a fülét, de így visszagondolva rendkívül bántóan hatott. A férje tényleg azt hitte, hogy Sára neki köszönhetően tudta leküzdeni félénkségét, miatta lett nyitottabb? Hogy neki köszönheti a tanári sikereit, és azokat az eredményeket, amelyeket a diákszínjátszóival ért el? Hogy őelőtte csak egy élettelen baba, egy együgyű játékszer volt, amelybe András lehelt életet és szellemet?”

„– Magából soha nem lesz kedves ember. Egyszerűen genetikailag képtelen arra, hogy szeressen valakit – háborodott fel a nő, miközben ő is a cipőjét vette.
– Pedig képes vagyok rá, higgye el! Tudja, volt egy feleségem, akitől lettek gyermekeim is: egy fiú és egy lány – vágott vissza az idős úr.
– És? Soha nem látogatják meg magát? Egyszer sem találkoztam velük – tromfolta le Sára.
Őze bácsi hátrébb lépett a lakásához, és megkapaszkodott a kilincsben. Egy kicsit megszédült, az arca mészfehér lett.
– A feleségem és a lányom meghalt – bökte ki végül.
Sára hirtelen lemerevedett, csak tartotta a kezében a cipőjét, alig találta a szavakat.
– Sajnálom – enyhült meg.
– A fiam… – itt elakadt az idős férfi.
– A fia?
– A fiam… – az öregúr csak nem tudta kinyögni, amit akart.
– Gyere, megsimogatom a kezed – lépett oda Miri a férfihoz, aki ösztönösen megérezte, hogy nagy a baj.
Megfogta a férfi göcsörtös kezét.”

„Már régen átbukdácsoltak minden ösvényen és tavon, amikor Bárdosi titokban a kezébe nyomta a rajzot.
Sára lemaradt, és egy bokor árnyékában nézte meg a képet.
Gyönyörű volt a rajzon.
András soha nem látta ennyire szépnek, ennyire kívánatosnak.
Mintha egy aktot nézett volna magáról, egy érzelmi és lelki aktot. Hiába volt rajta ruha, mégis teljesen csupasznak érezte magát.
Úristen, ez a férfi lát engem. Ez a férfi lát engem.
Nem úgy, mint András, akinek a tekintete átsiklik rajtam.”

„– Úgy vélem, kisasszony, hogy ez a lenge viselet nem igazán illik az időjáráshoz – mutatott a lány hálóingére.
– De a plüss egyszarvúm ragaszkodik hozzá – makacskodott Miri.
– Rendben, akkor ön nem szeretne velem és Samu úrfival autótechnikai és balett-történeti kirándulásra jönni a parkba?
– Balett-történeti? – Miri szája mosolyra nyílt.
A kislány olyan gyorsan szaladt be átöltözni, hogy Samu elismerően csettintett egyet.
– Ez menő volt, Rezső bácsi!
– Úgy érti Samu úrfi, hogy roppant hatékony pedagógiai módszert választottam Miri meggyőzésére a szabad levegőn töltött programhoz való csatlakozás tekintetében?
– Valami olyasmi. Vicces a bácsi. – Samu berohant, hogy átvegye az utcai ruhát.”

„– Ez meg mi? – kérdezte a fiú.
– Fájdalomfal. Ha valami bajod van, azt ráírod, vagy rárajzolod – magyarázta a nő. Samu hosszan elgondolkodott a válaszon, majd intett egyet, mint aki az áldását adja:
– Oké! Jobb, mintha sírnál – férfias egyszerűséggel reagálta le. Miri közelebb ment a szekrényhez, és tisztelettel megtapogatta a világos, koszbarna papírt.
– Mit írsz rá? – faggatta az anyját merengve.
– Elhagytál – vágta rá Sára. Miri megértően bólintott.
– Rajzoljak rá neked levágott fejű embert nyakából spriccelő vérrel? – tudakolta készségesen.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése