Patricia Gibney A hiányzók című regénye egy igazi, izgalmas, nyomozó thriller, amely joggal került az Insomnia könyvek közé, mert garantáltan ébren tartja az embert néhány éjszakán át. Kövesd figyelemmel három bloggerünk bejegyzéseit a regényről, és a turné végén nyerj egy példányt a fordulatos könyvből!
Patricia Gibney A hiányzók című könyvét azért vettem kézbe, mert vágytam valami jó kis nyomozós thrillerre, ami nemcsak megborzongat, hanem az agyamat is megmozgatja. Azért is kíváncsi voltam, mert érdekelt, hogy az írónőnek sikerült-e egyedi nyomozókaraktert teremtenie, ugyanis olyan elődök után, mint Sherlock, Miss Marple, Poirot és a többi híres nyomozó, nehéz olyan karaktert kitalálni, aki valóban egyedi és érdekes.
A történet Lottie Parker nyomozóról szól, akit kihívnak egy gyilkossághoz. Az eset különlegessége, hogy a bűntény egy katedrálisban történt, valamint hogy nem sokkal később újabb, az elsőhöz köthető gyilkosság történik. A szálak egy rég bezárt, egyház által vezetett gyermekotthonba vezetnek, amelyben évtizedekkel ezelőtt borzalmas dolgok történtek a gyerekekkel.
Egyszerű, de fordulatos
A regény stílusa letisztult és egyszerű, ami nekem alapjában véve bejön, mivel én magam sem szeretek rizsázni az írásaimban. Ebben az esetben viszont egy-egy fejezetnél azt éreztem, hogy túlságosan egyszerű a szöveg. Ez mondjuk a történet élvezetében egyáltalán nem zavart olvasóként, mert az fordulatos, izgalmas és összetett volt, csak íróként hiányérzetem volt kicsit.
Ami klassz, hogy a történet logikusan volt felépítve. Akadt olyan titok, amire magamtól is rá tudtam jönni, és akadt olyan is, amivel sikerült az írónőnek meglepnie. Szerintem ez a tökéletes arány, így megvan a sikerérzet és a döbbenet is egyszerre.
Nyomozókarakter
Nos, Lottie Parker karaktere számomra egyedi volt, legalább is az általam ismert nyomozók egyikéhez sem hasonlított. Egy negyven körüli nőről beszélünk, akinek meghalt a férje, és van három gyereke, emellett pedig elég veszélyes foglalkozást űz.
Nagyon izgalmas volt például az, hogy egy 21. századi nő hogyan tudja egyedülálló szülőként összeegyeztetni a rendőri munkáját három gyerek nevelésével. Szépen előjött, hogy mennyire nagy teher, amikor szó szerint minden egyetlen szülő nyakába szakad. Mert hát, Lottie imádja a gyerekeit, de imádja a munkáját is. Viszont a munkája olyan, hogy sokszor akadályt jelent abban, hogy a gyerekeivel rendesen törődjön. Sőt, a munkája a gyerekeire nézve is veszélyes.
Emellett persze ott van még a férje elvesztése okozta trauma, aminek köszönhetően Lottie elkezdett inni, gyógyszereket szedni. Ahogy érzékeltem a regényben, még nem lett függő, de már a határán áll. Az ital és gyógyszerek hátráltatják az életében, és ha tovább halad ezen az úton, akkor függő lesz, és tönkreteszi mind magát, mind a családját. Szóval azt is izgalmas végigkövetni, hogy vajon le tud-e állni, és helyre tudja-e zökkenteni az életét.
Mondjuk a gyerekek sem tökéletesek. Már nagyobbak, úgyhogy sok téren tudnának gondoskodni magukról, és segíteni az anyjuknak is, hogy kicsit könnyebb legyen a dolga, de még egy vacsorát sem tudnak (vagy akarnak) összedobni. Szóval Lottie-tól és a gyerekektől is változást vártam olvasóként, és jó volt végigjárni az utat, amit a lelki fejlődés terén megtettek.
Segítő
Minden nyomozó mellé kell egy társ, ebben az esetben ez Boyd, Lottie egyik beosztottja. Azon kívül, hogy van valamiféle vonzódás Boyd és Lottie között, és hogy Boyd jó ember és jó nyomozó, sajnos mást nem igazán tudhattunk meg róla. Jó lett volna kicsit jobban megismerni őt, egyfelől, hogy jobban megértsük a Lottie-hoz való kötődését, másfelől, hogy jobban meg tudjuk őt kedvelni. Így nekem nagyon mellékszereplő maradt. De remélhetőleg ez a következő könyvekben változni fog, és jobban előtérbe kerül a karaktere.
Ami egyébként különlegessé teszi ezt a segítői kapcsolatot, hogy itt Lottie, vagyis a női karakter az, aki magasabb pozíciót tölt be, míg Boyd, a férfi karakter a beosztottjaként dolgozik. A regény szépen bemutatja, hogy fordított felállásban is tökéletesen lehet dolgozni úgy, hogy mind a vezető szerepben lévő nő, mind a beosztott szerepben lévő férfi jó munkát végez, elégedett a saját szerepével, és kiegészítik egymást. Ez már tényleg egy igazi 21. századi regény, amelyben a nő bármire képes úgy, hogy közben mégsem férfiasodik el, és a férfi sem lesz nőies attól, hogy esetleg egy nő utasításait kell végrehajtania.
Borzalmas titkok és szörnyű hazugságok
A krimi/thriller szál azért olyan szörnyű, mert akár igaz is lehetne, sőt, valamilyen szempontból az is. Egyre több botrányra és szörnyűségre derül fény mostanság, amelyet a katolikus egyház körében követtek el a közelmúltban. Sok helyen olvashatunk arról, hogy alig néhány évtizede milyen borzalmas helyek voltak az egyház által fenntartott gyermekotthonok, intézetek. Pedofil botrányok, munkatáborszerű Magdolna-házak, eltussolt halálesetek, szinte minden szörnyűség megesett már ezekben a berkekben, és a legtöbbet igyekeztek a szőnyeg alá söpörni és eltussolni, csak hogy megvédjék az egyház hírnevét.
Ez a regény is erről szól. A Szent Angéla Gyermekotthonban a papok és apácák mind bűnösök voltak. Akadtak, akik szörnyűségeket tettek, és olyanok is, akik „csak” elfordították a fejüket, és ahelyett, hogy megvédték volna a rájuk bízott gyermekeket, inkább hallgattak arról, amiről pedig pontosan tudtak.
A regény cselekményének jelenében a Szent Angéla már rég bezárt, de a titkait nem tudta örökre eltemetni. Néhány vállalkozó megvette a helyet, hogy lerombolják és átépítsék, ám különös halálesetek zavarják meg a várost, amelyek a gyermekotthonhoz köthetőek. Visszaemlékezések formájában megismerhetjük, milyen borzalmakon kellett keresztülmennie a Szent Angélába került gyerekeknek, miközben végigkövethetjük Lottie nyomozását a jelenben.
A nyomozás azért izgalmas, mert a Szent Angélában élt gyerekek többsége az átélt borzalmak után felnőttkorára nevet változtatott, így nem tudhatjuk biztosra, hogy ki kicsoda. Ahogyan azt sem, hogy ki az a pap, akit csak egyfajta becenéven ismertek a gyerekek, és aki a legborzalmasabb tetteket követte el ellenük.
Egy másik segítő?
Joe atya többféle szempontból is felkeltette a figyelmemet. Egyfelől az alapszemélyisége, merthogy hiába pap, állítólag sosem vetette meg a nőket, vagyis elég világ módra gondolkozik és viselkedik. Közte és Lottie között is szikrázik a levegő, bár Joe atya váltig állítja, hogy ő csak barátkozni akar…
Másfelől Joe atya egyszerre gyanúsított és állítólagos segítő az adott nyomozás során. Ugyanis jelen van az első gyilkosság helyszínén, sőt, elvileg másodiknak ér a holttesthez. Vagyis megvolt a lehetősége arra, hogy elkövesse a bűntényt. Egyéb furcsaságok is vannak körülötte, például az, hogy pap létére nagyon segíteni akar Lottie-nak abban, hogy leleplezze a saját egyháza titkait.
Szóval végig nem lehet tudni, mik a céljai, miért segít, van-e köze valójában a bűnesetekhez (akár a gyilkosságokhoz, akár az évtizedekkel korábban történt borzalmakhoz). Az olvasóban végig ott a kétely, hogy Joe atya valóban segíteni akar, vagy csak azért folyik bele a dolgokba, hogy akadályozza a nyomozást valamilyen okból, és tévútra vigye Lottie-t.
Ami érdekes, hogy a kételyek ellenére sikerült vonzóvá tenni Joe atya karakterét. Olyan borzongató módon, amikor az ember lánya nem tudja, hogy a helyes pasi a következő pillanatban megölelni vagy megölni akarja-e, de teljes szívvel reméli, hogy inkább az első.
A regényt azoknak ajánlom, akik kedvelik a fordulatos thrillereket és krimiket, és akik szeretnének megismerkedni egy 21. századi, feminista, női nyomozókarakterrel.
Kedvenc karakterek: Lottie, Joe atya, Sean
Kedvenc idézetek:
„- Tizenhat éves vagy, Chloe, és a suliban van háztartástanórátok, nem tudnál egyszer készíteni valami vacsorát?
- Minek – vont vállat Chloe -, amikor hazajössz, úgyis az az első, hogy megmondod, mit nem csináltam jól.
Telitalálat.”
„Azok a tornyok. Azok a templomok. A templomok, és a város lakói fölötti mérhetetlen hatalmuk… A város lakóin, a családján, őrajta! Az egyik harang hatot ütött. A hang olyan erős volt, hogy a kocsi ablakait is megrezegtette. Nem volt előle menekvés. A templom és az állam elől nincs… Két tüske Ragmullin történelmének tenyerében, és a magáéban is.”
„- Ez hivatalos kihallgatás? Hívjam az ügyvédemet? – kérdezte Joe.
Lottie meglepődött, de aztán látta, hogy az atya mosolyog.
- Nem hiszem, hogy a nyomozás e szakaszában szüksége lenne ügyvédre, atyá… khm.., Joe. – Kicsit furcsának találta a szavakat. – Csak próbálom megállapítani a tényeket.
- A magáé vagyok.
Lottie elpirult. Ez a pap most tényleg flörtöl vele? Bizonyára nem…”
„- Segíteni akart mindazokon, akik a saját erejükből nem tudtak magukon segíteni. Aggódott az éhes, rongyos gyerekekért is. Micsoda szörnyűségek folynak ebben az országban, tudja! Az a sok bedeszkázott szellemház, és ezek a szerencsétlenek az utcán alszanak!
Mrs. Murtagh fénylő szemmel csapott az asztalra. Lottie-t meglepte a szenvedélyessége. Kár, hogy kevés az ilyen lelkes, együttérző ember, gondolta.”
„- (…) Tudta, hogy mindennap megvette az újságot, hogy megnézze benne a fotókat? Hogy hátha, annyi év után, felismeri a gyerekét…
- Az újságok – eszmélt Boyd. – Láttuk az újságokat a házában.
- Megszállott volt. Mintha felismerhetné valaki a gyerekét, akit csak csecsemőként látott, akkor is csak pár percig! Próbáltam beszélni vele, de hajthatatlan volt. Csak azt mondogatta, hogy az ő gyereke, és tudni fogja, ha látja.”
„- Ez egy többsávos körforgalom, ezerfelé megy, és végül sehová… Semmi nyom, semmi fő csapás, amit követhetnék… És ezek a feljegyzések! Miért vannak itt, Rómában? Ez nagyon szokatlan!
- Nem szokatlan, végtére is az egyház azt csinálja, amiben a legjobb: elfed. Elrejt. Szőnyeg alá söpör.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A történet Lottie Parker nyomozóról szól, akit kihívnak egy gyilkossághoz. Az eset különlegessége, hogy a bűntény egy katedrálisban történt, valamint hogy nem sokkal később újabb, az elsőhöz köthető gyilkosság történik. A szálak egy rég bezárt, egyház által vezetett gyermekotthonba vezetnek, amelyben évtizedekkel ezelőtt borzalmas dolgok történtek a gyerekekkel.
Egyszerű, de fordulatos
A regény stílusa letisztult és egyszerű, ami nekem alapjában véve bejön, mivel én magam sem szeretek rizsázni az írásaimban. Ebben az esetben viszont egy-egy fejezetnél azt éreztem, hogy túlságosan egyszerű a szöveg. Ez mondjuk a történet élvezetében egyáltalán nem zavart olvasóként, mert az fordulatos, izgalmas és összetett volt, csak íróként hiányérzetem volt kicsit.
Ami klassz, hogy a történet logikusan volt felépítve. Akadt olyan titok, amire magamtól is rá tudtam jönni, és akadt olyan is, amivel sikerült az írónőnek meglepnie. Szerintem ez a tökéletes arány, így megvan a sikerérzet és a döbbenet is egyszerre.
Nyomozókarakter
Nos, Lottie Parker karaktere számomra egyedi volt, legalább is az általam ismert nyomozók egyikéhez sem hasonlított. Egy negyven körüli nőről beszélünk, akinek meghalt a férje, és van három gyereke, emellett pedig elég veszélyes foglalkozást űz.
Nagyon izgalmas volt például az, hogy egy 21. századi nő hogyan tudja egyedülálló szülőként összeegyeztetni a rendőri munkáját három gyerek nevelésével. Szépen előjött, hogy mennyire nagy teher, amikor szó szerint minden egyetlen szülő nyakába szakad. Mert hát, Lottie imádja a gyerekeit, de imádja a munkáját is. Viszont a munkája olyan, hogy sokszor akadályt jelent abban, hogy a gyerekeivel rendesen törődjön. Sőt, a munkája a gyerekeire nézve is veszélyes.
Emellett persze ott van még a férje elvesztése okozta trauma, aminek köszönhetően Lottie elkezdett inni, gyógyszereket szedni. Ahogy érzékeltem a regényben, még nem lett függő, de már a határán áll. Az ital és gyógyszerek hátráltatják az életében, és ha tovább halad ezen az úton, akkor függő lesz, és tönkreteszi mind magát, mind a családját. Szóval azt is izgalmas végigkövetni, hogy vajon le tud-e állni, és helyre tudja-e zökkenteni az életét.
Mondjuk a gyerekek sem tökéletesek. Már nagyobbak, úgyhogy sok téren tudnának gondoskodni magukról, és segíteni az anyjuknak is, hogy kicsit könnyebb legyen a dolga, de még egy vacsorát sem tudnak (vagy akarnak) összedobni. Szóval Lottie-tól és a gyerekektől is változást vártam olvasóként, és jó volt végigjárni az utat, amit a lelki fejlődés terén megtettek.
Segítő
Minden nyomozó mellé kell egy társ, ebben az esetben ez Boyd, Lottie egyik beosztottja. Azon kívül, hogy van valamiféle vonzódás Boyd és Lottie között, és hogy Boyd jó ember és jó nyomozó, sajnos mást nem igazán tudhattunk meg róla. Jó lett volna kicsit jobban megismerni őt, egyfelől, hogy jobban megértsük a Lottie-hoz való kötődését, másfelől, hogy jobban meg tudjuk őt kedvelni. Így nekem nagyon mellékszereplő maradt. De remélhetőleg ez a következő könyvekben változni fog, és jobban előtérbe kerül a karaktere.
Ami egyébként különlegessé teszi ezt a segítői kapcsolatot, hogy itt Lottie, vagyis a női karakter az, aki magasabb pozíciót tölt be, míg Boyd, a férfi karakter a beosztottjaként dolgozik. A regény szépen bemutatja, hogy fordított felállásban is tökéletesen lehet dolgozni úgy, hogy mind a vezető szerepben lévő nő, mind a beosztott szerepben lévő férfi jó munkát végez, elégedett a saját szerepével, és kiegészítik egymást. Ez már tényleg egy igazi 21. századi regény, amelyben a nő bármire képes úgy, hogy közben mégsem férfiasodik el, és a férfi sem lesz nőies attól, hogy esetleg egy nő utasításait kell végrehajtania.
Borzalmas titkok és szörnyű hazugságok
A krimi/thriller szál azért olyan szörnyű, mert akár igaz is lehetne, sőt, valamilyen szempontból az is. Egyre több botrányra és szörnyűségre derül fény mostanság, amelyet a katolikus egyház körében követtek el a közelmúltban. Sok helyen olvashatunk arról, hogy alig néhány évtizede milyen borzalmas helyek voltak az egyház által fenntartott gyermekotthonok, intézetek. Pedofil botrányok, munkatáborszerű Magdolna-házak, eltussolt halálesetek, szinte minden szörnyűség megesett már ezekben a berkekben, és a legtöbbet igyekeztek a szőnyeg alá söpörni és eltussolni, csak hogy megvédjék az egyház hírnevét.
Ez a regény is erről szól. A Szent Angéla Gyermekotthonban a papok és apácák mind bűnösök voltak. Akadtak, akik szörnyűségeket tettek, és olyanok is, akik „csak” elfordították a fejüket, és ahelyett, hogy megvédték volna a rájuk bízott gyermekeket, inkább hallgattak arról, amiről pedig pontosan tudtak.
A regény cselekményének jelenében a Szent Angéla már rég bezárt, de a titkait nem tudta örökre eltemetni. Néhány vállalkozó megvette a helyet, hogy lerombolják és átépítsék, ám különös halálesetek zavarják meg a várost, amelyek a gyermekotthonhoz köthetőek. Visszaemlékezések formájában megismerhetjük, milyen borzalmakon kellett keresztülmennie a Szent Angélába került gyerekeknek, miközben végigkövethetjük Lottie nyomozását a jelenben.
A nyomozás azért izgalmas, mert a Szent Angélában élt gyerekek többsége az átélt borzalmak után felnőttkorára nevet változtatott, így nem tudhatjuk biztosra, hogy ki kicsoda. Ahogyan azt sem, hogy ki az a pap, akit csak egyfajta becenéven ismertek a gyerekek, és aki a legborzalmasabb tetteket követte el ellenük.
Egy másik segítő?
Joe atya többféle szempontból is felkeltette a figyelmemet. Egyfelől az alapszemélyisége, merthogy hiába pap, állítólag sosem vetette meg a nőket, vagyis elég világ módra gondolkozik és viselkedik. Közte és Lottie között is szikrázik a levegő, bár Joe atya váltig állítja, hogy ő csak barátkozni akar…
Másfelől Joe atya egyszerre gyanúsított és állítólagos segítő az adott nyomozás során. Ugyanis jelen van az első gyilkosság helyszínén, sőt, elvileg másodiknak ér a holttesthez. Vagyis megvolt a lehetősége arra, hogy elkövesse a bűntényt. Egyéb furcsaságok is vannak körülötte, például az, hogy pap létére nagyon segíteni akar Lottie-nak abban, hogy leleplezze a saját egyháza titkait.
Szóval végig nem lehet tudni, mik a céljai, miért segít, van-e köze valójában a bűnesetekhez (akár a gyilkosságokhoz, akár az évtizedekkel korábban történt borzalmakhoz). Az olvasóban végig ott a kétely, hogy Joe atya valóban segíteni akar, vagy csak azért folyik bele a dolgokba, hogy akadályozza a nyomozást valamilyen okból, és tévútra vigye Lottie-t.
Ami érdekes, hogy a kételyek ellenére sikerült vonzóvá tenni Joe atya karakterét. Olyan borzongató módon, amikor az ember lánya nem tudja, hogy a helyes pasi a következő pillanatban megölelni vagy megölni akarja-e, de teljes szívvel reméli, hogy inkább az első.
A regényt azoknak ajánlom, akik kedvelik a fordulatos thrillereket és krimiket, és akik szeretnének megismerkedni egy 21. századi, feminista, női nyomozókarakterrel.
Kedvenc karakterek: Lottie, Joe atya, Sean
Kedvenc idézetek:
„- Tizenhat éves vagy, Chloe, és a suliban van háztartástanórátok, nem tudnál egyszer készíteni valami vacsorát?
- Minek – vont vállat Chloe -, amikor hazajössz, úgyis az az első, hogy megmondod, mit nem csináltam jól.
Telitalálat.”
„Azok a tornyok. Azok a templomok. A templomok, és a város lakói fölötti mérhetetlen hatalmuk… A város lakóin, a családján, őrajta! Az egyik harang hatot ütött. A hang olyan erős volt, hogy a kocsi ablakait is megrezegtette. Nem volt előle menekvés. A templom és az állam elől nincs… Két tüske Ragmullin történelmének tenyerében, és a magáéban is.”
„- Ez hivatalos kihallgatás? Hívjam az ügyvédemet? – kérdezte Joe.
Lottie meglepődött, de aztán látta, hogy az atya mosolyog.
- Nem hiszem, hogy a nyomozás e szakaszában szüksége lenne ügyvédre, atyá… khm.., Joe. – Kicsit furcsának találta a szavakat. – Csak próbálom megállapítani a tényeket.
- A magáé vagyok.
Lottie elpirult. Ez a pap most tényleg flörtöl vele? Bizonyára nem…”
„- Segíteni akart mindazokon, akik a saját erejükből nem tudtak magukon segíteni. Aggódott az éhes, rongyos gyerekekért is. Micsoda szörnyűségek folynak ebben az országban, tudja! Az a sok bedeszkázott szellemház, és ezek a szerencsétlenek az utcán alszanak!
Mrs. Murtagh fénylő szemmel csapott az asztalra. Lottie-t meglepte a szenvedélyessége. Kár, hogy kevés az ilyen lelkes, együttérző ember, gondolta.”
„- (…) Tudta, hogy mindennap megvette az újságot, hogy megnézze benne a fotókat? Hogy hátha, annyi év után, felismeri a gyerekét…
- Az újságok – eszmélt Boyd. – Láttuk az újságokat a házában.
- Megszállott volt. Mintha felismerhetné valaki a gyerekét, akit csak csecsemőként látott, akkor is csak pár percig! Próbáltam beszélni vele, de hajthatatlan volt. Csak azt mondogatta, hogy az ő gyereke, és tudni fogja, ha látja.”
„- Ez egy többsávos körforgalom, ezerfelé megy, és végül sehová… Semmi nyom, semmi fő csapás, amit követhetnék… És ezek a feljegyzések! Miért vannak itt, Rómában? Ez nagyon szokatlan!
- Nem szokatlan, végtére is az egyház azt csinálja, amiben a legjobb: elfed. Elrejt. Szőnyeg alá söpör.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
Patricia Gibney új nyomozókaraktert alkotott Lottie Parker megálmodásával, aki talán olyan híres lesz, mint nagy elődei. A játék során könyvcímeket találtok majd minden állomáson, azt kell megfejtenetek, hogy melyik híres nyomozókarakterhez tartoznak az adott könyvek. A dolgotok annyi, hogy beírjátok a nyomozókarakter teljes nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.
Címek a játékhoz:
Kakukkszó, A selyemhernyó, Gonosz pálya
Patricia Gibney új nyomozókaraktert alkotott Lottie Parker megálmodásával, aki talán olyan híres lesz, mint nagy elődei. A játék során könyvcímeket találtok majd minden állomáson, azt kell megfejtenetek, hogy melyik híres nyomozókarakterhez tartoznak az adott könyvek. A dolgotok annyi, hogy beírjátok a nyomozókarakter teljes nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.
Címek a játékhoz:
Kakukkszó, A selyemhernyó, Gonosz pálya
Állomáslista:
06.25. Spirit Bliss Sárga könyves út
06.27. Szembetűnő
06.29. Olvasónapló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése