Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2018. június 15., péntek

Könyvhét 2018.



Az idei Könyvhét még kalandosabb utazással kezdődött, mint a Könyvfesztivál. Először is úgy indultam neki a vonatútnak, hogy előtte egész éjszaka hatalmas vihar volt, olyanokat dörgött az ég, amilyet 33 évem alatt még sosem hallottam. Mintha közvetlenül a házunk mellett csapódtak volna be a villámok. Anyum reggel kérdezte is, biztosan neki akarok-e vágni az útnak, de én eltántoríthatatlan voltam, abban reménykedtem, hogy az eső éjszaka kieste magát Pesten is, és minden rendben lesz. Amikor felültem a Pécs-Kelenföld IC-re, épphogy csak szemerkélt az eső, úgyhogy kezdtem is megnyugodni. Aztán a vonattal olyan viharokon haladtunk keresztül, hogy már azt vizionáltam magam elé, mire megjelenek a Könyvhét helyszínén, már mindenki összecsomagolt, és hazament, csak én állok ott egyedül. XD

Volt egy izgalmas esőben átszállásom félúton vonatpótló buszra, végül azért szerencsésen megérkeztünk Kelenföldre. Itt várt rám Kolozs Kitti és Gruden Regina, akiknek meg a Budapesten belüli közlekedéssel gyűlt meg a bajuk, de hősiesen kijöttek elém.

Egy nagyon-nagyon kicsit megint eltévedtünk a Könyvhét helyszíne felé menet, de végül megérkeztünk oda. Kicsit nézelődtünk, beköszöntem a KMK standjához a lányoknak, mosdót kerestünk, aztán mentem is az Alexandra standjához. Még Palásthy Ági és Kozári Dorka dedikáló ideje tartott, de voltak olyan nagyon-nagyon kedvesek, hogy megosztották velem a dedikáló asztal napernyője alatt a helyet, hogy kevésbé ázzak agyon. Ugyanis az eső egyre jobban és jobban esett, és úgy tűnt, nem is akar egyhamar elállni.

Beszélgettünk Ágival és Dorkával, és kiderült, hogy Ági lánya tanult koreaiul és odavan a koreai dolgokért, szóval azonnal meg is beszéltük, hogy felveszem majd vele a kapcsolatot, hogy legyen kivel megbeszélnem a különböző nyelvi és egyéb kérdéseimet. :)

Az eső még akkor is zuhogott, amikor eljött a dedikálásom ideje. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy majd ácsorgok ott egy órát egyedül, mert ki is vállalná a bőrig ázást miattam, és mindig kellemesen meglep és felmelegíti a szívemet, hogy mégis vannak olyan bátor, hűséges olvasóim, akiknek mit sem számít a vihar. Tényleg szívből köszönöm nekik!

Dedikáltam könyveket, emlékkönyvet, megtudtam az egyik olvasómtól, hogy az én regényeim indították el a könyvmollyá válás útján, valamint találkoztam Mártival is, régi, kedves ismerősömmel. Mindenki nagyon kedves és az időjárás ellenére nagyon vidám és mosolygós volt, úgyhogy egy percre sem éreztem azt, hogy kár volt elindulni otthonról ebben az időben. Sőt, nagyon jól éreztem magam.

Dedikálás közben összefutottam Rácz-Stefán Tibivel és Deszyvel. Tibi ottfelejtette a kis könyvjelzős-tollas tatyóját a dedikáló asztalon, de leadtam a standnál dolgozó lányoknak, akik megőrizték, és visszaadták neki.

Amikor letelt az egy óra, Kitti, Regi, Márti és én elindultunk körülnézni a standoknál. Épphogy csak elkezdtük a nézelődést, amikor megállított egy aranyos lány, hogy sajnos a dedikálást lekéste, de aláírnám-e még neki a könyvét. Természetesen megálltunk az egyik szabad asztalnál, és dedikáltam neki egyet.

Ezután a Twister Kiadó standja felé vettem az irányt. Mivel a Blogturné Klub keretében én lettem az új kapcsolattartó a Twisterrel, így gondoltam, bemutatkozom nekik. Találkoztam is a Kiadó marketingesével, akit szintén Adrinak hívnak, és beszélgettünk egy kicsikét. Nagyon kedves volt tőle, hogy szánt rám némi időt a munka mellett. Rákérdeztem nála, hogy mikor jön ki A kárhozott folytatása, és azt mondta, hogy előbb még egy másik regénnyel foglalkozik a fordító, de utána jön az is. Mondtam, neki, hogy alig várom! :)


Továbbsétálva megálltam a Menő Könyveknél is, ahol beszélgetni kezdtem a Kiadó egyik munkatársával. Nagyon kedvesen mesélt nekem az új könyveikről, elmondta, melyik miről szól, milyen stílusú, melyiket miért szerethetném, és mivel átragadt rám a lelkesedése, rögtön el is hoztam két könyvet tőlük. Az egyik Király Anikótól a Strand, papucs, szerelem, ami az elmondása szerint nagyon humoros könyv. A másik Mészöly Ágnestől a Vágod? Ez azért izgi, mert sosem láttam még ilyen kivitelezésű könyvet ezelőtt. Egyfelől két oldalról is olvasható a könyv. Előröl és hátulról kezdve is más-más szemszögből van elmesélve a történet. Aztán amikor középen a két szemszög összeér, van néhány oldal, amit nekünk, olvasóknak kell ollóval szétvágni, és itt találhatjuk a történet befejezését. Nagyon klassz maga az ötlet, tetszik a kivitelezés is, úgyhogy alig várom, hogy belekezdhessek. És életemben először ollóval eshetek majd neki egy könyvnek úgy, hogy az nem számít rongálásnak. :D

Ezután körbejártuk a standokat, majd leültünk megnézni Pusztai Andrea Bizánc-trilógiájáról, valamint Trux Béla Eretnek című könyvéről szóló beszélgetést. Mindkettőt Rozsonits Judit vezényelte le, és mindkettő nagyon érdekesre sikeredett. A rossz csak az volt, hogy a beszélgetésnek köszönhetően még jobban vágyom Andi könyveire, és most már Béla könyvére is, de jelen pillanatban nincs pénzem egy könyvre sem, nemhogy négyre. Szipp… Viszont elhatároztam, hogy egyszer mindenképpen megveszem mind a Bizánc-trilógiát, mind az Eretneket.

A beszélgetések után még kódorogtunk egy kicsit, aztán betértünk a Mekibe, mert a lányoknak mosdó kellett. Ott beszélgettünk még egy kicsikét, majd végül elindultunk a Déli pályaudvarra a vonatomhoz. Természetesen, ahogy indulnom kellett, azonnal elállt az eső és kisütött a nap. :D Ó, és miközben kifelé verekedtük magunkat a tömegből, pont engem sikerült letojnia egy madárnak. :D Öröm az ürömben, hogy nem a hajamra vagy a ruhámra ment, hanem csak a karomra, így könnyen letörölhettem. XD


Még az utolsó pillanatban sikerült elkapnunk V. K. Bellonét néhány szóra és fényképre, aminek nagyon örültem, mert igazán megkedveltem őt a közös munka alatt, míg a Rabszolgák korának írásában segített.

Végül a lányok feltettek a vonatra. Most már tudtuk, hogy az első kocsik egyikébe kell felszállni, szóval nem a vécé mellett kellett utaznom, mint a Könyvfesztivál visszaútján, bár nem tudom, hogy ezt jobb lehetőségnek tartsam-e. Ugyanis, miután Kitti leszállt Kelenföldnél, leült velem szembe egy idős néni, akivel azon kívül, hogy úgy köhögött egész Pécsig, mint egy tbc-s, más gond nem volt. Viszont így a 3 órás út alatt végig azon gondolkoztam, vajon másnapra én is beteg leszek-e. Szerencsére nem lettem. :D

Az út most nem volt túl izgalmas, a nagy részét végigaludtam, a maradék időben pedig olvastam vagy bambultam ki a fejemből. Végül hazaértem, anyu várt a pályaudvaron, hazabuszoztunk, és legalább úgy örültem a kutyusaimnak hazaérve, ahogyan ők örültek nekem. :)

Itt megnézheted a többi Könyvhétről készült fotót: KATT

Ezer hála Kittinek és Reginek, amiért velem töltötték az egész napot, és külön köszönöm Kittinek, hogy végigfotózta a dedikálásomat. :) 

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése