~ Sárga könyves út ~

2019. december 14., szombat

Meik Wiking: Az emlékteremtés művészete – Blogturné


A Kossuth Kiadó munkájának hála idén újabb Meik Wiking kötettel gazdagodhatnak a nagy sikerű Hygge és Lykke könyvek kedvelői: a dán boldogságkutató ezúttal az emlékek fontosságára és milyenségére koncentrálva alkotta meg az idei szezon tökéletes takaróba burkolózva melegedős, teát szürcsölős olvasmányát. Ennek örvendezvén tíz bloggerünk döntött úgy, hogy egy turné keretein belül maga is nyomába ered az emlékeknek, úgyhogy tartsatok velünk extra hosszú turnénkon, és a végén akár a kötet egy példányával is gazdagabbak lehettek! 

Meik Wiking Az emlékteremtés művészete című könyvére azért voltam kíváncsi, mert az emlékezéssel mindig is gondom volt. Érdekelt, hátha olvasok majd valami olyat a könyvben, ami által egyfelől megértem majd azt, hogyan működik a memóriám, másfelől azt reméltem, hogy kapok majd néhány tippet, hogyan működjön jobban. Őszintén szólva nem nagyon vagyok jóban az emlékeimmel. Nem azért, mert utálom őket, vagy rossznak tartom az összeset, hanem azért, mert bosszant, hogy nem emlékszem tisztán bizonyos részletekre. Sokszor hallottam már azt, hogy az embertől mindent elvehetnek, kivéve az emlékeit, de ez szerintem nem így van. Az emlékek maguktól is szép lassan elvesznek, még a fontosak is megfakulnak, körvonalaikban tudjuk csak felidézni őket, és elég egyetlen rossz helyen ért fejütés egy baleset során vagy egy betegség ahhoz, hogy akár a nevünket is elfelejtsük. Sőt, a szeretteinket is.

Ami tetszett

1. Emlékeztető

A könyv tudományos kísérletekről és személyes élményekről mesélve emlékeztet minket mindarra, amit nagyrészt egyébként magunktól is tudunk. Például, hogy az első alkalmakra jobban emlékezünk, vagy hogy a különböző érzékszervi tapasztalatokkal (pl. egy parfüm illatával, egy étel ízével, egy egyedi hanggal stb.) fűszerezett események emlékét a későbbiekben könnyebben előcsalják az azonos érzékszervi impulzusok. De ez az emlékeztető egyáltalán nem baj, mert ha az agyunk tud is valamit, az még nem jelenti azt, hogy tudatossá is tudjuk tenni a tudásunkat a gyakorlatban. Ehhez kell pl. egy ilyen könyv, ami egyfelől élményt nyújt, és ezzel segít emlékezni arra, hogy emlékezetessé akarjuk tenni az életünk eseményeit, másfelől tippeket ad arra, hogyan érhetjük ezt el. Pl. vegyünk részt minél több új élményben, próbáljuk minden érzékszervünkkel befogadni a körülöttünk lévő világot és hasonlók.

Az ember ebben a rohanó világban annyi impulzust kap, hogy el is felejt megállni némi emlékgyűjtésre. Ám a könyvben lévő kis történetek és tippek talán segítenek abban, hogy kiszakadjunk kicsit a pörgésből, és megpróbáljunk jobban figyelni önmagunkra, a világra, a minket érő élményekre, amiknek nem is kell nagy dolgoknak lenniük, elég egy kellemes este a szeretteink társaságában.

Olvasás közben jöttem rá arra, hogy a bosszúságom végül is felesleges. Nem az a fontos, hogy egy emlék minden részletét fel tudjam idézni, hanem az, hogy ha az emlék homályosan eszembe jut, akkor fel tudjam idézni azt az érzést, amit akkor, régen éreztem. Vagyis nem az éles részletek, hanem az érzések a fontosak.

2. Kísérletek

Több érdekes kísérlet is volt a könyvben, de számomra az volt az egyik legérdekesebb, amit magamon is kipróbálhattam. A könyv leírja egy videó elérhetőségét a neten, és arra kéri az olvasót, hogy nézze meg azt és hajtsa végre a videóban található feladatot. A videót hat emberke látható, 3 sötét, 3 fehér ruhában, és egy-egy labdát dobálnak az azonos pólósok egymás között. A feladatunk az volt, hogy számoljuk össze, hányszor dobják egymásnak a fehér ruhások a labdát. Persze azonnal megnyitottam a videót, mert érdekelt, mi ebben a lényeg, és elkezdtem számolni a dobásokat. Aztán véget ért a labdázás, én tudtam a dobások pontos számát, de feltettek még egy kérdést a videóval kapcsolatban, amin teljesen megütköztem. Mert hát az én figyelmemet is elkerülte egy csavar számolás közben. Nem árulom el a csavart, mindenki nézze meg maga a videót, és tesztelje le önmagát. Az biztos, hogy nagyon elgondolkoztató volt az egész helyzet.

3. Magánemlékek

Meik Wiking egy csomó emlékét elmeséli a könyvben, ami egyfelől szórakoztatónak bizonyult, másfelől közelebb hozza az olvasóhoz a szerzőt. Nagyon tetszett a személyiségében és a kutatásában az a momentum, amikor arról mesélt, hogyan lehet egy cikis emléknek elvenni a negatív élét. Egy saját cikis emléket írt le és vállalt fel ehhez a kötetben, amit valóban úgy mesélt el, hogy az inkább humoros legyen, mintsem rossz érzetet keltő.

Bár nem tudatosan, de én is hasonlóan oldom fel magam a negatív emlékek hatása alól, csak van, hogy kevesebb, van, hogy több időre van szükségem ehhez.

Sok kellemes emlékéről is mesél nekünk az író az oldalakon. És mindezt nagyon klassz stílusban teszi, mert a szavaival képes különleges hangulatokat elénk varázsolni. Mintha mi is ott lennénk vele adott helyen, adott helyzetben, éreznénk az illatokat, kóstolnánk az ételeket, hallanánk a hangokat.

4. Nem értek egyet

Egyetlen apró megállapítás volt a könyvben, amivel én nem értek egyet. Azt írta a szerző az egyik fejezetben, hogy maradandóbb és nagyobb élmény, ha üzenetek írása helyett inkább hangüzenetet hagyunk, vagy felhívunk másokat. Nos, én utálok telefonálni, de szó szerint. Ha cseng a mobilom, gyomorgörcsöm van, és ha nekem kell hívnom valakit, akkor már legalább egy órával a megbeszélt időpont előtt azon görcsölök, hogy nemsokára telefonálnom kell.

Ezen kívül van az életemben jó pár olyan levél, írásos üzenet, amely egy életre belém égett emlékként, viszont élő beszélgetés csak néhány ilyen akad. Talán mert íróként sokkal könnyebben, hatásosabban ki tudom fejezni magam írásban, mint szóban, nem tudom...

5. Egy évnyi tanács

A könyv végében hónapokra lebontva kap az olvasó feladatokat annak érdekében, hogy maradandó emlékeket szerezzen magának. Pont jókor jelent meg ez a könyv, mert nemsokára január, és aki úgy érzi, akár el is kezdheti ezeket teendőket megvalósítani.

Úgy döntöttem én is belevágok, aztán meglátjuk, hogy milyen haszna lesz. :) Ha valaki más is így tenne, és van kedve hozzá, mesélje el nekem, mire jutott a feladatokkal. :)

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

Meik Wiking legújabb kötete az emlékekre, ezek megőrzésére és teremtésére koncentrál, ezért ezennel blogturnénkon is rendhagyó feladatokkal készülünk számotokra, továbbgondolva kissé Az emlékteremtés művészetének témáját. Nem lesznek cseles feladványok, sem képek, sem elrejtett betűk vagy idézetek - nem, ezúttal arra kérünk Benneteket, hogy osszatok meg velünk egy-egy szeletet az emlékeitekből: minden állomáson találhattok majd egy emlékekkel kapcsolatos kérdést, a feladatotok csupán annyit, hogy egy-két szóban válaszoljatok! A turné végén egy szerencsés gazdagabb lehet a könyv egy példányával!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a nyereményjátékhoz:

Milyen illat idéz fel benned szép emlékeket?


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

12. 07. Zakkant olvas
12. 09. Olvasónapló
12. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 13. Csak olvass
12. 15. Szofisztikált macska
12. 17. Könyv és más
12. 19. Nem félünk a könyvektől
12. 21. Readinspo


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése