Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2019. december 29., vasárnap

Pierre Boulle: A majmok bolygója


Miért választottam ezt a könyvet?

Nagyon bírom A majmok bolygója legújabb filmtrilógiáját, amelyből megtudhatjuk, hogyan lett Caesarból olyan intelligens majom, mi történt az emberiséggel, és hogyan lettek a majmok az uralkodó faj a bolygón. Ezen kívül szintén kedvelem A majmok bolygója eredeti filmváltozatát Charlton Hestonnal. Szóval már elég régen el akartam olvasni Boulle regényét, mert érdekelt, hogy vajon könyv formájában milyen is a történet.


Első gondolatok

Amikor belekezdtem a regénybe, azonnal rájöttem, hogy nagyon más lesz, mint a film, ugyanis egy olyan jelenettel kezdődik az egész, amelyet a filmből teljesen kihagytak. Valószínűleg azért, hogy hagyjanak egy kis reményt a tévénézőnek, és ne döntsék totális depresszióba.

A könyv keretes szerkezetű. Az elején és a végén egy Jinn és Phyllis nevű szerelmespárról olvashatunk, akik vakációzásra mennek az űrbe, és találnak egy palackpostát. Az üvegben, amelyet beszednek az űrből, egy papírtekercs van, azon pedig egy emberi űrhajós története, aki elhagyva a földet a majmok bolygóján kötött ki. Vagyis a tekercs meséli el azt a sztorit, amit mi a Charlton Heston-os filmben végignézhettünk.

A keret titokzatosan van megírva, nincs semmi kimondva, de szinte azonnal rájöttem, mi is a jelentősége az egésznek, úgyhogy annyira nem nagy rejtély szerintem... Ennek ellenére persze nem spoilerezek, hátha mégis van valaki, akit meg tud lepni a regény.


A történet

A könyvben lévő majmok sokkal fejlettebbek, mint a filmbeliek. Hatalmas városaik vannak modern épületekkel, autót vezetnek, szóval én a leírások alapján úgy képzeltem el a világukat, mint a huszadik századi emberi világot.

Míg a régi filmváltozatban a majmok megmaradtak félig majomszerűnek, addig a könyvben én sokkal emberibbnek érzem őket. Nem mellesleg bár olvasás közben is frusztrált, hogy elnyomnak minket, embereket, és úgy viselkednek velünk, mintha állatok lennénk, valahogy sokkal kisebb dühöt éreztem, mint a film nézése közben. Ennek az oka valószínűleg a főszereplő volt, de erről majd később még írok.

„Egy ennyire elsatnyult emberi faj, mely oly könnyen megadta magát, nem töltötte-e ki valóban a maga idejét itt a bolygón, s nem kellett-e helyét egy nemesebb fajnak átadnia?”
 
A könyv gyönyörűen tükröt állít elénk, emberek elé. A könyvet olvasva, filmet nézve elszörnyedünk, hogyan bánnak a majmok az emberekkel, hajlamosak vagyunk emiatt gonosznak érezni őket, de az igazság az, hogy semmivel sem bánnak rosszabbul velünk, mint ahogyan mi az állatokkal a valóságban. A történetbeli majmok ugyanolyanok, mint a valóságbeli emberek. Vannak kegyetlen majmok, nagyravágyó majmok, "emberséges" majmok, ahogyan köztünk is léteznek jó és rossz emberek.

Egyébként azt nem tudom eldönteni, hogy a könyv vagy a film vége a jobb. Arra emlékszem, hogy amikor először láttam a filmet, akkor a vége (amikor Taylor megtalálja a Szabadság-szobor romjait a tengerparton, és rájön, hogy nem egy idegen bolygón jár, hanem a földön, ahol az ember kiirtotta saját magát) nagyot ütött. A könyvnél nem éreztem ekkora sokkot, viszont az meg azért tetszett nagyon, mert a keretes szerkezet sokkal bátrabban felvállalja az emberiség számára depresszív és lehangoló jövőképet. És én bírom az ilyesféle bátorságot, még ha bele is sajdul a lelkem. 


Karakterek

Nos, igen, ahogy fentebb is említettem, a könyv kevesebb dühöt váltott ki belőlem, és ennek az egyik oka mindenképpen a főszereplő karakter. Ugyanis a könyvbeli pasas eléggé unszimpatikus. Míg a filmbeli Taylorral együtt tudtam érezni, addig a könyvbeli főszereplő személyisége taszított. Ezért úgy igazán sajnálni sem tudtam őt.

Az egyetlen, ami érdekelt, hogy Nova és még valaki, akiről nem spoilerezek, biztonságba kerüljön, értük izgultam. A főszereplő annyira nem érdekelt.

Zira és Cornelius körülbelül olyanok voltak, mint a filmben. Tudósok, akikbe szorult némi emberség, de csak azért, mert felismerik, hogy az emberek értelmesebb lények, mint gondolták, és emiatt érdekesnek kezdik látni őket.

„Ami most velünk történik, előre látható volt. Szellemi renyheség uralkodik el rajtunk. Nem kellenek a könyvek; már a bűnügyi regények is túlzott szellemi megterhelést jelentenek. Nincs már játék, legfeljebb a pasziánsz. Már a gyermeteg mozi sem vonz senkit.”
 

Hogy tetszett a könyv?

Örülök, hogy olvashattam, mert érdekes volt önmagában is meg a filmekkel összehasonlítva is. Viszont nem fogott meg annyira, és nem váltott ki belőlem olyan erős érzéseket, mint az eredeti A majmok bolygója film és a legújabb filmtrilógia.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki látta a könyvből készült filmeket, és azoknak, akik kedvelik az érdekesen felépített, depresszív disztópiákat.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése