Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2019. december 5., csütörtök

Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve – Blogturné


A Park Kiadó gondozásában megjelent csodálatosan igényes Lányok és asszonyok aranykönyve c. kötet a 19-20. század fordulójára repít minket, ahol aztán kétes hírű házakba, hálószobákba és orvosi rendelőkbe egyaránt kalauzol, miközben részletesen, lépésről lépésről halad végig olyan témákon, mint a női test, szexualitás, termékenység, egészség, iskoláztatás és szépség. A könyv lapjain számos érdekességet tudhatunk meg hiteles forrásokból - legújabb blogturnénk keretein belül ezeknek szegődik nyomába három bloggerünk, s ha velük tartotok, nem csupán rengeteg új tudással, de akár a kötet egy példányával is gazdagabbak lehettek! 

Szécsi Noémi Lányok és asszonyok aranykönyve című könyvére azért voltam kíváncsi, mert bár sok regényt olvastam és sok filmet láttam már, ami a múltban játszódott, és amelyből megtudhattam egy keveset arról, hogyan éltek korábban a lányok és nők, ám most mindezzel tényszerűen akartam szembesülni. Anélkül, hogy egy író túlromantizálna vagy túldramatizálna bármit is, csak hogy az emészthetőbb és érdekesebb legyen az olvasóinak regény formájában.

Ami tetszett, érdekesnek találtam


1. Jó stílus

Kezdjük azzal, hogy a könyv nagyon olvasmányosan, érdekesen vezet be minket a lányok és nők múltbeli életébe. Az ismeretterjesztő könyvek esetében mindig félek attól, hogy milyen a stílus, mert ha túl tudományos, túl száraz, akkor könnyen unalmassá válik a legizgalmasabb téma is. Itt szerencsére, egy percig nem unatkoztam.

A szöveget régi történetek, levelek, jegyzőkönyvek, cikkek, egyéb érdekes dokumentumok és történelmi emlékek teszik izgalmassá. Olyannyira, hogy esetenként teljesen beszippantott a könyv, és teljesen átéltem azt, amiről olvasok, pedig nem is egy regény volt a kezemben. Többször volt gyomorgörcsöm, hasfájásom, valamint éreztem szorongást, dühöt, de hatalmas hálát és megkönnyebbülést is, miközben az oldalakat faltam.

2. Még rosszabb, mint gondoltam

Aki régi olvasóm, tudja, hogy nagyon érdekelnek a nőkkel kapcsolatos témák, a női egyenjogúság, a feminizmus. Elég sokat és sokfélét olvastam már ebben a témában, és már volt egy kialakult kép a fejemben arról, hogy vajon milyen élete is lehetett a lányoknak és nőknek régen. Aztán olvasni kezdtem a Lányok és asszonyok aranykönyvét, és rájöttem, hogy lényegében a tényeknek csak egy nagyon aprócska morzsájával voltam eddig tisztában.

Konkrétan néhány dolog sokkolt, mert sosem gondoltam ennyire mélyen bele az okokba, okozatokba, és nem láttam ilyen mélyen a rétegeket. Pedig azt gondoltam, elég tájékozott vagyok a témában, elég sokat gondolkoztam már ilyesmikről, de nem! Még ezernyi információ és átgondolni való van, ha tényleg bele akarok látni a nők múltjába, jelenébe és jövőjébe.


Például, amikor a könyvben arról volt szó, hogy az előkelő rétegből származó nők csak azért maradhattak érinthetetlenek a nászéjszakáig, mert beáldozták úgymond az alsóbb rétegből való nőket, az szinte felért számomra egy pofonnal. A szegény cselédlányok és egyéb szerencsétlenebb sorsú lányok szabad prédák voltak a férfiaknak, hogy rajtuk éljék ki a mocskos vágyaikat, ahelyett, hogy a gazdag családok lányait fosztanák meg idő előtt a szüzességüktől. Persze tudtam, hogy előfordultak ilyen esetek, de hogy rendszerszinten működött az egész, abba korábban sosem gondoltam még bele. Az akkoriban mindenki számára nyilvánvaló hierarchia szerint a férfiak uraltak minden nőt, a gazdag nők pedig a szegényeken tapostak, csak hogy mentsék magukat. Nem is tudom, mi a borzalmasabb, hogy nők odalöknek más nőket a férfiak karmai közé, vagy hogy azért teszik, mert magukat, a lányaikat kell menteniük attól, hogy ők kerüljenek a férfiak karmai közé. Nagyon durva...

Az is sokkolt, hogy az előkelő fiatal lányokat mekkora tudatlanságban tartották a szexualitást illetően. Természetesen azt tudtam, hogy akkoriban elvárták a gazdagabb lányoktól, hogy szüzen menjenek férjhez, azt is, hogy sokkal prűdebben kezelték ezeket a témákat, de hogy a lányok nagy része úgy ment férjhez, hogy halovány lilája nem volt arról, vajon mi vár rá éjszaka, de tényleg semmi, az megdöbbentett. Milyen elzártságban kellett tartani ezeket a lányokat ahhoz, hogy semmilyen információ ne jusson el hozzájuk a szexről... Szó szerint a családjuk rabjai voltak...

Ahogy az egyik fejezetben is írják, így konkrétan sokként, traumaként élték meg az első alkalmat, és aztán sokan közülük életük hátralévő részében az összes többit is. Főképp, hogy legtöbbször még csak nem is olyan ember lett a férjük, akit szerettek és ismertek, hanem egy vadidegen, akit jobb esetben néhányszor láttak már az esküvő előtt. Mondjuk ki, konkrétan a múltban a nők jó részét a nászéjszakáján megerőszakolták. Mert ez akkor is erőszak, ha az adott lány nem tiltakozott ellene.

A könyvben is olvashatjuk, hogy a fennmaradt levelek, naplók és egyéb írásbeli emlékek alapján a nők többsége csalódottságot, undort, félelmet, sokkot érzett a nászéjszakáját követően. Olyan tárgyi emlék talán nem is létezett soha (vagy legalább is nem maradt fenn), ami arról szólna, hogy az adott nő számára ha nem is frenetikus, de legalább kellemes lett volna az első alkalom.

De az abortuszos rész is traumatikus volt számomra. Bár törvény tiltotta az abortuszt, mégis rendszerszintű üzletág épült rá, és tömegesen estek át rajta gazdag és szegény nők egyaránt. Egyfelől, mert nem volt védekezési lehetőség. Másfelől, mert sok esetben nem ők döntöttek arról, hogy lefekszenek-e egy férfival vagy sem. A feleségnek is "kötelességei" voltak, amikre nem mondhatott nemet, és a megerőszakolt nő sem a saját döntése miatt esett teherbe. Aztán persze ott van okként az is, hogy a nők nem szerelemből házasodtak, de aztán később szerelmesek lehettek, és egy zabigyereket nem feltétlenül tudtak megtartani (hacsak nem tudták elhitetni a férjjel, hogy az övé). Nem mellesleg, ha egy lány vagy nő szeretőtől vagy házasságon kívül esett teherbe, az hatalmas szégyen volt. Ha valaki ezek után meg is szülte a gyerekét, nem valószínű, hogy gondoskodni tudott róla. Gyerekkel már senki nem vette el, nem kapott munkát sem, vagyis nem volt pénz ételre, lakhatásra, semmire. Ha pedig valaki titokban szült, és aztán otthagyta a gyerekét másnak, hogy visszamehessen dolgozni, az a gyerek akkor is anya nélkül nőtt fel. Így sok esetben maradt az abortusz vagy az öngyilkosság.

Sokkoló volt olvasni a lányok, nők kétségbeeséséről, arról, hogy mit tettek önmagukkal félelmükben. Pedig mindez valójában nem az ő bűnük és döntésük volt pusztán, hanem az egész társadalomé, amely ilyen kilátástalan helyzetbe kényszerítette őket.

3. Bátor nők

Azért persze, a könyvben olvashatunk olyan lányokról és nőkről is, akik nem hagyták magukat, és beintettek a társadalmi elvárásoknak. Akik ahelyett, hogy "engedelmes asszonykák" lettek volna, inkább elmentek külföldre, és orvos lett belőlük. Akik a szülői tiltás ellenére ahhoz mentek feleségül, akit a szívük választott. Akik így vagy úgy, de segíteni próbáltak a többi lánynak és nőnek.

Hugonnai Vilmáról például többször is szó esik a könyvben. Róla már korábban olvastam a Vilma doktorasszony című könyvben is még gyerekkoromban, így valamicske információm volt arról, hogy ki volt, milyen élete volt, miken ment át addig, míg végül orvosi diplomát szerzett, és aztán addig, míg hasznát is vehette a tudásának. Pongrácz Henriette grófnő története már kevésbé ismert, ő a tót kocsisukkal szökött meg, aki egyszer megmentette a vízbe fúlástól, feleségül ment hozzá, és két kisfiuk született. Paulas Erika pedig építőmesterként érte el azt, hogy a tudását még a férfiak is elismerjék idővel, és megszaporodjanak a megrendelései.

Persze, nem minden lázadó lány és nő élete alakult aztán végül pozitívan, de ők legalább megpróbálták, és szabadon élhettek és esetenként halhattak meg.

4. Saját gondolatok

A könyvet olvasva két gondolat motoszkált a fejemben egész végig. Az egyik, hogy vajon hogyan bírták a nők ilyen sok-sok évszázadon keresztül elviselni azt a sok kínt, megaláztatást és borzalmat, amit át kellett élniük... Hihetetlennek tűnik, hogy nem lázadtak fel korábban, és hogy csak a 18. században merült fel egyáltalán az egyenjogúság kérdése, de még ezután is sokat kellett várni arra, hogy bármi fontosat elérjenek a nők. És még a mai napig nincsen teljes egyenjogúság.


Persze vannak jobb és rosszabb helyek. Ahhoz képest pl., hogy bizonyos országokban lányokat még mindig adják-veszik, kínozzák, erőszakolják, verik és ölik jogi következmények nélkül, a mi életünk gondtalannak tűnik. De igazi egyenlőség még a legjobb országokban sincsen, nemhogy a rosszabbakban.

A másik gondolatom pedig az volt olvasás közben, hogy köszönöm a sorsnak, hogy most születhettem meg, és nem 50-100-150 stb. évvel ezelőtt. Mert ha nem is tökéletes most sem minden, még mindig hálásak lehetünk azért, hogy viszonylag szabadabban, viszonylag egyenlőbben élhetünk, mint anyáink, nagymamáink, dédmamáink és a még korábbi női őseink.

Egy történetet is muszáj elmesélnem, amely az előző gondolatomat támasztja alá. Egyik nap a munkából hazafelé jövet a buszon olvastam a könyvet, és éppen annál a fejezetnél tartottam, amely a terhességről szól, amikor egy fiatal férfi leült közvetlenül mellém. Az adott oldalakon ábrákkal illusztrálják a korabeli nőgyógyászati vizsgálatokat, szóval elég egyetlen pillantás oldalra, és bizonyosan tudhatta, milyen témáról is olvasok éppen. És akkor ott, a buszon, elfojtottam egy apró mosolyt. Mert én megtehetem, hogy nyilvánosan ilyen témákról olvasok anélkül, hogy szégyenkeznem vagy félnem kéne. Alig száz évvel korábban ha hasonló témában műveltem volna magam, és azt valaki meglátja, annak súlyos következményei lettek volna. Abban a szent pillanatban, éreztem a szabadság édes ízét, és azt kívántam, bárcsak minden nő a világon ugyanígy érezhetné.

Szóval igen, ha még van is mit tennünk azért, hogy valódi egyenlőség legyen a világon mindenhol nő és férfi között, azért hálás vagyok, hogy most születtem meg egy viszonylag szabad országba.

5. Miért fontos?

Ez a könyv nagyon fontos szerintem, és legszívesebben minden lánynak és nőnek külön ajánlanám. Mert tudnunk kell a tényeket. Azt, hogy mi volt régen, hogyan kellett a múltban a lány- és nőtársainknak élnie. Mert ha tudjuk, akkor kisebb az esély arra, hogy hagyjuk majd visszafordítani az időt és engedjük, hogy újra elnyomjanak minket. Akkor kisebb az esély rá, hogy egy Gileád a valóságban is létrejöhet egy mostanra már modern országban.


Kedvenc idézetek:


„A másik, mondhatni állandó iskoláztatás elleni érv az volt, hogy a lányok a menstruáció miatt nem élhetnek olyan teljes életet, mint a férfiak, és már csak azért sem kelhetnek az oktatás vagy a munka területén versenyre, mert a havivérzésük miatt az életükből éveket veszítenek. (...) Mindazonáltal mint a legtöbb, olykor mondvacsinált kíméletre való intés esetében, a fizikai munkát végző nők – cselédek, munkásnők – "gyenge teste" miatt senki sem aggódott, havivérzésük alatt is ugyanúgy végezniük kellett a napi tevékenységüket, mint bármikor, és szóba sem került, hogy kíméletre szorulnának.”


„A társadalom tehát, hogy a családi állapot alaperkölcsét: a házasságon kívüli szüzességet föntartsa, a nők nagyobb tömegétől egyenesen megköveteli, hogy – saját fölfogása szerint is – prostituált legyen. A kedvezőtlenebb helyzetű nőket beledobja a bordélyházak s a rendőrileg ellenőrizni nem tudott prostitúció rothadt csatornájába, hogy a család kedvező helyzetű fiainak legyen kiket használni s ezáltal a jobb helyzetű családok kisasszonyai megőrizhessék szüzességüket.”


„Ez a felállás azt eredményezte, hogy míg a lányok egy része tiszteletre méltónak és elérhetetlennek számított, sőt többnyire állandó őrizet alatt állt, addig az elérhetőnek tekintett többség állandó szexuális zaklatásnak volt kitéve.”


„Amikor a bábaasszonyt arról kérdezték, voltak-e bűnsegédei, állítólag azt felelte, hogy igen, „az egész társadalom!”” (Az adott bábát törvényileg tiltott abortuszokban való segédkezéssel vádolták - Spirit)


„A „társadalmat” ezúttal sem büntették meg, és persze a teherbe esett lánynak magának kellett felelnie a bűnéért, a férfiről, aki valamikor 1895–1896 fordulóján teherbe ejtette, nem szól a fáma.”

Kinek ajánlom ezt a könyvet?

Minden lánynak és nőnek, és persze a nők sorsa iránt érdeklődő fiúknak, férfiaknak is.

Értékelés: IMÁDOM!

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT


Nyereményjáték:

A Lányok és asszonyok aranykönyve többek közt a nők munkába állásának lehetőségeire, iskoláztatásuk- és felsőfokú tanulmányaik kezdetére is kitér, így egy-egy területen úttörőnek számító fiatal nőket, asszonyokat is megemlít, kik elsőként képviselték saját nemüket egy nők számára addig nem végezhető szakmában. Három állomásos turnénkon az lesz a feladatotok, hogy az értékelésekben kiemelt betűkből összeolvassátok egy-egy ilyen nagy „első” nőnek a nevét, majd beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába ezt a nevet, valamint azt, hogy milyen szakmában volt első az illető. A helyes megfejtők között a kötet egy példánya került kisorsolásra.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:


12. 05. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 07. Never Let Me Go  

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése