Katherine Arden ifjúsági regénye tökéletes hangolódást nyújthat a halloweeni időszakhoz, ugyanis történetében egy borzongató, ködös vidékre kalandozunk, ahol minden furcsa madárijesztőkkel van tele. Nappal is futkosni fog tőle a hátadon a hideg, és ne akard megvárni, mi történik, amikor leszáll az éj!
Miért választottam ezt a könyvet?
Gyerekkoromban nagyon szerettem a horrorsztorikat, valahogy jó érzés volt a biztonságból borzongani. Általában a tévében néztem ilyen filmeket, vagy nagy ritkán felnőtteknek szóló regényeket olvastam. Kíváncsi voltam, hogy vajon milyen egy fiataloknak szóló horrorregény, mennyire ijesztő, mennyire van letompítva benne az ijesztgetés, mennyire való nekik a történet.
Véleményem a könyvről
A történet a tizenegy éves Ollie-ról szól, akinek meghalt az édesanyja, és így egyedül él az apukájával. Egy nap a kislány a folyónál találkozik egy zavarodott nővel, aki egy könyvet akar a vízbe hajítani. Ollie, mivel a könyvek nyújtanak számára menedéket, megszerzi a nőtől a könyvet, ami egy horrorsztorit tartalmaz. Csakhogy szép lassan kiderül, hogy a horrorsztori valójában egy napló, és amit leírtak benne, az valóban megtörtént.
Először is, nagyon érdekes volt fiatalokról és fiataloknak szóló horrort olvasni. Attól féltem, hogy a korosztály miatt vagy le van tompítva élvezhetetlenre az ijesztgetés, vagy maradt nagyon durva, és azt érzem majd, hogy ez nem való gyerekeknek. De Arden tökéletesen eltalálta az arányokat. Időnként még én, felnőttként is borzongtam, izgultam olvasás közben, de sosem éreztem úgy, hogy túllépne azon a határon, ami miatt már nem adnám gyerek kezébe a könyvet.
A történet kalandos volt, nagyon bele tudtam élni magam a gyerekek félelmeibe, ijesztő helyzeteibe, de tetszett, hogy a parát mindig feloldotta az író egy kis humorral, kedves gyerekreakcióval. Az, hogy a gyerekek könnyebben átlépnek egy-egy ijesztő helyzeten (talán, mert még nincs akkora félelemérzetük, nem tudatosul bennük, mi mennyire veszélyes lehet), segített lelkileg feldolgozni a rémisztő dolgokat.
Ollie belevaló karakter, akivel együtt tudtam érezni. Sajnáltam őt az anyukája miatt, megértettem, átéreztem, mennyire hiányzik neki, milyen veszteség érte őt. Emellett tetszett, hogy a lány nemcsak sodródott az eseményekkel, mint sok akár már felnőtt női főszereplő, hanem meghozta a saját döntéseit. Elég bátor volt vállalni, hogy a többi gyerek hülyének, bolondnak nézi, és úgy cselekedett, ahogyan ő azt helyesnek vélte.
Nagyon megkedveltem Coco karakterét, édes kislány volt aranyos beszólásokkal, viselkedéssel. Ő a mindig pörgős, kicsit fura, elvarázsolt új lány az osztályban, akit a többiek szekálnak. Kivéve Ollie-t, de ő sem akar barátkozni vele, mert idegesítőnek találja. Pedig Cocóban sokkal több van, mint az elsőre látszik. Bátor, és nagyon jó barát. Amikor szükség van rá, találékony és magabiztos. Sajnáltam őt, amikor kitaszítottként bántak vele, és alig vártam, hogy Ollie végre rájöjjön, Coco nem ezt érdemli.
Ollie újra lépett. Nem zuhant. Nem is fog lezuhanni. Coco kék szeme ezt ígérte, és vékony keze is. Erős keze van, vette észre Ollie. Coco nem azért sír sokat, mert gyenge. Coco azért sír sokat, mert érez.
Brian a másik példa arra, hogy nem szabad külsőségek alapján ítélkezni. Ő az osztályban a sztársportoló szépfiú. Ollie sem néz ki belőle sokat, pedig értelmes, rendes, megbízható srác. És szeret olvasni. Tetszett, ahogy ők hárman lényegében idegenekből összetartó kis csapattá kovácsolódtak az események hatására. Szépen fel volt építve, hogyan fejlődik a kapcsolatuk baráti szintre.
A misztikus horrorszál egy kicsit sablonos volt. Legalábbis találkoztam már halloweeni életre kelt madárijesztős, lélekeladós sztorikkal. Azt is már a legelején tudtam, ki a mosolygó férfi, számomra teljesen nyilvánvaló volt. De az ismerős alapok ellenére izgatottan, összeszoruló gyomorral olvastam, ahogyan a gyerekek menekülnek, küzdenek, a rejtélyeket próbálják megoldani.
A mosolygó férfi karakterét, motivációját, a világa működését kicsit jobban is ki lehetett volna dolgozni, de láttam, hogy ez igazából egy könyvsorozat, ezért azt remélem, hogy talán a következő részekben még kapunk információkat a karakterrel és a világával kapcsolatban.
Hogy tetszett a könyv?
Lényegében néhány óra alatt elolvastam, mert érdekes, pörgős, izgalmas volt. Este, munka után is képtelen voltam leállni vele, muszáj volt megtudnom, mi a történet vége, mi lesz Ollie-ékkal. Klassz, hogy a horrorvonal mellett fontos tanulságokkal, témákkal volt tele a regény (iskolai bántalmazás, gyászfeldolgozás, előítéletesség stb.). Voltak apró hibák a könyvben, de ezekkel együtt is nagyon jó élményt nyújtott számomra a regény.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Fiataloknak és felnőtteknek egyaránt kalandos élményt nyújthat szerintem, szóval lényegében mindenkinek, aki szeret borzongani.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mivel a regényben nagy szerepet kapnak a madárijesztők, ezért ebben a játékban olyan regényeket keresünk, melyekben szintén említésre kerülnek a termőföldek őrzői. A feladatotok csupán annyi, hogy próbáljátok kitalálni, melyik könyvre gondolhattunk az egyes állomásokon az átírt fülszövegek alapján, és írjátok meg nekünk a Rafflecopter megfelelő sorába (író+cím).
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
A történetben, amit keresünk, hősünk már nagyon öreg és házsártos. Ruhája kopottas, kalapja is volt már vagy százesztendős, még Napóleon idejében hordta egy postakocsis.
Állomáslista:
08. 23. Booktastic Boglinc
08. 25. Könyv és más
08. 27. Utószó
08. 29. Hagyjatok! Olvasok!
08. 31. Booktastic Boglinc (extra)
09. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése