Miért választottam ezt a könyvet?
A sorozat első részét nagyon szórakoztatónak találtam. Tetszik Böszörményi Gyula humora, a karakterei szerethetőek, a történet pedig kalandos. Azt reméltem, hogy a második rész is legalább annyira leköt majd, mint az első.
Véleményem a könyvről
A történet két szálon fut tovább. Az egyikben a titokzatos Cápa álnevű alak tovább zaklatja a Lúzer Rádió dumagépét, Markot. A fiú azonban nem hagyja magát, a haverjával, Slambuccal és a hallgatóival (akikről kiderül, hogy mégis vannak) megpróbálja kideríteni, kicsoda Cápa. A másikban Mark kishúga, Pet a titokzatos hentes szomszéd bácsi után nyomoz, akit a lakók gyerekekre veszélyes perverznek hisznek, de a kislány rájön, hogy valójában teljesen mást rejteget a férfi. Ekkor Pet lázadásba kezd, hogy elérje, amit akar.
Böszörményi stílusa továbbra is nagyon bejön. Olyan szövegeket nyom le Mark bőrébe bújva, hogy azt lehetetlenség vigyorgás, esetenként röhögés nélkül kibírni. A szituációk, amikbe Mark keveredik a családjával és barátaival, szintén nagyon szórakoztatóak. Ezt csak még inkább felerősítik az illusztrációk, amelyek önmagukban is mosolyra húzzák az ember száját, főképp Pet ábrázolása esetében.
A könyv szereplői nemcsak szerethetőek, hanem karakteresek is. Míg más könyvekben a mellékszereplők annyira sablonosak, hogy sokszor összemosódnak a fejemben, addig itt minden szereplő egyéni, megjegyezhető, saját stílussal, egyéniséggel rendelkezik. Na meg persze el vannak karikírozva, a VIII. kerület tipikus lakóinak tulajdonságait eltúlozva képviselik az ott élőket. A klassz az, hogy ettől egyáltalán nem válnak unszimpatikussá, sőt! Böszörményi képes láttatni velünk a hajléktalanok, tanulatlanok, szegénységből jött emberek pozitív, szerethető oldalát is. Ez pedig segít abban, hogy az olvasói elfogadóbbá, nyitottabbá váljanak, és ne ítélkezzenek elsőre.
A Cápa-szál izgalmas lett, főképp, hogy most már "valódi" veszély is fenyegette Markot, meglepni azonban nem sikerült. Az elejétől tudtam, hogy kicsoda Cápa, számomra teljesen nyilvánvaló volt. Ettől függetlenül kalandosnak találtam Mark harcát ellene, ami még nem zárult le teljesen, úgyhogy kíváncsian várom a folytatását a harmadik könyvben.
– Mit csinálsz te itt, édes kicsi lányom, hajnali fél ötkor? – tette fel a kézenfekvő kérdést karikás szemű atyánk.– Öltözök – felelte Pet, aki bizonyos értelemben tényleg fel volt öltözve, hisz bárgyú hableányoktól és bamba arabus hercegektől hemzsegő pizsijén kívül sok más gönc is virított rajta. A lábán piros gumicsizma, a hátán és a mellkasán zsineggel összekötött frizbik, a derekán – asszem páncélszoknyaként – egy lyukas aljú vödör, amit szintén spárgával rögzített a derekához, a fején pedig apa ősrégi motoros bukója billegett.– Igazán... hm, csini – szólalt meg Monyó a fürdőszoba ajtajában állva.– Semmi csini! – toppantott Pet, majd kezébe kapta az én sosem használt hokiütőmet, amit úgy három éve könyörögtem ki az ősöktől, mert akkoriban úgy gondoltam, a jégen fogok világraszóló karriert csinálni. – Nem csini vagyok, hanem harcolós!
Pet szálára a humor és cukiság volt jellemző. Még mindig imádom Petet, ő a kedvenc karakterem a történetből. Belevaló kiscsaj, aki az eszével és kitartásával mindig eléri a céljait. Egy igazi kis harcos amazon. Klassz volt az az összefogás, amivel végül mindenkit bevont a szomszéd bácsis tervébe. Az meg kifejezetten menő volt, ahogy Cápával szemben viselkedett, amikor a kutyáját kellett védenie.
Egyébként Mark otthonának lakóközössége kicsit visszahozta a gyerekkorom, nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem. Akkoriban még ismertünk minden szomszédot, a gyerekek együtt bandáztak (értsd bicikliztek, társasjátékoztak, labdáztak, tollasoztak stb.) a ház előtt, felhozta a szomszéd néni a kutyánknak a vasárnapi ebédből maradt husit stb. Megvoltak azok a karakterek, akik a könyvben is (vagy legalábbis hasonlóak). Sajnos most már nem ilyen a lakóközösség, a 21. század valahogy elidegenített mindenkit mindenkitől, de nagyon jó érzés volt egy ilyen helyről olvasni, ahol a szomszédok együtt is képesek dolgozni egy kislány ügyéért.
Hogy tetszett a könyv?
Számomra még humorosabb, még kalandosabb volt, mint az első rész (pedig azt is szerettem), úgyhogy örülök, hogy volt lehetőségem folytatni ennek a sorozatnak az olvasását.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szeret jól szórakozni, kedveli a klassz humort, az egyéniséggel rendelkező szereplőket, és szívesen lenne egy "nyóckeri" lakótelep közösségének a "tagja".
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése