Bessenyei Gábor legújabb ifjúsági kötete egy, a napjainkban nagyon elterjedt problémát dolgoz fel, amely nem más, mint az internetes zaklatás és ennek a következményei. Ha kíváncsi vagy arra, hogy a történet két főszereplője ezután mihez kezd, tarts velünk, ráadásul most meg is nyerheted a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!
1. Nemrég megjelent az új, Tested és lelkem című regényed, amely egy nagyon aktuális problémát boncolgat. Luca szakít a barátjával, Áronnal, aki bosszúból közszemlére teszi a privátban neki küldött intim fényképeket a lányról. Az internetes zaklatás, zsarolás, bosszúpornó (ezúttal képek szintjén), kapcsolati erőszak sajnos már a gimnazista korosztályt is érinti, de mivel érzékeny téma, nem könnyű írni róla. Mi motivált, ihletett meg téged, hogy mégis ezt válaszd a regényed alapjául?
Már lehet, egy évtizede is megvan, hogy először szembejött velem a bosszúpornó jelensége. Akkor az egyik legnépszerűbb hírportál foglalkozott egy olyan oldallal, ami arra specializálódott, hogy exbarátnők meztelen képeit hozza nyilvánosságra, amihez nyilván jó néhány bosszúra szomjas exbarát biztosított muníciót. Bántotta az igazságérzetemet az a fajta megalázottság, amit ezeknek a lányoknak át kellett élnie, és hogy a rendőrség tehetetlen az ügyben. (Érdekes mellékszál, hogy ennek az oldalnak később elindult a párja, amiben volt barátnők osztották meg az exük intim fotóit, videóit. Szóval ez nem minden esetben csak nőket és lányokat érintő probléma.) Az ezt követő években minden ilyen típusú cikket elolvastam, ami szembejött velem, beleástam magam a hozzászólásokba, és csalódottan láttam, hogy az évek alatt nemhogy javult volna, de talán még romlott is a helyzet. Eleinte nem hiszem, hogy terveztem konkrétan a bosszúpornóval regényben foglalkozni, inkább csak a megszégyenítés, a megalázottság természete és az erre adott reakciók érdekeltek. Aztán ez olyan méretes és aktuális problémává terebélyesedett, hogy már nem tudtam elmenni mellette, és éreztem, hogy külön történetben kell foglalkoznom vele.
2. Az eseményeket egy fiú, Bálint szemszögén keresztül követhetjük végig. Ő Áron legjobb barátja, ám emellett maga is szerelmes Lucába, csak korábban nem mert közeledni hozzá Áron miatt. Érdekes, hogy nem az áldozat, nem a bántalmazó, hanem egy lényegében kívülálló, érzelmileg mégis érintett karakter fejébe, gondolataiba, érzéseibe láthatunk bele. Miért döntöttél úgy, hogy ezt a „kívülálló” szemszöget választod? Miféle pluszt ad szerinted a történethez ez a döntés?
Ez lényegében a második romantikus regényem, de talán jobban igaz, ha azt mondom rá, hogy a második olyan, ami párkapcsolati témákkal foglalkozik. Ezekkel mindig az a célom, hogy őszintén és kendőzetlenül mutassam be a fiúk gondolatait, a hozzáállásukat a lányokhoz, az ismerkedéshez. Szerintem ez sokszor hiánycikk a romantikus történetekben.
Normális esetben (értem ezalatt, hogy egy átlagos romantikus regényben) Bálintnak kellene lennie a lovagnak, aki mindenben támogatja Lucát, és segít neki átvészelni a nehézségeket. Tipikus romantikus hős lehetne, ha Luca szemén keresztül látjuk a történetet. De Bálint nem tipikus hős, ahogy egyik fiú és egyik lány sem lenne az ilyen helyzetben. Én pedig azt akartam, hogy ezt lássuk. Hogy hogyan küzd meg a fiú egy olyan helyzettel, amiben nem ő az áldozat, de a történtek az ő életében is helyrehozhatatlan károkat okoznak.
Lényegében ő is áldozattá válik, de szabad-e magát annak gondolnia, ha az igazi csapás Lucát éri? Fel kell-e áldoznia mindent a szerelemért? Neki tényleg mindent magára kell vennie, mert Luca szenved? Szabad-e kilépni egy ilyen kapcsolatból, hogy a saját életét mentse, vagy ezzel rögtön rosszfiú szerepbe helyezi magát? Szerintem ezek mind olyan kérdések, amik egy átlagos romantikus történetben fel sem merülnek, épp ezért izgalmas innen közelíteni a témát. Meg azért is, mert kiderül, ha te bosszúból csapást mérsz a volt barátnődre, lehet ő szenved majd a legjobban, de közel sem biztos, hogy csak őt találod el, hiszen ott vannak mellette barátok, család, lehetséges szerelem, akik a maguk szintjén szintén megsínylik a helyzetet. Nyilván a zaklató szempontjából ez nem lényeges, legfeljebb járulékos veszteség, de íróként és olvasóként is érdekes lehet foglalkozni ezekkel a ritkán látott következményekkel.
3. Férfiként nehéz volt átlátni, hogy egy fiatal lány miképpen reagál, érez egy ilyen helyzetben?
Úgy gondolom, hogy a megszégyenítés, a szégyenérzet, a megalázottság érzése nemektől független érzelem, a legtöbben éltek át ilyet, bele tudnak helyezkedni egy ilyen szituációba. Nyilván a regényben szereplő helyzet viszonylag speciális, valamennyire talán nemspecifikus is (még ha nem is minden esetben), de ha az alapérzelmeket, magát a szégyenérzetet sikerül átvenni, utána már könnyű továbbgondolni, hogy ez milyen reakciókat, töréseket okozhat, függetlenül attól, hogy férfi író vagyok, és egy lány érzelmeiről van szó.
4. A könyv karakterei különféle módokon reagálnak a történtekre. Melyik reakciót volt a legérdekesebb megírni számodra?
A történet főszereplője ugye Bálint, az ő fejlődése, reakciói minden esetben izgalmasak voltak, mert nem azokat a válaszokat adja, amik elvárhatók egy romantikus regény hősétől. Tudtam, hogy ezzel kicsit kockáztatok, talán nem minden esetben nyerem el az olvasók szimpátiáját, de végig élveztem, hogy őt írhattam, mert éreztem, hogy vele újat tudok mutatni.
Lucának sok megaláztatást kell elviselni hozzá nem túl közel álló emberektől is. Ezen is érdekes volt átrágni magam, hogy ki milyen bántásokig megy el, hogy megkapja a maga néhány másodperces hírnevét, és egyszer az életben mindenki az ő poénján nevessen.
5. Mit gondolsz, mit lehetne tenni azért, hogy a fiatalok megértsék, egymás bántalmazása (bármiféle módon), nem vicces, nem helyes, nem menő?
Általában úgy bontjuk le ezt a kérdést, hogy vannak a zaklatók és vannak az áldozatok. Pedig ez sohasem kétszereplős történet. Mert ott van köztük a közeg, amiben mindketten élik a mindennapjaikat, mondjuk az iskolai környezet, az osztálytársak, a barátok. Ha ez a közeg szembemegy a zaklatóval, számonkéri, nem tolerálja, akkor kénytelen lesz visszahúzódni, alkalmazkodni a közösséghez. Ha viszont nem ütközik ellenállásba, esetleg azt látja, hogy ezzel imponál egyeseknek, vezérszerepbe emelkedik, akkor nyilvánvalóan folytatni fogja.
De úgy gondolom, hogy a közeg, ami az áldozat és a zaklató között van, a leggyakrabban passzív szemlélődő. Nem örül a történteknek, de fél, úgy van vele, hogy addig sem őt zaklatják, és a „jobb a békesség alapon”, szembemenve akár a saját értékrendjével is, hagyja megtörténni a dolgokat. Szerintem, ha változtatni akarunk a bántalmazók viselkedésén, akkor először nem is feltétlenül a bántalmazóval kell foglalkoznunk, hanem az őt körülvevő közeget kell kimozdítani a passzivitásából. Azt a közeget, ami képes jutalmazni, de büntetni is az egyén cselekedeteit. De hogy ezt hogyan lehet megtenni, arra nem biztos, hogy tudom a választ. Talán több időt kellene fordítani a közösségépítésre, amire az osztálykirándulás, amikor sokan csak azzal foglalkoznak, hogy hogyan tudják kijátszani a tanáraikat és kicsit alkoholizálni, nem feltétlenül alkalmas.
6. A regények sokszor segítenek az olvasóknak megoldani, feldolgozni egy-egy problémát a valóságban is. A könyv megjelenése óta esetleg kaptál valamiféle visszajelzést az adott korosztálytól? Vagy idősebbektől, akik anno fiatalon hasonló dolgokat éltek át?
A regény megjelenése után a TikTok-csatornámon készítettem egy videót, amiben megmutattam, hogy mi a történet fő konfliktusa, és ez alá a videó alá rengeteg hozzászólás érkezett. Köztük sajnos több olyan is, amiben a hozzászólók arról írtak, hogy ők maguk is érintettek voltak hasonló esetben. Ez még inkább megerősített abban, hogy ez egy túlságosan is aktuális és kezeletlen probléma.
Másrészről az olvasói visszajelzések eddig nagyon pozitívak. Számtalan privát üzenetet kaptam olyanoktól, akik mindenképp el akarták mondani nekem, hogy milyen fontosnak tartják ezt a könyvet, és ha tehetnék, akkor a lehető legtöbb tizenéves kezébe belenyomnák.
Amikor megírtam a regényt, éreztem, hogy ez egy fontos történet, és reméltem, hogy képes lesz arra, hogy megszólítsa az olvasókat, esetleg segítsen nekik abban, hogy hasonló szituációkban jó döntéseket hozzanak. És nagyon-nagyon jó érzés, hogy most azt látom, az olvasók pontosan ezt jelzik vissza, a reményeimet, amiket beletettem a történetbe. Ezek után pedig még inkább szeretném, ha sokakhoz eljutna, mert úgy érzem, jó néhány fiatalnak tényleg segítség lehet bizonyos élethelyzetekben.
7. Szerinted a valóságban mit érdemel az a bűnös, aki olyasmit követ el valaki ellen, mint Áron? Az embereket (időnként engem is), akik együttéreznek az áldozattal, általában a harag hajtja, és méltó büntetést követelnek, de vajon egy tinédzser esetében működhet büntetés helyett az edukáció? Rá lehet vezetni, hogy amit tett, az rossz, és képes lehet a változásra? Mit gondolsz erről?
Azért nehéz ez a kérdés, mert én számtalan ilyen cikk hozzászólásait olvastam, és ugye, ott rendszeresen megjelennek azok a vélemények, hogy miért küldött magáról képeket? Az én képeimet senki sem tudná nyilvánosságra hozni, mert én nem mutogatom magam. Ő volt a felelőtlen, aztán most csodálkozik. És mielőtt bárki félreértené, ez ilyenkor nem egy hangos kisebbség véleménye, hanem általában ez a többségi vélemény. Ilyen társadalmi környezetben, hogyan hitetjük el egy tizenévessel, hogy problémás, amit tett, ha amúgy a legtöbben megérdemeltnek tartják az áldozat megszégyenülését a felelőtlensége miatt?
Nem tudom, lehet nem lesz népszerű a hozzáállásom, de én úgy gondolom, hogy súlyosabban kellene szankcionálni a mások intim képeivel való visszaélést. És igen, megoszlanak arról a vélemények, hogy van-e visszatartó ereje a súlyos büntetéseknek, de én úgy gondolom, hogy ezekben a szituációkban akár lehet is. Mert itt a legtöbb esetben nem bűnözőkről van szó, hanem olyan fiatalokról, akik nem tudják felmérni a tetteik következményét, vagy az adott hevületben kellően kockázatmentesnek tartják, hogy ilyen módon alázzák meg a volt párjukat. Viszont, ha olyan történetek jutnának el hozzájuk, amikben az ilyen tetteknek súlyosan szankcionált következménye van, és a felelősségre vonás rendszeres lenne, akkor ez szerintem igenis visszatartó erő lehetne. Mert ahogy már mondtam, a legtöbb ilyen esetben, nem bűnözők, nem minden mindegy alapon követik el ezeket a tetteket.
8. Hogyan lehetne segíteni szerinted az áldozatoknak, egyfelől, hogy ne váljanak áldozattá, másfelől, hogy ha mégis megtörtént a baj, fel tudják dolgozni, tovább tudjanak lépni?
Ez egy nagyon nehéz szituáció, mert olyan helyzetben kellene bizalmatlannak lennie egy fiatalnak, amikor ő épp mindenképp bízni akar. Hogyan magyarázod meg valakinek, aki épp fülig szerelmes, hogy vigyázz vele, mert visszaélhet a bizalmaddal, ha köztetek vége mindennek? Neki akkor eszébe sem jut, hogy ez a kapcsolat nem örökké fog tartani.
Megoldás csak az lehet, ha már erre valamilyen szinten fel van készülve. Ismer ilyen helyzeteket, történeteket, látott már következményeket, és ez tényleg nem arról szól, hogy a saját regényem ajánlgassam, de például, ha az ilyen történetek minél több fiatalhoz jutnának el, akadnának köztük olyanok, akik ennek hatására igenis óvatosabbá válnának.
Ha pedig mégis megtörténik a baj, akkor úgy gondolom, a leghasznosabb az lenne, ha az áldozat szakember segítségét kérné a feldolgozáshoz. Persze, hogy ez mennyire megvalósítható, mennyi támogatást kap a környezetétől, a családjától, vagy marad a csendben szenvedés, a szőnyeg alá söprés, az már más kérdés.
9. A következő könyved is a fiatalokhoz szól majd? Mik a terveid a közeljövőre nézve?
Mindenképpen maradok a fiataloknak szóló irodalomnál. Most egyszerre több mindenen is dolgozom. Vannak köztük olyanok, amik kalandosabb történetek, és a middle grade korosztálynak szólnak, de ezt a korhatáros Young Adult irodalmat sem tervezem elengedni. A Tested és lelkemnek az volt az érdekessége, hogy ez volt az első realista történetem, amiben sem misztikum, sem fantasyelemek nem szerepeltek. Engem is meglepett, hogy milyen jól éreztem ebben magam, szóval nem kizárt, hogy a jövőben gyakoribb vendég leszek a realista történetek háza táján.
10. Hol és mikor tudják legközelebb dedikáltatni veled az olvasók a saját példányaikat?
A járványhelyzet ugye sok mindent megkavart az elmúlt években, rengeteg rendezvény maradt el, reméljük, hogy ez már visszaszorulóban van, és például a júniusi könyvhetet sem veszélyezteti majd semmi. Még nem tudom pontosan, mi történik tavasszal, de most az tűnik a legbiztosabbnak, hogy a júniusi könyvhéten ott leszek, és dedikálni fogok. Illetve talán érdemes azt is megemlíteni, hogy a Könyvmolyképző oldalán már kaphatók dedikált példányok a Tested és lelkemből, illetve Az első csók és egyéb démonokból is.
Köszönöm szépen az interjút, remélem, hogy júniusban tényleg találkozhatunk majd a könyvhéten.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani játékunkban olyan könyvekre fókuszálunk, amelyek magyar szerző tollából származnak és középiskolásokról szólnak. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy az egyes állomásokon lévő idézetek melyik könyvből származnak, ezután pedig írjátok be a könyv címét a Rafflecopter megfelelő dobozába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„– Néha olyan vagy, mint anyád.
– Mint egy diktátor?
– Hallottam ám! – kiabált a konyhából anya.”
Állomáslista:
02. 08. Fanni’s Library
02. 10. Sorok között - extra
02. 12. Kelly és Lupi olvas
02. 14. Könyvvilág
02. 16. Deszy Könyvajánlója
02. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út - extra
02. 20. Veronika' Reader Feeder
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése