~ Sárga könyves út ~

2022. július 16., szombat

Ina May Gaskin: Minden szülés számít – Egy bába hitvallása



Miért választottam ezt a könyvet?

Hiszek abban, hogy nemcsak azok iránt az emberi jogok iránt kell érdeklődnünk és azokért tennünk, amik minket is érintenek, hanem minden alapvető emberi jog fontos. Ezért bár én valószínűleg sosem fogok már szülni, fontosak számomra a nők és gyerekek jogai, és fontos számomra, hogy azon nőtársaim, akik gyermeket vállalnak, a lehető legjobb ellátást, legtöbb segítséget és olyan bánásmódot kapjanak (mind a terhesség alatt, mind a szülés közben, mind a szülés után), ami megjár nekik és a babájuknak is. Ezért bár én nem vagyok érintett, érdekelt, hogy egy amerikai bába mit tud nekem mondani a témáról.


Véleményem a könyvről

Mielőtt elkezdtem volna olvasni a könyvet, beszélgettem egy bloggertársammal róla, aki azért tartózkodott az elolvasásától, mert úgy gondolta, a könyv leszólja azokat, akik császárral szültek, és nem a természetes szülést választották. Bennem is voltak olvasás előtt félelmek, főképp azzal kapcsolatban, hogy majd azzal fog nyomasztani a könyv, hogy szüljek, szüljek, szüljek mindenképpen, mert csak akkor vagyok igazi nő.

Szerencsére a félelmeim nem szoktak visszatartani semmitől, szóval belekezdtem a könyvbe, és hála az égnek, sem az én, sem a bloggertársam előfeltételezései nem igazolódtak be.

Ina May Gaskin, bár a természetes szülés híve, nem ítéli el azokat, akik mégsem így szülnek. Egyszerűen csak azt mondja, hogy a nőknek nagyon sokszor nem adnak választási lehetőséget. Nem azért császározzák őket, mert az egészségügyileg szükséges, vagy mert a részletes és pontos tájékoztatás után az anya úgy döntött, hogy ezt akarja, hanem azért, mert az orvosoknak ez könnyebb, egyszerűbb, időben jobban bekorlátozhatóbb, több pénzt hoz és a biztosítók által jobban támogatott.

Vagyis sokszor kiteszik az anyát egy fájdalmas, veszélyes műtétnek, korábban megindítják a szülést, olyan szereket adnak neki, amiktől még nagyobb fájdalmai lehetnek, olyan fekvő pozícióba kényszerítik, ami szintén fájdalmasabb lehet neki, megalázó és önállóságától megfosztott helyzetbe hozva siettetik, csak azért, hogy az adott orvos még munkaidőn belül letudhassa a szülést, vagy véletlenül se legyen gondja a biztosítóval.

Szeretném, ha azok a nők, akiknek már volt császármetszésük, tudnák, hogy nem ítélem el őket, amiért műtéti úton szültek. Megértem és tudom, hogy a császármetszésnek sokféle bonyolult oka lehet, és igyekszem tartózkodni attól, hogy ítélkezzek mások döntései felett. Ugyanakkor a császármetszésről a köztudatban élő sok tévhit és hiányos információ ahhoz vezethet, hogy a nők a tények ismerete nélkül döntenek.

Pedig ha nincsenek egészségügyi problémái sem a kismamának, sem a babának, akkor Gaskin szerint sokkal kellemesebb élmény is lehetne a szülés a fájdalmak ellenére is. Gaskin azt mondja, ott él bennünk a "majom", és hagyni kéne, hogy a szülő nők erre hallgassanak. A bennünk élő majom az az ősi ösztön, aminek köszönhetően a szülő nő pontosan érzi, hogy milyen testhelyzetben kényelmes neki, ha nem szólnak rá az orvosok, hogy fojtsa vissza, tudja, hogy milyen hangokat kell kiadnia ahhoz, hogy azok segítenek neki a stressz- és fájdalomcsökkentésben, tudja, hogy mikor kell sétálnia, medencébe ülnie, szülőszéket használnia, megfognia a párja kezét, vagy épp teljesen egyedül maradnia.

Bábák alatt egyébként nem tudatlan sarlatánokat kell elképzelnünk, hanem nagyon is tanult, művelt, hozzáértő nőket. Ezeknek a nőknek nemcsak pontos anatómiai, orvosi ismereteik vannak, de egyfajta pszichológusok is egyben, valamint olyan ősi trükköket is ismernek, amiket a régi korok bábái és asszonyai. Vagyis legalább annyira tudják, miként működik a női test szülés közben, mint egy orvos, ha nem jobban. Az orvosoknak ugyanis a modern technika megjelenésével (ami nem mindig megbízható, hasznos és elérhető) már nem tanítanak olyan vizsgálati és egyéb módszereket, amiket a bábák ismernek. Például azt, miként kell kívülről, a hasat nyomkodva, kézzel megfordítani a magzatot, ha farfekvéses lenne.

Gaskin egy csomó, a nőket megalázó, traumatizáló és a legtöbbször egyáltalán nem hasznos, hanem inkább ártó módszert leír a baba fogóval való kihúzásától kezdve a szülést idejekorán megindító gyógyszerek beadásán át a fekvő helyzetbe kényszerítésig, ami nem a nő és a baba érdekeit szolgálja, hanem csak az orvosokét, kórházakét. Megcáfolja a hamis adatokon nyugvó orvosi statisztikákat az általa valósnak mondottakkal (sajnos nem értek a témához, de el tudom képzelni, hogy valóban neki van igaza).

A könyvben olyan szülések történeteit olvashatjuk el, amelyeket a Farmon vezettek le. A Farmot Gaskin alapította, itt képzett bábák segítenek a nőknek abban, hogy természetes módon hozhassák világra a gyermekeiket. Ezeket a szüléstörténeteket az anyák írták (egy, a szülésnél jelen lévő apa által írt is található a könyvben), hogy elmeséljék, miként élték meg a természetes szülést. Először kicsit tartottam attól, hogy majd túl lesznek idealizálva és jócskán szépítve ezek a szüléstörténetek, de elég valóságosak voltak. Bennük volt a fájdalom, az undi dolgok leírása is, de emellett az is, hogy az adott nők sokkal felszabadultabban élték meg a szülést. Már csak azért is, mert nem voltak fekvő helyzetbe kényszerítve, leszíjazva szülés közben, hanem úgy mozoghattak, ahogyan jólesett nekik. A nyugodt, biztonságos körülményeknek, támogató jelenlévőknek köszönhetően pedig sokkal könnyebben, gyorsabban tágultak, sőt, volt olyan köztük, aki szülés közben orgazmust élt át. Amiről azt sem tudtam korábban, hogy lehetséges, hiszen nekünk csak azt mondják el, mennyire fájdalmas, kínnal teli és veszélyes a szülés, hogy mindenképpen orvost és kórházat akarjunk, na meg persze epidurálist és császármetszést.

Azt azért nem mondom, hogy megjött a kedvem a szüléshez (gyereket mindig akartam, az állapotosságot mindig csodás érzésnek képzeltem, de maga a szülés elég riasztó, fájdalmas és undorító élménynek tűnt, amire sosem vágytam), de ha egyszer mégis szülnék, orvos jelenlétével, de farmbeli körülmények között és csak rám és a babámra figyelő, hozzáértő bábák jelenlétében szeretnék.

A könyv lényegében az USA-beli állapotokat mutatja be, az ottani egészségügyi rendszert, orvosi hozzáállást és a bábák nehezített, mégis csodás szakmáját, de ismerve a magyarországi kórházakat, nőgyógyászokat, orvosokat, és hallva sok nőtársam sokszor nemi erőszakkal felérő, traumatikus szülésélményét, úgy gondolom, itt sem túl jó a helyzet. Olyan orvosokra lenne szükség, akik nem alázzák meg a terhes, szülő nőket, nem tekintik őket "gyereknek", hanem a megfelelő információkat elmondva nekik hagyják őket felnőttként dönteni, ha épp nincs vészhelyzet (és még vészhelyzetben is, ha lehet, tájékoztatják őket arról, mi fog történni velük).

Nekem csak sima nőgyógyászati tapasztalataim vannak, négy férfi nőgyógyásznál is megfordultam eddigi életem során a PCOS-em miatt, de mindegyik úgy kezelt, mint egy buta kislányt, nem pedig mint egy felnőtt, értelmes nőt. Lényegében úgy éreztem magam náluk, mint egy bukott diáklány, akinek a mindentudó okos férfi majd megmondja a tutit a női testről és azon belül a saját testéről is. Mindegyiküktől a lekezelő stílus miatt jöttem el végül, mígnem szerencsémre találtam egy idősebb női nőgyógyászt, aki normálisabban bánik az emberrel. Remélem, hogy még sokáig nem megy el nyugdíjba, mert akkor kezdhetem elölről a keresgélést.

Szóval ahhoz, hogy a nők és a gyerekek megkaphassák egészségügyileg, lelkileg és minden egyéb szempontból a lehető legjobb ellátást, mind az orvosok hozzáállásán változtatni kéne (mert hiába hiszi azt némelyikük, nem istenek, a nők pedig nem butuska kislányok), mind az egészségügy jelenlegi állapotán és nézőpontján változtatni kéne (modernebb képzés, a bábák és orvosok szoros együttműködése, lehetőség az alternatív szülésre akár kórházi körülmények között is, de otthon is, a nők tényleges tájékoztatása a lehetőségeikről stb.). Jelenleg nem nagyon látok rá lehetőséget, hogy pozitív irányban változzon a helyzet sajnos, mert úgy tűnik, sem az USA-ban, sem nálunk nem foglalkoznak igazán, érdemben a nőkkel és a gyerekekkel (már persze a látszatintézkedéseken kívül).


Hogy tetszett a könyv?

Olvasás előtt kicsit féltem tőle, milyen nézőpontot képvisel Gaskin, de én nyitottnak, elfogadónak, a másképp döntők felett cseppet sem ítélkezőnek láttam azok alapján, amiket írt. Nem ítéli el sem a császárral szült nőket, sem azokat, akik egyáltalán nem akarnak gyereket. Egyszerűen csak a lehető legjobb körülményeket akarja azoknak, akik viszont szülnének. És én is ezt szeretném az így döntő nőtársaimnak és a gyermekeiknek. Sajnos Gaskin statisztikáit és az általa elmondott tudományos dolgokat nem tudom megítélni, lévén, soha nem szültem és soha nem tanultam arról, miként működik a szülés, vagyis fogalmam sincs róla, miben van igaza, miben nem, de az tuti, hogy a nők egészségügyi, ezen belül nőgyógyászati ellátása sok helyen borzalmas.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnék új nézőpontból szemlélni a szülést, az egészségügyi rendszer hozzáállását a szüléshez, a szülő nőkhöz és a megszületendő babákhoz, valamint szeretnék megismerni a bábák hitvallását.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése