Nem nagyon szoktam történelmi romantikusokat olvasni, de szeretném bővíteni az érdeklődési körömet, szóval azt gondoltam, mivel mostanában volt már pozitív élményem a Jaffa Kiadónál ezen a téren, adok egy esélyt ennek a regénynek is.
Véleményem a könyvről
A történet az 1600-as évek elején játszódik. Johanna az orvos apjával él együtt, aki mellett sokat tanulhatott a gyógyításról és sok egyéb másról is. Egy este megjelenik a házuk küszöbén Johanna unokatestvére, Philipp, aki elég rossz állapotban van, az egyetemen kicsapongó életet élt, és szifiliszes lett. Egy új gyógymód segíthetne csak rajta, ezért Johanna elutazik ahhoz az orvoshoz, aki ezzel gyógyítja a szifiliszes betegeket, hogy eltanulja tőle a módszert. Miközben tanul és betegeket ápol, összetalálkozik Niccolóval, az angyalarcú itáliai énekessel. Rögtön összebarátkoznak, aztán még többé válnak az érzéseik, ám Niccoló olyan titkot őriz, ami elválaszthatja őket egymástól.
Először is nagyon tetszett az író stílusa. A nyelvezet visszarepített a régi időkbe, mégsem volt érthetetlen és unalmas. Sok mindent megtudhattam az adott korról, a gyógynövényekről (a fejezetek címe egy-egy növény neve, alatta pedig rövid magyarázat található arról, mire is jó az adott növény), az orvoslás akkori működéséről. Vagyis a regény adott egy különleges, régies hangulatot, emellett viszont némi történelmi, orvostudományi érdekességgel is szolgált számomra.
Johanna karaktere a kezdetektől szimpatikus volt. Ott lobogott benne ugyanaz a tudásvágy, ami engem is jellemez, és bár olyan korban nőtt fel, amikor a nők hivatalosan nem tanulhattak, szerencséjére az apja sok mindenre megtanította, hagyta kibontakozni őt. Persze emellett Johanna is bátor volt, másként nem mert volna nekiindulni a világnak, hogy kitanulja a szifilisz gyógymódját, betegeket gondozzon.
Érdekes volt Johanna és az unokatestvére, Philipp kapcsolata. Először azt hittem, hogy a fiú kicsapongásai ellenére kettejüké lesz a fő szerelmi szál, de örülök, hogy nem így lett. Philipp "testvérnek" tökéletes, de párnak szörnyű lett volna. Johanna sosem lett volna boldog mellette, és nemcsak azért, mert Philipp valószínűleg sosem lesz az a hűséges típus, hanem azért is, mert mellette nem bontakozhatott volna ki teljesen.
Niccoló, a fő szerelmi szál férfi karaktere csak a könyv egyharmadánál lépett be a történetbe, de abban a pillanatban, ahogy megjelent, nagyon megszerettem. Egy korábbi visszaemlékezős jelenet miatt sejtettem, hogy Niccoló kicsoda pontosan, és kíváncsi voltam rá, vajon miként reagál Johanna a tényekre, valamint hogy az író miképpen ragadta meg ezt a nehéz, megrázó témát. Ezernyi kérdést vetett fel bennem a történet... Létezhet szerelem a megszokott testiség nélkül? Alapíthat családot valaki, akit gyerekként megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy fizikailag férfi legyen? Johanna képes lesz elfogadni és szeretni Niccolót pusztán a lelkéért, személyiségéért? Le tud majd mondani fontos dolgokról (például a saját gyerek szüléséről) érte? El tudja viselni, hogy mások összesúgnak a hátuk mögött, és meg-, esetleg elítélik a kapcsolatukat?
Én egyébként abban hiszek, hogy bár fontos a szex, az elsődleges mégis a szerelem. Ha valakibe tényleg szerelmes vagy, akkor el tudod fogadni őt olyannak, amilyen. Akkor akár képes vagy szó szerinti szex nélkül is együtt lenni és boldog lenni a másikkal. Szóval ha én találkoznék egy Niccolóhoz hasonló, igazán szép lelkű, rendes férfival, simán képes lennék hozzámenni. Azt viszont nem árulom el, hogy Johanna miképpen döntött, aki kíváncsi rá, kiderítheti olvasás közben. :)
– Johanna, mia cara, ez miért baj? Mit gondol, miért üldögélek Augsburgban már harmadik hete, holott eredetileg egy hét szabadságot kaptam a hercegtől? Már rég haza kellett volna mennem, nem győzöm küldözgetni a magyarázkodó leveleket, mi tartóztat még mindig itt! Az meg sem fordult a fejében, hogy az érzés kölcsönös?– Kölcsönös? – nyílt még az előbbinél is nagyobbra a lány szeme. – Tényleg? De hát maga nem... maga nem tud...– Mit nem tudok? Szeretni? Azért, mert más vagyok, mint a legtöbb férfi?Olyan közel hajolt hozzá, hogy az arcuk majdnem összeért.– Johanna, a szerelemnek annyiféle formája van, ahányan élünk ezen a földön. Mindenki másképpen szeret. Maga is. Én is. De attól még szeretünk.
Szerintem jó ötlet volt Johanna szála mellett egy néhány fejezetes részben bemutatni Niccoló múltját is. Így jobban megismerhettük őt, pontosan láthattuk, mi történt vele gyerekként, hogyan élte meg, amit vele tettek. Együttérezhettünk vele, még jobban megszerethettük. A fejezetei számomra gyomorszorítóak voltak, nagyon megviseltek lelkileg. Borzalmas elképzelni, hogy milyen lehet elveszíteni önmagadból egy darabot, és itt most nemcsak fizikailag értem ezt, hanem lelkileg is. Az embert nagyban meghatározza a neme, az ugyanúgy a személyiségünk egy részét adja, hogy nőnek vagy férfinak születtünk, és nőnek vagy férfinak érezzük-e magunkat, mint sok más egyéb tulajdonságunk. Ha nem lehetsz önazonos (akár azért, mert véletlenül rossz testbe születtél, akár azért, mert mások erőszakkal megcsonkítanak, akár betegség vagy baleset ér), az hatalmas trauma. Akik anno elkövették ezeket a szörnyű bűnöket a fiúgyerekek ellen, csak mert "angyalhangú" szórakozásra vágytak, a szememben kegyetlen szörnyek. A papok is, az orvosnak nevezett sarlatánok is és azok a felnőtt családtagok is, akik ebbe beleegyeztek. Nem csoda, hogy szerencsétlen herélt fiúk közül sokan öngyilkosok lettek, amikor rájöttek, hogy sosem élhetnek teljes életet, nem szerethetnek úgy, ahogyan az megjárna nekik.
Nagyon szerettem azokat a részeket, amelyekben Johannát és Niccolót együtt "láthattam". A szerelmük szomorúan gyönyörű, és csak remélni tudtam, hogy Johanna is úgy érez és gondolkozik, mint én, és nem töri össze Niccoló szívét. Egy ilyen rendes embert kár elszalasztani. Szóval végig nagyon drukkoltam nekik.
A mellékszálak is érdekesek voltak. Egyfelől ott volt a kérdés, hogy Johanna képes lesz-e valódi gyógymódot találni Philipp számára. Valamint mind Johanna múltjában, mind az apja múltjában akadtak olyan titkok, amelyek csak a könyv végén derültek ki. Johanna titkára (mármint nem ő titkolózott, hanem vele kapcsolatos volt a titok) már korábban rájöttem egy visszaemlékezésnek köszönhetően, de az apja titkára nem számítottam. Viszont ez utóbbi titok megoldott valamit, aminek nagyon örültem.
Akadt egy-két olyan mellékszál a könyvben, amit én kicsit jobban kifejtettem volna, mert érdekesnek találtam olvasóként. Például, hogy Niccoló miként szabadul meg a gazdag, befolyásos zaklatójától, aki az ágyába akarja kényszeríteni. Ha nem egyetlen jeleneten belül oldódik meg egy tanáccsal a dolog, hanem mondjuk több jelenet is bemutatja a zaklatást, menekülést, kiútkeresést, még izgalmasabb szállá nőhette volna ki magát az egyébként jó alapötlet. Ezenkívül Philipp jövőjére is kíváncsi voltam, ezért nem bántam volna, ha mondjuk megismerhetjük azt a nőt, aki végül talán jó útra térítheti, és láthatjuk, hogy valóban így lesz-e, avagy menthetetlen és fejlődésre képtelen férfiról van szó. És Johanna édesapjának (a Johannához nem kapcsolódó) titkával kapcsolatban is el lehetett volna rejteni az előzményekben néhány nyomot, hogy ne teljesen váratlan legyen a meglepetés, hanem sejtsük, hogy itt van még valami a háttérben.
Hogy tetszett a könyv?
Bár néhány mellékszál bővebb kifejtésének örültem volna, de a szerelmi szál, Johanna és Niccoló különálló és együttes története is nagyon tetszett, igazán megfogott. Imádtam a regény stílusát, nyelvezetét, odavoltam a történet régimódi hangulatáért. Örültem, hogy bár egy olyan korban játszódott a sztori, amikor a nők még jobban el voltak nyomva, mint most, Johanna mégis erős, értelmes, tanult karakter lett, vagyis jó példakép a női olvasók számára. És örültem, hogy az író egy olyan kényes témához, mint a nemiség, a férfi és női mivolt ilyen szépen és érzőn nyúlt hozzá.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Akik szeretnének egy szépen és lélekkel megírt, de korántsem átlagos (vagy ahogy a fülszöveg írja, szabályos) szerelmi történetet olvasni az 1600-as évek miliőjébe illesztve.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése