Az éhes lélek gyógyítása után újabb könyve jelent meg dr. Lukács Liza pszichológusnak az evészavarok témájában, amely a túlsúly kialakulásának okait, az étellel való kapcsolatunkat veszi górcső alá. A Ne cipeld tovább! emellett a generációkon keresztül továbbadott hibás evési mintákkal, az érzelmi evéssel, de ugyanúgy a falászavarral is foglalkozik, ráadásul a szerző elmeséli saját történetét is, ezzel is segítve azokat, akik különböző evési problémákkal küzdenek. Ha titeket is érdekel Lukács Liza rendkívül tanulságos és informatív könyve, tartsatok velünk és játsszatok a kiadó által felajánlott könyvért.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, egész életemben furcsa viszonyom volt az étellel. Kisgyerekként sokáig azt hitték, éhen fogok halni, mert szinte semmit nem akartam megenni. Aztán huszonéves koromig nagyon válogatós voltam, elsősorban szénhidrátot voltam hajlandó enni, attól (és a PCOS-től) viszont meghíztam. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, egyéb egészséges élelmiszert csak most, felnőttként kóstoltam meg először, és valami szépen átkattant az agyamban, azóta szeretem ezeket. A Covid legelején életmódot váltottam, elsősorban nem azért, hogy fogyjak, hanem hogy egészséges legyek. Bár a cél nem feltétlenül az volt, mégis leadtam 27 kilót, és azóta is tartom mind az egészséges étkezést, mind a súlyomat. Ennek ellenére az ételekkel, evéssel kapcsolatos viszonyom nem igazán normális, és ennek elsősorban lelki okai vannak. Épp ezért megörültem, hogy találtam végre egy könyvet, ami pszichológiai szempontból közelíti meg az evészavarokat, valamint körüljárja azt a kérdést, hogy ezekben mekkora szerepet játszik a családi minta és a fel nem dolgozott érzéseink.
Véleményem a könyvről
Kicsit féltem tőle, hogy ugyanazt kapom majd ettől a könyvtől is, mint a többi étkezési zavarokról, fogyásról szóló könyvben. "Egyél egészségesen, egyél kevesebbet, vegyél rohadt drága liszteket, cukrokat, édesítőszereket, zöldségeket, halakat és egyebeket, és sportolj. Ha nincs rá pénzed vagy időd, energiád, akkor csak nem akarod eléggé." Hála az égnek, pozitív csalódást okozott ez a könyv, mert nagyon nem erről szólt, sőt, épp az ellenkezőjéről.
A könyvben nemcsak az elhízásról, hanem a bulimiáról és anorexiáról is szó van, vagyis mindegyik étkezési zavart sorra veszi a szerző. Azt hittem, hogy engem csak az elhízásról szóló rész fog érdekelni, mivel ez vonatkozik rám, de nem így történt. A ló másik oldalán lévők lelki és fizikai szenvedéséről olvasni egyfelől nagyon szomorú, másfelől nagyon érdekes volt. Már csak azért is, mert sokkal jobban megértettem, miért és hogyan jut valaki odáig, hogy lényegében csontvázzá fogyassza és még mindig kövérnek higgye önmagát. Másfelől rádöbbentett, hogy valójában annyira nem is különbözünk egymástól. Ugyanolyan lelki sebek miatt ártunk magunknak, csak épp más módon.
Amikor arról olvastam, milyen hatással lehet az emberre az, ahogyan gyerekkorában a családja viszonyult az ételhez, és a szerző példákat írt az adott negatív mintákra, először csak ráztam a fejem, hogy á, nálunk ilyen nem volt. Aztán elkezdtem gondolkozni, és csak jöttek elő az újabb és újabb emlékek az étkezéseinkről, arról, mit ettünk, milyen helyzetben, mennyit, milyen szabályok között stb., és hirtelen jött a megvilágosodás. Ezerféle rossz családi étkezési mintát hoztam magammal a felnőttlétbe. Kezdve azzal, hogy sokkal több ételt főzünk, mint amennyire valójában szükségünk lenne, egészen addig a káros alapelvig, hogy nem hagyunk semmit a tányéron.
És persze mindig lesznek olyan családok is, ahol a tagok mereven ragaszkodnak a korábban megszokottakhoz, mert nem ismerik el azok káros hatásait. Elképzelhető, hogy azért nem változtatnak, mert a hibás minta mentén kialakult többletevéssel valójában más érzések, ki nem mondott problémák vagy konfliktusok tussolhatók el ideig-óráig. Mert bármilyen furcsán is hangzik: még mindig könnyebb a gyermek vagy a felnőtt súlyfeleslege miatt aggódni, mint szembenézni azzal, hogy nem vagyunk érzékenyek egymásra.
Arra is rájöttem, hogy korábban miért zabáltam annyi egészségtelen kaját, amikor sokszor nem is ízlett. Nem akarok mélyebben belemenni ebbe, mert ez nagyon személyes, de lényegében volt egy bizonyos érzelmi hiányom egész életem során, amit láttam, hogy másvalaki erőfeszítés nélkül, érdemtelenül megkap, de én nem jutottam hozzá, ha megfeszültem, akkor sem. Ezért lázadásból, bosszúból, hogy ha más nem adja meg az adott érzelmet, akkor majd én megadom magamnak, ettem. Sokat, egészségtelent és volt egy olyan időszak, amikor titokban (is). Őszintén szólva, ha nem olvasom el ezt a könyvet, talán sosem tudatosul benne a fő ok. Mert persze van egy csomó egyéb ok is, amiket mindig is ismertem, de amíg nem tudtam a fő okot, addig esélyem sem volt végleg helyretenni azt magamban lelkileg.
Tetszett, hogy ez a könyv nem hibáztatta az evési gondokkal küzdő embereket. Szó volt benne arról, hogy miként állnak például az elhízott emberekhez az orvosok, és úgy alapvetően az emberek. Hogy hányszor megkapjuk, hogy csak nem vagyunk elég kitartóak. Végre egy szakember leírta, hogy ez nem ennyire egyszerű. Hogy aki lelkileg sérült, aki gyerekkora óta rossz mintákat lát, annak nem olyan egyszerű kitartónak lenni. Előbb a lelkét kell kezelni, hogy aztán az életmódját meg tudja változtatni hosszú távon.
A túlsúly és az elhízás olyan egészségügyi stigma egy emberen, ami az összes panaszát egy kategóriába sorolja: fogyjon le. Akkor majd elmúlik minden baj. Addig ne is jöjjön ide, úgysem lehet vele érdemben foglalkozni. Ha nem tudja megcsinálni, akkor még rosszabb a helyzet: akkor akaratgyenge. Azon pedig úgyis csak ő maga tud változtatni, minden erőfeszítés az egészségügy részéről csak időpocsékolás és kidobott pénz. "Kérem a következőt!"
Pont ezért olvasok évek óta olyan könyveket, amik által jobban megismerhetem magam. Amik segítenek feldolgozni a gyerek-, tinédzser- és fiatalfelnőtt-kori traumáimat. Mert én is abban hiszek, hogy a testem mellett a lelkemet is gyógyítanom kell. És működik a dolog, mert amióta a lelkemet ápolom, azóta a testem is jobban van. Azóta sikerül betartanom az életmódváltásomat, azóta sikerül tartani a súlyomat. Nem mondom, hogy már mindent feldolgoztam, amit kellett, de ezen az úton haladok.
A végcél azért még messze van. Hatalmas megdöbbenés volt számomra, hogy az életmódváltásom és fogyásom után én azt gondoltam, hogy most már a megfelelő módon állok az ételekhez, étkezéshez. Aztán elolvastam a könyvben azt a tizenöt pontot, amiben a szerző leírja, mit is jelent az evéshez való megfelelő viszony, és rá kellett jönnöm, hogy egészen eddig teljesen rosszul gondolkoztam. Azt hittem, ha nem eszem nagyon egészségtelen dolgokat, és igyekszem igazán egészséges ételeket enni, akkor már minden oké. Hát, nagyon nem. A tizenöt pontból az életmódváltásom után is konkrétan csak három volt igaz rám eddig. Eddig. Mert próbálom elérni, hogy a maradék tizenkettő is igaz legyen.
Hogy tetszett a könyv?
Ez a könyv is az utam egy fontos része volt. Ahogy fentebb írtam, ha nem olvasom el, lehet, hogy sosem, vagy csak sok-sok év múlva tudatosul bennem a korábbi zabálásaim fő oka. Így, hogy rádöbbentem erre, nekiállhatok feldolgozni. Nem mellesleg nagyon tetszett az az érzékeny, közvetlen hozzáállás, amit a szerző az étkezési zavaros emberek felé mutat. Egyáltalán nem vádol, nem okoz kellemetlen érzéseket, lelkifurdalást, hanem inkább felszabadítja az ember lelkét. Bár nem rágja a fülünket, hogy együnk egészségesebben, együnk kevesebbet és mozogjunk minden nap, mégis sokkal nagyobb támogatást ad ahhoz, hogy ezt tegyük végül, mint azok az orvosok és egyéb emberek, akik ezzel nyomasztanak minket.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki úgy érzi, nem megfelelő a kapcsolata az ételekkel, nem jól áll az evéshez, gondja van a súlyával, utálja a külsejét, titokban eszik, zabál, vagy épp éhezteti magát, ezerféle diétával kínozta már magát, és mégis jojózik a súlya. Vagyis az emberek, főképp a nők nagy részének.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A játék során is az evészavarok kerülnek középpontba. Minden állomáson körülírunk egyet az evéssel kapcsolatos betegségek közül, a feladat pedig, hogy kitaláljátok melyikről van szó és beírjátok a helyes megfejtést a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Leírás a játékhoz:
Ennek az evési problémának fő jellemzője, hogy a beteg drasztikus mértékű fogyásra törekszik. Az önéheztetéshez gyakran társul kényszeres tornázás is. Mindezek hátterében az áll, hogy az ebben a betegségben szenvedő személy testképe torzult, túl kövérnek látja magát.
Állomáslista:
11. 07. Könyvvilág
11. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 11. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése