A Móra Könyvkiadó egy igazán kedves mesesorozat kezdő kötetét hozta el a magyar gyerkőcök számára, melynek főszereplője Csudi, a kis pacsirta, aki egészen biztosan hamar belopja magát az olvasók szívébe. Az első rész üzenete: A lehetetlen csak egy szó! Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, és ismerjétek meg Csudi első kalandjait! A turné nyereményjátékán tiétek lehet egy könyv a kiadó felajánlásában.
Miért választottam ezt a könyvet?
Régen olvastam már igazán kisgyerekeknek való mesekönyvet, szóval gondoltam, itt van újra az ideje. Ez a történet a fülszöveg alapján aranyosnak és tanulságosnak tűnt, ezért választottam ki.
Véleményem a könyvről
A könyv két meséből áll, ami rövidebb fejezetekre tagolódik. Az első mesében megismerkedhetünk Csudival, a pacsirtafiókával, aki szárnyak nélkül és túl rövid lábakkal született, ezért nem képes repülni és úgy gondoskodni magáról, mint a testvérkéi. Az anyukája mindent megtesz érte, de mikor a testvérei nagyobbak lesznek, már nem tudja őket is óvni a veszélytől, és Csudiról is gondoskodni. Ezért egyik éjszaka elszökik a szárnyakkal rendelkező gyerekeivel, és Csudit a fészekben hagyja abban reménykedve, hogy majd egy másik madár rátalál és befogadja, gondoskodik róla. Ám Csudi végül Buhuval, az erdő rémével fut össze, akiről kiderül, hogy valójában nem is annyira ijesztő. Az erdő állatai azonban veszélybe kerülnek, és Csudi az egyetlen, aki megmentheti őket.
A második mesében Csudi már fiatal felnőtt madár, saját fészke van, és megtanult gondoskodni magáról. Azonban az erdő ismét veszélybe kerül, és neki újra meg kell mentenie a barátai segítségével.
A történet alapötlete szerintem nagyon klassz: egy kismadár, aki valamiben más, mint a testvérei és a többi madár. Csudi helyébe lényegében bárki bele tudja képzelni magát, aki valaha is érezte azt az élete során, hogy ő más. Ez a másság lehet testi ugyanúgy, mint Csudi esetében, de akármi egyéb is. Vagyis az olvasó kisgyerekek többsége biztos, hogy szinte azonnal meg fogja kedvelni Csudit és átérzi majd a magányát, félelmeit, és persze a bátorságát és az örömeit is.
– Én?! Nem tudom!– Ezt ne mondd többé! És ami a legfontosabb, ne gondold ezt magadról. Nem tudod, ha nem akarod. Ne engedd, hogy bármi utadat állja! Ha szárny nélkül és rövid lábbal születtél, meg kell tanulnod így boldogulni.
Az is klassz tanulság, hogy egy „más” madár (vagy épp ember) is képes lehet bármit elérni, ha kitartó, bátor és nagyon akarja. A való világban is rengeteg olyan ember élt és él, aki valamiféle hátránnyal indult, és nagy dolgokat vitt véghez. A gyerek olvasóknak Csudi karaktere, személyisége és tettei erőt adhatnak, hogy ők se adják fel, amikor úgy érzik, nem képesek valamit megcsinálni.
Buhu karaktere pedig arra tanítja meg a fiatalokat, hogy ne a pletykák és a külső alapján ítéljenek meg valakit. Buhuról az erdő lakói azt mesélik egymás között, hogy veszedelmes, aki a karmai közé kerül, annak vége. Buhu ijesztőnek is néz ki a nagy, sárga, villogó tekintetével. Pedig Buhu valójában egy vegetáriánus bagoly, aki soha senkinek sem ártana. Ugyanígy a való életben is ijesztgetik az embert időnként másokkal, akiket nem ismer személyesen, és van, hogy pusztán külső alapján félelmetesnek találunk valakit, de ez nem jelenti azt, hogy az illető valóban gonosz vagy veszélyes. Lehet a világ legkedvesebb embere is, de ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha megismerjük.
Csudi anyukája... Nos, azt hiszem, ő az egyetlen gyenge pontja az első mesének. Azt értem, hogy Csudi mellett nem tud odafigyelni a többi fiókájára, akiket felfalhatnak vagy egyéb bajuk eshet emiatt. Szóval a döntése körülbelül olyan lehetett számára, mintha azt kellett volna eldöntenie, hogy a jobb vagy a bal szárnyát vágják-e le. De egy anyának egy ilyen helyzetet mindenképpen másképp kéne megoldania, nem úgy, hogy elhagyja az egyik gyerekét. A gondolat, hogy egy egyébként szerető anyuka is képes ilyesmit tenni, megijesztheti a gyerek olvasókat, úgyhogy ezt a részt mindenképpen ajánlott a szülőnek átbeszélnie a gyerekével az olvasás után.
A történetben felbukkan az ember is, aki először megmutatja a pusztító arcát, aztán azt az arcát, ami szimpatikusabb. Sajnos tartok tőle, hogy a való világban az emberek vezetője nem úgy döntött volna, ahogyan a könyvben. De talán, ha a gyerekek ehhez hasonló könyveket olvashatnak, akkor egyszer még eljuthatunk a fejlettség azon szintjére, hogy a pusztítás helyett inkább a természettel való együttélést választjuk.
Hogy tetszett ez a könyv?
Két aranyos mese volt a kötetben, amiben több fontos tanulságot is találtam a gyerek olvasók számára, Csudi karaktere pedig példakép lehet azoknak a kicsiknek, akik valamiben mások, mint a többi ember, és ezért kevesebb az önbizalmuk. Egyedül Csudi anyukája van a történet gyenge pontja.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy tanulságokkal teli, aranyos mesét szeretne olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Csudi első kalandjaiban megismerkedhetünk az erdő lakóival, így a könyvhöz tartozó nyereményjátékban is ez lesz a központi téma. Minden állomáson találtok egy-egy rövid információt az erdő valamely madarával kapcsolatban. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be, az adott állomáson mely madarat ismertétek fel!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Információ a játékhoz:
Számos hiedelem kapcsolódik. Nevezték őket a halál hírnökének, összehozták már őket a bűnnel, a démoni erőkkel, sőt Angliában a rossz időért is őket okolták. Az ókori görögök viszont sokkal pozitívabban álltak hozzájuk, a bölcsesség jelképének tartották őket. Pallasz Athéné szent állata is ez a madár volt.
Állomáslista:
09.13. Szembetűnő
09.14. Könyv és más
09.16. Spirit Bliss Sárga könyves út
09.18. Csak olvass!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése