Spirit Bliss oldala: Robin Stevens: Első osztályú gyilkosság (Úrilányok nem gyilkolnak 3.)

Immáron harmadik alkalommal követhetjük Daisy Wells és Hazel Wong detektívirodájának ténykedését, amely most egy mozgó helyszínre költözik, az Orient Expresszre. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a kiváló regénysorozat legújabb darabjával, és ha velünk játszotok, esélyetek van megnyerni a Manó Könyvek által felajánlott regény egy példányát is.

Miért választottam ezt a könyvet?

Ez egy nagyon jól összerakott kis krimisorozat az első két rész alapján, szóval azt reméltem, hogy a harmadik részben sem fogok csalódni. Jó szórakozásra és egy klassz nyomozásra számítottam.

Véleményem a könyvről

Daisy és Hazel ebben a kötetben is elhagyják az iskolát, és egy ismert, különleges helyen, az Orient Expresszen nyomoznak egy gyilkosság és kémkedés ügyében. A történet stílusa ugyanúgy könnyed és humoros, mint korábban, valamint visszarepít minket az 1930-as évek közepére.

Egyfelől örültem neki, hogy a lányok ezúttal is új környezetben nyomoznak, mert az új terep mindig új izgalmakat is jelent. Másfelől kicsit megijedtem, hogy egy ennyire ismert és Agatha Christie miatt már egy másik krimiben is fontos szerepet kapó helyet választott Stevens. Attól féltem, hogy önkéntelenül is össze fogom hasonlítgatni ezt a könyvet Christie könyvével. Valamint attól, hogy Stevens sem tudott elvonatkoztatni tőle, és esetleg hasonló megoldást talált ki a regényében található gyilkosságra, mint Christie a sajátjában.

Szerencsére a félelmem alaptalan volt. A történet stílusa, a két főszereplő biztosította azt, hogy ne lehessen a két könyvet összehasonlítani. A krimiszál és a lezárása pedig egyáltalán nem hasonlított Christie történetéhez.

Daisy és Hazel karakterét egyre jobban kedvelem. Daisy az első részben nagyon unszimpatikus volt, főképp az, ahogyan Hazellel bánt, de a második könyvben, amikor a családja körében láthattam, kezdtem megérteni a személyiségét. És ebben a részben már ténylegesen kedvelni tudtam őt a furcsaságai ellenére. Elsőre beképzeltnek, gonoszkodónak tűnik, de ha az ember a mondatai és tettei mögé néz, akkor rájön, hogy valójában tényleg törődik Hazellel. És a lelke már így 13 évesen is egy valódi nyomozóé, aki meg akarja védeni az ártatlanokat, és el akarja kapni a bűnösöket.

Hazelt érdekes volt ezúttal az apukájával és Daisyvel látni egyszerre. Mr. Wong viszi a két lányt egy üzleti úttal összekötött kalandra, és hát, a vonaton, egy szűk helyen vannak összezárva, szóval nehéz kikerülni az apa látószögéből. Mr. Wong azt akarja, hogy a két lány maradjon ki mindenféle bűnesetből és nyomozásból, és Hazelt kéri meg, hogy mutasson ebben példát Daisynek. Hazel viszont ugyanúgy lelkes nyomozólélekkel rendelkezik, mint a barátnője.

Szóval kissé ketté szakad, mert szeretne megfelelni az apjának, azt akarja, hogy a férfi büszke legyen rá, viszont ugyanolyan lelkesedéssel részt akar venni a nyomozásban, akárcsak Daisy. Abban a korban és világban normális volt Mr. Wong viselkedése, azt akarta, hogy a lánya úrilányként viselkedjen. És persze, felnőttként tisztában volt vele, hogy miféle bajok érhetik az embert, ha belekeveredik egy valódi bűnesetbe, így természetes, hogy féltette a 13 éves lányát. Arra is jó volt a történet múltba helyezése és Mr. Wong megjelenése, hogy láthassuk, Hazel belevaló lány, aki a megfelelési vágya és neveltetése ellenére mer lázadni. Mer önmaga lenni. Vagyis Hazel (és Daisy is) nagyon klassz példakép a mai fiatal lányok számára.

– Nahát – nézett a fiúra. – Milyen jó neked. Hazelt és engem természetesen fikarcnyit sem érdekel a nyomozás vagy a mágia. Tudod, a lányok nem törődnek ilyesmikkel.
– Ó – felelte Alexander, és egy pillanatra csalódottnak tűnt. – Akartam is mondani, hogy kölcsön tudok adni néhány krimit, ha szeretnétek.
– Köszönjük, nem kérjük – felelte fagyosan Daisy. – Nem olvasunk... főképp nem detektívregényeket.
Ez elég komikusan hangzott annak a lánynak a szájából, aki egy egész ládát pakolt meg regényekkel, és nem sok híja volt, hogy mindent elrontsak a nevetésemmel.

A mellékkarakterek, és egyben gyanúsítottak, is igazán érdekesek. Egy házaspár, akik látszólag szeretik egymást, de érezhető, hogy a felszín alatt a férj egy bántalmazó, elnyomó típus, aki uralkodni akar a feleségén. Egy bűvész, aki pont olyan trükköt gyakorol, ami segíthetné a gyilkosság elkövetésében. Egy halottlátó, aki megzavarja a házaspár életét. Egy, a korábbi könyvekből ismert álruhás karakter, aki megzavarja a lányokat a nyomozásban. Egy orosz idős nő, akinek a múltjában érdekes titkok vannak, és az unokája, aki szintén imád nyomozni. És egy elszegényedett krimiíró, aki pont olyan gyilkosságokról ír, mint amit a vonaton is elkövetnek. Na meg persze a vonaton dolgozó emberek...

Mindegyikük gyanús, és a nyomok alapján mégsem tehette egyikük sem.

Volt egy gyanúsított, akit azonnal kizártam, mert egyfelől túl gyanús volt, másfelől előnyöm volt Daisyékkel szemben valami miatt, amit tudtam, így sejtettem, hogy ő miért is viselkedik olyan furcsán. A többiek közül az egyik személyt túl nyilvánvalóan találtam, úgyhogy őt is elvetettem. Végül nagyjából rájöttem arra, hogy ki a tettes (vagy kik a tettesek, nem árulom el, hogy hány emberről van szó), mert logikus volt, úgyhogy nagyon élveztem végig a két lánnyal közösen a nyomozást, és a végén még sikerélményem is volt.

Még mindig tetszik, hogy bár Daisy és Hazel 13 évesek, mégis teljesen reálisnak éreztem azt, ahogyan nyomoznak. Semmi olyat nem tettek nyomozás közben, amire egy 13 éves ne lenne képes a valóságban is.

Hogy tetszett ez a könyv?

Az előzetes félelmeim ellenére tetszett végül, hogy az Orient Expressz lett a helyszíne a történetnek. A lányokat nagyon megkedveltem, szerintem tökéletes példaképek a fiatal lány olvasók számára. A nyomozás izgalmas, érdekes, fordulatos, és ami nagyon fontos, logikus is volt.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik egy jól kidolgozott, érdekes ifjúsági krimit akarnak olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mivel a regény az Orient Expresszen játszódik, az eredeti ötlethez kapcsolódik a feladványunk is. Agatha Christie regényét sokszor megfilmesítették, az állomásokon 1-1 ilyen filmből láthattok jelenetet. A Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be, hogy a képen látható filmben ki játszotta Hercule Poirot-t, tehát 1-1 színész nevére vagyunk kíváncsiak.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kép a játékhoz: