Legtöbbünk még felnőtt fejjel is emlékszik gyerekkori legkedvesebb játékára, amit mindenhová magával vitt, s ami talán már születésétől mellette volt. Ollie és Billy története pont ezeket az érzéseket és élményeket szeretné feleleveníteni egy rendkívül kedves és gyönyörűen illusztrált kötetben.
Tarts bloggereinkkel, hogy megismerhesd a két barátot, s esélyed legyen nyerni egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Egyfelől, mert a fülszövege alapján nagyon édes kis történetnek tűnt, másfelől, mert a borítón megláttam, hogy Netflix-sorozat készült hozzá, amit majd meg szeretnék nézni, ám előtte mindenképpen a könyvet akartam elolvasni.
Véleményem a könyvről
A történet két barátról szól, Billyről, a kisfiúról és a kedvenc játékáról, Ollie-ról, a plüssjátékról. Ollie-t még Billy újszülöttkorában készítette a fiú anyukája, hogy a játék segítsen neki átvészelni a kórházat és a betegségét (egy kis lyukkal a szívén született). Billy nagyobb korában is ragaszkodik a kedvenc játékához, ezért magával viszi őt egy esküvőre, ahol azonban nyoma vész. Ugyanis Zozó, a bohóckirály és csatlósai, az alamuszok elrabolják őt. Billy és Ollie azonban képtelenek egymás nélkül élni, ezért míg Ollie megpróbál visszajutni kis barátjához, addig Billy is elszökik otthonról, hogy megtalálja kedvencét.
Ha egy kisgyerek fél, bebújik a takaró alá, vagy sírni kezd, vagy azt kiáltja: „Félek!” A felnőttek azonban csak mozdulatlanul ülnek és úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, még ha szívük szerint ők is elbújnának vagy sírnának vagy kiabálnának. A felnőttek ezt „érzelemszabályozásnak” nevezik, de ez csak egy szép szó arra, hogy halálra vannak rémülve.
Nagyon kíváncsi voltam a regényre, mert az alapsztorija hasonlított Rowling A karácsonyi malac című történetére. De szerencsére annál a pontnál, hogy Ollie „elveszik”, Billy pedig megpróbálja megkeresni őt, meg is szűnt a hasonlóság. Olvasás közben egyáltalán nem éreztem úgy, hogy én ezt a sztorit már olvastam korábban.
Már csak azért sem, mert valahogy ez a történet sokkal viccesebb, humorosabb volt számomra. Félreértés ne essék, A karácsonyi malacot is imádtam, de ezen a könyvön egy csomót mosolyogtam és kuncogtam. Szerintem egyébként ez a fordító érdeme is, mert klassz vicces, kifejezéseket, szavakat talált ki magyarítva, amik önmagukban is tetszettek, és feldobták a történetet.
Ez ellen nem volt „apelláta”, ahogy Billy szülei mondták. Aki ezt megszegi „annak jaj”. Mert ez „súlyosan illegális”. Amennyire Billy és Ollie össze tudta rakni, minden, ami szabályt sértett, „illegális” volt. Fogmosás nélkül lefeküdni szintén „illegális” volt. Egyedül átmenni az úton pedig „szuperillegális”, ami valami olyasmivel járt, amitől mindketten cidriztek: ezzel „ki lehetett húzni a gyufát”. Márpedig a gyufát sosem akarták kihúzni. Hiába volt az ember gyufája egyik percben még benne a skatulyában, egy pillanattal később már könnyen kihúzódhatott valami olyanért, amire már nem is emlékezett.
A fordítás mellett az illusztrációk is nagyon tetszettek, ezek is feldobták az olvasás élményét, ahogyan az is, hogy nem sima fehér papírra nyomtatták a történetet, hanem vannak benne olyan barnás, papirusztekercs színű oldalak is, amik nagyon jól néznek ki. Ezek az apróságok mind hozzátesznek ahhoz, hogy az ember még nagyobb élvezettel olvasgassa ezt a regényt.
A regény lényegében három szálra ágazik el. Egyfelől ott van Billyé, aki útnak indul, hogy megtalálja a kedvenc játékát. Aztán ott van Ollie-é, akit elrabolnak, és megpróbál megszökni, hogy visszajuthasson Billyhez. Ezenkívül egy külön szálban megismerhetjük Zozó bohóckirály múltját és jelenét. Megtudhatjuk, miért utálja a kedvenc játékokat, mitől lett megkeseredett és gonosz, és hogyan kapcsolódik Billy anyukájának kedvenc játékához, egy balerinához. Az is kiderül, miként készítette az alamuszokat, és ők hogyan vadásznak a gyerekek kedvenc játékaira. Ezek a szálak természetesen szétfutnak, aztán a végén újra összeérnek.
A történet a gyerekek számára szórakoztató, vicces és szívhez szóló lesz, hiszen biztosan van, vagy legalábbis a közelmúltban volt kedvenc játékuk. A felnőtt olvasók pedig nosztalgiázhatnak, visszaemlékezhetnek a saját játékukra, valamint élvezhetik a cuki karaktereket és poénokat. (Nekem egyébként egy plüssmókus volt a kedvencem, ami nélkül ovis koromban képtelen voltam elaludni. Valahol szerintem még mindig megvan elrakva, de már nagyon rég nem láttam szegényt. Viszont az emlékeimben megmaradt.)
Zozó bohóckirály története már kevésbé vicces. Inkább szomorú. Nem spoilerezem el nektek, miért is lett belőle olyan megkeseredett, gonosz játék, de a háttérsztorija igazán érdekes. Örülök, hogy rendesen kifejtve megkaptuk a történetét, nem csak néhány mondatban foglalta össze az író, mert olyan volt, mintha a mesén belül lenne egy rövidebb mese, 2 in 1. Sajnáltam Zozót, de őszintén szólva, nem tudtam kedvelni őt. Ő testesítette meg a történetben azokat az embereket, akik valamiért szomorúak, ezért azt akarják, hogy mások se legyenek boldogok. Én ezt a hozzáállást sosem érettem.
A nehézségek, amiken Billy és Ollie keresztülmentek, míg újra egymásra nem találtak, igazán kalandosak voltak. Ollie szála kicsit olyan volt, mint a Lassie hazatér, csak kutya helyett egy plüssjáték akart hazajutni, és a való világ nehézségei mellett (pl. eső) mágikus nehézségek is vártak rá. De az élmény, az érzés ugyanaz volt olvasás közben: egy kis imádni való lény, aki annyira szereti az emberi gazdáját, hogy mindenáron vissza akar jutni hozzá.
Ami kicsit szomorkássá tette az történetet, hogy nyilvánvaló módon Billy egyszer fel fog nőni, elfelejti majd Ollie-t, akit végül felfal az idő vasfoga. Szóval ez felnőtt olvasóként egyfajta elmúlástörténet is annak ellenére, hogy a könyvben nem jutunk el eddig a jövőig, csak tudjuk, hogy ez lesz majd.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nagyon édes történet volt némi szomorkás beütéssel Zozó bohóckirály története és a nyilvánvaló jövőkép miatt. Billy és Ollie imádnivalóak, a cselekmény kalandos. A nyelvezet és a történet tele van humorral, rengeteget mosolyogtam ezen a könyvön. Ó, és gyönyörűek az illusztrációk és úgy alapvetően a könyv kivitelezése.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Minden kisgyereknek és felnőttnek, akinek van vagy volt valaha kedvenc játéka.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Ebben a játékban nincs más dolgod, mint elolvasni a kiadó honlapján a kötet beleolvasóját, majd az alapján megválaszolni az állomásokon található kérdéseket. Természetesen, a Rafflecopter megfelelő soraiba várjuk a válaszokat!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Kié volt korábban a csengettyű, amit Ollie szíveként kapott?
Állomáslista:
03. 13. Csak olvass!
03. 15. Milyen könyvet olvassak?
03. 17. Spirit Bliss Sárga könyves út
03. 19. Booktastic Boglinc
03. 21. Könyv és más
03. 23. KönyvParfé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése