~ Sárga könyves út ~

2020. július 13., hétfő

Erdőszelfi – Vándortábori versek – Blogturné


A Móra Kiadó idén nyáron egy nem mindennapi verses antológiával készült az ifjú olvasók számára. Ebben a kötetben 17 kortárs költő 45 verssel igyekszik kedvet csinálni az ifjúságnak a természet, a kirándulás, a táborozások nyújtotta feledhetetlen élmények átéléséhez. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott két példány egyikét a könyvből! 


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, a versek világában nem igazán vagyok otthon, a kortárs versekében még kevésbé. De mivel nyitott vagyok mindenre, és imádom megismerni a világot, ezért úgy gondoltam, épp itt az ideje, hogy ezen a téren is olvassak egy kicsit. Mivel ez egy humoros, aranyos kötetnek tűnt, és írt bele verset Finy Petra, Tóth Krisztina és Lackfi János (akiktől korábban már olvastam egy keveset és tetszett, amit írtak), ezért választottam ezt a könyvet.


Első gondolatok

Nem vagyok egy kirándulós típus. Sőt, a rovarfóbiám miatt valószínűleg frászt kapnék, ha kitennének egy erdős helyen, hogy most akkor táborozunk. Szeretem a fákat, a virágokat, de egyetlen nyugodt pillanatom sem lenne kint, a természetben, biztos, hogy nem tudnám élvezni. Viszont a könyvben lévő verseket a táborozásról nagyon élveztem. Ha a valóságban nem is, a gondolataimban szívesen jártam a természetet a kötetbe kerülő verseknek köszönhetően. Az illusztrációk pedig csak kiegészítették ezt az élményt, főképp, hogy elég humorosra sikeredtek.


A kötetről


A könyv három fejezetre osztja a verseket: Erdei iskola, Kicsi állat, Indián gyerekek. Az első és utolsó fejezet lényegében a táborozásról, a természetről, a táborozó gyerekekről szól, a középső pedig az állatokról (és egy jetiről).


Vannak olyan versek, amik rímelnek, vannak, amik nem. Vannak, amelyek a tájat írják le, vannak, amelyek egy szituációt, érzést. Van, amelyik nyelvi játékokat tartalmaz, akadnak meglepőek, és olyanok is, amelyek csak kellemesen elringatnak a képzelt természet lágy ölén.


Nekem egyfelől azok a versek tetszettek igazán, amik olyan jó kis rímesek voltak. Amiket kirándulás közben menetelve, ütemre lehetne mondani, és elterelné az figyelmemet arról, hogy meleg van, itt egy bogár, ott egy bogár, fáj a lábam és hasonlók. Pl.: Kiss Ottó Bálint apu intelmei kirándulni vágyó ifjakhoz című versét a fejemben is úgy olvastam fel, hogy annak volt egyfajta klassz ritmusa, és ez jól elszórakoztatott. De ugyanígy voltam Varró Dániel Kirándulgató, Lackfi János Suhanó kenusok és Szabó T. Anna Kirándulóinduló című versével is.

Másfelől azok a versek jöttek be, amik valamilyen módon meg tudtak lepni vagy találtam bennük egy kis fricskát. Például Hevesi Judit három egymáshoz kapcsolódó versében egy lány, Saci, egy fiú, Patrik és az erdő szemszögéből is megírja a kirándulást és Saci meg Patrik egymáshoz való vonzódását. Nekem nagyon bejött, hogy végül az erdő szemén át is láthattam az eseményeket. Ahogyan Tóth Krisztina Szúnyogriasztó dala is tetszett, mert az elbeszélője konkrétan a szúnyoggal beszélget vicces formában.

Végül pedig azokat bírtam, amikben volt valami nyelvi játék, poén. Finy Petra például klasszul eljátszott a gém-game, valamint a gőte-Goethe szópárral.

A költők egyébként szépen összehozták a természetet a modern világgal. Bár a verseknek köszönhetően az erdőben járhatunk, mégis megjelenik bennük a szelfi, a mobiltelefon, az e-mail, a tablet. Ez egyáltalán nem zökkentett ki, sőt, bár már a 30-asokhoz tartozom, mégis otthonosnak, megmosolyogtatónak éreztem. Szerintem a fiatalok is annak fogják, és jót derülnek majd azon, hogy tényleg mennyire függünk a technikától, mégis jól tudjuk érezni magunkat nélküle is időnként. Ez egyfajta fricska a mostani generációknak, de nem gonosz, hanem inkább aranyos és önironikus is.


Hogy tetszett a könyv?

 
Bár maga a téma nem áll túl közel hozzám, lévén, ahogy fentebb is írtam, nem vagyok egy kirándulgatós típus, de a versek igazán tetszettek. Volt köztük olyan, ami jobban, de mindegyiket élveztem. És biztos, hogy fogok még olvasni a kötetben található költőktől mást is.


Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne klassz, humoros, közben mégis elgondolkoztató verseket olvasni a túrázásról, erdőről, állatokról, és persze rólunk, a természetbe kikerülő emberekről.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során a kötetben szereplő versek címeit keressük. A bejegyzésekben elrejtettünk néhány kiemelt betűt, a feladat pedig az, hogy ezeket helyes sorrendbe téve alkossátok meg az egyes versek címeit, és ezeket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő helyére. Minden vers címe egy szóból áll és természetesen kapcsolódik valamilyen módon a táborozáshoz.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

07. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. július 12., vasárnap

Zalka Csenge Virág: Ribizli a világ végén – Blogturné


A Móra Kiadónál 2019-ben megjelent Zalka Csenge Virág magyar népmesegyűjteménye, a Ribizli a világ végén, amely az idei évben elnyerte az Év gyermekkönyve címet. A kötetbe kerülő történetek bebizonyítják, hogy a népmesék nem elavultak, egy 21. századi gyerek (vagy felnőtt) is képes élvezni, átélni, megérteni őket, és tanulsággal is szolgálhat számukra. A fordulatos és izgalmas mesékről most öt bloggerünk mondja el a véleményét, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?


Mert a fülszöveg azt ígérte nekem, hogy olyan népmeséket találok a kötetben, amiknek köszönhetően úgy érzem majd, ezek nem egy régi világ elavult termékei, hanem a 21. században is megállják a helyüket, és tudnak valami érdekeset, értékeset adni a gyerek és felnőtt olvasóknak. Ezen kívül, hallottam Zalka Csenge Virág feminista népmesékről szóló blogjáról korábban, így azt reméltem, feministaként is jó olvasnivaló lesz ez a könyv.



Első gondolatok


Az első néhány meséből két dolog azonnal lejött számomra. Az egyik, hogy olyan népmeséket kapok ettől a könyvtől, amelyeknek csak töredékét ismertem korábban. A legtöbb népmeséket tartalmazó könyvben, ami eddig a kezembe került, a régi, megszokott, elcsépelt történeteket találtam, itt viszont szinte az összes történet újdonságként hatott számomra. Talán csak egy-kettő volt, amit korábban is ismertem.

A másik, hogy itt valóban olyan meseszereplőket tartalmazó történeteket olvashattam, amik lekötnek egy 21. századi feminista nőt is. Rögtön az első mesében látszik ez, ahol a király rá akarja kényszeríteni a lányait, hogy csókolják meg egy gyűrűért cserébe az ördögöt, a lányok viszont nem hajlandók erre, sőt, a legkisebb odavágja az apjának, hogy ha annyira kell neki a gyűrű, ne a lányait kínálgassa az ördögnek, hanem csókolja meg maga.


A történetek

A kötetben található mesék elég sokszínűek. Van bennük királylány és királyfi, szegény lány és szegény fiú, boszorkány, tündér, sárkány, lidérc, sőt, még egy pirosmalac is, aki valójában egy gyönyörű leány.


Akadnak kalandos történetek, melyeknek az a lényege, hogy a főszereplő bátorsággal és erővel vagy varázslattal végigküzdje magát egy veszélyes úton, majd legyőzze az ellenfeleit. És vannak, amelyekben pusztán az eszét használhatja, hogy elérje a céljait vagy megóvja önmagát, a szeretteit. Olyan mese is található a kötetben, aminek az igaz és feltétel nélküli szeretet a lényege, amelynek köszönhetően a főszereplő eltántoríthatatlannak bizonyul.


A kötet női szereplői is változatos képet mutatnak, van, amelyikük csak szerelemre és házasságra vágyakozik, és olyan is, aki kardot ragad és harcba száll, ha kell. Található a mesékben olyan női karakter, aki beleszeret Tündér Ilonába, férfivá változik, és elveszi feleségül, valamint olyan, aki férfiruhát hordva, Béla kisasszonyként harcol meg a vára és a népe biztonságáért.



„Leszállt az éjszaka. Zúzó és a vitézek fázni kezdtek, éhesek is voltak, szomjasak is, mert útravalót nem hoztak magukkal, gondolván, hogy esküvői lakomára érkeznek. Béla kisasszony hagyta, hadd fagyoskodjanak az udvaron egész éjszaka. Amikor végre felkelt a nap, a vár úrnője kihajolt az egyik ablakon, és széles mosollyal intett Zúzónak:
– Kapitány uram, dobja fel nekem a kalapját!
Zúzó, mit volt mit tenni, felhajította a kalapot, Béla kisasszony pedig a saját fejébe csapta. Még jobban is állt neki, mint Zúzónak.
– Na, ki az úr ebben a várban?
– Te vagy – morogta Zúzó, látva, hogy legyőzték.”

Persze az okos lányok és asszonyok sem maradhatnak ki a kötetből. Nemcsak az unalmában a népet szekáló királyt teszik helyre az eszükkel, hanem még egy lidércet is legyőznek.


A jelenünkben fontos témák is előkerülnek a mesékben. Például a címadó Ribizli a világ végénben a zárdafőnöknő Ribizlit megvádolja azzal, hogy kellette magát, csak mert egy ablakban álldogált, három királyfi észrevette és megtetszett nekik. Ez tipikus áldozathibáztatás, a zárdafőnöknő pedig semmivel sem különb, mint egy elnyomó férfi. A láthatatlan munka című mese is egy fontos témát hoz elő, mégpedig azt, hogy a nők milyen sokat is dolgoznak otthon anélkül, hogy fizetséget kapnának érte, vagy legalább némi megbecsülést.

A szigorú, kegyetlen apa karaktere többször is előkerül a mesékben, de emellett bátor, érzelmes, okos, igazságos férfiakról és fiúkról is olvashatunk. Például a királyról, aki miután megtudja, hogy azért ítéltek el egy lányt, mert szembeköpött egy férfit, megkérdezi tőle, miért tette. És mikor kiderül, hogy azért, mert a férfi engedélye nélkül fogdosta, akkor felmenti a leányt, és engedélyt ad neki rá, hogy ha legközelebb ilyesmi történik, ne csak leköpje az illetőt, hanem fel is pofozza.

Olvastam már néhány népmesegyűjteményt az elmúlt egy-két évben, de azok csak elmentek egyszeri szórakozásnak. Ez a kötet viszont valódi élvezetet, izgalmat nyújtott számomra. Egyáltalán nem untam a meséket, és ennek nemcsak az az oka, hogy olyan történeteket olvashattam, amelyekről korábban még nem hallottam, hanem az is, hogy az adott mesék fordulatosak, izgalmasak, kalandosak voltak. Nem lehetett kitalálni, mi lesz a végük, mi fog történni bennük, vagyis nem voltak kiszámítható, átlagos történetek. Feminista nőként is élvezet volt olvasni erős, okos, bátor, fifikás nőkről, akik harcolnak, más nőkbe szeretnek bele, férfi ruhát öltenek, és képesek nemet mondani az apjuk parancsának, vagyis képesek kiállni önmagukért, megvédeni magukat.

A kedvenc meséim azok voltak, amikben a főszereplők ésszel győzték le az akadályokat és érték el a céljaikat. Például A csudacsirke című mese végén a lidérc legyőzéséhez használt fifika nagyon bejött.


Hogy tetszett a könyv?

Életemben először éreztem azt, hogy a népmesék igazán élvezetes olvasmányok lehetnek. Nagyon örülök annak, hogy Zalka Csenge Virág képes volt bebizonyítani (számomra is), hogy lehet találni olyan népmeséket, amelyek egyáltalán nem elavultak, sőt, beleilleszthetők a mi 21. századi világunkba, a feminista gondolkodásba. Korábban azt hittem, feminista népmesék nem léteznek, de örülök, hogy tévedtem.


Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.



Kiknek ajánlom a könyvet?


Minden kislánynak és kisfiúnak, hogy az elavult népmesék helyett olyanokról is halljanak, amelyek mostani értékeket közvetítenek. Ezekben a mesékben olyan karaktereket találhatnak, akiket bár a múltban teremtettek a mesélőik, de a jelen példaképeiként is szolgálhatnak.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

A bejegyzéseinkben, egy-egy szó alatt elrejtettünk néhány népmeséhez vezető linket. A dolgotok az, hogy megtaláljátok ezeket a népmeséket, és a címüket beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

07. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 14. Könyv és más
07. 16. Veronika’s Reader Feeder
07. 18. Utószó
07. 20. Flora the Sweaterist
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. július 4., szombat

Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz! – Blogturné


A Jégvarázs című mese 2013-ben hódította meg magának a közönséget, azóta töretlen az emberek rajongása a rajzfilm iránt. Kicsik és nagyok egyaránt odavannak Elza és Anna nagyszerű történetéért. De vajon mi lett volna, ha a két lány egymástól külön nőtt volna fel és egyáltalán nem emlékezne egymásra? Mi történt volna akkor, ha nem a meséből ismert módon alakul a történet? A Manó Könyvek Kiadó gondozásában megjelent Sorsfordító történetek legújabb részéből ez is kiderül. Tartsatok velünk, merüljetek el a Jégvarázs világában és vigyétek haza a kiadó által felajánlott három nyeremény könyv egyikét. 


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, egyfelől A szépség és a szörnyeteg mellett a Jégvarázs a kedvenc Disney-mesém. Másfelől, egy csomószor voltam már úgy, hogy megnéztem egy filmet, elolvastam egy könyvet, és elkezdtem azon gondolkozni, mi lett volna, ha valami másképp történik benne. Akkor vajon hová futott volna ki a sztori vége... Szóval örültem, hogy most egy kicsit valóra válik ez a "mi lett volna, ha..." játék, és kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki a Jégvarázs történéseinek megváltoztatásából az író.


Első gondolatok


Kicsit féltem tőle, hogy mivel egy meséhez készült a regény, nyelvileg, stílusban nem fogja megütni a mércét, de szerencsére ez nem így lett. Simán elmegy egy jó ifjúsági regénynek a történet.


A történet

Míg az eredeti mesében Elza és Anna, még ha elkülönítve is, de egymásról tudva és egymást szeretve nőnek fel, addig Calonita történetében sem Elza, sem a birodalom többi lakója nem tud Anna létezéséről, ahogyan Anna sem tudja, hogy kik az igazi szülei, ki a nővére, és ki ő valójában. Elza Arandelle hercegnőjeként és leendő királynőjeként él a szüleivel a palotában, míg Anna egy egyszerű családhoz kerül, akik örökbe fogadják és a saját lányukként nevelik. Hosszú évek telnek el, míg végül Elza képességére fény derül, és elindul ugyanaz a bonyodalom, ami az eredeti mesében is. Elza elmenekül, de telet varázsol egész Arandelle területére.

Nos, először is nagyon nosztalgikus volt olvasni ezt a regényt. Voltak benne párbeszédek, amik a mesében is elhangzottak, csak kicsit más körülmények között, mégis hallottam a fejemben a karakterek hangját, hangsúlyát.

Az alapötletet nagyon izgalmasnak találtam. Az, hogy Elza ekkora hatalommal bír, és nincs mellette egy szerető húg, aki visszafogná, érdekes változtatásnak tűnt. Ahogyan az is, hogy Anna átlagos gyerekként nő fel, és emiatt megvan az a szabadsága, amitől a mesében a nővére miatt megfosztatott. Úgy véltem, valami teljesen más fog kijönni a történetből, hiszen a karakterek személyisége egy ilyen nagyságú változtatástól teljesen másképp alakul(na). Nagyon nem mindegy ugyanis, főképp hatalommal bíró emberek esetében, hogy van-e mellettük valaki, aki szereti őket és akit szeretnek, vagy magányban kell élniük, és senkire nem kell tekintettel lenniük. Ahogyan az sem mindegy, hogy más emberektől elzárva kell-e felnőnöd, vagy élheted az életedet gondtalanul.

Szóval valami teljesen új irányra számítottam. Azt sem zártam ki, hogy Elza Anna nélkül valóban kegyetlen jégkirálynővé változik majd, hiszen nincsen, aki a jó úton tartaná, és a magány sötétséggel jár együtt. A könyv ehelyett arra épített, hogy mindegy, mi történik velünk, hogyan növünk fel, kik vesznek körül, kik szeretnek, az nincs hatással az alapszemélyiségünkre. Elza és Anna a regényben egyáltalán nem változott meg a körülmények hatására, hanem pontosan ugyanolyanok, mint az eredeti mesében. Ami egyfelől jó, mert ahogy fentebb is írtam, így nosztalgiázhattam, másfelől viszont én valami újra, valami izgalmasra számítottam, arra, hogy a körülmények megváltozásával az egész sztori megváltozik majd.

Ezzel szemben, bár a történet más kiindulópontot kapott, mint a mese, a karakterek mégis ugyanolyanok maradtak, és a szálak is mind ugyanoda futnak ki. Az én elvárásaimhoz képest csak minimálisan mert módosítani rajtuk az író.

Vagyis a "mi lett volna, ha...?" kérdésre azt a választ kaptuk, hogy: ugyanaz, mint eredetileg.

Nagyon élveztem egyébként a regény olvasását, mert jóleső érzés volt újra a karakterek között lenni. Szórakoztatott a történet pont úgy, ahogyan a mese is szórakoztat századszori nézésre is. Tetszik a tanulsága, hogy a testvéri szeretet mindent legyőz. De ez ugyanaz a tanulság, mint az eredeti mesében.

A mese humorát szerencsére a könyv is átvette, Kristoff, Olaf és Sven, valamint Anna is hozta a vicces formáját. Voltak olyan poénok, amelyek a mesében is benne voltak, és akadt néhány új is. Jókat kuncogtam olvasás közben.

Jó ötletnek találtam, és nagyon tetszett, hogy a könyv elején kicsit jobban megismerhettem Elza és Anna szüleit is, főképp az édesanyjukat. Ez kivételesen különbözött az eredeti mesétől, és hozzáadott valami többet a sztorihoz.Valamint az is bejött, hogy Olafból kicsit többet kaphattunk, mint a mesében, ugyanis ő éveken át Elza mellett élt a palotában, teljes titokban.


Ami még tetszett, az trollpapa varázslatának a megváltoztatása. Főképp az, hogy nemcsak emlékeket törölt ki vele, hanem mellékhatásként valami izgalmas is történt közben, és a varázslat ezáltal egyfajta átokká változott. Hogy pontosan milyenné, azt nem árulhatom el, de ez a csavar feldobta a sztorit, és érdekesebbé tette trollpapa beavatkozását, mint amilyen az eredeti mesében volt.


Hogy tetszett a könyv?

Kellemes volt olvasni, nosztalgikus érzést keltett bennem. Jókat kuncogtam a már korábban hallott és az új poénokon is. Az alapötlet és néhány más ötlet is klassz volt benne, pl. trollpapa varázslatának módosulása. Ám én több eltérést és más végkifejletet vártam a sztoritól, amit nem kaptam meg. Végül minden szál ugyanoda futott ki.


Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik odavannak a Jégvarázs című meséért, és szeretnének kicsit visszatérni a világába.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

Mivel a Ne érezz, ne kérdezz című könyv a Jégvarázs című mesét dolgozza fel, így a játékot a mese legikonikusabb dala ihlette, amelynek a címe magyarul Legyen hó. Nincs más dolgotok, mint megkeresni minden bejegyzésben azt a szót, mely a hópelyhet rejti. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06. 21. Csak olvass!
06. 22. Utószó
06. 26. Readinspo
07. 03. Dreamworld
07. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 05. Hagyjatok! Olvasok!
07. 06. Dreamworld (extra)
07. 07. Sorok között
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. július 1., szerda

Kiss Ottó: A piros tengeralattjáró


Miért választottam ezt a könyvet?

Aranyos mesének tűnt a fülszöveg alapján, és a borítót látva úgy gondoltam, olyan illusztrációk találhatók a könyvben, amelyek nagyon fognak tetszenek. Nem mellesleg jól kidolgozott mesének tűnt, ugyanis a kiadó honlapján láttam, hogy 142 oldalas, vagyis úgy sejtettem, nem a legkisebbeknek tetszhet csak, hanem a nagyobb gyerekeknek, vagy akár a felnőtteknek, szóval nekem is.


Első gondolatok

Ahogy belelapoztam a könyvbe, igazolódott az az előfeltevésem, hogy bejönnek az illusztrációk. Imádom Orosz Annabella rajzait, ha egyszer megjelenne egy mesekönyvem, simán örülnék, ha ő illusztrálná.

Azt is jól gondoltam, hogy a mese jól kidolgozott. Igaz, hogy egy csomó illusztráció van a könyvben, de szövegből sincsen hiány. Ez nem olyan mese, ahol egy oldalon három mondat található, hanem egy összetett, klassz stílusú történet épp elég szöveggel ahhoz, hogy egy idősebb gyereket vagy egy felnőttet is szórakoztasson.


A történet


Luca elhatározza, hogy kell neki egy tengeralattjáró, és nem is tétlenkedik, hogy megszerezze azt. Miután a szülei azt mondják neki, ez lehetetlen, elmegy Turbó mamához és Beton tatához, ez utóbbi pedig hordóból és egyéb dolgokból épít neki és a kis barátjának, Dominiknak egy piros tengeralattjárót. Ezután nekivágnak egy párhetes nyaralásnak, amit a tengernél akarnak tölteni.

Útközben sok-sok kaland éri őket, és ezek a tengerparton sem fogyatkoznak. Olyannyira nem, hogy Luca végül rájön a dédnagyapja titkára, és a nyomdokaiba is lép rögtön.

A történet nyelvileg tényleg összetett, stílusban csiszolt, és rengeteg klassz mondanivalóval, tanulsággal rendelkezik az olvasói számára. Először is önbizalmat ad a gyerekeknek ahhoz, hogy megvalósítsák az álmaikat. Akkor is, ha mások azt mondják ezekre, lehetetlenek. Luca egy igazi határozott kislány, nem lehet eltántorítani attól, amit véghez akar vinni. Tökéletes példakép az olvasói számára, akik láthatják, hogy egy lány is bármire képes, akár még tengeralattjáró-kapitány is lehet belőle, vagy bálnamentő, ha nagyon akarja és elég fifikás, valamint kitartó.

A másik tanulság az állatokhoz való hozzáállásban mutatkozik meg. Luca dédnagyapja arra áldozta az életét, hogy megmentse a bálnákat a bálnavadászoktól, a dédunokája pedig folytatja a küldetését. Ezzel példát mutatnak az olvasó gyerekeknek is, hiszen bármelyik gyerek segíthet bármilyen bajba került állaton ahhoz, hogy Lucához hasonló hős lehessen.

A harmadik tanulság, hogy a tőlünk különböző népekkel hogyan kössünk barátságot. Az, hogy valaki más, nem jelenti, hogy rosszabb (persze azt sem, hogy jobb). Ha hajlandóak vagyunk barátságosan közeledni, megismerni egy másik népet, ebben az esetben az eszkimókat, akkor talán örök barátságokat köthetünk. És kicsit többé válhatunk, hiszen egy másik élet- és gondolkodásmódot is megismerhetünk.

Én nagyon élveztem a mesét, a kalandozást Lucáékkal, tökéletes kikapcsolódás volt ez a könyv számomra néhány óra erejéig.


Karakterek

Luca igazi határozott egyéniség, akit nem lehet letörni. Ez egy nagyon pozitív tulajdonság, hiszen az emberek többsége nem érti az álmodozókat, és ha akaratlanul is, de visszafogja őket a megvalósításban azzal, hogy hitetlen és negatív. Luca viszont, ha valamit akar, akkor addig megy előre, míg el nem éri. Emellett eszes és cseles is, amivel olvasás közben többször kuncogásra késztetett (például, amikor megválasztatta magát kapitánynak előzetes kézfeltartással). Luca a belevaló kislány megszemélyesítője, sok-sok ilyen karakterre lenne még szükség a mesekönyvekben, hogy a valódi kislányok példaképekre találjanak, és tényleg elhiggyék, ők is bármire képesek.

„Lucát ugyanis nemrég kapitánnyá választották. A szavazás Turbó mamáéknál történt, és annyira titkos volt, hogy senki más nem tudott róla. Luca csak azután árulta el, hogy éppen szavaznak, miután mindenkit felszólított, hogy emelje fel az egyik kezét.
– Ugye, én legyek a kapitány? – kérdezte aztán, és mielőtt bármit is mondhattak volna, gyorsan hozzátette: - Köszönöm a bizalmat!”

Dominik igazi jó barátja Lucának, aki benne van a kalandokban. Turbó mamával és Beton tatával egyetemben, akik szintén belevaló idős emberek. Olyan tipikus régi nagyszülők, akik nem punnyadnak egész nap, hanem pörögnek, mindig csinálnak valamit, nagymama a konyhában, nagypapa a műhelyben. Megoldják a gondokat, együtt kalandoznak a gyerekekkel és még tele vannak életkedvvel és -erővel.


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon klassz, kalandos, izgalmas mese volt minőségi szöveggel és stílussal, fontos mondanivalóval és egy olyan kislánykarakterrel, aki példakép lehet az olvasói számára.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden kalandvágyó gyerkőcnek és gyereklelkű felnőttnek, aki részt akar venni egy izgalmas nyaraláson a tengernél.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz