Hatvani Csaba: Parányi talányok 2.

Miért választottam ezt a könyvet?

A Parányi talányok első részét nagyon ötletesnek találtam, gyerekként biztosan imádtam volna, mert már akkor is azokat a játékokat szerettem, amik megmozgatták az agyamat. Kíváncsi voltam rá, hogy az új részben a szerző tud-e valami újat mutatni nekem és a célközönségének, a gyerekeknek.

Véleményem a könyvről

A kötetben 30 parányi talány, vagyis találós kérdés szerepel. Olyan találós kérdések, amelyekre egy-egy állat a helyes válasz. A találós kérdések aranyos, nyelvileg játékos versikék formájában vannak megfogalmazva, amik nekem személy szerint nagyon tetszenek. Rímelnek, jó a ritmusuk, vagyis a gyerekek számára élvezet lehet akár megtanulni, elszavalni is ezeket.

Minden talányhoz két oldal tartozik. A könyv elején elmagyarázzák nekünk, miként is kell hozzálátni a rejtélyek, rejtvények megfejtéséhez. Az első oldalon van a talányos mondóka, amiből megpróbálhatjuk kitalálni a hozzá tartozó állatot. Felnőttként ez nem volt túl nehéz, lévén a mondókák az adott állat sok jellemzőjét magába foglalják. Gyerekként biztos, hogy többet gondolkoztam volna a megfejtéseken. Vagyis szerintem a célközönség számára nem túl egyszerűek, de nem is túl bonyolultak ezek a versek.

Ha valaki nem tudja, melyik állat tartozik az adott mondókához, azáltal kaphat segítséget, hogy a mondókát tartalmazó oldalon az állat egy kis részlete el van rejtve az illusztráción. Apropó illusztrációk... Itt kell hozzátennem, hogy Sebők Orsolya imádnivaló, színes, teljes oldalas rajzokat készített a kötethez. Nekem nagyon bejön a stílusa, egy kicsikét még jobban is, mint az első kötet illusztrátoráé, pedig az ő rajzait is szerettem.

Ha valaki megfejtette a mondókát, még nincs vége a játéknak, és ez újdonság az előző kötethez képest. A talány második oldalán ugyanis nyelvi játékok várnak a gyerekekre. Gyerekként ezeket is imádtam volna, de még felnőttként is el tudtak szórakoztatni. Nem mellesleg ezek a pluszfeladatok a többi között fejlesztik a gyerekek nyelvi készségeit, logikáját. Olyasmikre kell gondolni, hogy pl. milyen értelmes szavakat tudsz összerakni az adott állat nevének betűiből. Vagy ha az adott állat nevének magánhangzóit kicseréled más magánhangzókra, milyen értelmes szavakat kaphatsz. És hasonlók...

Természetesen a második oldalak végén mindig van egy kis tudományos, de érdekes leírás az adott állatról, ahogyan az első kötet esetében is. Így a gyerekek a játék mellett sok érdekes tényt tanulhatnak meg az állatokról. Vagyis ez a kötet nem csak szórakoztatja a kicsiket, hanem többféle tudást, fejlődési lehetőséget is ad számukra. Egyfelől nyelvit, másfelől logikait, harmadrészt tudományos-biológiait. A mai világban, amikor mindenhol csak butítani akarják az embert, én kifejezetten nagyra értékelem, ha valaki fejleszteni, tanítani szeretné a gyerekeket. Azt pedig még jobban értékelem, ha mindezt a megfelelő játékossággal, érdekességgel teszi.

Kíváncsian várom a Parányi talányok 3. részét, és azt, hogy abban miféle érdekes újításokat találhatok majd.

Hogy tetszett a könyv?

Bár nagyon nem vagyok a célkorosztály, igazán szórakoztatónak találtam a kötetet. Egyfelől, mert tudom, hogy kislánykoromban imádtam volna mind a találós versikéket, mind a nyelvi játékokat. Másfelől, mert úgy vélem, nagyon fontos, hogy ebben az elbutításunkra törekvő világban az újabb generációkat megtanítsuk a tanulás, tudás szeretetére, arra, hogy mennyire klassz dolog használni az agyunkat. És szerintem az ilyen játékos, mégis oktató-fejlesztő könyvek pont ezt mutatják meg a kicsiknek.

Szóval én összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden kisgyereknek, mert nagyon jól fognak szórakozni úgy, hogy közben egy csomó képességük fejlődik, sok érdekes információ megragad az agyukban.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

   

Évösszegző 2022

Vége egy újabb évnek, én pedig ismét összefoglaltam magamnak és nektek, hogy mi is történt velem. Összességében elégedett vagyok, szerintem viszonylag jó évet zártam, új dolgokba kezdtem, régiekben fejlődtem, kalandokat éltem át, és lényegében még újjá is születtem.

A munkahelyemmel kapcsolatban annyi változás történt, hogy végre leköltöztünk a túlzsúfolt, sötét és a szellőztetési nehézségek miatt sokszor állott levegőjű tetőtérből, és én meg még három munkatársam saját kis irodát kaptunk. Jó, mert lényegében a többiek helyiségéből nyílik, vagyis nem vagyunk teljesen elvágva a kis csapatunktól, de közben, ha nyugira, csendre van szükségünk, el tudunk vonulni. Nem mellesleg jók a fényviszonyok, és ki lehet nyitni az ablakot. Szóval ez mindenképpen pozitív változás. A szememnek is. (Bár a home office lehetőségnek jobban örültem volna, de ne legyünk telhetetlenek...)

A másik változás, ha már a szememről volt szó, hogy szemüveges lettem. Távolra rosszul látok, közelre még teljesen jól egyelőre (legalább is a jobb szememmel, mert a balt lekapcsolta az agyam költséghatékonyságból XD, de ha mindkét szemem nyitva van, észre sem veszem a különbséget). A szemüvegem csini, és van rajta olyan szemkímélő bigyó, ami megvéd a monitor fényétől.

Augusztus 1-je óta elkezdtem rajzolni, és bár én sem hittem volna, de egész szépen fejlődök. Teljesen rákaptam, ma már nem telhet el úgy nap, hogy ne rajzoljak valamit. Nagyon komolyan veszem, mert szeretnék egy saját képregényt készíteni a jövőben. Hogy mikor leszek azon a szinten, még nem tudom, de az ötlet már megvan. Azt hiszem, mégiscsak örököltem valamit a nagypapám tehetségéből, aki Izraelben festő- és képzőművész volt.

A másik újdonság az életemben az volt, hogy elmentem az egyik kolléganőmmel egy egyetemi képzésre. Furcsa volt, mert olyasmiről tanultam, amihez eddig semmiféle közöm nem volt, a 3D technológiákról. Megtanultunk Blenderben tárgyakat tervezni, csináltunk sakkfigurákat, vázát, ajtógombot, malacperselyt, telefontartót, lithophane-t, sőt, beszkenneltük a saját fejünket a váll egy részével együtt, és egy mellszobron megpróbálhattuk átalakítani kicsit a kinézetünket. Nehéz volt, mert tényleg teljesen üres lappal kezdtem a képzést, de nagyon élveztem. Egyfelől klassz tanáraink voltak, akik jól magyaráztak, segítettek, másfelől maga a tervezés is teljesen lekötött. Végül a képzés zárásaként kinyomtathattuk az egyik általunk tervezett tárgyat 3D nyomtatóval. Én a lithophane-t választottam, amire az egyik kutyusomat, Pötyit tettem rá. Remélem, hogy lesz a kurzusnak majd magasabb szinten folytatása (azt mondták nekünk, hogy elvileg tervben van), mert tuti, hogy arra is elmegyünk a munkatársammal.

Ebben az évben történt az is, hogy teljesen beleszerettem a Heartstopper című képregény- és filmsorozatba. Azt hiszem, kicsit ez volt az, ami egyfelől rajzolásra késztetett, másfelől rávett arra, hogy elkezdjek újra angolozni. Olyannyira, hogy az első részt leszámítva az összes képregényt előbb olvastam angolul, mint magyarul, most pedig épp a kiegészítőköteteket olvasom angolul és fordítom magyarra csak úgy szórakozásképpen.

Nem mellesleg az angolgyakorláshoz az is hozzájárul, hogy idén megismertem egy lengyel pszichológushallgató lányt, akivel hónapok óta angolul beszélgetünk, és bár még sosem találkoztunk, nagyon örülök, hogy a sors elém sodorta. Nagyon sokban hasonlítunk egymásra, nagyon sok közös dolgot szeretünk (például a mangákat, képregényeket), nagyon sok mindenben hasonlóan gondolkozunk. Remélem, hogy idén ellátogat hozzám majd Magyarországra, és akkor az angol beszédet is gyakorolhatom, nem csak az írást.

Idén halálközeli élményem is volt, egy baleset, amit lényegében sértetlenül megúsztam, de csak a véletlennek köszönhetően. Csak a bal kezem sérült meg egy kicsikét (lett rajta egy kicsit gennyedző seb, ami mostanra már gyógyulgat), valamint az ujjamon repedt fel kicsit a bőr. Na meg, mivel ösztönösen magam elé rántottam a szatyromat, az szakadt ki öt helyen, a benne lévő ételesdobozom széle tört le, és az éppen nálam lévő könyv borítójának sarka repedt meg (szipp...). De nagyon simán megúsztam ahhoz képest, ami történhetett volna. És ez hatással volt rám, nem is kicsit. Azóta jobban tudatában vagyok annak, hogy lényegében bármikor meghalhat az ember, és nem lehet mindig halogatni a dolgokat, mert nem biztos, hogy lesz holnap.

És ha már halogatás... Évekkel ezelőtt kitaláltam, hogy készítenem kéne egy interjúmagazint. Blog formájában egyszer bele is kezdtem, de az annyira nem jött be. Online pdf-es magazinként meg nem mertem belevágni sokáig. Aztán nyáron végre összeszedtem magam, és így ősszel kijött a magazinom első száma. Azóta pedig megjelent már a második is. Ami a legjobb, hogy a letöltési adatokból úgy tűnik, sokan kíváncsiak vagytok rá.

Az írás... Nos, sokat dolgoztam a Maguknak valók, egymásnak valók című regényem kéziratán, az előolvasóimtól sok segítséget is kaptam, amit ezúton is köszönök nekik. De sajnos még mindig nem értem a munka végére. Nem is ígérek semmit ezzel kapcsolatban, mert az csak stresszel. Egyszer el fog készülni a regény, ez biztos.

No és akkor jöjjenek a könyvekkel kapcsolatos érdekességek...

Idén 118 könyvről írtam véleményt.

Ezen kívül 3 filmről is írtam nektek, valamint 11 extrát hoztam interjúk, idézetek és egyéb érdekességek formájában.

Toplistát is készítettem nektek, de mivel sok kedvenc sorozatomból több részt is olvastam idén, ezért a szorosan összefüggő sorozatokat egy könyvként kezeltem.

Top 10 kedvenc nem magyar regényem 2022-ben:

1. Bonnie Garmus: Minden kémia

2. Sue Monk Kidd: Vágyak könyve

3. Douglas Stuart: Shuggie Bain

4. Max Brooks: Ösztönlények

5. James Patterson–J. D. Barker: A zaj

6. Anne Brontë: Wildfell asszonya

7. Nita Prose: A szobalány

8. Gail Carriger: Napernyő Protektorátus-sorozat (2. 3. 4. 5. rész)

9. Silvia Avallone: Egy barátság története

10. Carsten Henn: A könyvsétáltató

Top 10 kedvenc magyar regényem 2022-ben:

1. R. J. Hendon: Médák

2. R. J. Hendon: Gyomláló

3. Szabó Tibor Benjámin: Epic 1. és 2.

4. Majoros Nóra: Pityke és prém

5. Mörk Leonóra: Asszonyom, édes úrnőm

6. Rácz-Stefán Tibor: Téged kérlek karácsonyra

7. Bauer Barbara: A szív szabadságharcosai

8. Dénes Évi: Az apród

9. Sziládi Orsolya: Hazugságok börtönében

10. Baár Tünde: A mezítlábas grófnő

Top 10 kedvenc gyerekkönyvem, mesekönyvem 2022-ben:

1. Bálint Ágnes: Mi újság a Futrinka utcában?

2. Bálint Ágnes: Szeleburdi család és Hajónapló

3. Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest!-sorozat (3., 4., 5. 6.)

4. Amelia Mellor: A világ legnagyobb könyvesháza

5. Tamzin Merchant: A Térképészek

6. Robin Stevens: Hova tűnt Miss Bell?

7. Mészöly Ágnes: Barni titkos barátai

8. Gimesi Dóra: Emma csöndje

9. Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és a Folyadék Szörny

10. Anna Ruhe: Az illatok bűvös patikája

Top 10 kedvenc egyéb (nem regény) könyvem 2022-ben:

1. Alice Oseman: Heartstopper-képregénysorozat (1. 2. 3. 4.)

2. Yehuda Devir–Maya Devir: Ez egy ilyen nap

3. Elhagyott part

4. Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

5. Emily Ratajkowski: A testem

6. Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket? – A gyereknevelés elfeledett, ősi módszerei

7. Jennifer Teege–Nikola Sellmair: Nagyapám engem agyonlőtt volna

8. Emily Nagoski–Amelia Nagoski: Érzelmi kiégés – A stresszkezelés gyakorlati titkai nőknek

9. Mary Caperton Morton: 500 kirándulás a világ nemzeti parkjaiban

10. 20 rendkívüli lány, aki megváltoztatta a világot

Szóval ennyi volt számomra 2022. Remélem, hogy 2023 is jól alakul majd, nekem és nektek is! :)

   

Vanessa Len: Csak egy szörnyeteg – Blogturné

Az Anassa Könyveknek köszönhetően nemrég magyarul is megjelent Vanessa Len Csak egy szörnyeteg című regénye. A történe elsőre átlagos romantikus sztorinak tűnik, amelyben a tizenhat éves Joan belezúg a jóképű srácba, Nickbe. Ám a történet nem ennyire egyszerű. Joan és a családja ugyanis szörnyetegek, Nickről pedig kiderül, hogy ő a hős, akinek az az életcélja, hogy végezzen az összes szörnnyel. Ezúttal három bloggerünk indult útnak időn és téren át, hogy szörnyeket mentsen Joannel együtt. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszövegben Az idő vándorai című könyvhöz hasonlították a regényt, ami nekem anno tetszett, ezenkívül a cím, a fülszöveg és a borító alapján arra tippeltem, hogy ez egy "Szépség és a szörnyeteg"-feldolgozás lesz, ami az egyik kedvenc mesém. Szóval egy romantikus, izgalmas történetre számítottam.

Véleményem a könyvről

A történet egy Joan nevű lányról szól, aki átlagos életet él. Az anyai nagymamája gyerekkorától kezdve mondogatja neki, hogy a családjuk szörnyetegekből áll, de Joan azt hiszi, hogy ez csak mese. Aztán felnőve elindul az első randijára a jóképű Nickkel, ám végül mégsem ér oda. Egy balesetnek köszönhetően időt lop egy idős férfi életéből, és átugrik egy teljes napot. Ekkor jön rá, hogy a mese valóság, a családja időutazó, ám ahhoz, hogy képesek legyenek más korokba jutni, időt kell lopniuk az átlagemberek életéből. Csak hogy Joan helyzete még bonyolultabb legyen, kiderül, hogy Nick valójában szörnyvadász, és lemészárolja Joan egész családját. Joan pedig egy ellenséges szörnycsalád tagjával útra kel az időben, hogy megváltoztassa a jövőt, megállítsa Nicket és megmentse a szeretteit.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nagyon megörültem, mert igazán érdekesnek, izgalmasnak tűnt az alapötlet. Még az sem zavart, amikor rájöttem, hogy a történetnek igazából semmi köze nincs a "Szépség és a szörnyeteg"-sztorihoz. Joan karaktere azért tűnt érdekesnek, mert ő is most csöppent bele ebbe az egész szörnyesdibe, vagyis körülbelül olyan tudatlanul állt hozzá a kalandokhoz, ahogyan mi, olvasók. Tanulnia, fejlődnie kellett, és persze rájönnie, hogy ki is ő valójában, miben hisz, milyen ember akar lenni. Érdekes dilemma volt, hogy szereti a családját, ám a lelke mélyén érzi, hogy időt lopni az emberek életéből nem helyes. Meg akarja óvni a szeretteit Nicktől, de azt is megérti, hogy a fiú miért akar végezni az összes szörnyeteggel. Ez a belső meghasonlás pedig átérezhetően és izgalmasan jött át a történetben.

Nagyon izgalmas volt az is, hogy Joannak össze kellett fognia a céljai érdekében egy ellenséges szörnycsalád tagjával, Aaronnal. Aaron karaktere elsőre elkényeztetett, egoista úrikölyöknek tűnt, de azonnal látni lehetett, hogy valahol mélyen csak egy sebzett srác, akiben ott a jóság is. Igazából meglepett, hogy bár a fülszöveg alapján Nicket gondoltam volna a könyv második legfontosabb szereplőjének Joan után, valójában Joan sokkal több időt töltött Aaronnal a történet során, Nick pedig csak rövid időkre került elő, főképp a sztori elején és végén. Azt még nem tudtam ledönteni, hogy ennek örülök-e, vagy sem. Egyfelől kedveltem Joan és Aaron párosát, így nem bántam, hogy ők állnak a középpontban. Másfelől így lényegében semmit nem tudtam meg arról, hogy Joan és Nick miért is szeretik egymást, mennyire passzolnak egymáshoz, és úgy általában Nickről is kevesebbet tudhattam meg. Persze kaptunk bepillantást a múltjába, de az mégiscsak más, mint a jelenben megismerni őt ténylegesen.

– Beszélhetnénk?

– Hm. – Tom cuppogott, de nem nyitotta ki a szemét. – Kérek egy italt, szívem!

Ruth Joanra nézett, aki azt tátogta neki: Honnan? Aaron ingerülten felsóhajtott. Lehajolt, és felvett egy félig üres sörösüveget Tom asztala alól. Aztán lecsapta az asztalra.

Tom kinyitotta a szemét a hangra. Ügyetlenül az üveg után nyúlt, aztán egyetlen hajtásra megitta a sör maradékát.

– Tom? – ismételte meg Joan. – Venni akarunk tőled valamit.

– Kérek egy italt, szívem!

– Szerintem elromlott – jegyezte meg fanyar hangon Aaron. – Ha meghúzod a zsinórt, csak egyvalamit tud mondani.

Az időbeli kalandozások, a nyomozás a titokzatos tárgy után, ami állítólag alakítani tud az időfolyamon és megmentheti Joan és Aaron családját is, teljesen lekötött. Igaz, észrevettem néhány furcsaságot, logikátlanságot, de ez csak kicsit zavart. Vicces volt, hogy körülbelül a könyv háromnegyedénél bevillant az a gondolat, hogy ebben a regényben kivételesen nincsenek meleg karakterek (mindig örülök, ha LMBTQ-karakterre bukkanok egy történetben), aztán néhány oldallal később kiderült, hogy hatalmasat tévedtem. Azt nem árulom el, hogy kikről is van szó, de a történetük izgalmasnak tűnt, épp ezért sajnáltam, hogy kicsit zavarosra sikeredett. Nem igazán értettem, miért is történt az a bizonyos emberrablás, mit akartak az elrabolt személytől pontosan. Lehet, hogy ez majd a következő részben kitisztul, nem tudom...

A regény vége egy kicsit gyors volt számomra, és meglepett a lezárás. De mivel tudom, hogy lesz folytatás, ezért annyira nem viselt meg, mintha így lenne lezárva a történet véglegesen.

Hogy tetszett a könyv?

Vannak hibái, találtam logikai bakikat benne, és furcsálltam, hogy Nick ennyire kevés szerepet kapott, de összességében élveztem a kalandokat, és kíváncsian várom a következő részt.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a kalandos, fordulatos, időutazós ifjúsági fantasyket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A történet egy szörnyről és egy hősről szól, ezért ezúttal olyan karaktereket keresünk, akik egyszerre szörnyek és hősök is a maguk módján. A turné állomásain képeket rejtettünk el a bejegyzéseinkben ezekről a szörny/hősökről. Találd meg a képeket, és írd be a szörny/hősök nevét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Állomáslista:

Blogturné

12. 27. Kelly és Lupi olvas

12. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 29. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

Richelle Mead: Vámpírakadémia – Blogturné

Lissa Dragomir és Rose Hathaway kénytelen visszatérni a Szent Vlagyimir Akadémiára, ahol nem vár rájuk más, csak a viszálykodás és a rengeteg pletyka. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mi történik velük a vámpíriskola vaskapui mögött, de ne felejtsetek el játszani se! A turné végén megnyerhetitek az Agave Könyvek kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Anno megnéztem a történet filmváltozatát, ami enyhén szólva is borzalmas volt. Bár a sztoriban láttam lehetőségeket, a kivitelezést nagyon elszúrták. Viszont sokaktól hallottam, hogy a könyv más, az sokkal jobb, érdemes elolvasni. Úgyhogy már évek óta tervben volt, hogy beszerzem a könyvet és elolvasom, de valahogy sosem jött össze. Aztán most, hogy megjelent az új kiadás, végre pótolni tudtam ezt az elmaradásomat is.

Véleményem a könyvről

A történet két barátnőről szól. Lissa Dragomir vámpír és az uralkodói családok egyikének egyetlen túlélője. Rose Hathaway pedig nemcsak a barátja, hanem egyszer majd, miután kiképezték, a testőre lesz. A két lány megszökött a Szent Vlagyimir Akadémiáról, miután úgy tűnt, valaki ártani akar Lissának, ám két év elteltével rájuk bukkannak, és visszahurcolják őket az iskolába. Lissa élete ezek után is veszélyben van, és Rose az egyetlen, aki megvédheti őt.

Akik azt mondták nekem, hogy a könyv milliószor jobb a filmnél, azoknak igaza volt. Míg a filmet röhejesnek tartottam, a könyv kifejezetten érdekes, kalandos, összetett és izgalmas volt. Szóval örülök, hogy sikerült elolvasnom. A legfőbb titkokra emlékeztem a filmből, de az apróságok szerencsére már törlődtek a fejemből, így szinte újdonságként hatott a történet.

Őszintén bevallom, Rose nem volt túl szimpatikus karakter először. Nem igazán bírom a bulizós, könnyűvérű, felelőtlen embereket. Persze, az ő dolguk, így is lehet élni, ha nekik ez jó, de én nem ilyen barátot választanék magamnak. Aztán Rose Dimitrij és a veszélyek hatására elkezdett megváltozni, fejlődni, komolyabban vette önmagát, az életet, Lissa védelmét, és onnantól kezdett kedvelhetőbbé válni a szememben.

Lissával kapcsolatban nem emlékszem, hogy a filmben előjött-e az önbántalmazás szála. Ha igen, akkor sem túl komolyan, mert semmi emlékem nincs róla. A könyvben viszont szépen felépítette az író az egészet. Ez egy nagyon komoly és fontos téma, amiről egy fantasytörténetben is jó olvasni. Klassz, hogy a mostani fiatalok az ilyen történetek által már információkat kapnak a lelki, pszichés problémákról is, mert így talán kevesebb ember marad végül a valóságban segítség nélkül. Ha a történetek által megértjük az önbántalmazás hátterében álló dolgokat, ha tudjuk, hogy ezt nem eltitkolni kell, hanem segítséget kérni, és azt is tudjuk, hogy ki nyújthat valós segítséget, akkor a bajban nem leszünk tehetetlenek és eszköztelenek. Szóval tetszett, hogy egy ifjúsági fantasy egy ilyen komoly problémával is foglalkozik, méghozzá úgy, hogy az ha nem is direkt módon, de oktató hatással legyen az olvasókra.

– Örülök, hogy jobban vagy – súgta. A hangja olyan volt, mintha a szája a hajamat érintené, a fülem felett. – Amikor láttam, ahogy leesel...

– Azt gondoltad: "micsoda balfék".

Dimitrij jóval szimpatikusabb és vonzóbb karakter volt a regényben, mint a filmben. A filmben nagyon gáz volt a színész, de a könyvbeli karakter esetében nagyon is értettem, hogy Rose miért zúgott bele. Imádtam, hogy az író odafigyelt arra, amire sok más romantikus sztori írója nem. Hogy Rose még kiskorú, Dimitrij viszont a húszas évei közepén jár, vagyis ő már felnőtt. Más sztorikban ilyenkor a férfit nem foglalkoztatja, hogy esetleg visszaélhet a korkülönbséggel, hogy az negatív hatással lehet egy fiatal lány személyiségére, életére. Itt viszont előkerül ez. Szerintem fontos arról beszélni, hogy egy 16 éves lánynak (vagy a történettől függetlenül, fiúnak) lehet fejlett teste, próbálgathatja a szárnyait flörtöléssel és egyebekkel, de attól még nem biztos, hogy készen áll lelkileg, pszichésen egy kapcsolatra és/vagy a szexre. Még akkor sem, ha ő úgy hiszi, készen áll. Hiába érett valaki testileg és tűnik nyitottnak, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy lelkileg is érett. A mai túlszexualizált világban ez egy kifejezetten fontos téma, mert sok ember nincs tisztában ezzel, és ha tudatosítjuk az emberekben ezt, akár ilyen történetek által, akkor talán kevesebb fiatal keveredik olyan helyzetbe, ami akár élete végig negatív hatással lehet a kapcsolataira, a szexuális életére.

Szóval ez a könyv két olyan fontos témát is előhoz (és szerintem pont a megfelelő módon), ami nagyon fontos lehet a fiatalok számára.

A titkokkal teli akciószál érdekes volt. Bár a film miatt tudtam, hogy ki a hunyó és ki a segítője, így is élveztem a történetet. Főként, hogy a film sok érdekes apróságot kihagyott, ami pedig szerintem fontos lett volna, és nagyon örülök, hogy a könyvben viszont az író odafigyelt ezekre. Ennek köszönhetően a regény sokkal összetettebb, bonyolultabb, érdekesebb és érthetőbb lett, mint a film volt anno.

Őszintén kíváncsi vagyok a folytatásra, már csak azért is, mert azt már valóban teljesen tudatlanul olvashatom majd el.

Hogy tetszett a könyv?

A könyv milliószor jobb volt, mint a film, úgyhogy örülök, hogy végül sikerült elolvasnom. A fiatalok számára fontos témákat szőtt bele a történetbe az író, ami szerintem klassz, és az akciószál is érdekes volt. Na meg a karaktereket is jobban bírtam a könyvben, mint a filmben.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének egy klassz, fordulatos, érdekes vámpíros történetet olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Az Agave Könyvek kiadó rendkívül gondosan elérhetővé tette a könyv beleolvasóját, amely alapján válaszolnotok kell az állomásokon kihelyezett kérdésekre. Minden helyes válasz egy újabb esély a virtuális kalapban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Kérdés a játékhoz:

Melyik városban bujkál Lissa és Rose?

Állomáslista:

Blogturné

12. 17. Függővég

12. 19. Fanni’s Library

12. 23. Sorok között

12. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 29. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway