~ Sárga könyves út ~

2022. január 14., péntek

Gail Carriger: Szégyentelen (Napernyő Protektorátus 3.)



Miért választottam ezt a könyvet?

Az első két részben megkedveltem Alexia karakterét, a történet is kalandos, rejtélyes és izgalmas volt, úgyhogy végig szeretném olvasni a sorozatot, és ezúttal a harmadik könyv volt soron.


Véleményem a könyvről

A történet lényegében ott folytatódik, ahol az előző rész egy novellával lezárult. Alexia terhes, de Lord Maccon úgy hiszi, mivel farkasemberként elvileg nem képes nemzeni, ezért a felesége megcsalta őt. Ez persze nem igaz, és ezt a vámpírok is tudják. Épp ezért veszélyesnek nyilvánítják a természeten túli és farkasember hibrid gyermeket váró nőt, és ki akarják iktatni. Lord Maccon és a falkája nélkül Alexia csak arra a néhány barátjára számíthat, akik a végsőkig védik őt, és így jön létre a Napernyő Protektorátus. Útra kelnek Olaszországba, hogy megkeressék a templomosokat, és megtudják tőlük, hogyan is eshetett Alexia teherbe, és milyen babát vár.

Alexia talán ebben a részben a legkiszolgáltatottabb. Egyfelől ezúttal vámpírok sokasága tör az életére, másfelől minimális védelme maradt, és persze a terhesség miatt is jobban kéne vigyáznia magára. Persze okos és erős nő, úgyhogy nem hagyja el magát, megy előre, nyomoz, harcol, és közben Lord Maccont átkozza teljes joggal.

Érdekes, hogy érzéketlennek tartják őt a természeten túlisága miatt, pedig nagyon is vannak érzései. Csak sokszor ő maga sem ismeri fel őket. Azt hiszem, ez a leginkább akkor jött elő, amikor elolvasta a kis újságcikk-kivágást Lord Maccon levelével. Őszintén szólva, én sosem bocsátottam volna meg egy férfinak, ha ilyen szinten nem bízik bennem. Szerintem bizalom nélkül semmi értelme egy kapcsolatnak.

Lord Maccon szimpi volt egészen a második könyv végéig, de azután elvesztette a marcona báját a szememben. Egyfelől, mert úgy bánt Alexiával, ahogy. Másfelől, mert az első lelki baj miatt pocsolyarészeggé vált hosszú időre ahelyett, hogy összeszedte volna magát. Vagyis elég gyenge jellem ahhoz képest, hogy ő az alfa. Nem tudom... Nem szeretem a hozzá hasonló férfiakat még akkor sem, ha logikai alapon értem, mi baja volt. Alexiának sokkal több oka lett volna összeomlani, ártatlanul megvádolták, a férje elhagyta, a társadalom ok nélkül veti meg, meg akarják gyilkolni és még a "gyerekteher" gondja is egyedül az ő nyakába szakadt, mégsem omlik össze, nem issza le magát, nem válik gyengévé. Ő erős jellem. Lord Maccon nem.

– Igen, hiányolom.
– Még azok után is, amit tett?
Alexia öntudatlan mozdulattal a hasára csúsztatta a kezét.
– Bizonyos mértékig mindig is szamár volt. Ha van esze, sosem vett volna el engem.

Madame Lefoux akkor már sokkal szerethetőbb karakter. Tudja, hogy Alexia a férjét szereti, tudja, hogy valószínűleg semmi esélye nincs nála, mégis mellette áll, védelmezi őt, sokszor az életét is kockáztatva. Persze biztos, hogy vannak mellékokai is tudósként, de érezhető, hogy tényleg szerelmes Alexiába. És akkor is mellette áll, ha cserébe csak a barátságát kapja. Na, szerintem ilyen az igazi szerelem.

Talán ez volt eddig az első rész, amiben nem igazán voltak titkok, és ezért maradt némi hiányérzetem. Végig tudni lehetett, hogy a vámpírok akarják megölni Alexiát, és ennek az oka sem volt rejtély. Azt is már előre elmondta egy karakter, hogy ki rabolta el Lord Akeldama "tulajdonát". Szóval ezúttal elmaradt a nyomozás, és inkább a menekülésen, kalandokon, harcon volt a hangsúly.

Skócia után újabb országot ismerhettünk meg egy kicsikét. Vagyis két országot, mert rövid bepillantást nyerhettünk Franciaországba, aztán kerültünk Olaszországba. Szeretem, amikor a regényekben bejárhatok olyan területeket, ahová egyelőre még nem jutottam el, de szívesen megnézném őket. Így kicsit képzeletben mégis megtehetem.

A Lord Akeldama-s szál is érdekes volt, ez a szomorú-izgalmas szerelmi bonyodalom közte és Biffy között remélem, felbukkan majd a negyedik részben is, szerintem sok mindent ki lehetne hozni belőle.


Hogy tetszett a könyv?

A titkok hiánya miatt ez a könyv egy hajszállal kevésbé fogott meg, mint az első kettő, de ettől függetlenül nagyon élveztem, és még mindig odavagyok ezért a sorozatért. Alig várom, hogy a negyedik részt is elolvashassam.

Vagyis összességében (egy hajszállal kevésbé, mint az első két részt, de) IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy különleges korban és környezetben játszódó humoros, izgalmas fantasytörténetet szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése