Miért választottam ezt a könyvet?
A sorozat első két részében igazán megkedveltem Markot, a családját és a barátait, úgyhogy érdekelt, hogy milyen kalandokba keverednek még, mi lesz velük. Valamint az is izgatott, hogy Böszörményi képes-e a harmadik részt is olyan izgalmasra és szerethetőre megírni, mint az első kettőt.
Véleményem a könyvről
Az előző részben kiderült, hogy ki a Cápa, aki folyamatosan támadja Markot és a Lúzer Rádiót, és az is, hogy miképpen fürkészte ki Mark titkait. Az ügy azonban a leleplezésével nem lett lezárva, tovább folytatódik a harmadik részben, ha lehet, még izgalmasabb formában, mint korábban. Mark véletlenül talál egy régi naplót, amit a második világháború alatt írt egy 9 éves zsidó kislány. Vajon mi köze a naplónak a Hármakhoz? És a Cápa-támadások is emiatt történtek, vagy más áll a háttérben? Persze a családi gondok sem maradhatnak el, Pet a teperszityós (depressziós) szomszéd kisfiúról próbálja kideríteni, mi baja lehet, Monyó szíve összetört, mikor megtudta, hogy mit is tett a volt barátja, nem mellesleg a család állandó anyagi gondokkal is küzd.
Először is, imádom az illusztrációkat. Sok illusztrált mesekönyvet, fiataloknak való könyvet olvasok mostanában, és talán ebben a sorozatban szeretem a legjobban a történethez készült rajzokat. A képek legalább annyira humorosak, mint maga a regény, de közben nagyon aranyosak is.
Nem tudom, miképpen lehetséges ez, de Böszörményi Gyula képes volt még egyet emelni a sorozat minőségén. Az első két részt is szerettem, de ez a harmadik könyv még egy kicsit izgalmasabb, viccesebb és érdekesebb lett. Szinte befaltam a könyvet, igaz, egyéb teendőim miatt nem tudtam egy ültömben elolvasni, de amikor csak időm volt rá, a kezemben volt, és összességében néhány óra alatt a végére is értem.
Tetszett, hogy Mark és a barátai nemcsak a szórakozással, rádiózással foglalkoznak, hanem próbálnak jót is tenni. Például Kukesz tatával, a helyi hajléktalannal. Bár a felnőtteknek eszükbe sem jut, hogy mi lesz vele a téli hidegben, a gyerekek nemhogy gondolnak rá, meg is próbálják megoldani a problémáját. Jószívűek, okosak, bár tanulnának tőlük a felnőttek is.
Nemcsak a fizikai, hanem a lelki gondokkal is foglalkoznak. Például a szomszédban lakó kisfiú depressziójának az okával. Mivel a gyerek nem hajlandó beszélni senkivel (még Pettel sem) a szomorúságáról, ezért nagy nyomozás kerekedik az ügyből. De a gyerekek (és végül Kukec anyuka) nem adják fel, mert fontosnak tartják, hogy segítsenek egy gyerek lelkén.
A régi második világháborús naplós szál nem volt egyedi ötlet, mert több regényben találkoztam már a nácik elől való rejtőzködés közben eldugott naplókkal, egyéb titkos üzenetekkel (legutóbb a Volt egy ház című regényben), ennek ellenére egyáltalán nem untam ezt a szálat. Egyfelől tetszett az a nyomozás, amit egy a naplóban található versike alapján végeztek a gyerekek és a Hármak. Másfelől nagyon érdekes volt látni, hogy a könyvbeli gyerekek miféle reakciókat adtak a múltra.
A Cápa-szál is végre összeállt ebben a részben. Eddig nem igazán értettem, hogy egy 17-18 éves srác miért foglalkozik azzal, hogy egy 14-15 éves mit dumál egy rádióban, amit alig néhány ember hallgat, és miért akar keresztbe tenni egy ilyen ártalmatlannak tűnő szórakozásnak. Még ha valaki szimplán csak genyó, akkor is találhat jobb szórakozást magának. Nem megy bele ennyire fárasztóan megvalósítható és bonyolult tervekbe, maximum lecsapja a legközelebbi játszótéren található kisebb gyerekeket. Főképp, ha nem túl magas az IQ-ja és EQ-ja. De itt végre megkaptam a teljesen logikus választ arra, hogy a Cápa miért kezdeményezte ezt a rádiós háborút, és ennek nagyon örültem.
– Csumpi, bántják a Monyót! – sikított Pet, mire a családi őrzővédőnk hörgő szőrgolyóként ugrott át az asztalka fölött, és kapta fogai közé az állatszépész bokáját. Ezzel egy időben a kishúgom is harckészültségbe helyezte magát. A gardróbhoz ugorva fejébe nyomta a hokisisakomat, majd megragadva a sarokba állított seprűt, rohamra indult.
A kedvenc karakterem még mindig Pet. Cuki, bátor, a családjáért és a barátaiért mindig teljes (gyerek)vállszélességgel kiáll, és olyan jó beszólásai vannak, amik állandóan kuncogásra késztettek. De nagyon megkedveltem Monyót is, aki tipikus tinédzserlány: kívülállónak tetteti magát, ám a családját ő is mindig megvédi.
Hogy tetszett a könyv?
Nekem eddig ez volt a sorozatból a kedvenc részem. Végre logikailag összeállt a Cápa-szál, és sokkal kalandosabb, izgalmasabb és humorosabb is volt ez a könyv, mint az előzőek, pedig azok is nagyon tetszettek.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretnék feldobni a napjukat egy igazán humoros, izgalmas ifjúsági történettel.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése