Gail Carriger: Változatlan (Napernyő Protektorátus 2.)

Miért választottam ezt a könyvet?

Az első könyvet is nagyon egyedi, humoros, izgalmas történetnek találtam, ezért kíváncsi voltam, hogy a folytatás tartja-e az adott színvonalat, és ismét képes lesz-e bevonzani.

Véleményem a könyvről

Alexia Maccon immár Lord Conall Maccon felesége és ezáltal Woolsey grófnéja és a falka nőstény alfája. Még épphogy csak beilleszkedett az új életébe, amikor furcsa dolog történik, egy bizonyos területi határon belül a vámpírok és vérfarkasok valaminek a hatására elveszítik az erejüket, és egyszerű halandóvá változnak. A nyomok Skóciába vezetnek, Lord Maccon első falkájához, amelyet egy titokzatos ok miatt évszázadokkal ezelőtt elhagyott.

Először is, még mindig nagyon kedvelem Alexia stílusát. Intelligens, totál izgalmas szópárbajokat vív többek között a férjével, úgy képes beszólni másoknak, hogy azoknak fel sem tűnik, hogy most épp beszólt nekik, és mindez nagyon vicces. Erős nő, akit a házasság sem tett gyengévé, és ennek nagyon örülök. Amikor két karakter összejön egy történetben, mindig félek, hogy a nő majd elpuhul a férfi mellett, behódol neki, de Alexiával ez nem történt meg. Kiáll magáért, azt teszi, amit helyesnek vél, harcol, beleveti magát a veszélyes titkok sűrűjébe, és nem lehet elijeszteni. A lehető legjobb női főszereplő. Annak ellenére, hogy a viktoriánus korban járunk, tökéletes feminista példakép.

Lord Maccon elsőre tipikus skót pasinak tűnik, marcona, maga akarja megoldani az ügyeit, nem szereti gyengének mutatni magát. Ám Alexiával gyengéd, félti őt, és klassz párbeszédeket folytat vele, amik egyfelől szórakoztatóak, másfelől erotikusan fülledtek. Egészen a könyv végéig nagyon kedveltem őt is, de ott megingott a szimpátiám. Részben megértem a kétségeit, de nagyobb részben úgy vélem, hogy az igaz szerelem nem kételkedik ennyire könnyen. Túl gyorsan eldöntötte egy bizonyos üggyel kapcsolatban, hogy mit hisz, esélyt sem adott arra, hogy más logikus, tudományos magyarázatot keressenek rá. Remélem, hogy a harmadik könyvben nagyon megbánja majd, amiket mondott és tett, és iszonyatosan szégyellni fogja magát. Jah, és azt is, hogy Alexia elhúzza a megbocsátást, hadd tanuljon csak Lord Maccon a hibáiból.

Madame Lefoux új karakterként jelent meg a regényben. Egy férfiruhát viselő francia nő, aki látszólag kalapboltot vezet, gyakorlatilag tudós feltaláló. Ám azt végig nem lehet tudni, hogy vajon melyik oldalnak dolgozik, mik a céljai. Én egyébként a megérzéseim alapján reménykedtem benne, hogy végül kiderül, pozitív karakter, de hogy így lett-e, azt természetesen nem árulom el.

Nagyon sokat nevettem Alexia legjobb barátnője, Ivy és Lord Conall talpasa, a színész Tunstell közötti szerelmi civódásokon. Rangbeli különbség van köztük, valamint Ivy már elígérkezett egy másik férfinak, de közben teljesen odavannak egymásért, és Ivy annyira viccesen szenved emiatt, hogy az komédiába illő és nagyon szórakoztató olvasóként.

– Ivy, drága, azt javaslom, most egy pillanatra fordulj el!

– Miért? – értetlenkedett Miss Hisselpenny.

– Sokan úgy gondolják, egy farkasember alakváltása meglehetősen felkavaró, és...

– Ó, én bizonyos vagyok, hogy nem fogok felkavarodni – vágott közbe Ivy.

Lady Maccon ebben egyáltalán nem volt biztos, Ivy, ahogy az már bebizonyosodott, hajlamos volt az ájuldozásra, úgyhogy folytatta:

– Azonfelül Conall nem visel majd ruhát, ha a változás befejeződik.

– Ó! – Miss Hisselpenny riadtan a szája elé kapta a kezét. – Hogyne! – Azzal sietve elfordult.

A titkokkal teli kalandszál nekem ebben a második részben jobban tetszett, mint az elsőben. Egyfelől számomra izgalmasabbnak tűnt, állandóan történt valami, ami miatt muszáj volt továbbolvasnom. Másfelől az íróhoz talán elértek az első könyv utáni vélemények, és rájött, hogy az erotikus jelenetek hiába erotikusak, ha a lehető legirreálisabb, leglogikátlanabb helyzetekben gerjednek egymásra a szereplők. Míg az első regényben ezek a szexuális jelenetek kizökkentettek a legnagyobb izgalmakból is, lévén nem illettek az adott cselekmény közepébe, addig most szerencsére pont a megfelelő helyekre szerkesztette be őket Carriger. Így logikátlanság és kizökkenés nélkül valóban értékelhettem a jól megírt fülledt jeleneteket, valamint a kalandszálat is. Mindig örülök, ha egy író tanul a korábbi hibáiból és fejlődik.

Azt, hogy ki az áruló, lényegében az elejétől sejtettem. Egy bizonyos üzenet volt az, ami után tökéletesen biztos is lettem benne, és a tippem bejött végül. Viszont sok már rejtély is volt a sztoriban, amivel sikerült meglepni.

A skót környezetből kár, hogy csak egy várat és egyetlen falkát láthattunk, Alexia jobban is bejárhatta volna a környéket, mert odavagyok a skót tájért, kultúráért, szívesen megtapasztaltam volna belőle többet is. De így is felüdülés volt, hogy kimozdulhattam a szereplőkkel együtt Angliából.

Remélem, mihamarabb lesz időm folytatni ezt a könyvsorozatot a harmadik résszel, mert igazán kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd Alexia élete ezek után, és milyen új, titokzatos és veszedelmes kalandokba keveredik még.

Hogy tetszett a könyv?

Az első részt is imádtam, de ez a második még néhány hajszállal jobban tetszett. Kalandos, izgalmas, rejtélyes volt, na és persze humoros. Örültem, hogy Skóciában játszódott a jó része, és annak is, hogy az író fejlődött az erotikus jelenetekkel kapcsolatban.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki kedveli a különleges stílusú, humorral és erotikával megfűszerezett, kalandos és rejtélyekkel teli fantasytörténeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT