A kis herceg az a könyv, amelyet minden évben legalább egyszer elolvasok. Ez látszik is a régi könyvemen, mert bármennyire is vigyáztam rá, már használtan kaptam, és a lapjai szétestek teljesen. Így amikor kiderült, hogy a Könyvmolyképző Kiadó kiadja a történetet, mindenképpen nagyon szerettem volna egy új és sérülésmentes példányt magamnak.
Ami tetszett
1. Fordítás
Amikor megtudtam, hogy az új kiadás új fordítót is jelent, kicsit aggódtam. Hiszen annyiszor olvastam már ezt a könyvet, hogy vannak részek, amiket szó szerint tudok kívülről, és olyan fontos gondolatok vannak benne, amelyeket nemcsak én, hanem sokan mások is ismernek egy bizonyos fordításban.
Kíváncsi voltam egyfelől arra, hogy milyen minőségű a fordítás, másfelől arra, hogy vajon zavarni fog-e, hogy másféle tálalásban kapok egy olyan élményt, amit már megszoktam egyféleképpen.
Nos, örömmel mondhatom, hogy 99%-ban nem zavart az új fordítás. Szerencsére sikerült minőségi munkát végezni. Az az egy százalék sem a fordítás minőségétől függött, hanem tényleg attól, hogy olyan mondatokról volt szó, amelyeket az egész világ ismer szó szerint a régi fordításban, és ezeket egyszerűen megszoktuk úgy.
2. Plusz meglepetés
Aki ismer, tudja rólam, hogy nagyon féltem, óvom a könyveimet. Elő sem fordulhat, hogy beléjük írjak vagy kiszínezzem a bennük lévő rajzokat. De most őszinte leszek: ez nem mindig volt így. A gyerekkori mesekönyveinkben rendre találok olyan firkákat, színezéseket, amelyeket én és a húgom követtünk el. Ha kiszínezni való rajzokról lenne szó, talán nem zavarna ennyire, de mi csak simán rajzoltunk vagy firkáltunk a lapok szélére, rosszabb esetben a történet szövegére.
Épp ezért találom jónak azt, hogy ennek a könyvnek a végében direkt azért van néhány kép, hogy a gyerekek kiélhessék a firkálási, színezési vágyukat anélkül, hogy valós kárt tegyenek a könyvben. Ez egy jó ötlet, mert hát így kevesebb gyerkőc bánja majd meg utólag, felnőtt fejjel, hogy olyan helyre firkált a könyvben, ahová nem kellett volna.
3. Minőség
Kemény borítós kiadást választottam az új kiadásból, és úgy tűnik, hogy minőségi módon van kötve a könyv. Ami azt jelenti, hogy ezt a változatot nyugodtan forgathatom gyakran, nem valószínű, hogy a közeljövőben szét fog esni, mint a régi példányom. Ennek pedig most, hogy már felnőttem, és fontos számomra a könyveim épsége, nagyon örülök.
4. A történet
És persze, néhány szó a történetről, amely természetesen az új fordítás ellenére ugyanaz, mint a régi kiadásban...
Nagyon szeretem ezt a felnőtteknek és gyerekeknek is való mesét, mert sok fontos dologra emlékeztet. Először is arra, hogy ne hagyjam elpusztítani a bennem élő gyermeki énemet. Mert az sokszor okosabb, és jobban tudja, mi tesz engem boldoggá, mint a felnőtt énem és más emberek. Aztán arra, hogy igyekezzek mindent és mindenkit a szívemmel is meglátni, nem csak a szememmel. Hála az égnek, viszonylag jó emberismerőnek mondhatom magam, még ha volt is néhány pozitív vagy negatív csalódásom, nagyjából mindig megérzem, ki az, aki jó ember, és ki az, akitől távol kell tartanom magam. A harmadik dolog, amit viszont még erősen tanulnom kell, hogy milyen barátság is való nekem. Többször mentem bele olyan barátságokba, amelyek logikus módon végül krachhal végződtek, és ezt előre tudhattam volna, mert annyira mások voltunk személyiségre, hogy végül egyikőnk sem tudta már tolerálni a másikat. Viszont mire eljutottunk idáig, addig már felelősek voltunk (kellett volna lennünk) a másikért. Szóval igyekszem a fejembe vésni, hogy felelős vagyok azért, akit megszelídítettem, és mások is felelősek értem, ha megszelídítettek, ezért hogy elkerüljük egymás megbántását, olyanokkal kell barátkoznom, akik életstílusban, mentalitásban, életritmusban hasonlóak hozzám.
Egyébként azért is szeretem ezt a történetet annyira, mert nagyon szépen, mégsem gúnyosan visszatükrözi nekünk a felnőttek hibáit. Azt, hogy értelmetlen dolgokra pazaroljuk az életünket, és úgy teszünk, mintha azok nagyon fontosak lennének, miközben a valóban fontos dolgokat észre sem vesszük. Azt, hogy egy buta körforgásba kerülve benne ragadunk egy rossz szituációban, pedig akár meg is szakíthatnánk ezt, és kiléphetnénk egy új útra. Hogy vannak helyzetek, amikor képesek vagyunk a legostobább utasítást is végrehajtani, ahelyett, hogy azt mondanánk, nem, ez így hülyeség. Hogy mennyire fontos számunkra vadidegenek semmitérő csodálata, mert az ő szemükön át tudjuk csak értékelni önmagunkat. És hogy csak akkor érezzük magunkat valakinek, ha másokat magunk alatt tudhatunk (pl. alattvalóként).
A történetet olvasva csak mosolygunk azokon az alakokon, akiket a kis herceg meglátogat a bolygójukon, pedig ha mélyebben belegondolunk, valamiben biztosan hasonlítunk legalább egyikükre.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Igazából mindenkinek. Szerintem jót tenne minden embernek, ha évente legalább egyszer elolvasnák ezt a rövidke, de annál tartalmasabb "mesét".
Kedvenc idézetek:
„A felnőttek soha semmit nem értenek meg maguktól, a gyerekeknek pedig fárasztó, hogy folyton-folyvást mindent el kell magyarázni nekik.”
„– Valóban annyira csodálsz engem? – kérdezte a kis herceget.
– Mit jelent az, hogy csodálni?
– Csodálni azt jelenti, hogy elismered, én vagyok a legeslegszebb, a legeslegjobban öltözött, a legesleggazdagabb és a legeslegokosabb ezen a bolygón.
– De hiszen egyedül laksz a bolygódon!
– Azért csak csodálj, kérlek! Szerezd meg nekem ezt az örömöt!
– Jó, hát csodállak – vonta meg egy kicsit a vállát a kis herceg –, csak tudnám, mi lehet ebben jó neked?”
„– Iszom - felelte gyászos képpel a részeges.
– Miért iszol? – faggatta a kis herceg.
– Hogy felejtsek - válaszolta a részeges.
– Mit akarsz elfelejteni? – kérdezősködött tovább a kis herceg, aki máris megsajnálta.
– Azt, hogy szégyellem magam – hajtotta le fejét a részeges.
– Miért szégyelled magad? – tudakolta a kis herceg, mert szeretett volna segíteni rajta.
– Azért, mert iszom – morogta a részeges, és végleg hallgatásba burkolózott.”
Értékelés: IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése