Tarts velünk Hugh Howey Silójába, a helyre, ahol ezrek élnek a föld alatt egy maguk gyártotta börtönben. A külvilágról és a múltról szóló történetek legendaszámba mennek, hiszen csak az arra ítéltek jutnak ki a felszínre, ahol a mérgező levegő hamar megöli őket.
A hatállomásos turné végén egy szerencsés olvasónk megnyerheti ezt a megdöbbentő disztópiát a Könyvmolyképző Kiadónak hála!
Miért választottam ezt a könyvet?
Nem tudom, miért, de szeretem a disztópikus sci-fiket, amikben történik valami hatalmas katasztrófa, és az embereknek a túlélésért kell küzdeniük. Ez is ilyen könyvnek tűnt. Valamint láttam, hogy sorozat készült belőle, amit szerettem volna megnézni, de előbb természetesen, a könyvet akartam elolvasni.
Véleményem a könyvről
Öt rész van a könyvben, amikről úgy tudom, korábban külön-külön könyvként is megjelentek, de én örülök, hogy egy kötetben olvashattam el őket. Rossz lett volna minden rész után megszakítani a történetet, szóval jó ötletnek tartom, hogy végül egy könyvbe tették őket, és így is kiadták.
A történet egy olyan világban játszódik, amelyben a világkatasztrófát túlélt emberek leszármazottjai egy föld alatti, hatalmas silóban élnek. Fogalmuk sincs, mi történt korábban a külvilágban, nem tudják, mikor és hogyan kerültek az elődjeik a silóba, csak azt tudják, hogy odakint mérgező világ vár rájuk, ha kimennek, meghalnak. Legalábbis elvileg. Néhányan azonban kételkedni kezdenek ebben. A siló szabályai ugyanis furcsa módon megakadályozzák, hogy az emberek információhoz juthassanak a múlttal kapcsolatban. Tilos és súlyosan büntetendő múltbeli tárgyakat kutatni és birtokolni, a kinti világról beszélni, és ha valaki egyszer kimondja, hogy ki akar menni a silóból, akkor kimehet meghalni, de nem vonhatja vissza a kérését.
– S miből gondolod, hogy mi töröltük le a szervereket? Mi, a jó fiúk?Félig elfordult, s elkeseredett vigyort eresztett meg.– Mondta valaki, hogy mi vagyunk a jó fiúk?
Az első rész nagyon izgalmasan kezdődött, megismerhetjük belőle a silót, a működését, és elültetik a kétkedés magját a mi fejünkben is, hogy a silóval, a külvilágról mutatott képével valami nagyon nem stimmel. Ennek a résznek Holston seriff a főszereplője, aki kimondja a legsúlyosabb szavakat: ki akar menni. A felesége néhány éve szintén kiment, mert állította, hogy a silóban hazudnak nekik, és odakint egy csodás világ vár rájuk. Holston akkor nem mert hinni neki, de aztán történt néhány dolog, és mégis úgy döntött, hogy követi. Őszintén szólva, ebben a részben több fordulat is volt, ami teljesen sokkolt. A leginkább az, hogy azt gondoltam, Holston lesz a történet főszereplője, de végül ez mégsem így alakult. Hogy miért, azt persze, nem árulom el, vajon meghalt odakint, vagy csak kisétált az egyáltalán nem mérgező, gyönyörű világba, hogy megkeresse a feleségét? Nos, ezt ti csak akkor tudjátok majd meg, ha elolvassátok a könyvet. Higgyétek el, megéri!
A második részben két újabb főszereplőnek tűnő karakter kapunk, Jahns polgármestert és Marnes seriffhelyettest. Az nyilvánvaló lett számomra, hogy ha a silóban hazudnak is az embereknek, Jahns és Marnes nincsenek benne az összeesküvésben. Ők jó emberek, akik próbálják életben tartani a benti embereket, és a tőlük telhető legjobban gondoskodni róluk.
– Gondolja, nem törődöm az emberekkel? Erről van szó? Mert akkor téved. Én a siló minden lakosával törődöm. S azok a férfiak és nők, akik idelenn vannak a Gépészet nyolc, elfeledett szintjén, ők az én családom. Naponta látogatom őket. Naponta többször együtt eszem velük. Vállvetve dolgozunk, együtt élünk és halunk.
Ez a rész egy nagy utazás a silón keresztül, így megismerhetjük a siló teljes felépítését, működését, a szinteket, a szintekhez tartozó embercsoportokat és egyes embereket. Ugyanis a régi seriff távozása után új seriffre van szükség, Marnes pedig nagyon erősen javasol egy utódot, Juliette-et a legalsóbb szintekről, a Gépészetről. A nő korábban állítólag nagyon hasznos volt egy gyilkossági nyomozás során. Ám van két másik jelölt is a pozícióra, és az IT, valamint elsősorban annak vezetője, Bernard egyiküket támogatja Juliette-tel szemben. Jahns és Marnes ennek ellenére útnak indul a siló legmélyére, hogy a polgármester megnézhesse magának Juliette-et, és felkérhesse seriffnek.
Bár ez a rész tényleg többségében a menetelésről szólt, egyáltalán nem volt unalmas. A siló, a benne lévő emberek, az, ahogyan összeállt szép lassan, kinek a kezében van hatalom, ki irányít, mi hogyan működik, elég izgalmas volt. Érdekesnek találom a politikát (na nem a pártpolitikát, mert az mocskos és undorító, hanem úgy általánosságban véve a politikát), és ebben a részben, még ha sokszor észrevétlenül adagolva is, ott volt nyilvánvalóan a politikai szál.
Ennek a résznek is a vége nagyot ütött egy hatalmas fordulattal, aminek köszönhetően végre kiderült, hogy a történet valódi főhőse Juliette lesz végül. Vagy legalábbis reméltem, hogy a következő három részben nem kerül ki ő is valahogyan a képből.
A maradék három rész lényegében teljesen összefügg, így egyben írok róla. Juliette először is átveszi a seriffi feladatokat, és nekiáll nyomozni több gyilkossági ügyben is. Aminek köszönhetően kezd rájönni ő is, hogy valami hatalmas összeesküvés folyik a silóban, és minden embernek hazudnak. Próbálja kideríteni a titkokat, mások próbálják ebben megakadályozni, aztán szép lassan összeállnak a dolgok. Kiderül, ki a hunyó, mi a célja, és mi található a silón kívül.
Őszintén bevallom, bár Bernard karaktere nem túl szimpatikus, a tettei pedig nyilvánvalóan elítélendőek, ennek ellenére pontosan értem, miért teszi, amit tesz. Ugyanis őszintén hisz abban, hogy ha nem teszi, akkor a silóban élő emberek mind meg fognak halni. Úgy véli, hogy az emberek nem elég értelmesek és erősek elviselni az igazságot, és őszintén szólva, ha körülnézek a saját világunkban, megértem, miért gondolja így. De az is nyilvánvaló, hogy a titkolózás nem megoldás, mert bár a biztonság miatt titkolózik, végül a titkok is pusztulásba dönthetnek mindent. Valójában úgy vélem, hogy akár a titkolózás, akár az igazság mellett dönt valaki ebben az esetben, mindenképpen rossz lesz a vége. Szóval fogalmam sincs, én mit tennék Bernard helyében, így bár elítélem a tetteit, nem feltétlenül éreztem azt, hogy egy velejéig gonosz ember. Velejéig gonosz akkor lett volna, ha azért titkolózik, manipulál és követ el nagyon rossz dolgokat, hogy megszerezze a hatalmat. De őt nem érdekelte a hatalom, vagy legalábbis nem egoista okokból.
– Nem azért vagyunk itt, hogy zűrt csináljunk – jelentette ki –, azért vagyunk itt, hogy rendet tegyünk! A felkelés már kitört. – McLainhez fordult. – Nem látod? Most éljük meg a felkelést. Szüleink a felkelés gyermekei voltak, mi meg most a saját gyerekeinkkel etetjük ugyanazt a gépezetet. Ez nem valami újnak a kezdete, hanem valami réginek a vége lesz. Ha az Ellátás velünk tart, van esélyünk. Ha nem, úgy kísértse tekinteteteket testünk látványa a külső világban, amit én már messze nem tartok annyira rohadtnak, mint ezt az átkozott silót!
De megértem Juliette-et és a lázadókat is. Én is dühös lennék, ha hülyének néznének, és teljesen átvernének. Úgyhogy az ő tetteiket is bár sokszor ostobaságnak és felesleges öngyilkossági kísérletnek tartottam, átéreztem, miért teszik, amit tesznek.
Szerintem ez az a könyv, ahol valójában nincsenek igazi gonoszok, csak két ellentétes nézet, két ellentétes oldal, aminek a tagjai valóban hisznek abban, amit csinálnak. Mindkét fél azt hiszi, hogy ők a jó oldal, ami megmenti az embereket és jobb életet teremt nekik. És ez igazán érdekes felállás volt, mert a legtöbb regényben mindig van egy főgonosz, akit szívből lehet gyűlölni.
Olvasás után megnéztem a könyvből készült sorozatot is, és a legnagyobb különbséget abban látom, hogy míg a könyvben egyes nyomok apróságként vannak átadva, nincsenek kifejtve, megmagyarázva, kinyomozva úgy igazán, addig a sorozatban a nyomozásé a főszerep, ezek az apró nyomok mind összefüggnek, és megmutatják nekünk őket teljesen kibontva az adott szálakat. A könyv viszont a nyomozás helyett inkább az akcióra, politikára, fordulatokra megy rá úgy igazán. Őszintén bevallom, ez azon ritka esetek egyike, amikor a könyv és a film története ugyanaz, de a lényege nagyon más, mégis mindkettő zseniális a maga nemében.
Hogy tetszett ez a könyv?
Izgalmas, fordulatos, ütős volt, a siló világa tökéletesen felépített, és a karakterek igazán összetettek.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy zseniális disztópikus sci-fit szeretne olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A Könyvmolyképző Kiadó honlapján találtok beleolvasót a Siló omnibusz kiadásához, és minden állomáson egy idézetet belőle, amiről el kell döntenetek, hogy az olvasottak alapján az IGAZ VAGY HAMIS?
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
Most menekülési útvonalként használták emberek ezrei, akik ismétlődő ciklusokban közlekedtek benne fel és alá, bár Holston szerint jobb lett volna, ha főút gyanánt veszik igénybe. (Igaz vagy hamis?)
Állomáslista:
04. 13. Hagyjatok! Olvasok! (extra)
04. 16. Könyv és más
04. 18. KönyvParfé
04. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 22. Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése