A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Laura Taylor Namey regényét, A Cuban Girl's Guide to Tea and Tomorrow – A teázás és a jövő rejtelmei címmel. Kubai ételek és angol teák találkoznak a Miamiból érkezett lány és az angol srác ízekben és érzelmekben gazdag történetében. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.
Miért választottam ezt a könyvet?
Aki ismer, tudja, hogy általában nem vonzanak a romantikus regények. Ezzel a könyvvel egyetlen dolog miatt tettem kivételt, és az Kit Connor. Ugyanis a könyv filmváltozatának ő lesz a főszereplője, így mindenképpen meg akarom nézni. Viszont könyvből készült film esetében, ha van rá lehetőségem, először mindig elolvasom a könyvet, ez egy alapszabály nálam.
Véleményem a könyvről
A történet egy Lila nevű lányról szól, akit rövid időn belül három komoly csapás ért: meghalt az imádott nagymamája, elhagyta a fiú, akivel három évig járt együtt, és hazudott neki, valamint másik kontinensre költözött a legjobb barátnője. Lila teljesen kiborul, elkezd veszélyes dolgokat csinálni, ezért a családja elküldi őt Angliába, Winchesterbe, a nagynénjéhez, akinek ott van panziója, hátha a környezetváltozás segít neki. Lila először nem akar menni, utálni akarja az egészet, de Winchester, a panzió konyhája és egy teaszakértő fiú, Orion végül teljesen elvarázsolja.
Ez egy olyan könyv volt, amit igazán élveztem, de közben szenvedtem is tőle. Lila ugyanis egy pékség jövendőbeli tulajdonosa, imád sütni, főzni (főképp kubai ételeket), és így a könyv tele van ínycsiklandónak tűnő péksütikkel, sütikkel, ételekkel, amiket én a valóságban nem ehetek az életmódváltásom és az egészségem miatt. A karakterek a könyvben olyan lelkesedéssel dolgoztak a konyhában, és olyan lelkesedéssel ettek, hogy attól olvasás közben összefutott a nyál a számban, és majd' éhen haltam.
Érdekes volt egyébként bepillantást nyerni a kubai kultúrába, nemcsak az étkezések terén, hanem úgy egyébként is. A családi összetartásba, a szomszédokkal való kapcsolatokba, a különböző szokásokba és eseményekbe. És külön érdekes volt az a kontraszt, ami a kubai és a brit kultúra között megmutatkozott. Ahogy Lilának köszönhetően megismerhettük a kubai kultúrát, úgy Orionnak és a barátainak köszönhetően a britet, valamint kicsit körbejárhattuk Winchestert és Londont, és ismét megerősödött bennem az érzés, hogy egyszer el kell jutnom oda, hogy a saját szememmel lássak mindent. Még akkor is, ha állandóan hideg van és sokat esik.
Lila és Orion kapcsolata egészen egyedi volt. A romantikus regényekben általában a két fél meglátja egymást, azonnali vonzalom, gyorsan összejönnek egymással, aztán jön valami bonyodalom, amit meg kell oldani, és happy end. Ezzel szemben itt Lila és Orion először nagyon-nagyon jó barátok lesznek, és bár érezni köztük a romantikus feszültséget, valahol mélyen ők is és mi, olvasók is tudjuk, hogy ez több, mint barátság, mégis csak egy szép lassan felépített ismerkedés és barátkozás után jön el az a pont, ahol ténylegesen többé válik a kapcsolatuk. És ez nekem nagyon tetszett. Mármint... igen, jó néha arról olvasni, hogy létezik szerelem első látásra, de... a valóságban a dolgok azért általában nem ilyen hirtelen történnek. Vagy legalábbis velem biztosan nem. Én csak akkor tudok szerelmes lenni, ha időt adnak arra, hogy tényleg megismerjem a másikat. Úgyhogy ebben a történetben, ebben a szerelmi szálban azt kaptam, ami hozzám, az én habitusomhoz és elvárásaimhoz illik. Egy szép lassan kidolgozott, jól felépített és ezáltal igazán erőssé válható szerelmet.
Orion csettint a nyelvével, valami megcsillan a szemében – ami szintén cuki –, és már tudom, mi következik.– Egy orosz hiedelem szerint ha fogsz egy régi pénzérmét, és háromszor körbesétálsz vele egy templomban, majd hazamész, és az értékeid közé teszed azt az érmét, akkor gazdag leszel.– Ó, hát ennyi az egész? Én meg itt tervezgetem, hogy kubai pékáruval tömjem Miamit, és azzal keressem meg a millióimat.
Lila azonban nemcsak szerelmet nyert az utazása során. És nem csak barátokat. Rájöhetett arra, hogy ki is ő maga, mi a valódi életcélja, változhatott, felismerhette a hibáit, azokat a hibákat, amiket korábban a kapcsolatában, a barátságában, és úgy alapvetően az életében elkövetett. Így ez a regény nemcsak egy szerelmi történet, hanem egy fejlődésregény is.
Orion nagyon szimpatikus karakter, kedves, okos, művelt, udvarias, megnyugtató, mégis izgalmas. Simán el tudom képzelni, milyen lesz, amikor majd Kit Connor alakítja, mert passzol hozzá ez a szerep. Nem volt egysíkú karakter, megvolt a saját háttértörténete, a saját félelmei, kétségei. Tetszett, ahogyan Lilával viselkedett, tetszett, hogy bár szerelmes volt belé, nem akarta magához láncolni, hanem meghagyta Lilának a döntés lehetőségét. Szerintem ilyen egy rendes férfi, és ilyen az igazi szerelem.
A történet fő problémája szinte végig átszőtte a történetet. Lila imádja a családját, az otthonát, Miamit, vár rá ott egy saját pékség, a nagymamája öröksége, ám beleszeret Winchesterbe is, az ottani panzió konyhájába, az új barátaiba, és persze Orionba. Belegondolva ez a legszörnyűbb helyzet, amibe ember kerülhet. Amikor a szíve két különböző dolgot is őszintén akar, és ezért majd' kettészakad. És tudja, hogy bárhogy is dönt, valami egész életében hiányozni fog neki. Őszintén kíváncsi voltam, vajon végül miként lesz lezárva a történet, vajon a szokásos megnyugtató módon, vagy lesz valami meglepő csavar a végén... Természetesen nem árulom el, majd megtudjátok a könyvből.
Ami kicsit hiányérzetet okozott, hogy szerintem pár mellékszál nem lett teljesen lezárva a sztoriban. Pl. az utolsó graffitivel kapcsolatos szál, vagy nekem hiányzott egy utolsó személyes lezáró beszélgetés Lila és az exe között. De ezek csak apróságok...
Hogy tetszett ez a könyv?
Annak ellenére, hogy nem igazán szoktam romantikus regényeket olvasni, ezt a regényt igazán kellemesnek éreztem. Tetszett a történet fő problémája, mert nem kreált, hanem tényleg valós és komoly probléma volt, és nagyon megszerettem Orion karakterét (alig várom már, hogy filmen is lássam...). A kubai és brit kultúra kontrasztja is érdekes volt, és az egész történet szórakoztatónak bizonyult számomra.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Bárkinek, aki egy kellemes, léleksimogató romantikus sztorit akar olvasni a miénktől kicsit különböző kultúrákat megismerve.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni az öt állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Kérdés a játékhoz:
Milyen származású Lila nagynénje, Cate Wallace?
Állomáslista:
04. 17. Kelly és Lupi olvas
04. 19. Zakkant olvas
04. 23. Readinspo
04. 25. Kitablar
04. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése