A Menő Könyvek ebben az évben is gondoskodik róla, hogy klasszikus történeteink ne merüljenek feledésbe. A Blogturné Klub négy bloggere ezúttal Orczy Emma bárónő világhírű regényével, A Vörös Pimpernellel indul turnéra. Ismerkedj meg velünk Zorro és a további szuperhősök előképével, és a turné végén megnyerheted a regény egy példányát!
Miért választottam ezt a könyvet?
Néha jólesik régi szépirodalmat olvasni, és a cím felkeltette az érdeklődésemet, tudni akartam, mi vagy ki az a Vörös Pimpernel.
Véleményem a könyvről
A történet a francia forradalom alatt játszódik, amikor az arisztokratákat és családjaikat a guillotine veszélye fenyegette. Egy angol, álruhás hős, a Vörös Pimpernel követőivel az életét kockáztatja, hogy életeket mentsen. Ám közben az ő élete is veszélyben van, ugyanis a francia forradalmi kormány tudni akarja, ki tesz nekik állandóan keresztbe, és ha kiderítik, az illetőre és követőire is guillotine vár.
Ez a könyv lényegében egy kifordított Robin Hood-történet volt. Itt a „szegények", a fellázadt forradalmárok voltak a történet negatív szereplői, míg a gazdag francia arisztokraták azok, akiket ártatlan színben feltüntetve meg kellett menteni az igazságtalan és kegyetlen büntetéstől, a gazdag brit arisztokraták pedig a hősök, akik életük kockáztatásával is embereket mentenek, és közben borsot törnek a forradalmárok orra alá.
Először kicsit felvontam a szemöldökömet erre a fordított helyzetre, bár megértettem, hogy egy bárói címmel rendelkező író miért mutatta be ezt a szemszöget is. Általában én a szegények pártján állok, és imádom az olyan történeteket, amikben megdöntik a gazdag zsarnokok hatalmát. De... És van egy hatalmas nagy de! Nem vagyok halálbüntetés-párti.
Aki valóban zsarnok volt, és a népen élősködött, kerüljön életfogytig börtönbe (persze ne luxusbörtönbe, hanem olyanba, ahol tényleg megbánja, amit tett). A rokonai pedig, ha elkövettek valamit, kapjanak rendes tárgyalást és a bűnükkel arányos büntetést, ha pedig nem követtek el semmit, ne büntessék őket az apjuk, férjük, egyéb rokonuk bűneiért. Szóval igen, a történetben azzal határozottan nem értek egyet, hogy feleségeket és kisgyerekeket is kivégeztek pusztán azért, mert a családfő gazdag arisztokrata volt (aki vagy elkövetett valamit a nép ellen, vagy nem). Abban az időben a feleség még csak nem is feltétlenül dönthetett arról, ki lesz a férje, elhagyni meg nagyon ritkán hagyhatta el, szóval ha a férj bármi bűnt elkövetett, a feleség nem válhatott el tőle, nem szállhatott szembe vele. Így az, hogy a férje mellett maradt, nem feltétlenül jelentette azt, hogy ő maga is támogatta az adott rendszer működését. Egy kisgyerek meg semmiről nem tehet, főképp nem az apja bűneiről.
Szóval bár alapvetően a zsarnokság, kizsákmányolás ellen vagyok, vannak esetek, amikor a fellázadt emberek túlzásokba esnek, és kiderül, hogy semmivel nem jobbak, mint akiket gyűlölnek. Épp ezért pontosan megértettem, hogy miért is teszi a Vörös Pimpernel és csapata azt, amit.
A regény eleje egy kicsit bevezetésjellegű volt, és őszintén bevallom, nem kötött le annyira. Megtudhattuk belőle, mi folyik Franciaországban, hogy a Vörös Pimpernel hogyan veri át újra és újra a forradalmi kormány embereit, és miként menekíti ki az országból a kivégzésre váró francia arisztokratákat és családjaikat. Itt előkerült egy csomó karakter, próbáltam rájönni, hogy most akkor ki is lesz a főszereplő, kiről kell megjegyeznem mindenképpen, hogy kicsoda, de valahogy zavaros volt a sok név és karakter.
Akkortól szippantott be igazán a történet, amikor végre megjelentek az igazi főszereplők. Marguerite és Sir Percy házasok, de elidegenülve élnek egymás mellett. Marguerite a múltban tett valamit, ami miatt a férje nem képes megbízni benne. Még szereti, de tartja tőle a távolságot. Marguerite pedig magányos, szomorú, vágyna a férje szerelmére, de fogalma sincs, miként szerezze vissza azt. Aztán egy zsarolásnak köszönhetően belekeveredik egy kémtörténetbe: a bátyja életéért cserébe ki kell derítenie, kicsoda a Vörös Pimpernel, és átadni az infót egy francia kémnek.
Bár már szinte az elejétől fogva tudtam, hogy kicsoda a Vörös Pimpernel, mégsem éreztem úgy, hogy unnám a történetet. Kíváncsi voltam, mi lesz, amikor Marguerite rájön a titokra, mit érez, mit tesz majd.
A Marguerite és Sir Percy közötti szerelmi történet igazán romantikus volt, főképp a ház előtti, erkélyes jelenet. Érezni lehetett a két karakter közötti vonzódást, az érzelmeik elfojtását, Marguerite kétségbeesését, azt, hogy Sir Percy mennyire kínlódik, amiért nem tud bízni a feleségében. Számomra az a jelenet nagyon átérezhető volt, a közös történetszáluk pedig pont ilyen kalandos-romantikus történetbe illő.
Sir Percyt az első pillanattól imádtam. Érdekes volt az a kettős szerep, amit játszott, a tunya és gyáva arisztokrata, amit a külvilágnak és a feleségének mutatott, és a bátor, intelligens férfi, aki valójában volt. Tetszett, hogy az író nem alkotta meg őt tökéletesre. Nem egy tökéletes hős, aki tűzön-vízen keresztülmegy, megmenti a nőt, és mindezt egy karcolás nélkül megússza. Még csak nem is egy Zorró, akit lehetetlenség legyőzni kardpárbajban. Csak egy férfi, aki az eszével, bátorságával és karizmatikusságával képes elérni a céljait. És igen, közben megsérülhet, sőt, nem is halhatatlan.
A könyv második fele a kém- és romantikus történetből átvált kalandregénybe. Marguerite nekiindul, hogy megmentse a Vörös Pimpernelt, a bátyját, és kijavítsa a hibát, amit elkövetett. Áthajózik Franciaországba, titokzatos és veszélyes helyeken jár titokzatos és veszélyes emberek között. A regény vége igazán izgalmasra sikeredett, nagyon kíváncsi voltam, miként is simulnak majd ki a szálak. Az utolsó oldalakon pedig volt egy meglepő fordulat, ami bebizonyította, hogy a Vörös Pimpernel mennyire okos és találékony. Erre a fordulatra őszintén nem számítottam, pedig annyira nyilvánvaló és logikus volt.
Hogy tetszett ez a könyv?
Az eleje egy kicsit unalmas és a sok név és karakter miatt zavaros volt számomra, de amint megjelentek a főszereplők, azonnal beszippantott a történet. Bár általában a szegények és elnyomottak pártján állok, teljesen egyetértek azzal, hogy nem lehet még a bűnösök teljes családjait sem kivégezni, szóval meg tudtam érteni a Vörös Pimpernel cselekedeteit, és drukkoltam azért, hogy ne essen baja.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki kedveli a régi szépirodalmi romantikus kalandregényeket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Orczy Emma bárónő azon szerzőink közé tartozik, akik nem magyarul publikáltak, regényei közül még mindig akad olyan, melyet magyarul nem olvashatunk. A Vörös Pimpernelhez kapcsolódó játékunkban azonban most azoknak a történeteinek eredünk nyomába, melyek hazánkban is megjelentek. Minden állomáson találtok egy idézetet, a feladatotok pedig az, hogy írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába, a szerző mely könyvéből származik az adott gondolat.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Idézet a játékhoz:
„A férje és valamennyi szomszéd megindult a keresésére s mikor a tó partjára értek, látták, a mint messze bent lebeg a vizen a lótusz virágok közt. És ott a szemük láttára átváltozott lassanként gyönyörűséges hófehér vízililiommá.”
Állomáslista:
04.19. Szembetűnő
04.21. Csak olvass!
04.22. Könyv és más
04.25. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése