Mi történik, ha az apa elhagyja feleségét és gyermekét – csak mert a gyermek másként viselkedik vagy fejlődik, mint a többiek? Légrádi Gergely egy anya és egy kisfiú belső monológján keresztül mutatja be, milyen visszavárni valakit, aki soha nem tér haza, milyen büntetést kapni, mikor semmi rosszat nem követtünk el. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, s ismerjétek meg a szerző rövid, ám annál mélyebb kisregényét. A turné végén pedig meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.
Miért választottam ezt a könyvet?
Olyasvalaki ajánlotta, aki korábban már több jó könyvre is felhívta a figyelmemet. Bár mindig rizikósnak érzem, amikor olyan magyar író regényét veszem a kezembe, akitől korábban még sosem olvastam, bíztam benne, hogy ezúttal sem kell csalódnom az ismerősöm ízlésében.
Véleményem a könyvről
Mindig kíváncsian, de aggódva kezdek bele egy számomra új magyar író könyvébe, mert ha nem tetszik, sokkal rosszabb érzés ezt leírni, hiszen tudom, hogy az író rátalálhat a blogomra, elolvashatja, és még ha finoman is fogalmazok, rossz érzés lesz neki. Ezúttal azonban nem volt miért aggódnom, mert nagyon bejön Légrádi Gergely stílusa, és a történet maga is tetszett.
A regény egy anyáról és a fiáról szól. A fiúnak viselkedési és tanulási nehézségei vannak, ezenkívül időnként olyan szinten megfájdul a hasa, hogy sokszor kórházba kell vinni, de senki nem tudja, mi ennek az oka. Az apa „nem ilyen gyereket” akart, ezért lelépett, ám mind a nő, mind a kisfiú olyan szeretettel várja továbbra is haza, amit egyáltalán nem érdemel meg.
A regény váltakozó szemszögű, E/1-ben hol az anya, hol a kisfiú gondolatait és érzéseit olvashatjuk. Ami jó ötlet, mert sokat segít a valódi énjük megismerésében, hogy egymás szemével is láthatjuk őket, valamint a saját fejükbe is bepillanthatunk. Ezenkívül mindkettejük szemszögéből megismerhetjük az apát, aki bár ténylegesen, fizikailag nem része a történetnek, mégis körüllengi a sztorit az első oldaltól az utolsóig, mint valami láthatatlan, toxikus gáz.
Az anya egy olyan nő, aki nagyon szerelmes lett egy férfiba, de nem igazán akart gyereket. A férfi lelki zsarolással mégis rákényszerítette a teherbeesésre, szülésre, aztán mikor kiderült, hogy a gyerekkel valami nincs teljesen rendben, a nőt hibáztatva mindenért, elhagyta a családját. Azok alapján, amiket a nő mesélt róla, lényegében egy narcisztikus szemétláda volt, aki tökéletesen értett a manipulációhoz. A nő eleinte ezt mégsem látja, hiányzik neki a férje, azt akarja, hogy visszajöjjön, önmagát hibáztatja, a gyereket hibáztatja, és megértő gondolatai vannak a férfi felé. Ám ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerhetjük meg egyre jobban a férj valódi énjét, és a nő is egyre inkább tisztába jön a valósággal. Az ő szála egyfajta megvilágosodástörténet ilyen szempontból.
A kisfiú imádnivaló. Őszintén szólva nem is értem a tanárait, akik állandóan csak szidják, büntetik (sokszor teljesen ok nélkül), és legszívesebben eltüntetnék az iskolából, mert a regény alapján biztos, hogy ez a kisfiú olyan diákom lenne, aki a szívemhez nő. Nem gonosz, nem rosszindulatú, csak sebzett és szomorú. És álmodozó. Nem vele van a baj, hanem az adott tanárok valók inkább olyan munkára, ahol nem kell gyerekekkel foglalkozni. Nem mondom, biztosan nehéz lehet egy ilyen álmodozó, néha vadóc kisfiúval, de egy jó tanár akkor sem úgy reagálja ezt le, ahogyan a könyvben lévők teszik. Tanári diplomával a kezemben nagyon dühös voltam rájuk olvasás közben.
A tanító nénik azt mondják, mert sose figyelek oda. Ezért vagyok rossz tanuló. Néha nem figyelek oda, ez igaz. De az órán mindig, csak azt nem veszik észre. Az órán a tanító nénik magukra figyelnek. Ezért nem látják, hogy figyelek. Meg azért, mert akkor rám kéne nézniük. Ha rám néznének, nem mondanák, hogy sose figyelek. A leckét és a dolgozatot meg rühellem. Baromság. Az órán megértem. Miért kell még gyakorolni? Leckét írni és visszamondani. Az iskolában aztán leírni, egy üres lapra. Megértettem, és kész. Meg úgysem hiszik el, hogy tudom. Teljesen felesleges.
Érdekes, hogy bár a regény tökéletesen kommunikál az olvasóval, pont arról szól, hogy a szereplői képtelenek jól kommunikálni egymással, és emiatt nem is igazán értik egymást. Az anya nem érti a fiát, a fiú nem érti az anyát, a nagyszülők és a tanárok sem értik meg sem a fiút, sem az anyát. Az apai kommunikáció pedig egy sms-t leszámítva majdhogynem teljesen hiányzik mind az anyával, mind a fiúval.
Az érdekes az, hogy mind az anya, mind a fiú próbálja elmondani az érzéseit, de ezt elsősorban rajzokkal, festményekkel teszik. Az apa szobáját érintetlenül hagyták azóta is, aminek a falán ott vannak az anya festményei, amikkel megpróbálta kifejezni a férje felé a félelmét, vágyait, fájdalmát. A kisfiú pedig egy titkos helyre eldugott rajzokkal, valamint a falra rajzolt képekkel próbálja kimutatni, amit érez és gondol.
A könyv vége felé indul el valamiféle változás anya és fia között, valamiféle kommunikáció, de arra, hogy mi lesz a jövőben velük, csak megérzéseim vannak az utolsó jelenetnek köszönhetően.
Egyébként nagyon tetszett, ahogyan az író megformálta az anya alakját (igazán hiteles volt szerintem), és az is, ahogyan bemutatta, hogyan eshet szét egy nő lelkileg, ha olyasmire kényszerítik, amit ő valójában nem akar: az anyaságra.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nagyon érdekes volt mind irodalmi, mind pszichológiai szempontból. A kisfiú és az anya karaktere is gyönyörűen ki volt dolgozva, és sikerült mindkettejüket megkedvelnem. Szeretnék majd még olvasni az írótól, mert igazán bejön a stílusa.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik kedvelik a pszichológiával, elmélkedésekkel, szimbólumokkal átitatott történeteket.
Ha kíváncsi lennél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A Falaink című könyv kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmeteket a szerző további könyveire is, így játékunkban Légrádi Gergely műveinek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet a szerző valamely könyvéből, a feladatotok pedig, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a kötet címét.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Idézet a játékhoz:
Aki játszótérre parkol, ne csodálkozzon, ha homokvárat építenek köré.
Állomáslista:
04. 16. Szembetűnő
04. 19. Könyv és más
04. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése