Spirit Bliss oldala: Alice Oseman: Szerelem nélkül (Loveless)

Alice Oseman legújabb magyarul megjelent regényének főszereplője örök romantikusként definiálja magát, ám még sosem volt igazán szerelmes senkibe és nem is csókolózott soha. Ez a történet nemcsak Georgia első egyetemi évéről szól, hanem arról, hogy bogozza ki a szerelemhez és a testiséghez kapcsolódó érzéseit, majd fogadja el önmagát.Tartsatok bloggereinkkel a Loveless – Szerelem nélkül című regény blogturnéján, és ne feledjetek el játszani se, hiszen a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, ahogy Alice Oseman eddigi regényeit és kisregényeit, úgy ezt a történetét is én fordítottam. Előzetesen alig tudtam valamit az aszexualitásról és az aromantikusságról, viszont nagyon érdekelt a téma, szóval mindenképpen el akartam olvasni a történetet, és nagyon örülök, hogy szintén én fordíthattam.

Véleményem a könyvről

Sajnos nem volt túl egyszerű dolgom ezúttal. Egyfelől néhány hétig egyáltalán nem tudtam dolgozni a mélyvénás trombózisom miatt, másfelől a munkámat akadályozták a trombózis következményei. Például a regény nagy részét kényelmetlen körülmények között, ágyban fekve fordítottam úgy, hogy a már évekkel ezelőtt használtan vett laptopomon nem működött a Word, ezért alternatív megoldást választottam, ahol viszont nem tudtam hosszú kötőjeleket, idézőjeleket és egyebeket írni. Ezeket később, amikor már felkelhettem, az asztali gépemen kellett javítanom, meg a szerkesztőm, Róbert Kata segített javítgatni, ami még elmaradt. Itt kell megemlítenem, hogy a korábbi könyveknél is nagyon sokat segített Kata, de ezúttal még inkább szükségem volt a támogatására és segítségére, amit meg is kaptam tőle. Szóval ezer hála neki!

Ami még egyedi volt ennek a könyvnek a fordításakor, hogy szakértőhöz fordultam, hogy biztosan a lehető legpontosabb fordítást adjam nektek az aszexualitás/aromantikusság témája terén. Mivel ahogy fentebb is említettem, alig tudtam valamit erről, és amit tudtam, az sem feltétlenül volt pontos, ezért Kata összehozott az egyik ismerősével, akinek megvolt a tudása ahhoz, hogy felvilágosítson a témában. A nevét nem tudom, kiírhatom-e, ezért inkább nem teszem, de ezúton is köszönöm neki, hogy válaszolt a kérdéseimre, és mindent elmagyarázott, amit nem értettem. Általa sokkal jobban megértettem mind a könyvet, mind a főszereplőt, Georgiát, és remélhetőleg a legérthetőbb formában tudtam nektek is átadni a fordításban a tényeket, gondolatokat, érzéseket.

Szintén aprócska nehézség volt számomra, hogy ez volt az első olyan Oseman történet, amit múlt időben kellett fordítanom (a többi regénye és kisregénye jelen idejű), és véletlenül állandóan jelenben akartam írni az első néhány fejezetben, mert annyira megszoktam azt. Aztán szerencsére sikerült a múlt időt is megszoknom, és a harmadik, negyedik fejezettől már nem váltottam át ösztönösen.

Na, de térjünk át a történetre... A regény egy Georgia nevű lányról szól, aki épp egyetemre készül a barátaival, Pippel és Jasonnel, de nem felhőtlen az öröme, mert azon gyötrődik, hogy még sosem volt szerelmes, még csak csókolózni sem csókolózott soha. Mások kigúnyolják emiatt, ő maga pedig úgy érzi, lemarad valami fontosról. Ezért elhatározza, hogy az egyetem más lesz, megpróbál nyitni a világ, az emberek és a szerelem felé, hogy végre megtalálja az igazit. Az új szobatársa, Rooney felajánlja neki, hogy segít neki párt keresni, ám Georgia továbbra sem érez semmiféle vonzalmat senki iránt. Ennek ellenére, hogy ne okozzon csalódást Rooney-nak, és hogy ne érezze azt, valami fontosat feladott, elkezdi követni Rooney tanácsait, amik csak még nagyobb kalamajkába sodorják.

Ahogyan anno a Paszinászban Torit, úgy Georgiát is azonnal rokonléleknek éreztem. Visszahúzódó, félénk, tépelődő típus, aki nehezen érti meg a saját érzéseit és nehezen is beszél másoknak ezekről. Nehezen alakít ki még baráti kapcsolatokat is, viszont ha valaki elfogadja olyannak, amilyen, akkor nagyon mélyen képes a baráti kötődésre. Nem szeret bulizni, viszont imádja a színházat, a filmeket és a könyveket. Tori és közte annyi a különbség, hogy Georgia nem egy depressziós karakter, ő képes élvezni a barátai társaságát és az életet a gondjai ellenére is. Szóval nagyon megkedveltem Georgiát, és épp ezért imádtam az ő történetét olvasni és fordítani.

Örültem, hogy ez a történet már nem a gimiben, hanem az egyetemen játszódik, mert a huszonéves korosztály, a problémáik, a gondolkodásmódjuk közelebb áll hozzám már csak a korom miatt is, az egyetem világában pedig szívesebben nosztalgiázom (a gimit utáltam anno, de az egyetemre a nehézségek ellenére is jó szívvel gondolok vissza). Érdeklődve követtem végig Georgia, Rooney, Jason és Pip első napjait, heteit, évét az egyetemen, mert bár nekik más élményeik voltak, mint anno nekem, mégis jó érzés volt kicsit visszatérni abba a világba.

Rooney karaktere volt talán a legösszetettebb és legizgalmasabb számomra a regényben, pedig mindegyik karakter izgalmas volt. Rooney elsőre egy vidám, belevaló csaj, aki elég szexpozitív, szeret bulizni, pasikat felszedni egyetlen éjszakára és hasonlók. Vagyis Georgia teljes ellentéte (és az enyém is). Ennek ellenére nemcsak szobatársak lesznek, hanem legjobb barátok is. A barátságuknak természetesen megvannak a döccenői, mégis olyan kötelék alakul ki köztük, amire bevallom őszintén, kicsit irigykedtem. Ami még érdekes volt, hogy az első pillanattól érezni lehetett, Rooney vidámsága csak álarc, a lelke mélyén olyan szomorúság, magány és titkok rejtőznek, amik végig egyfajta rossz érzéssel töltik el az olvasót. Én is végig úgy éreztem, hogy valami történni fog Rooney-val, mert nincs rendben lelkileg.

Annak ellenére, hogy Rooney állandóan pasizott, mégis ott volt egyfajta szikra közte és Pip között. Egyfajta kutya-macska módon vonzódtak egymáshoz, miközben halálba bosszantották a másikat. Fogalmam sem volt az elején, hogy Rooney biszex, vagy a pasizás csak az álca része, és valójában leszbikus, esetleg valami más kategóriába tartozik, de nyilvánvaló volt, hogy tetszik neki Pip. Ahogyan Pipnek is Rooney. Bár Georgiának nem volt szerelmi szála a történetben, Pip és Rooney pótolta ezt a hiányt azok számára, akiknek szüksége van egy regényben erre. Rooney falán egyébként van egy fotó egy titokzatos lányról, Bethről, akit a barátjának nevez, de furcsán viselkedik, valahányszor szóba kerül. Volt egy tippem, hogy miért, de végül sikerült Osemannak meglepnie, mert totál mást kerekített ebből a szálból, mint amire számítottam, és ez klassz volt.

Jason a történetben a tipikus rendes srác. Nagyon szereti Georgiát, nem csak barátként, és ez okozza a bonyodalmat közöttük. Egy ideig azt gondoltam, hogy a száluk hasonló lesz Tori és Michael szálához, de szerencsére Oseman nem lőtte el ugyanazt a „poént”, hanem egy teljesen más végkifejletet adott nekik. Olyan végkifejletet, amivel teljesen elégedett voltam.

És végül ott van Sunil. Míg Rooney-t tartottam a legösszetettebb és legérdekesebb karakternek, addig Sunil volt számomra a legszelídebb, legbölcsebb, legszerethetőbb. Ő felsőbb éves az egyetemen, és Georgia egyetemi szülője lesz (egyfajta idősebb segítő diák), valamint szintén aszexuális karakter, vagyis ő segít Georgiának rájönni és feldolgozni az érzéseit és a helyzetét.

Sunil karakterének köszönhetően kerül be a történetbe az egyetemi Pride Egyesület is, ugyanis ő az új elnöke. Izgalmas volt belelátni egy ilyen szervezet dinamikájába, és tetszett, hogy Oseman nem egysíkúan jó emberként ábrázolta az LMBTQ+ közösséghez tartozó embereket. Mert igen, attól még, hogy valaki meleg, nem biztos, hogy jó ember. Az egyesület előző meleg elnöke ugyanis eléggé bigott, szűk látókörű zsarnok volt, aki másokat kirekesztve irányította az egyesületet, míg Sunil nagyon nyitott, nagyon elfogadó, és bárkit szívesen fogad az egyesületben, aki úgy érzi, közéjük akar tartozni. Az előző elnök persze nem nyugodott bele a vereségébe, szóval Sunilnak nagyon keményen kell dolgoznia, hogy megtartsa a pozícióját, és ezáltal mindenkinek segíthessen, akinek szüksége van rá.

– Láttam a kibaszott szórólapokat, amiket a Gólyák Börzéjén osztogattál. Aszexuálisok, bigenderek és akármik. Egyszerűen bárkit beengedsz, aki úgy gondolja, valami kitalált internetes identitása van...
Rövid csend következett, aztán Sunil ismét megszólalt, a hangja megkeményedett.
– Tudod mit, Lloyd? Igen. Igen, ezt teszem. Mert a Pride Egyesület inkluzív, nyitott és szeretetteli, és többé nem te irányítod! És mert még mindig vannak olyan szomorú kis cisz melegek, mint te, akik úgy tűnik, más queerek puszta létét fenyegetésnek veszik a polgárjogotokra nézve, még a gólyákét is, akik első alkalommal jelennek meg itt – néhányan közülük valószínűleg soha életükben nem vettek részt queer eseményen –, és csak próbálnak találni egy helyet, ahol lazíthatnak és önmaguk lehetnek. És nem tudom, hogy tisztában vagy-e ezzel, Lloyd, mert tudom, hogy nem ismersz el bármilyen Pride-zászlót, ami nem a kibaszott szivárványos, de valójában én vagyok az egyik ilyen kitalált internetes identitás. És tudod, mit? Én vagyok az elnök. Szóval takarodj a picsába a fogadásomról.

A színház világába is ugyanilyen érdekes volt bepillantani. Georgia és a barátai ugyanis imádják a színházat, főképp Shakespeare-t, és elhatározzák, hogy saját társulatot hoznak létre. Ahhoz viszont, hogy ezt engedélyezzék, év végéig össze kell hozniuk egy elfogadható darabot. Úgyhogy végigkövethetjük a küzdelmeiket, a próbáikat, láthatjuk, hogy mennyi örömet okoz számukra a színészet, és persze láthatjuk azt is, mi lesz a végén az előadás és a társulat sorsa.

A fő szál azonban arról szól, hogy Georgia hogyan próbálja kideríteni, ki is ő, aztán amikor rájön, miként dolgozza fel a sokkot. Ugyanis aszexuálisnak és aromantikusnak lenni nem egyszerű. Bár nem akar sem romantikus, sem szexuális kapcsolatot senkivel, mert egyszerűen nem vágyik rá, mégis úgy érzi, hogy elveszített valami fontosat. Egész életében azt hallotta, hogy a nők sorsa, hogy párt találjanak maguknak, aztán férjhez menjenek és gyerekeket szüljenek, a családjában is ezt a példát látta (leszámítva egy fontos karaktert), úgyhogy mikor rájön, hogy ez neki sosem adatik meg, érthető módon kiborul. Izgalmas volt végigkövetni azt az önismereti utazást, amin Georgia keresztülmegy. Oseman szerintem nagyon jól átadta ezt az egészet, az is megértheti és átérezheti Georgia helyzetét, aki nem aszexuális és aromantikus.

És ez a regény ezért hiánypótló. Mert egy olyan szexuális és romantikus irányultságról szól, amit kevesen ismernek. Ha valaki hallott is már róla, nem biztos, hogy a hallottak alapján úgy képzeli el az egészet, amilyen valójában. Egy csomó érdekes tényt megtudhatunk a regényből, például, hogy vannak olyan aszexek, akik simán élnek szexuális életet vagy vágynak romantikus kapcsolatra mással. Vagy hogy az aszexualitás nem feltétlenül azt jelenti, hogy soha nem vonzódsz senkihez szexuálisan, vannak olyan aszexuálisok, akik nagyon ritkán éreznek ilyen vonzódást. Szóval a regény segít, hogy mélységeiben is megértse az ember ezt a témát. Ami két szempontból is jó. Egyfelől segít azoknak az aszexuálisoknak/aromantikusoknak, akik érzik, hogy másképp működnek, éreznek, mint a körülöttük lévő emberek, de fogalmuk sincs arról, hogy miért. A regény által ráeszmélhetnek az okokra, és könnyebben elfogadhatják magukat. Másfelől a nem aszexuálisokat, aromantikusokat elfogadóbbá teheti azáltal, hogy jobban megérhetik az aro és ace embereket.

Hogy tetszett ez a könyv?

A betegségem miatti nehézségek ellenére imádtam fordítani, és még jobban imádtam olvasni. Az összes karaktert nagyon megszerettem, és rengeteg érdekes dolgot megtudtam egy olyan témáról, amiről korábban alig voltak ismereteim.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Minden nyitott, érdeklődő, kíváncsi embernek.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet amerikai borítóval:

KATT

Itt pedig brit borítóval:

KATT

Nyereményjáték:

Alice Oseman előszeretettel ír LGBTQIA+ karakerekről, a Loveless – Szerelem nélkül főszereplője például két, az irodalomban ritkán reprezentált „címkét” is magáénak tudhat, és játékunk is ezzel kapcsolatos! Mostani játékunkban a különféle LGBTQIA+ zászlókat kell felismernetek, és megírni a Rafflecopter megfelelő rubrikájába, hogy kikhez tartoznak.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Zászló a játékhoz: