A vakációs románcok általában azzal végződnek, hogy valakinek összetörik a szívét. Csakhogy Jeneva Rose csavaros regényében egészen más vár főhőseinkre. Ha kíváncsiak vagytok a rejtélyre, tartsatok három bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Magnólia Kiadó által felajánlott példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
A fülszöveg alapján borzongató thrillernek tűnt, amiben azt reméltem, hogy talán lesz egy-két jó csavar is.
Véleményem a könyvről
Grace Airbnb-n kibérel egy kis szobát a semmi közepén álló farmházban, aminek egy jóképő pasi, Calvin a tulaja. Az első pillanattól kezdve nyilvánvaló a vonzalom közöttük, ám a férfi körül egyre több hazugságra és titokra derül fény, és amikor Grace autója elromlik, rájön, hogy ott ragadt térerő és kocsi nélkül a világvégén egy férfival, akihez bár vonzódik, egyáltalán nem is ismer.
Az alapsztori nem egyedi, mégis érdekes. Egy nő elzárva a világtól egy férfival, akiben nem tudja, bízhat-e. Vajon a megérzései és a jelek valósak, tényleg félnie kell Calvintől, vagy csak néhány apróbb füllentés mögé többet képzel, mint ami van? Esetleg nem is Calvin a veszélyes, hanem valaki a környezetében?
A fejezetek felváltva mutatják be Grace és Calvin szemszögéből a történteket, méghozzá E/1-ben.
Őszintén bevallom, nem azt kaptam ettől a regénytől, amire eredetileg számítottam. Egy borzongató thrillert vártam, ám helyette a könyv háromnegyedében egy egyszerű romantikus sztorit kaptam. Bár ekkor is voltak füllentések, titkok, amik sejtették, hogy valami van a háttérben, mégsem éreztem azt a borzongást, amit általában a thrillerek kiváltanak belőlem. Kíváncsi voltam, mi is az igazság, de egyáltalán nem féltem vagy aggódtam olvasás közben.
Ennek pedig az volt az oka, hogy Calvin cseppet sem tűnt veszélyesnek. Egy magának való, a múltjában titkokat, a lelkében pedig sebeket hordozó férfinak tűnt, aki kedves és romantikus. És bár egy kicsit túlzottan gyorsan kezdett ragaszkodni Grace-hez, egy pillanatig sem éreztem azt, hogy valós lépéseket tenne azért, hogy fogva tartsa, bántsa vagy hasonló. Voltak furcsa dolgok, zárt pinceajtó, egy másik eltűnt lány, a szülők halála, a volt barátnő halála stb., de mindegyik esetében úgy éreztem, hogy valami más áll a háttérben, nem az, hogy Calvin őrült vagy gonosz.
– Van valami különleges Grace-ben. Valami más. Tudom, hogy hat nap múlva elmegy, de talán mégsem kellene így lennie. Talán jobban is megismerhetnénk egymást. Talán ő az álmaim nője, és akkor hagyjam elmenni az idő meg a földrajzi távolság miatt, vagy mert még nem állok teljesen készen? Azt hiszem, Grace ér annyit, hogy mindent kockára tegyek érte.
Elméletben elég sok mindent tudok a veszélyes emberek pszichológiájáról, főképp a bántalmazó férfiakéról, de Calvinnel kapcsolatban egyáltalán nem villogott a vészjelzőm. Mivel E/1-ben volt a történet, így beleláthattam a gondolataiba, az érzéseibe, és semmi nem utalt arra, hogy Grace-nek tartania kéne tőle. Épp ezért szinte biztosra vettem, hogy mindegyik titokról kiderül, hogy ártalmatlan megoldása van, vagy pedig az egyik mellékszereplőről derül ki, hogy egy kicsit pszichopata.
Furcsa és gyanús mellékszereplőkből ugyanis akadt bőven a könyvben.
Először is ott volt Calvin öccse, Joe, akiről azt rebesgették, hogy nem is balesetben, hanem szánt szándékkal ölte meg Calvin volt barátnőjét. Az nyilvánvaló volt, hogy a két testvér között rivalizálás folyik, és Joe nem volt a legszimpatikusabb karakter, szóval el tudtam volna képzelni róla, hogy beleőrült a testvérével való versengésbe az apja szeretetéért és elismeréséért.
Aztán ott volt egy pótanyaféleség, Betty, aki elég határozottan védelmezni, majdhogynem irányítani akarta Calvint, és nem igazán találta szimpatikusnak Grace-t. Nem mellesleg, valami pszichés baja volt, amire nem volt hajlandó szedni épp a gyógyszerét. Szóval eszembe jutott, hogy talán ő csinál dolgokat úgy, hogy alapvetően jó ember, aki anyaként szereti Calvint, de a betegsége miatt átlépi azt a bizonyos határt úgy, hogy fel sem fogja.
Végül pedig megjelent egy női barát, Charlotte, akivel Calvin egyszer lefeküdt, de megmondta neki, hogy az csak egy botlás volt, és nem akar tőle semmit. Charlotte határozottan nem egészséges módon ragaszkodik Calvinhez és féltékeny Grace-re, szóval belőle is kinéztem, hogy képes lenne bármire.
Vagyis az E/1-es szemszög miatt szentül hittem, hogy Calvin jó ember, és valaki körülötte a hunyó. Ha E/3-ban írja meg Jeneva Rose ezt az egészet, vagy E/1-ben, de csak Grace szemszögéből, akkor több kétség maradt volna bennem, mert úgy nem éreztem volna azt, hogy lehetetlen, hogy Calvin gonosz legyen, hiszen a fejében, a gondolatai között járok, és ott semmi gonosz nincsen. Persze, hogy igazam volt-e, jól éreztem-e a dolgokat Calvinnel kapcsolatban, nem árulom el, de olvasás közben én ezt éreztem.
Ahogyan Grace-szel kapcsolatban sem tudtam eldönteni, hogy a félelmei valósak-e, vagy pedig csak félreértelmezi a jeleket. Néha úgy éreztem, csak beképzel dolgokat, néha meg azt, hogy valóban veszélyben van, csak épp nem Calvintől kéne félnie.
A könyv első háromnegyede nagyon tetszett. Nem azt kaptam tőle, amire vártam, de nagyon kellemes kis romantikus történet volt. Megkedveltem Calvint, viszonylag Grace-t is, bár úgy éreztem, hogy ő végig kicsit játszott Calvinnel. Míg a férfinak valóban komoly érzései voltak iránta, addig Grace csak a nyaralása alatt szórakozni akart kicsit, aztán hazamenni.
A könyv vége... Nos izgalmas thriller lehetett volna ez a történet... Érdekes csavarokkal... Akkor, ha a csavar reálisnak érződik. De számomra teljesen logikátlan volt. Azt éreztem, hogy az író nagyot akart ütni, de félrecsapott véletlenül, és csak a levegőt érte.
Szóval én a helyében vagy írtam volna egy titkokkal teli valódi romantikus történetet. Vagy írtam volna egy E/3-as thrillert, ami az elejétől a végéig annak is érződik, nem pedig romantikus regénynek. Mert ez a hirtelen váltás a történet háromnegyedénél számomra nem működött.
Ennek ellenére örülök, hogy elolvashattam ezt a regényt, mert jól szórakoztam rajta. Az első háromnegyedét igazán élveztem romantikus sztoriként.
Hogy tetszett ez a könyv?
Annak ellenére, hogy szerintem nem volt reális a végén a csavar, hiba volt az E/1, és a háromnegyednyi romantikus regény sehogyan sem passzolt az utolsó negyednyi thrillerhez, élvezetes olvasmány volt, gyorsan haladtam vele, jól szórakoztam rajta a háromnegyedéig. Csak a vége... azt nem kellett volna.
Szóval összességében TETSZIK ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Igazából azoknak, akik könnyed kikapcsolódásra vágynak, de semmi többre.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban a Magnólia Kiadó további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény szerzőjét és címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Idézet a játékhoz:
„Az írás magányos tevékenység. Sosem tudhatod, hogy amit alkotsz, értékes-e egyáltalán, és az első apró jelre, hogy lépéshátrányba kerültél az irodalom dzsungelében, máris száguldasz a kétségbeesés bugyrai felé. Csak a saját szövegedre figyelj, tanácsolja mindenki. Ami rohadt nehéz, amikor mindenki más az arcodba nyomja a magáét.”
Állomáslista
07. 15 Olvasónapló
07. 17 Könyv és más
07. 20 Spirit Bliss sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése