Pip Williams: Elveszett szavak szótára

Miért választottam ezt a könyvet?

Elolvastam a fülszövegét, amiben egyfelől könyvekről és a nyelv szeretetéről van szó, vagyis íróként, korrektorként, könyvmolyként az én terepemnek éreztem a történetet, másfelől kiemelik benne, hogy a főszereplő olyan szavakat kezd gyűjteni, ami a nőkhöz és az elnyomott rétegekhez köthető, és amikkel a jómódú férfiak világa nem foglalkozik, liberális feministaként pedig ez a téma kifejezetten érdekelt.

Véleményem a könyvről

A történetben Esme sorsát követhetjük végig kisgyerekkorától egészen élete végéig. Esme édesanyja meghalt, az apja neveli egyedül, aki lexikográfus, és az Oxford English Dictionaryn dolgozik, vagyis több munkatársával egyetemben az a célja, hogy az összes fontos angol szót összegyűjtse egy értelmező lexikonsorozatban. Esme így kiskorától kezdve a szavak bűvöletében él, amit szerencsére az apja támogat is. Bár a világ akkoriban nem tartotta sokra a nőket, Esmét az apja mindig egyenlőként kezelte, odafigyelt arra, mit akar a lánya, fontosnak tartotta az oktatását, és lényegében támogatta, hogy Esme is felnőve az szótár elkészítésének szentelje az életét. Ahogy azonban Esme egyre jobban beleássa magát a szavak világába, rájön, hogy a szótár mégsem teljes. A főszerkesztő és a szerkesztők, akik mind jómódú férfiak, kihagynak belőle olyan általuk jelentéktelennek vélt szavakat, amiket nagyrészt a nők vagy a szegényebb réteg képviselői használnak nap mint nap. Esme felismeri ezeknek a szavaknak a fontosságát, és elkezdi megalkotni a saját szótárát, amit elnevez Elveszett Szavak szótárának.

Őszintén szólva, amikor belekezdtem a könyvbe, fogalmam sem volt róla, hogy mire számítsak, de az biztos, hogy rögtön beszippantott a történet. Esme pont olyan kíváncsi, az olvasás, szavak iránt érdeklődő gyerek volt, mint anno én, és nagyon cuki karakterre sikeredett, úgyhogy imádtam a gyerekkoráról olvasni. A szavak iránti rajongása, lelkesedése rám is erőteljesen átragadt, annyira mágikusnak, varázslatos erejűnek találta őket, hogy úgy éreztem, mintha nem is egy valós történelmi tényeken alapuló regényt, hanem egy fantasyt olvasnék. Én is elkezdtem érezni a szavak erejét neki köszönhetően.

Aztán ahogy Esme felnőtt, előkerült történetszálként a feminizmus és a szüfrazsettek mozgalma. Ekkor azt gondoltam, hogy a regény valójában erről a harcról fog szólni. Részben tévedtem, részben nem. Mert bár a szüfrazsettek tevékenységébe csak röpke betekintést nyerhettünk újságcikkek és Esme egyik jó barátnője révén, Esme életét mégis áthatották azok a problémák, amik csak azért voltak problémák, mert egy velejéig patriarchista, a nőket teljesen elnyomó korban élt. Bár legalább akkora tudás volt a fejében, mint bármelyik a szótáron dolgozó férfinak, mégsem kapott rendes pozíciót és rendes fizetést a munkájáért. Meg kellett hoznia egy szörnyű és borzalmasan nehéz áldozatot, amire csak azért volt szükség, mert ha nem tette volna, nőként egyfelől megbélyegzik, másfelől minden addigi munkája fuccsba menne, és az álmai odavesznének örökre. Csendben kellett tűrnie olyan férfiak kioktatását, akik okosabbnak hitték magukat nála, és közben végignézhette, ahogy a nála még rosszabb sorba, szegénységbe született nők még inkább szenvednek a szeme előtt.

Esme nem egy harcos típus, ezért időbe telik neki, míg felnyílik a szeme, de gyerekkorától kezdve mégis ösztönösen harcol a nők jogaiért azzal, hogy nem hagyja megsemmisíteni a szavaikat, a titkos szótárával pedig hangot ad nekik. A szavakkal való harc is harc, és sokszor ugyanannyira hatásos, mint fegyvert ragadni. Nem véletlen, hogy a férfiak el akarták törölni ezeket a női szavakat, és nem véletlen az sem, hogy a diktatúrákban mindig az az első lépés, hogy átveszik az irányítást a média felett, és jelmondatokkal, szavakkal mossák az emberek agyát.

Imádtam Gareth karakterét, aki férfiként nemcsak látszatfeminista volt, hanem valódi feminista. Az édesanyja egyedül nevelte őt, így a saját szemével láthatta, miféle küzdelmeken és szenvedéseken kell átmenni egy nőnek abban a világban. Az első pillanattól tökéletesen úgy bánt Esmével, ahogyan az egy feminista férfitól elvárható. Tisztelettel, megbecsülve őt, elismerve a tudását, egyenlőként. Amikor átadta Esmének a nagy meglepetését, konkrétan bekönnyezett a szemem, mert arra gondoltam, ő a Tökéletes Férfi. Aki Tényleg Érti!

Esme apja is feminista volt, de neki még voltak néha megingásai. Például felvetette Esmének, hogy esetleg férjhez kéne mennie, mert féltette a lányát egyedül a világban. De ha fel is villantak régimódi gondolatok a fejében, mindig gyorsan elvetette őket, mert meghallotta a lánya szavait, vágyait, gondolatait, érzéseit, és tiszteletben tartotta ezeket. Gareth viszont egyetlen pillanatra sem ingott meg, soha. Szóval igen, egy picit szerelmes lettem belé olvasás közben. Kár, hogy a valóságban kevés az ilyen férfi, őszintén szólva talán még sosem találkoztam olyannal, aki 100%-ban ennyire hűen tartja magát a feminista elveihez. Több Gareth kéne a világba, és akkor több boldog nő is lenne.

A történet nemcsak azt mutatta be, hogy mennyire szörnyű a nőknek egy, a férfiak által uralt és vezetett világban, hanem azt is, hogy ez a világ ugyanolyan káros hatással van a férfiakra is. Mert bár a gazdag, fehér férfiak nagyon élvezik a pénzüket és hatalmukat, a kevésbé gazdag vagy szegény férfiak értéke ugyanúgy csak arra korlátozódik, hogy mennyi pénzt tudnak termelni a munkájukkal ezeknek a gazdag, fehér férfiaknak, vagy épp hogy jók lesznek golyófogónak egy háborúban, amiben a gazdag, fehér férfiak még nagyobb vagyonra tehetnek szert.

A történet vége nagyon megviselt. A kollégáimnak úgy jellemeztem, hogy ez a legszomorúbb végű könyv, amit valaha olvastam. Persze azért pislákol a végén a remény, de... Nos igen, meggyötörte a lelkemet. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy elolvashattam, mert annak ellenére, hogy nem egy fantasyregény volt, mégis áthatotta a varázslat, a szavak mágiája.

Kedvenc idézetek:

Megmutattam Lizzie-nek a lapot.

– Még egy titok – mondtam.

– Nem tudom, hogy szabad-e titkokat elhoznod a pajtából.

– Apa azt mondta, ez egy másodpéldány. Azt jelenti, hogy van egy másik, amin pontosan ugyanez áll.

– És mi áll rajta?

– Hogy neked szolgálnod kell, nekem meg hímeznem, amíg csak egy úriember el nem vesz feleségül.

– Tényleg? Ez van odaírva?

– Azt hiszem.

– Hát, megtaníthatlak hímezni – jegyezte meg Lizzie.

Elgondolkodtam.

– Nem, köszönöm, Lizzie. Mr. Mitchell azt mondta, lexikográfus is lehet belőlem.

* 

Eluntam a várakozást, és elkezdtem Ditte egyik apának címzett levelét olvasni. Gondolkodtál már azon, hogy mit fogsz csinálni, amikor Esme kinövi a St. Barnabast? – kérdezte a levélben. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy a fejem kilóg az osztályterem kéményén, a karjaim meg kétoldalt az ablakokon kidugva kalimpálnak. 

*

– De ha úgysem akarsz férjhez menni, miért nem akarsz inkább szerkesztő lenni? – tette fel a kérdést Mr. Sweatman.

– Mert lány vagyok – mondtam bosszankodva.

– És az számít?

Elpirultam, és nem feleltem. Mr. Sweatman félrebillentette a fejét, és felhúzta a szemöldökét, mintha csak azt mondaná: Nos?

* 

– (...) Ha megkérdezel, én mindig elmondom a véleményemet, de immár felnőtt nő vagy. És bár ezzel sokan nem értenének egyet, én hiszem, hogy jogodban áll dönteni a saját sorsodról, és nekem nem szükséges a döntéseidet jóváhagynom – mondta, és az ajkához emelte a fura ujjaimat, megcsókolta, majd az arcához szorította őket.

* 

– Félsz, ennyi az egész – mondta Tilda tenyerét az arcomra simítva, mintha kisgyerek lennék. Bill kezében nyomott egy köteg röpcédulát, és elindult visszafelé. – Csak az a baj, Esme, hogy nem attól félsz, amitől kéne. Választójog nélkül semmi sem számít, amit mondunk. Inkább ettől kéne halálra rémülnöd. 

*

– Egészen pontosan milyen a jó család, apa?

Láttam rajta, hogy kissé megkönnyebbült, hogy a beszélgetésünk némileg irányt váltott.

– Nos, felteszem, egyesek számára azt jelenti a jó család, hogy jó hírű, tiszteletre méltó. Másoknak azt jelenti, hogy gazdag. Megint másoknak talán a tanultság vagy a szakmai előremenetel lehet a kulcs.

– És számodra mit jelent?

Megtörölte a száját szalvétával, aztán az üres tányérra helyezte a kést és a villát.

– Nos?

Megkerülte az asztalt, és leült mellém.

– Szeretetet, Essy. Az a jó család, ahol szeretet van.

*

– Hogy haladsz a tanulmányaiddal, Elsie? – kérdeztem.

– Befejeztem. Tavaly júniusban tettem le a záróvizsgáimat – újságolta ragyogó arccal.

– Ó, gratulálok! – mondtam. És eszembe jutott, hogy a Kicsi tavaly júniusban volt egyéves. – Nem is tudtam.

– Diplomát természetesen nem kaptam. Se semmilyen egyetemi fokozatot. De épp elég tudnom, hogy mindkettő meglenne, ha nadrágot viselnék.

*

Néztük, ahogy Gareth felhajtja a vizet. Amikor megitta, odavitte a poharat a mosogatóhoz, és kiöblítette. Lizzie elképedve meredt rám.

(...)

– Soha életemben nem találkoztam hozzá hasonló férfival – jelentette ki lelkendezve. – Na, talán egyedül apádat leszámítva. Hogy elmosogatja maga után a poharat!

*

– És mit tud ön a mi küzdelmünkről, Gert? – kérdeztem.

Shona megpróbálta elfojtani a mosolyát.

– Hogyan, kérem?

– Nos, úgy fest, nem mindannyian harcolunk egyformán. Talán nem igaz, hogy Mrs. Pankhurst kész volt tárgyalni a vagyonos és tanult nők választójogáról, de kihagyta volna az olyanokat, mint például Gareth édesanyja?

Tilda leesett állal ült, szemében mosoly játszott. Gert és Betty elképedten kapkodtak levegőért. Shona egy pillanatra felsandított, majd újra lesütötte a szemét. A közvetlenül mellettünk ülő férfiak mélyen hallgattak.

– Nagyszerű, Esme – mondta Tilda, felemelve immár üres poharát. – Épp azon tűnődtem, mikor szállsz be végre a játékba.

*

– Mindig azt mondtad, hogy egy szó jelentése képes megváltozni aszerint, hogy ki használja. Szóval lehet, hogy a cseléd jelenthet valami többet is annál, ami azokon a cédulákon van. Én a cseléded vagyok egész kislánykorod óta, Essymay, és mindennap hálát adok érte.

Hogy tetszett ez a könyv?

Tökéletesen nekem való volt. A szavak világa beszippantott, a feminista szálat imádtam, a vége pedig meggyötört. Nagyon megszerettem Esmét és az apját, még jobban megszerettem Garethet, és volt még jó pár érdekes és/vagy szerethető karakter a történetben.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne egy zseniális, valóságon alapuló, feminista regényt olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT